Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1908-05-24 / 21. szám

1908. j uniu s 165. BALATONVIDÉK 3 impozáns uj épülete elé értünk. Még csak most van berendezés alatt., de azért egyes már felszerelt termeit megnéztük. A mint­egy ötezer ember befogadására képes épü­let földszintjén vannak a különféle ellen­őrző hivatalok, pénzváltók, majd egy óri­ási étterem s két-két hálóterem, külön a nők és férfiak szamára ós betegszobák. Az emeleten csak hálótermek vannak. A vissz­hangos folyosókon padok és asztalok, tele kisebb nagyobb batyukkal, melyek mellett szomorúan gubbasztott néhány felvidéki atyafi, nők és gyermekek, várván a néhány nap múlva megérkező Cunard hajót.. Ki­vándorlók voltak, kiket vérmes remények csábítanak, szegénység és elviselhetetlen gond űznek, hajtanak Amerika felé. El­szoruló szívvel néztük a bizonytalanság elé induló szomorú karavánt s nem egy szem­ben csillogott a könny, mikor lassan kifelé indultunk az épületből. Tovább haladva az említett uton nyu­gat-felé, a rizsháutó, a torpedó, majd a kő­olajfinomitó gyárak hatalmas telepeit, hagy­tuk el. Be egyik helyre sem mentünk, mert kitűzött célunk a Danubius hajógyár megtekintése volt. Csakhamar elértük a város nyugati szélén fekvő nagy terjedelmű gyártelepet. Az igazgatóság szíves előzé­kenységgel adta meg az engedélyt a gyár megtekintéséi-* s két magyar hivatalnokot rendelt, mellénk kalauznak. A gyártelep villanyerőre vau beren­dezve, Három hatalmas 500—500 lóerejü motor fejleszti az áramot, és szolgáltatja a hajtóerőt, mig a negyedik pusztán a vilá­gítást. látja el. A sok érdekes látni való köziil mindannyiunknak legjobban tetszett, az óriási méretű rajzterem, melynek feke­tére festett padlózatára rajzolják le az épí­tendő hajót kereszt- és hosszmetszetben, természetes nagyságban, hajszálnyi pontos­sággal. Az igy kirajzolt, minta Után először fából elkészítik a hajó öntvónyrészeit, arról készül aztán az agyag-minta, melyben az öntés végbe megy. Az összeállítás kinn a kikötőben történik magas gerendaál) ván> o­kon, honnét a kész hajót, befaggyuzott ge­renda síneken csúsztatják a tengerbe. Volt alkalmunk épülő félben levő ha­jókat is látni. Haditengerészet fink részére épült 6 uj torpedónaszád. 5 már annyira készen volt, hogy csak a géprészek hiá­nyoztak belőlük, mig egynek ép a bordá­zatát állították. Az érdekes munkálatokat hosszasan és figyelemmel néztük s ismere­tekben ós tapasztalatokban gazdagodva hagytuk el dél felé a telepet. A sok járás-kelésben kifáradva, villa­moson tértünk haza szállásunkra s kitűnő étvággyal láttunk az ebéd elfogyasztásához. Délután újra nyakunkba vettük a vá­rost. Először a közeli dohánygyárba men­tüuk, hol a dohány feldolgozási módját szemléltük érdekkel. A gyárban mintegy 700 munkás dolgozik, kiknek legnagyobb része nő. Túlnyomóan horvát és olasz anya­nyelvűek, magyar csak elvétve akad egy­ket.lő közöttük. Innét kijőve a kormányzói palotához mentünk, majd néhány régebbi szűk utcán áthaladva a kikötőt kerestük fel, hogy utoljára még egy búcsúpillantást vessünk a teugerre, mieiőtt a közelgő est­homály végkép eltakarná előlünk. A vacsoráig fennmaradó időt bevásár­lásra használtuk fel. Különféle emléktár­gyakat, főkép kagylót, és csigákat vettünk s elláttuk magunkat útravalóval a vissza­utazásra. Az utolsó estén kívánságunkra előzé­keny veudéglősünk olasz vacsorát adott. Rákot és halat szolgáltatott fel, melyet ha nem is nagy gusztussal, de az újság inge­rétől inditatva mégis csak elfogyasztottunk. Vacsora lilán szívélyes bucsut vettünk derék szállásadónktól s szakadó esőben indultunk az állomásra. Kedves kalauzunk Csepreghy Kálmán dr. ide is elkisórt. ben­nünket. Páratlanul szives és lekötelező fára­dozásáért hálás köszönettel adózva neki, elhelyezkedtünk a részünkre fenntartott külön kocsiban s néhány perc múlva már útban voltunk hazafelé. Az éjet sokkal jobban töltöttük mint menet. A kimerült­ség elringatott mindnyájunkat s ugy alud­tunk reggelig, akárcsak itthon, megszokott fekhelyeinken. Gyékényesig jöttünk az ál­lami vonalon, hol aztán a Déli vasútra szálltunk át s Kanizsa érintésével Balat.on­.-zentgyörg} ön át indultunk haza. Oí. napi távollét után jóleső éizós«el, vidám kedéllyel, ismeretekben ós tapaszta­latokban bőségesen gyarapodva, felejthe­tetlen kedves napok emlékével éltünk meg a tanulságos kirándulásunkról. —i. A keszthelyi önk. tűzoltó egyesület ma délután két órakor a városház tanácstermében tartja évi rendes közgyűlését, melyre az egyesület alapitó, pártoló és mű­ködő tagjait ez uton is meghivja az elnökség. Elpusztultak az emberek és az urnák elfogyott a pénze. Hajóra ült s busán tá­vozott az átkozott helyről A vizről még folyton visszanézett s fájdalmasan kiáltott föl : Oh vár, oh vár, oda van a pénzem már. Igy szól a monda. Valószínűleg egy római őrtorony volt. Hogy rómaiaknak volt itt telepük, tanúsítják a talált és a keszthelyi muzeumba szállított római régi­ségek. Egy bronz Ámor szobrocskát a berki dűlőben találtak néhány évvel ez­előtt, n tél folyamán a dülő fölött a hegy oldalán forgatás közben két koporsót ta­láltak, az egyik kőből kifaragva, fedőlap­pal. A másik, darab kövekből. Tányér, karperec és nyakék, néhány pénzdarab ta­láltatott benne. A tárgyak a múzeumba kerültek. A koporsó ott van még a sza­badban. Még a hely természetrajzáról akarok néhány szót elmondani. Elszórtan vízözön kori kagylók kövületei találhatók. Egy darab bazalt, mintha megköve­sült könnycseppek volnának rajta. Erről igy szól a rege : Bucsut vőn az ifjú ha­lász kedvesétől s csónakával a ringó hul­lámokon haladt s kivetó hálóját a vizbe. Egész nap folyt a munka s midőn a nap aláhanyatlott a halmok mögé, hazafelé in­dult. Vihar jött a Bakonyból, felforgatá a békés nyugalmat s a széltől korbácsolt hul­lámok, mint kis forgácsot dobálták a csó­nakot. Küzdött, mig ereje el nem hagyta, de lankadtak az izmos karok, az evezője eltört A vihar még bőszültebben tombol, a sajka ing, alámerül s az ifjú a hullám­sírba dől. Mire a nap végkép eltűnne, megszű­nik a vihar. Az idő kiderül, a tó lecsen­desül. Az estharang megkondul. Hiába várta a kedvesét a szép le­ány az erdő titkos rejtekén. A paiti ha­lászoktól hallotta, hogy a Balaton hullá­mai közt lelte gyászos halálát. Mindennap felment a hegy ormára, végig nézett a csillogó habokon, nem-e látná valahol kedvese csónakát Hiába. Könnyeinek árja omlott a mohos sziklákra. (A könnyek nem folytak szét cseppenkint, megkövesedtek a sziklákon s máig is megvannak) s ott megkövesedve máig is láthatók. A növény világból, a vadrózsához fű­ződik a következő rege : Szigligethez közel van az átok ós áldás-halom. Nevüknek eredetére vonatko­zólag igy szól a nóprege : Vadász kérte meg a környék legszebb leányát, de kosa­rat kapott, mert volt a leánynak már je­gyese, egy parasztlegóny. Elérkezett az esküvő napja, vigan siklott a násznép hírek. — Személyi hir. önagymóltósága Fes­tetios Tassilo gróf ur a héten néhány napi tartózkodásra keszthelyi palotájába érkezett. — A Dunántuli Dalszövetség Keszthe­lyen. Mint értesülünk városunkban mozga­lom indult, meg az irányban, hogy a Dal­szövetség legközelebbi gyűlését és verse­nyét Keszthelyen tartsa meg. A mozgalom élén a dalkör eluöksége áll, amely a napok­ban kérte meg Festetics Tassilo gróf ur őnagymóltóságát, hogy a Dalszövetség véd­nökségét fogadja el. A gróf ur a legszíve­sebben teljesítette a kérést s örömét fejezte ki a felett, hogy ily szép kullur-ünnepély megtartásában közreműködni szerencsés le­het. A gróf ur őnagymóltóságáuak kijelen­tése bizonyára biztosítani fogja a szép terv megvalósítását s előre is merjük állítani, hogy egyhangú lelkesedéssel karolja fel ennek ügyét, mind a hivatalos város, mind a nagyközönség. Mi az eszme megvalósí­tásában a régi helikoni-ünuepek feltámadá­sát látjuk, mert mi sem akadályozza, hogy ez alkalmat egy irodalmi ünnepéllyel is Össze ne kössük, amelyet aztán állandósí­tani is lehetne. Nem lehetetlen, hogy gróf ur önagymóltóságát is ez az inditó ok ve­zette nemes elhatározásában. Az eszmével mindenesetre óidemes lesz foglalkozni s a kivitel felett gondolkozni Városunk fejlő­désének határozottan javára válna, mert évről évre biztositana szépszámú idegenfor­galmat. Rajta tehát, lássunk a munkához ! — Érettségi szóbeli vizsgálatok. A helybeli kath. főgimnáziumban az érettségi szóbeli vizsgálatok junius hó 15., 16., 17. napjain lesznek. — A Tulipánszövetség Magyar Védő­egyesület keszthelyi fiókja mult vxsárnap nagy lelkesedés mellett újból megalakult. a.% alakuló gyűlésen Batthyány Pál gróf fő­ispán, Batthyány József gróf orsz. képvi­selő, Dobiecky József ny, honvédhuszár ezredes, központi ügyvezető tanácsos, Ta­kách Imre főbiró, a helyi intelligentia nagy számmal, a járás jegyzői kara és a vidék­teli gazdák vettek részt. A főispán ur megnyitó szavai után Bognár Imre titkár ismertette a szótzüllés okát s felkérte a köz­pont, kiküldöttjét, hogy ismertesse a T. M. V. célját és működési körét. Dobiecky Jó­zsef hosszan fejtegette a szövetkezés cél­ját., ozükségességót és lelkesítő szavaira az egybegyűltek egyhangúlag kimondták az újból való megalakulást. Elnökké Dézsányi Árpád dr.-t választották meg s az ő el­nöklete alatt újra alakitolták meg az egész szánja a csillogó havon ; de midőn a hal­mok közti völgyben a sűrűség közé értek, az erdő fái közül a vadász orvnyila szivén találta a menyasszonyt s vőle­génye karjai közt halt meg. Agyon­verte a násznép a gyilkost s a hely hová, temették lón az átok-halom, rajta ördög­szekér nőt, a boldogtalan menyasszony sír­ján az áldás-halmon pedig vadrózsa bo­kor nőt s mai napig nyílik pompás vi­lága. Szigliget természeti szépségeiről szólni teljesen fölösleges. A regényes táj a ter­mészet tavaszi köntösében pompáz. Mirtus alatt liliom, illatot ontva Mind az egész természet ragyogó pompa. Nyitva a természet temploma, feléke­sítve az Alkotó müveivel. A ki megérti a természetet, az Istennek e fönséges költe­ményét s olvasni tud e nagy könyvből, élvezetes lesz előtte minden táj. Bárhová fordul tekintetünk, hegyen, völgyben, síkon, erdőkben s mezőn : Dus tenyészet, tárul elibénk mindenütt A menny boldogsága a földre költözött. Janka István.

Next

/
Oldalképek
Tartalom