Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1908-01-19 / 3. szám
1908. febr uár 16 . BALATONVIDÉK 6. még a kathoükusok hagyományos türelmének is van határa. Elvégre «mi sem vagyunk másodrendű polgárai" a hazának» s a mi ügyünk sürgősege is csak ér annyit, mint a szociáldemokratáké. Krónika. A jókedvnek, vigasságnak van most. az ideje. A kalendárium csinálok jóvoltából 0«riievál herceg urdkodásának ideje jó hosszura nyúlik ez idén, bőséges időt és alkalma!', nyújtva a mulatni vágyók számára Csak az a kár, hogy az emberiség tu nyomó része az adott viszonyok közt nem igen élhet ezzel az alkalommal. Mikor a cipő tzorit, nehéz benne táncolni. S ma vájjon, ki az a szerencsés halandó, akié töbhé-kevésbbé ne szorítana. Hiába a hosszú farsang, mikor inén rövid mulatozásra, apró szórakozásra sem telik. Bizony nem! És mégis, szinte fogHdui mernénk rá, hogy báljaink külső képe ennek dacára sem fog vált.ozni. Hölgyeink mélyen dekoltált, suhogó sebemből '(észült., méreg drága ruháikban cs«k ugy pompáznak, mint ennek előtte s a szegény gondokból gj Ö röik családapák vidám ábrázatáról semmi kép sem lehet leolvasni, hogy a cipő tán nag3'on is szőrit. A báli terem felületes szemlélője ugyan azt. a káprázatos képet látj*, m'ut évekkel előbb s igazán nem csodáluáuk, ha hazugságnak tartauá mind azt, amit Ínséges időkről beszélnek és imák. D-> hol is van itt ínség ? Ki lát itt a káprázatos fényben, csillogásban gondterhes arcot, ? Pedig, de mennyi van ! Kevés kivétellel majd mindu3'á]áé ez A figyelmes szemlélő egy önfeledt pillanatban, komor ós sötét gondok felhőit, látja átsuhanni a férjek homlokán. E felhők sok mindent megmagyaraznak. Bepillantást engednek az egyén lelkiállapotába, mely koránisem oly nyugodt, mint azt a vidám külső után következtetni lehetne. A bálok okozta gondok nem ritkán annyira megbillentik a háztartás és a lélek egyensulj át, hogy a modern félszeg társadalmi felfogások által szorongatott, családapát közel viszik a kétségbeeséshez A farsanggal járó pompa egyike ama jelenségeknek, m-lyek karakterizálják közéletünket. Künn a didergő, rongyos alakok, a filléreskeresetet hajhászó éhes emberek, benn a mennyei élvezeteket áhitozó kicicomázottfelebarátok,kik azzalámi'ják magukat és másokat,, hogy ők az élet. minden gondjáról megfelejtkezve — Isten igazában mulatnak ós nem is gondolnak ana, tiogy a testükhöz tapadó, bámulatot keltő ruha ára még nincs kifizetve. Az idők folyasa alatt teljesen megfelejtkeztünk arról az igazságról hogy egyszerű szövet alatt is megfér a nagy kincs: a lélek és a jellem tisztasága. A k délyes ós igazi mulatság nem a ruhától függ,sőt'az erőt, meghaladó költekezés, csak elronthatja azt. Még azok i*, kiket a viszonyok mostohasága nem érintett, nem tűrhetik bizonyos lelkifurdalás nélkül a gondolatot, hogy mily sok nyomort,Ínséget, bút,-bánatot enyhíthettek volna, ha a mutatós foszlányokra pazarolt, pénzt nemesebb célokra fordították volna. Legyen hát már egyszer vége az oktalan költekezésnek, pazarlásnak. Álljunk meg a lejtőn, mig még nem késő. Egyszerűsítsük szokásainkat Pótolja az izlés a dúslakodó pazarlást, Álljon a versengő fényűzés iielyére a kedély. A suhogó seiyemből készült dekoltált bált rongyok helyett öltsenek hölgyeink egyszerű kartont, mely a külsőből sokat eltakar ugyan, de ennál j hűbb kif-jezöje lehet a lelkitulajdon»ágokI nak A hiúság légvárai helyett, építsünk inkább menhelyet, a közhasznú jótékonyságunk. * * * Jótékonyság ! Majd elfelejtek róla szólani. Kiapadhatatlan bő forrása van uálunk a hölgyek szivében. A tél borzalmait az áldásosán működő jótékony nőegylet, euyhiti, vigasztalást és szeretetet vive a szegény emberek hajlékaiba. E tevékenység mellett neinestizivü hölgyeink az árvákról, az elhagyott gyermekekröi sem felejtkeztek meg. A jótékouy zsúrok már eddig is s/ép ősszeggel gyarapították az Orsz. G\ ermekvédő Liga pénztárát s a helybeli kórházban felállítandó gyermekágy alapját. Jól esik látni a nemes versenyt a jótékonyság erényének gyakorlásában, mely ha állandó leend, sok üdvös ós nemes cél megvalósulását segiti elő s mint a folyó év egyik kimagasló eseménye méltán tarthat szamot az első helyre városunk annaleseiben. * * * Régi tanulságos irás jutott a kezembe. Itt adom hü másolatban azoknak, kiket illet : IráDak vala ezerhatszáz és hatvanhét esztendőket, hogy Nemesj Kátay József lévai várkapitán Karáison havában die 28. vitézivel az vezekényi mezőn a hitetlen terekeket, levágván megtére az várban, hol is nagy háborúságban találá az várbeli Nemes asszony és lány személeket. Tudakozván penigh az gerjedelmek okát a Nemes asszony személektől, azok eleibe adák, hogy Nemes Káldy János ifjú vitéz, az bortól megrészegedvén, az kapitánué Nsgyasszony belső frájját az egész vaibéli népség tsufsagára főső ruhájából kivetkőztette. Felgerjedő ezen az erköitsös várkapitán haragja s rendeli vala »z szolgáknak, hogy az Nemes ifjút, az vh r '.ól minden jószágival együtt el-kibordauák s az asszony személek biztossága okából penigli a bortól sulos börtönnel tilija vala minden ő vitézit, stb. Eddig az irás. Az olvasóra bízzuk megítélni, vájjon 300 évvel ezelőtt Léván, vagy ma nálunk ré-zesülnek-e több védelemben a gyenge nők ? Különfélék. Az idók jele. Az óriási khinai birodalomban nemrot-ára nagy ujitások lesznek. Egy császári íendelet szerint egységes sulyés 'mértékrendszert dolgoztak ki, mely 1908. tavaszán fog életbe lépni. Japán fejlődese Japánban a háború után akkora lendületet vett az ipar ós kereskedelem, hogy az utolsó mérleg szerint a jövödelem ötven millióval mul|a felül az előirányzatot. Egy nyolcvan milliónyi nemzeti kölcsönnel vasutakat, telegráfokat és telephonokat, építenek s uj piacokat teremtenek a kereskedelem számára. Bizonyos, hogy a japánok nagyon ki fognak tenui niHgukérl. az 1912-iki világkiállításon. 100000 frank a lábakra. Az angol előkelő hölgyek mostanában az estélyeken olyan cipőket viselnek, amelyek gyémánto> bal s egyéb drágakövekkel vannak díszítve. Egy ékszerész beszéli — mert ilyen cipők nincsenek a cipészeknél — hogy a minap eladott egj' pár ilyen cipőt egy a high-life e'őtt nagyon ismeretes hercegnőnek. E oipők oly gazdagon voltak rubinvételt csináltam s a paraszt cs.ik szükségből válhatott meg tőle A lovat bekötötték az istállóba, m-getették, megitatták s megpucolták. Különösen ez utótibi esett jól szegény párának, mert a délszlávok maguk sem igen tiszták, nemhogy a kefélést a lovon próbálnák; ez már fejedelmi fényü'és a Balkánon. Közben szereztem magamnak egy katonai térképet, enélkül egy'apodtat sem mehettem volna azokon az isineretlen vidékeken. Fölösleges utipodgyászofaiat postán hazaküldött m s a szállóban meghagytam, hogy netán étkező leveleimet küldjék Pestre, mert az egész utazásomat csak két hétre terveztem s azon idő alatt nélkülözhettem a oorrespondenciát. Délután három óra tájt nyeregbe ültem s neki vágtam a losnicai országútnak. Utam meglehetősen egyhangú volt, dacára a vidék szépségeinek mert ó őlónnyel nem igen találkoztam. Néhány kisebb, szegény falu és egypár bedőlt tetejű han (csárda), őszintén elibém tárta ennek az országnak nagy nyomorúságát Késő estére járt az idö, midőn fáradtan elértem a szávapatti Obrenovácot, ahol az első szállóban (természetesen valami huszadrangu, ósdi viskó féle,), a t.igovacki han (kereskedők szállójáéban kerestem éjjeli szállást. A lovamat magamnak kelett ellátni, amit szívesen tettem, mert az okos jószág igy legalább egészen hozzám szokott Annak leírását, hogy az éjjelt miként töltöttem, olvasóim jóizlésére való tekintettel mellőzöm, mert arról a hotelbeli piszokról, amelyben részem volt, csak annak lehet fogalma, ki maga is járt már a Balkánon. Mindennek dacára a fáradság erőt vett rajtam s oly jól aludtam, hogy kora reggel helyett délben ébredtem fel. Első gondom a ló volt s lesiettem az istállóba De uram teremtőm! ki képzeli el ijedtségemet, midőn az istállót üresen találtam s a szép sárgámnak hűlt helyét. Hivattam a vendéglőst, a háziszemé yzetet s hézagos szerbnyelvbeli jártasságommal oly botrányt csaptam, hogy a vendéglőst majd a guta ütö.te meg félelmében. Fogadkozott, hogy a vásárosok hajnalban elmentek s ami ló volt, elvitték, ó pedig nem tudta mely ik az enyém s igy num is szólhatott. Ennyiben igaza volt, mert az éjjel nem látta lovamat s nem képzelte, hogy atöbbivel elhajtsák az enyémet is. Mit volt tennem ? Elmentem a reudórsógre s ott előadtam panaszomat, de mindhiába. Azok a barbárok nem igen értették a mondókámat s idegen lóvén, nem is tö,rődtek nagyon az esettel. Tán ma is kereshetném a sárgámat, ha a kerületi főnök: Bessarovics Pétó, egy nyugati műveltségű, igen rokonszenves úriember meg nem könyörül rajtam. Kitűnően beszól németül s igy, miután uilevelemme! igazoltam magamat, ő rögtön utasítást adott csendőreinek, hogy a lovat s tolvaját teremtsék elő. Tndta, hogy Vreociban lesz másnap a vásár s odairányitotta a esendőről söt. Két kelle mes napot töltöttem Bessarovics családja körében, ki szinte magyaros vendégszere tettel bánt velem, az idegennel, szimpatikusán nyilatkozott Magyarországról s különösen Budapestet nem győzte eléggé dicsérni. Harmadnapra megjöttek a esendői ök, lóval s tolvajával együtt. A kerületi főnök aztán a tolvajt rövidesen beosukatta, a vendéglőst pedig súlyosan megbírságolta. Nekem pedig azt a tanácsot adta, hogy forduljak vissza Belgrádba s utazzam haza, mert a mostani zavaros időkben aligha érném el ép bőrrel Losnicát, mert nem egy komiiácst bandita tanyázik ott a környéken s bizony még a hatóságok is tehetetlenek velük szemben, oly vakmerőek — Hja uram, mi a Balkánon élünk, mondotta férfias nyíltsággal s e néhány szóban benne volt az egész balkáni közbiztonság leghűségesebb jellemzése. A komttácsik olyan szegényegény, betyár fajta népek, kik az egész Balkánt bizonytalanná teszik. Rablás, gyújtogatás, gyilkosságok ismertető jeleik s nemzetiségi csoportosulások szerint egymással állanak örök harcban. Főfós/.kük Albánia s az európai török terület, de azért áttévednek Szerbiába, Bulgáriába, Montenegróba s Növi pazárba s jaj annak az utasnak, kit a véletlen karjaikba visz. Nevüket a komitée szótól nyerték, mert a bolgár kormány a mohammedán ellenes rablókat komitékbe (bizottságokba) osztotta s pénzzel támogatta, hogy Törökországnak s Szerbiának mennél több kellemetlenséget okozzanak. Csakhogy a számitás helytelen volt, mert a porta mohammedán, Szerbia pedig szerb komitókat szervezett s most ezek kölcsönös harcától az egész Balkán forrong s az európai hatalmak csendőrsége is képtelen odalenn rendet teremteni. Tiz-huszezer emberélet esik évenkint garázdálkodásuknak áldozatul. \ félelmet, mint ilyent, nem ismerem. Keresztény ember, férfi, nem félhet senkitől, semmitől, csak az Istent félje. De a^
