Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1908-02-23 / 8. szám

1908. február 16. BALATONVIDÉK 6. nehéz viszonyok miatt úgyis sorvadásszeíüen lapos buxák végelgyengülésben nem fognak seregesen kimúlni. Egyebekben : *Dixi et salvavi animam m eam /« Cs. B. Ismeretterjesztő előadások. A mult vasárnap és folytatólag hét főn délután Vargha István főgirnn. tanár tartott rendkívül érdelíes és vonzó felolvasást a csillagászat köréből. A íelolvasó már légen előszeretettel foglalkozik a természet tndományok ezen ágával ? előadása tárgyául ft legérdekesebb részleteket választotta ki. Kimerítően ismertette az égitestek keletkezését, cheniiaí, fizikai és fiziológiai fejlődését, szerepét, célját, és hivatását a mindenségben. A leghíresebb obszervatóriumok eredeti felvételei alapján vetiteit képekben mutatta be a naprend szerünkhöz tartozó ismert bolygókat csillaghalmazokat és üstökösöket. Előadása nem a száraz adatok elsorolása, hanem a mindenség egyetemes kifejlődésének s mindtn jeleuségenek könnyen felfogható okszerű magyarázata volt, oly stylben és modorban, mellyel nagyszámú hallgatóinak osztatlan figyelmét mindkét alkalommal teljesen lekötötte. A felolvasó méltán kiérdemelte azL ft lelkes ovációt, melyben hallgató közönség mindkét izben részesitette. A tanulságos felolvasásokat rövid kivo* natban a. következőkben ismertetjük : Az első felolvasásban az egyiptom

1 piramisokon található csillagászati vonatkozásokból kiindulva ismertette a Ptolomeus nevéhez fűződő egyiptomi világuézletet. ; majd bemutatta Kopernikus rendszerét. E rendszer bolygói közül először lakóhelyünket a Földet ismertette. Előadta vetített, képekkel kisérve a Föld gömbalakjának és tengelykörüli forgásának bizonyítékait, s ebből következtetéseket vont az idóeltérésekre a Föld külömbözö helyein. Majd a Föld Napkörüli keringésének és az évszakok váltakozásának bemutatása következett, Ezután áttért e mozgások okára, az általános tömegvonzásra, mely a bolygókat a Nap körül keringeni kényszeríti. Bemutatta vetített képen h Hold vonzása által létesitett árapály tüneményét s szólott a Holdnak és Földnek egyéb kölcsönös hatásáról is. Az égitestek közül először a Nitpot mutatta be, foltjaival és fáklyáival, kitérve a színképelemzés ismertetésére is. Majd a Holdnak fény változatait tárgyalta. Ezután vetített képen láttuk a nap és holdfogyatkozást s végül a Hold felszínét, a zord hegyeket, puszta völgyeket, a vulkanikus eredetű kra

!erokat, melyek levegő és viz híjáit azt, a benyomást keltik, hogy a Hold már rég befutotta fejlődésében azt az utat, melyet a Föld osak évezredek múlva ér el. A II. felolvasásban a fontosabb csillagászati műszerek ismertetése után, a csillagok távolságát és e távolság meghatározásának módját tárgyalta. Majd sorba vette a bolygókat : a Merkúrt, és Yenust, amelyeik már szintén jóval előbbre vannak fejlő ésükben Földünknél, a Marsot, melyet legjobban ismerünk s a melynek felszíne, élete és lényei leginkább hasonlítanak a Földéhez. Láttuk a csillagvilág óriását a Jupitert, mely még ifjú korát éli és a Saturnust csodálatos gyűrűjével és holdjaival. Majd az Uranust és a legtávolabbi Neptuuust ismertette. Ezután a külömbözö alakn és pál) áju üstökösöket mutatta be. Tekintve, hogy az üstökösök pályája sokszor keresztezi a bolygókat, megtörténhetik fiz összeütközés ; de ez — mint elég példa mutatta — az üstökös lazább szerkezete mellett inkább annak válik kárára. Ber mutatta még az állócsillagok néhány csoportját, igy az Oriont, Nagy és Kis Medvét s ennek első csillagát h sarkcsillagot, me

!y a világtengely irányát mutatja, továbbá a Tejutat sok millió csillagjával, melyek mindegyike egy-egy Nap. Igy elénk tárva a világegyetemet elmélkedett annak múltja felett, hogy alakult ki Kant-Lxplace elmélete szerint h Föld és a többi bolygó holdjaikkal együtt az őstömegből, megállapiioita az égi testek lelenét és a szerves élet feltételeit a bolygókon, melyek közül a belsők és kisebbek már nagyon előre vannak a fejlődésben, mig a külső nagyobbakon még tán nem is indulhatott meg a szerves élet s végül az égi testek jövőjére vont következtetést, mely bizony osak feltevés marad, hisz a Teremtő mindenhatósága a véges elmét meghaladja. —i. J1 hét visszhangja. (Felolvasások. — Alkoholizmus. — Színészet.) jf főgirnn. tanári í^ara immár 9 ismeretterjesztő előadást rendezett a nagy közönség szómára. j£z előadásod amellett, hogy magas színvonalon mozogtad s valóban ismeretterjesztőit szolgáltad, igen faíön6özŐ tárgycsoportodat ölelted fel. §aál (fózsefne{ tj^z egyiptomi művésziről* c. felolvasásai apróra megismertették azt a titokzatos művészi tevékenységet, mely főleg emlékszem műveli léire Hozásával ejtette bámulatba .a műtermeidben gyönyört találó emberiséget. Megutolsó előadásában avatott tollal rajzolta meg azokat a tulajdonságodat, melyed az egyiptomi emle^det oly nevezetesedé teszil{ az épitő és szobrászművészei dőrében. ÍBerl^es Ottó eleven színezéssel és soí> szubjektív vonathozással beszélt íiallgatóinaf{ a bűbájos Sztambul szépségiről. &app Jsászló dr. lelkes előadása [Petőfi forradalmi döliészetére mutatott rá, mig ÍBücHler Sándor dr. szellemes csevegéssel futott végig az emberi művelődés történetén. •Az utolsó í\ét felolvasásban Vargha Tslváu a csillagod világába vezetett bennünket s igazi gyönyörrel bámultud a végtelen világűr megkapó tüneményeit. Jíf}f{ " felolvasásodra vállaldpztad, megletted mindent, Rogy a dözönség tndásvágiját d'elégilséd. Csad az a dár, fiogij a társadalomnad majdnem mindig ugyanaz az osztálya érdedlődid az előadásod iránt. J[z iparososztály még nem adar felmelegedni l [Pedig nagy dpzodtatásügyi miniszteründ, Ha nem csalódund- azt adarja elérni az ismeretterjesztő előadásoddal, Hogy az iparosod illetékes embered s n

e népbolonditód ajdairól íialljád a Haladás igéit. Űzetnéljüd, Hogy a többi jelolvasásodpn több iparossal fogund találdozni. 6 tedintetben sódat várund az Ipartestület vezetőségéned buzdításától. 3?(ajta, olvadjund össze a tudomány és a Haza szeretetében ! Hét elején aldoHolellenes falragaszod jelented m

e9 J£esztHely utcáin. <Ss, ÓH szatírája a sorsnadl Jl, feHér céduládat bizony nem valami nagy vízimádó ragasztotta diösztönzött, lelkem istene pedig a szabadság* — irja magáról joggal. Nemes természetében kétségkívül találunk valami nyugtalanságot, mintha valami szomjúság epesztette volna nagyobb cselekedetek után, mint az oly események, melyek a köznapi élet szük korlátain belül mozognak. A szabadság eszméjének szolgálatában azonban •A legalaposabb és legállhatatosabb volt ; e részben elment hazafiúi érzelmének legvégső határá'g : a szabadságért való hősi halálig, vérbetükkel bizonyítva szavainak •és elveinek igazságát. Gyötrő, ijesztő az a sürü köd, mely a költő utolsó óráit burkolja. Azok a gyászos pillanatok ! Gyalogosan futott meg — minden elveszett s a kozákok, mi balvégzet, utolérték a legnemesebb vadat. A kardok csapásait, a dzsida döféseit nem foghatta fel a honvéd attila ! «Az a bolond kozák — mondja Jókai — ki agyonszúrta, egy egész templomot ölt meg tele istenséggel, a költészet és a hazafiúi érzelmek istenségével. Példát adott azoknak, kiket lantjának hangjaival fe lelkesített. Mert nála a vers egy az életével és a szabadságharc költőjével egy benne a honvéd. Mert ez egyenes, őszinte, férfias természet minden legkisebb szót érzett, amit leirt, vagy kimondott. Kíméletlen egyenességével sokakat megsértett, de szeretetreméltóságával és szelleme hatalmával még többeket elbűvölt. Az sem frázis nála, hogy olyan harcmezőn kivánt elesni, ahol a szent világszabadságért halnak meg. Amint őt a hazai róna levegője erős magyarrá varázsolta, akként a francia fonadalom története, melyet mint «a népek, az emberiség evangeiitimát» rajongó leltének egész melegével tanulmányozott, az emberi jogok világszerte való kivívásának «heves sóvárgójává» tette. Csak ezen vágyban volt kozmopolita. Már 1846. végén azt irta, hogy emlékezik, hogy Rómában Cassius volt, Helvéciában Teli Vilmos, Párisban Desinoulins Kamill s azzal végzi, hogy talán ő is lesz itt valami. Lett is. a szabadság lelkesítő dalnoka. Megbecsülhetetlen örökséget hagyott hátra hazafiúi énekeinek gyűjteményében, melyekben 48 láza, tüze, szelleme tükröződik. De érdekes, hogy aki annyira büszkén hirdette a magyar vitézséget, uem énekelte meg a tavaszi hadjárat diadalmas csatáit, melyek Szolnoktól Nagysarlóig, Komáromtól Budavárig annj'i dicsőséget hoztak a honvédek fegyvereinek. Egyedül Bemmel tesz kivételt, kit rajongva csodál. «Ha volna ember, kit mint Istent imádnék, meghajlanék előtted», mondja róla. Vagy : «Tábornok ur, jobban szeretem önt az apámnál, mert az nekem csak életet adott, de ön becsületet*, mondotta neki Nagy-Szeben piacán, mikor mellére Bem érdemrendet tűzött e szavak kíséretében : «Balkezemmel tűzöm fel az érdemrendet, a szivem felőli kezemmel !» S később, mikor «a magyar név megint szép lett, méltó régi nagy hiréhez», a hálás kor érezte szent kötelességét. A lánglelkü dalnoknak az önzetlen hazafinak, a hős katonának szobrot emelt ; egyet ott, hol az ifjúság élén aratta első diadalát, Pesten, a másikat a segesvár-fehéregyházai csatatéren. Nagy szellem, Petőfi, neved dicsőséges az egész földön, a magyar hazában még ennél is több követi nevedet,,a hála, imádott magyar nemzeted hálája. Ércszobraidat elkoptathatja az idő, de hálás szeretetünk mindvégig megmarad ! Örök dicsőség neked, nemzet ébresztő költője^ nép talprariasztó dalnoka, vitéz honvedek bajtársa a csatatéren, osztályosa a halálban, föltámadásban. halhatatlanságban ! Felhasznált müvek : Petőfi összes költeményei ; Beöthy, Képes Magj'Ri- Irodalomtörténet; Badios magyarázatai a Magyar Remekírók 33. kötetében; Pintér, Petőfi Sándor ; Fischer, Petőfi's Lében undWerke; Szilágyi Sándor, A magyar nemzet története ; Petőfi Album, kiadta a Petőfi Társaság.