Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1908-03-15 / 11. szám

XII. évfolyam. Keszthely, 1908. március lő. II. szám. BALAT NVIDÉ 1 »<>1 Ili hetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hir­detési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség címére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. 5 K. f. f. Negyedévre Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 50 f 20 f. Hatvan esztendő. Nevezetes évfordulót ünneplünk. Kitüzzük újra házunk ormára a lengő trikolórt, selyemszalagból kö­tött apró kokárdát tüzünk mellünkre és járjuk rikoltva, hazafias nótákat kurjongatva végig az utcákat újból, mert ünnepünk van, nemzeti ünne­pünk és a magyar mindig értette a módját, hogy ez ünnepeit kellő pompával ülje meg. Ünnepelni és temetni jól tudunk. E kettőnek pá­ratlan mestere e hon és a Sok ün­nepléstől nem marad érkezése a ko­moly munkára ós a disztemetések miatt elfeledkezik gondoskodni az élőkről. .tű. hatvanadik március idusa szomorú ünnepe a magyarságnak. Mint az a főnyereményt megütött koldus, ki arra ébred, hogy várat­lan kincseit újra elrabolták, száz­szorta nagj'obb keserűséggel gondol vissza a néhány napi jólétre, mintha abban soha nem lett volna része ; csakúgy tűnik fel szemeink előtt is rettenetes torzképével a sáppadt kétségbeesés, mikor a mai napon vissza kell gondolnunk a nagy idők dicsőséggel teli napjaira. Olyanok vagyunk, mint a té­kozló fiu, ki ősei szerzeményét tob­zódva olvasztja semmivé, hogy az­után — de már későn — bűnbá­nattal gondoljon vissza a régi jó időkre. Tékozlók, pazarlók vagyunk, hűtlen sáfárjai nagyjaink örökének. Hatvan esztendeje immár, hogy történelmünk lapjaira arany betűk­kel lett feljegyezve március 15 iice. Es mi az, amit e hat évtized alatt az akkor kivívott jogok biztosítá­sára és teijesztésére tettünk? Bizto­sítás, terjesztés ? nem kész hóbort-e épen manapság ilyenekről beszélni? Hatvan éven át multak alkotásán tengődtünk, elődeink hagyatékán élősködtünk — és ma már be kell vallanunk : hogy érdemetlenek vol­tunk e hagyatékra. Kész, megdönthetetlen alkotás­nak tekintettük azt, ami csak terv, vázlat volt, — az alkotmánynak csak szemrevaló gigászi méreteit csodáltuk, de nem vettük észre an­nak hiányait s még akkor sem gon­doltunk a roskadozó épület megtá­masztásáról, szilárdításáról, mikor már fenyegető szakadékok jelezték a veszély közeledtét. Március idu­sának jelszava, csak szabadság, füg­getlenség, testvériség voltak. — Eze­ket megtartani, fejleszteni, örök időkre biztosítani, a mi kötelessé­günk lett volna. De sőt még ennél is több. A szabadság, a független­ség olyanok, mint a levegő, okvet­len szükségesek a megélhetéshez, de arra nem elégségesek. Életre vágyó nemzetnek levegőn kivül még táplá­lék is kell, ezt pedig csak erő, ha­talom és gazdagság adhatják meg. És ma látnunk, éreznünk kell, hogy gyengék vagyunk, mert sze­gények vagyunk. Minden esztendő tördelte erősségünk biztositékát s ma tönkrejutott középosztály, sze­gény nép ünnepelhet csak. A job­bágyságnak egy uj neme hajtotta rabigába nemzetünk erőit. Ez hozta nyakunkra az elnyomatás nem rég mult próbálkozásait. Velünk szem­ben állanak újra mindazok, kik 60 évvel előbb ellenünk támadtak : Ausztriával a horvátok, nemzetisé­gek és egy uj ellenség s ez valameny­nyinél veszedelmesebb csapat — a nemzetközi szociáldemokrácia. Mind­nyájan a mi gyengeségünkből meri­A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. Az alkoholizmusról. Irta és a főgimnázium felcHvasó estélyen felolvasta MOJZER GYÖRGY dr. Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Nem tudom, nem kelt-o feltűnést, hogy a felolvasó asztalnál egy orvost látnak. Nem tagadom, nekem feltűnik, mert szo­katlan s bizonyos elfogódottság vesz erőt rajtam. A papot, jogászt és tanárt meg­szoktuk, hogy igy szerepeljenek a nyilvá­nosság előtt, az orvos ilynemű működése azonban legalább is ritka. De a tárgy, melyről szó leend, nagyfontossága mellett általános érdekű ugyan, tárgyalhatja a jo­gász, tárgyalhatja a pap, a tanár s más­más szempontokból a nemzetgazda s a tár­sadalomtudomány mivelője, de a végokok kutatása mégis csak az orvosi tudomány feladata; ezen tárgy pedig az alkoholiz­mus. Mi tehát az alkoholizmus ? Röviden összefoglalva, tán ugy lehetne meghatá­rozni : az alkoholizmus a szeszes italok mértéktelen élvezete által előidézett vál­tozás az ember testében és lelkében. Leg­közönségesebb formáját sajnos mindnyájan ismerjük, ez az acut alkoholizmus, heveny szeszmérgezés, vagyis közönséges néven részegség. Az idült szeszmérgezés, a tulaj­donképeni alkoholizmus szintén általáno­san ismert állapot, de főképen ez azon fon­tos elváltozása az ember szellemi és testi szervezetének, mely ellen fél Európa és fél Amerika felvette a küzdelmet, hogy mily eredménnyel, azt majd csak a jövö fogja megmutatni. A szeszes italok soro­zata, mely az alkoholizmusban szerepet játszik, nagyon változatos, mint a követ­kező fajok neve tanúsítja : bor ós ^ pezsgő, sör, pálinka, s ez utóbbinak megszámlálha­tatlan fajai, melyek közül csak a cognacot, arakot, vishkyt, szilvoiiumot, borovicskát, rumot, mint önálló föfajokat akarom em­líteni ; azután jönnek a likőrök még tar­kább változatai, melyeknek legveszedelme­sebb ismert alakjául az absynthet említem csak ; a szeszes italokhoz számítandók még a Hoffmann-cseppek, a Kölni-víz és parfü­mök. Kérem el ne méltóztassanak magukat; nevetni, mert a száraz tények felsorolásá­nál említeni kellett ez utóbbiakat is s ezen látszólag mulatságos, sőt nevetséges állítá­sommal lesz még alkalmam foglalkozni. Nem a szeszes italok sorába tartozik ugyan, de kötelességem' megemlíteni az aethert is eme sor végén, mely mint chemiai test nem borszesz, spiritusz, alkohol ugyan, ha­nem a szesznek, mondhatnám a hatványa. A kumyszt, kephirt és méhsört is fel kel­lene említenem, de tudomásom nincs róla, hogy ezekkel is visszaélhet az ember egész a chronicus alkoholizmusig, csak a méh­serre vonatkozólag olvastam Gogol Miklós Balyba Tarasz cimü elbeszélésében, hogy legalább a régi jó világban, a boldog Ukrania szabad kozákjai heteken át holt részegre itták tőle magukat s ebből következtetem, hogyha ennyire dívott köztük a heveny © Sirolin EmeM « «v«0it tt) • taMIft, •« c «iB »­teti i MMfést, rtSadékot, éjjeli tradíst Tüdőbetegségek, tmruiixK, szamár­9 köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos í.ltal naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Boehe" eredeti csomagolást. W. H*fBkDB-Li Eoche & C*. liasel (SiáJ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom