Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1908-05-31 / 22. szám

1908. junius 17 5. BALATONVIDÉK 3 Melyik város dicsekedhetik ily alapít­ványokkal ? . . . Pedig másutt is vaunak gazdag magánzók, tán meg gazdagabbak is, mint. a sümegi kékfestő volt, d^ nem szeretik ugy hazájukat, szülővárosukat, mint a sümegi nemes, munkás iparospár szerette. Az emlék-beszéd ós dr. Nógrádynak Fiúst János dr. által elszavalt alkalmi ódája befejezésével Kiss Antal városbíró lelkes szavak közt, átvette a remek szob­rot, mely a nagy férfiút életnagyságban ábrázolja, magyar ruhában, leeresztett jobb­jában egy alapítólevél tekercsét szorítja ; a szobor talapzatán hűséges hitvesének fól­nagyságu domborképe áll, amint a kisde­deket és a szegényeket vigasztalja. Öröm­könnyet fakasztó szép csoport I Ezután következett a szobor megko­szorúzása ; először a kultuszminiszter nevé,­ben tette le a koszorút Batthyány Pál gróf főispán, Őt követte a hálás városé, a vár­megyéjé, az egyesületeké és családtagoké ; végül a Hyuinus eléneklése fejezte be a szép ünnepélyt. II. Ünnepély után a közönség átvo­nult a polg. leányiskolába s megnézte a sümegi Ttilipáuszövetség által rendezett gyönyörű női munka kiállítást,. Itt dr. Ru­zsicska Kálmán üdvözölte meleghangú le­szédbeu a kiállítás elnökét, Eitner Zsig­mond képviselőt, mind neki, mind a mun­kavezető Cserny Mária polg. isk. tanárnőnek meleg köszönetet mondott kivágó érdemeik és fáradozásukért. Ennek megszemlélése után a közön­ség nagy része átvonult a Darnay-n;uze­umba, hol főleg a most különösen idősze­rűvé lett régi magyar női munkákban ós népies hímzésekben gyönyörködött sokáig. Két órakor fényes bankett volt a Kisfa­ludy-kaszinóban. Meghívó. A zalftvármegyei függet­lenségi párt ma vasárnap délelőtt 10 óra­kor, Zalaegerszegen, a Korona szálló eme­letén pártgyülést tart, amelyre párttag­jainak szíves megjelenését kéri az elnök­ség. Tárgysorozat : 1. A kiküldött bizott­ság jelentése és az ezzel kapcsolatos ügyek megbeszélése. 2. Egyéb tárgyak és indítvá­nyok. Misefa, 1908. május' 18. Bosnyák Géza, a zalavármegyei függetlenségi és 48 as párt elnöke. Különfélék. Egy uj állat. Belga Congo és Ugauda határszélein néhány kutató egy uj emlőst, fedezett fel. Eunek az állatnak tapirfeje, lónyaka, szamár fülei ós ökör teste van. Legcsudálatosabb a szine. Homloka élénk vörös, fülei vörösek, orra fekete és rovát­kolt. Combjai csíkosak, mint egy zebráé, sárga pettyekkel. A különös állatnak felső állkapcsában nincsenek metsző fogai, s nyel­ve oly mozgékonj', mint a kérődzőké. A bennszülöttek ennek az állatnak, mely osz­tozik a ló, zebra, szamár, ökör, tapir és zsiráf természetébeu, okapi nevet adtak. Azt hiszik, hogy az okapi a lulladotherium maradványa, mely egykor Görögországban és Kís-Ázsiában élt. Az unokaöccs furfangja. Az unakaöccs elkíséri nagybátyját a vidéki restaurációba. — Nézd — 1 úgymond — meguyomom ezt a gombot, jön a pincér és megrende­lem az ebédet. — Jól van; és azután ? - kérdi a nagybácsi^ rettenthetetlen nyugalommal. — És azután . . . megnyomod a gom­bot, jön a pincér és kifizeted a számlát. A fák Nesztora. A legöregebb fa Cos szigetén van, Kis Ázsia partjával szemben. Egy platánfa ez, melynek árnyékában Hip­pckrates, az orvosszerek feltalálója, magya­rázott első tanítványainak. S mivel hihető, hogy H fa már öreg volt, nem lehet korát kevesebbre becsülni 2500 évnél. Törzsének kerülete 10 méter. Levelei minden tavasz­szal kizöldülnek, de két legnagyobb ágát, cölöpökkel kell támogatni. Barátok között. Én sohasem tettetem magamat, ha valamit nem tudok. Ha nem vagyok tisztában valamivel, azt mondom : «N.m tudom. > Nagyon szép szokás ; de, engedj meg, társalgásod igen egyhangú lehet. Keszthely és Balatonvidéki ké­pes levelezőlap njdonsát;ok igen nagy választékban kaphatók Su­jánszky József könyvkereskedésé' ben Keszthelyen. Ismét elárusí­tóknak nagy árengedmény. hírek. — Adomány. A Keszthelyi Gazdasági és Ipari Hitelszövetkezet igazgatósága a Dalkör részére a székesfehérvári dalosver­seuy költségeinek fedezésére 40 koron.lt adományozott,. — A premontrei kanonokrend egyete­mes káptalanja. A premontrei kanonokrend szervezetének megfelelően minden hatodik évben egyetemes káptalant tart a rend va­lamelyik apátságában, a melyen az összes praelatusok megjelennek s egyházi ügyeik­ről tanácskoznak. Ily egyetemes káptalant tartottak az idén is május hó 19-én, 20-án ós 21-én Teplában, amelyen rósztvett a két magyar praelatus : Burány Gergely dr. csor­nai és Takács Menyhért dr. jászóvári pré­post kísérőikkel : Dallos József csornai per­jellel és Novotny Alfonz nagyváradi fő­gimnáziumi igazgatóval. Tepla Marienbád közelében van, mely világhírű fürdő, tud­valevőleg, a premontreiek replai apátságá­nak a tulajdona. Összesen 20 premontrei praelatus jelent meg a nagygyűlésen a rend generálisával, Schachinger Norberttel az ólén. — Zalavármegye törvényhatósági bi­zottsága a f. hó 11-én tartott közgyűlésén, Keszthely nagyközség képviselőtestületé­nek, az artézi kut fúrására vonatkozó ha­tározatát jóváhagyta. — Egy elhibázott audencia. Lapunk mult számában jeleztük, hogy Óvári Fe­renc dr. és Bakó József országgyűlési kép­viselők Wekerle, Andrássy ós Darányi mi­niszterek elé vezetik Siótok képviselőtes­tületét, hogy a siófoki vízvezeték és csa­tornázás elkészítésére 200.000 kor. állam­segélyt kórjenek. A nevetett képviselők nélkül és csupán Darányi miniszternél je­lent meg a küldöttség az országházban f. hó 21 én, mert Bakó képviselő által kül­dött sürgöny tévesen értelmeztetett aineny­nyiben az még csak a rá következő hétre szólt. Darányi miniszter megigérte a támo­gatást és jelezte, hogy szakközegekkel át­nézeti a hiányokat. Most egy ujabb kül­döttség fog elmenni Wekerle ós Andrássy miniszterekhez. — A gyenesdiási Balatonfiirdő-Egye­sület rendes közgyűlését, ma d. u. 4y 2 óra­halála fájón sebezte szivemeí, azt mond­tad : az idő meg fogja gyógyítani. Hiszem, hogy meg is gyógyitotta volna, ha föl nem szaggatja még jobban az, aki imádá­som másik, most már egyetlen tárgya a férjem. Attól a naptól kezdve nem ölel, nem csókol meg, ha elmegy, nem hallom egy nyájas szavát, ha megjön, nem látom egy mosolyát, nem ejti ki a nevemet: «Te asszony > vagyok neki. S nem tudom miért? nem tudom, nem mondja. A világ is egészen megváltozott kö­rülem, az emberek is. Az a néhány barátnőm — a járásbi­róné, a doktorné — elmaradtak, sőt, kerül­nek egy idő óta és titkolózva összesúgnak, ha látnak. Az a büszke patikárus-leány meg — tudod akivel Bélát először hírbe hozták — tegnap egyenesen a szemembe kacagott. Mindig ugy féltem ennek a furiának a gyilkos, ördögi tekintetétől s Béla is mondta többször, hogy egy idő óta nem tud ránézni. Valami azt súgja nekem, hogy szavát állta az a szívtelen teremtés — em­lékszel, mit mondott — s csakugyan ő ölte meg a mi boldogságunkat. Búbánat, szomorúság vesz körül, csak az vigasztal, hogy én nem érdemeltem. Turbékoló gerléink elpusztultak — egyónk sem etette ; udvarunkban a virá­gok elhervadtak, senki sem ápolta, senki sem öntözte. •Elmentem volna innen régen, hozzád, vagy elbujdostam volna bárhova a nagy­világba, csak ne kötne ide az a kis sírha­lom s a nagy szerelem, mert szeretem Bé­lát most is, ugy mint az első napon. Odakünn busán zugnak a harangok: szegény munkáspárt temetnek, a part ütötte oda őket, ők már boldogok. Zúgja­tok, zúgjatok csak harangok, olyan édes nekem a zugástok. Ne jöjj el mamám, ne jöjj. Ölel, csókol szerencsétlen leányod Ilona. U. i. Az eltemetett munkáspárnak egy kis árvája maradt, a takaritónénk hozta ide ; gyönyörű kis gyermek, most kezd gügyögni s annyira hasonlit a mi elköltö­zött kis angyalunkhoz. Az aranyszőke feje, a nef'elejcskék szemei, miutha csak őt lát­nám. Itt fogom s ba Béla engedi, fölne­velem, legalább nem leszek oly egyedül. IV. Bathó Béla épen akkor ért haza, szo­morú, lehorgasztott fővel, mint rendesen, mikor felesége elkészült a kis árva felöl­töztetésével. — Éppen ilyen volt a mi kis angya­lunknak a szöszke fejecskéje, nefelejcskék szemei, csókolta, becézte az asszony a ka­pálódzó kis porontyot, észre sem véve, hogy férje már percek óta nézi az üveg­ajtón keresztül. Bathó Béla hevesen tárta fel az aj­tót, arca kiderült s hangja mély megindu­lástól remegett : — Te asszony . . . Ilonkám, hiszen te ártatlan vagy, te nem ölted meg a gyer­mekünket ! — Nagy Isten, hát azt hitted ? Most már értem, tudom, tört ki az asszonyból az örök kárhozattal fölért pár hónap min­den elcsititott, szivébe fojtott keserve, fáj­dalma. Férje a tárcájába nyúlt s szótlanul adott át neki egy gyűrődött levélpapirost, melyről Ilon ezt olvasta : «Gyermeküket felesége ölte meg, az a szépséges, hires pesti leány, mert mind ilyenek azok ! S tudja, miért? Csak azért, mert féltette az istenadta kis porontytól a saját életét, vagy talán nem is azt, csak az ifjúságát, a szép­ségét. » — Hazugság — kiáltott fel Ilon — o o gyilkos hazugság- ! — azután nyilt, tiszta tekintettel folytatta — az vagyok, ártat­lan vagyok, esküszöm ! Ugy szerettem a kis angyalunkat, imádtam. Nagyon, na­gyon szeretem a kis gyermekeket s epedő, beszédes vággyal boiult a férje keblére. — Bocsáss meg édes, tiszta angya­lom, bocsáss meg, — rebegte a férfi s hangjában fájó megbánás és édes biztatás rezgett és csókolta a felesége homlokát, arcát, vállát, ahol érte. V. Kunegyháza, jun. 17. Édes mamámk ! Jöjj ! Jöjj! Jöjj ! Ilona. Bela. A következő tavasz a fészektatarozás, virágültetés, gerlenevelés, az édes sejtel­mek ideje volt, a második s az utánajövő — az édes valóságé. Megint virágba bo­rult a Bathóék udvara, az eresz alatt gerle játszott, csókolózott a párjával, a gyöp­padon Batlió Béla az édes kis feleségével. Közelükben kedves gügyögés hallat­szott s a fehér-kék ibolyák, piroskék já­cintok, tarka tulipánok közül két aranyos kis gyermekfej látszott ki, az egyik egé­szen, a másiknak csak éppen a ragyogó, nefelejcskék szemei.

Next

/
Oldalképek
Tartalom