Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1908-03-29 / 13. szám

XII. évfolyam. Keszthely, 1908. március 29. 13. szám. BALATONVIDÉK Politikai Ixetilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hir­detési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség ciniére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 f. Nyilttér petitsora 1 korona. Paródia. (*) Ez a humoros irodalmi mű­faj elevenedett meg a magyar kép­viselőházban abból az alkalomból, hogy a kormányt támogató pártok nagy többsége a házszabályok revi­zióját megszavazta. Fölállt azonban Mezőfi Vilmos, a nemzeti színben hivalkodó szoci­álista vezér, utána Farkasházi Zsig­mond kevés száma Trsaikkal s porba vágódva, drámai érzelmeket affek­tálva szavalták : finis Poloniae, vége az alkotmánynak, temetik a szólás­szabadságot, közben kiabáltak s ver­ték a padokat. Kézzel, lábbal, gégé­vel, minden módon igyekeztek hiven visszatükröztetni az emlékezetes no­vember 18-iki jeleneteket. Minden áron tragédiát akartak csinálni s Uramfia, komikummal vegyes paró­dia lett belőle. Gyönge copiája, fej­tetőre állítása a nov. 18-ának. Szerencse, hogy csak 19-en vol­tak. Különben nem tudni — nem romboltak volna-e mindent halomra s nem puhogatták volna e meg a nemzeti kormány oldalbordáit, hogy a paródia ebben a tekintetben se szenvedjen hiányosságot. A dolog ugy, amint megtörtént, elég komikus. Van azonban minden komikumnak magja is. Éretlen viselkedésükkel, dema­góg rendetlenkedéseikkel b' bizonyí­tották ezek az urak azt, hogyha ne­künk egy szál horvátunk, tótunk, vagy oláhunk nem volna is: parla­menti életünk elfajulása, közállapo­taink ziláltsága egymagában is ele­gendő okot szolgáltattak volna a ház­szabályok módosítására. Mert min­den komikus oldala mellett is csak furcsa állapot az, hogy vannak és lehetnek egyének ebben a hazában: kik a nagy hang, tele tüdő és to­rokra nemkülönben demagóg lazí­tásokra bazirozva politikai reményei­ket: honmentőkül csapnak fel egy Kossuth, Apponyi, Andrássy és Zichy ellen. Nemcsak! Hanem ugyancsak ezreket fognak kocsijuk elé, szerte vágtatnak az országban s hirdetik vakmerő rosszhiszeműséggel, hogy ime a koalíció eladta a hazát Bécs­nek ! A koalíció, ez a sárga-fekete koalíció temeti az alkotmányt s a szabadságot. És kinnt ezrek tapsolnaii nekik­Dicsérik bátorságukat, magasz­talják önfeláldozó hazafiságukat. A nagy tömegnek e könnyen hevülő, a bömbölő szónoklatok s de­magóg izgatásokra lázba guruló haj­landósága mi bennünk komoly ag­godalmakat kelt éppen a választó­jog általánosításának előestéjén. Politikai iskolázottság, ráter­mettség és megfontolt elhatározása felől a mi népünknek, a szűkebb körre szorítkozó mostani választói jog és törvények mellett is szomorú tapasztalataink vannak. Anyagi függősége,liiszékenysége, distingváló erejének csekély foka ed­dig is nem egyszer adta jelét a po­litikai iskolázottság hiányának ! — Egyetlen vigasztaló momentum, hogy a két utóbbi általános választásban emelkedett a magyar választó nép politikai érettsége és iskolázottsága' Hazafias ösztöne megsejtette a veszedelmet, mely eddigi hiszékeny­ségének s hajlithatóságának nyomá­ban járt. Mindennek pedig oka az az év­tizedes elhagyottság, melyben a ma­gyar nép sinlődött. Vele nem törő­dött, vele nem foglalkozott senki. Mi lesz azzal az uj réteggel, melyet éppen most készülünk be vonni az alkotmányos életbe? Előre A BALATONVIDÉK TAllCAJA. Az alkoholizmusról. Irta és a főgimnázium felolvasó estélyén felolvasta MOJZER GYÖRGY dr. Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! (Vége.) Ilyenek azok, kik a szesz hatása alatt minden cél és mulatság nélkül törnek, zúznak ; minden emberbe a legveszetteb­bül belekötnek s ha tehetik, földre tipor­ják, szóval és tettel ; i yenek továbbá a buskomorságot az utolsó vonásig mimelök s tán ezek leginkább azok, kik egy át­dőzsölt éjszaka után golyót röpitenek agyukba, vagy szivükbe s legtöbbször vég­leges eredménnyel. Megjegyzem azonban, hogy ezek a szerencsétlenek, ámbár az élet­ben teljesen rendes, átlagos lélekműködésü, sőt jeles tehetségű egyénekként szerepel­tek, vagy az előbb emiitettek tovább is szerepelnek, épen a szeszmérgezésnek kó­ros alakja által keltik tel gyanúnkat, hogy mégsem teljesen egészséges idegrendsze­rüek; legalább ha valami rendkivüliség állana be lelki állapotukban, a múltból a szeszmérgezés kóros nyilvánulása okvet­lenül feltolódik emlékezetünkben, mint vi­lágos pont a sötétségben, melynek fényé­nél a megtörtént szerencsétlen esetnek Ariadné fonalát fellelhetjük. Itt emliteui meg azon egyéneket is, kiknek szervezete egyáltalán nem tűri a szeszes italokat s kiknél a legcsekélyebb szeszmennyiségek is, akárminő alakban, a legsúlyosabb mérgezési tüneteket idézik elő. Ezzel ellentélben ismét vannak má­sok, kikre a szesznek mérgező hatása alig van, elannyira, hogy óriási tömegét a sze­szes italoknak képesek meginni anélkül, hogy náluk, vagy rajtuk a heveny szesz­mérgezésuek, vagyis a részegségnek szem­beötlőbb tüneteit észlelhetnék. Ez azon­ban nem zárja ki azt, hogy ezen egyéifbk alkoholistákká legyenek s testi szerveze­tüknek épségét ép oly biztosan aláássa az, alkohol, mint más emberét. Az alkohol hatásának foka a szerve­zetre természetesen függ az egyéniségtől, eltekintve a nemitől és kortól. A nőknek hnomabb és gyengébb idegrendszere átlag­sokkal kevésbbé tűri a szeszt, mint a fér­fiaké. $ legalább nálunk aránytalanul ki­sebb az alkoholista nők száma, mint az alkoholista férfiaké. Lehet, hogy ennek oka abban rejlik, iiogy a nők az élet küz­delmeiben nem vesznek oly rész.t, mint a férfiak ; azonkivül nőknél inkább hiányzik az alkalom is az alkohol nagyobb mértékű élvezetére s meg tán nagy szerepet játszik ebben a nőknek változékonyabb, rugalma­sabb kedélye. Ez és gondolkodásuknak in­kább csapongó volta teszi őket képessé a csapások könnyebb elviselésére is. Végül tán a nőket visszatartja még a szesznek mértéktelen élvezetétől velük született gyengéd szépérzékük, amennyiben mind­annjáan tudják, hog} r mily csúnya a ré­szeg nő. Ha a férfi részeg állapotban csú­nya, akkor a nő minden esetben az, de a tizenhatodik hatványon ; szerintem a ré­szeg nő igazi megtestesülése a rútnak. Még nagyobb hatása van az alkoholnak a gyermek fejlődő szervezetére. S bocsánatu­kat kell kérnem, ha ezen pont tárgyalásá nát tán kiméletlen leszek, mert itt époly gyakran vétkezik a művelt középosztály, mint a népnek alsó, vagy legalsóbb réte­gei. Itt saját tapasztalatomból beszélek. Hányszor látom azt, hogy egy éves vagy alig idősebb gyermeknek a szájához nyom­ják a poharat, melyben majdnem egy deci­liter bor van s örülnek, hogy a nyomorult kis kölyök megissza s mulatnak rajt ; s ha az ember, mint orvos kifejezést mer adni csudálkozásának, még megütköznek s elütni vélik a dolgot a kijelentéssel, hogy csak a pohár fenekén volt egy kis bor, vagy annak erősítésével, hogy a gyermek­nek nem árt, mert mindennap iszik s sze­reti a bort, mert nyul a pohár után. Mondhatom kérem, hogy ez olyan bün, amelynél kevésbbé súlyosat is fogházzal fe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom