Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1908-05-17 / 20. szám

2 BALATONVTOÉK 1908. május 17. A rendőrközlegény, aki a leg­több vidéki városban abszolút tu­datlan és megbízhatatlan, megfele­lőbb anyaggal lesz pótolva. Szóval rendörségnek, közönségnek s állam­nak egyaránt csak előnyére fog válni az államosítás. Ezért hát meg is kell csinálni minél hamarább. A tisztvi­selők, bírók, ügyészek s vasutasok után hadd érezzék végre a rendőrök is, hogy uj jobb világot élnek, szebb csillagok járnak. A főgimnáziumi ifjúság tanulmángi kirándulása. (Folytatás:) Végighajózva a remek szépségű part­voualon. Lovrauában szálltunk partra. A A hajó visszaindulásáig közel ötnegyed óránk volt, amely időt siettüuk jól felhasz­nálni. Megnéztük a falut, elsétáltunk az lka felé vezető ut mentén épült szebbnél­szebb villák előtt s gyönyörrel szemléltük a fenséges tengert, melyen egész raja úszott a vitorlás bárkáknak s itt-ott egy gőzös tünt fel a távolban. Közben tele tüdővel szívtuk a virágzó babér, citrom, narancs, magnólia stb. növények által illatossá tett pompás levegőt. Ozsonnázui a Köuigs-villa terraszára mentünk fel. Itt egész sereg lakájliépü pincér támasztotta a falat, mégis osak igen kevesen részesü'tüuk abban a kiváltságos szereucsében, hógy valamit kaphattunk. Bamba képpel mustrálgattak bennünket s tört németséggel elmondott rendelésein­ket csak nagy immel-ámmal teljesítették. Még a borravaló sem öntött valami észre­vehető készséget e lomha lajhár-népségbe. Ha a kiszolgálás minden külföldi üdülő­helyen ilyen, akkor kár véreinknek ide­genbe fáradni, hisz euncl százszor nagyobb figyelmet találhat fel akár nálunk Keszthe­lyen is. Meg is fogadtuk, hogy adandó al­kalommal a Hullám terraszán dehogy is zsörtölődünk többet a lassú kiszolgálás mi­att. Hi*z ehhez viszonyítva az otthoni vil­lámgyors és a köteles udvariasságból és illemtanból pedig bátran leckéket vehetne mindenik Strausz bátyánk utolsó piccolójá­tól is. Éhesen és mérgesen távoztunk a kü" lönben igen szép helyről s hajóra szállva Abbáziába mentünk át. Itt is, mint Lovra­nában egy óra jutott a szóttekintésre. Nem sok, de oly kitüuő kalauzolás mellett, mint amilyenben Csepreghy dr. részesített ben­nünket, épen elég volt arra, hogy a szebb helyeket megtekintsük. Végigmenve a corsón, belejutottunk a contetti csata kellő közepébe. Bokáig gá­zoltunk a már elszórt contettiben s ebből lehet következtetni, hogy mily óriási tö­megnek s mily vehemensen kellett részt vennie az ütközetben. Majd rátértünk a korláttal ellátott s szeszélyesen kanyargó tengerparti útra, melynél remekebb séta­hely nem hiszem hogy léteznék bármely világfürdőbeu is. Egyik oldalon a tenger sziklás partja, apró öblökkel, benne kis parti vitorlás járművek, csónakok, a másik oldalon egész erdő dóliuövéuy*kből, melyek­nek az ut fölé baj'ó ágai sátort vonnak a sétáló feje fölé ! Aztán micsoda levegő ! A tenger üde, friss levegője egyesülve a vi­rágzó növények illatával, balzsamossá lesz s mámorba ejti az emberi,. Alig tudtunk betelni e paradicsomi hely szépségeivel, kellemeivcl. Szinte röpülni látszott, az idő, mert csakhamar újra a ki­kötőbe tértünk vissza, hogy az utolsó Fi­úméba induló hajóra szálljunk. Öreg este volt már, hogy megérkez­tünk Fiúméba. Az esti világítás mellett a várost sokkal szebbnek láttuk mint nap­pal. De nemcsak szebbnek, hanem mozgal­masabbnak is. A kikötő átellenében levő corson valóságos emberáradat hömpölygött fel s alá, melyen szállásunkra menet csak nagy üggyel-bajjal tudtunk átvergődni. Kimerülve a hosszú utazás és az első nap fáradalmaitól, a jóizüen elköltött pom­pás magyaros vacsora után rögtön szobá­inkba tériünk pihenni. Másnap, 13-án, inár korán talpon vol­tunk. Két kedves Útitársunkat, Berkes Ottó igazgatót és Lakatos Vince dr. tanárt, ki­sértük ki a hajóállomáshoz, kik Velencébe rándultak át. A hajó elindulása után az Aquariumba mentünk be, hol a Quarnero állatvilágának nagyrésze üveg bazenokban látható. Majd az Adamich mólón mi is ha­jóra szálltunk, hogy Crkvenicába hajóz­zunk át. Susák csinos nyaralói előtt, elhaladva, mintegy félóra alatt elértük a buccari öböl bejáratát, melyben a hasonnevű kikötővá­ros fekszik. Majd Portorét érintettük, mely fölött magas hegyen emelkedik a régi Frangepán vár, mely ma jezsuita kolostor. A parti kisebb öblökben magas létrák ha­jolnak a tenger fölé, melyekről a tinhalá­szok figyelik a közeledő tinhal-rajokat. Portorét, elhagyva, a keskeny Caual Maltempo csatornába fordultunk be. A csa­torna jobb partját a puszta, kopár San Mark sziget alkotja, melyről a Bóra min­den növényzetet letarolt. Régi épületma­radványokat, láttunk egyhelyüt.t a sziklás part felett, mely a hajdani rettegett uskó kalózok várának omladéka. Elhajózva e sivár part mellett, a csa­torna szélesedni kezd s egy negyed óra múlva hajónk kikötött Crkvenicában. Ab­bazia után bizony szánalmasan szegényes külsejű s 1 alszik, hogy még a fejlődés kez­detén áll. Árnyas sétányt hiába keresünk. A mintegy '2 kilométer hosszú strand uj ültetés, melyből csak évtizedek múlva lpsz valami. A fürdője azonban mint mondják kitűnő s e tekintetben felette áll Abbázi­ának. Az ember munkájának hiányáért azon­ban bőséges kárpótlást nyújt a természet. A falutól keletre, a szárazföld belseje felé hosszan húzódó völgykatlan nyilik, mely festői szépségével bámulatra ragadja az embert. A falu lakói horvátok, kik sajátságos keverék nyelven beszélnek. Itt Ízleltük meg először a tengerparti kouj'ha-müvé­szét, termékeit. Ulajba sütött sardellát és asinellot, ettünk, mely eltekintve a nehéz és kellemetlen szagától, elég Ízletes volt. Ot óra tájban újra hajóra szálltunk s este hét órakor érkeztüuk vissza Fiúméba. Vacsora után cirkuszba mentünk honnét csak éjfél tájban kerültünk haza. Kedden a város megtekintése volt soron. Először is a kikötőt néztük meg tüzetesebben. A Stefania rakpartnál egy hatalmas óceánjáró, az «Oceania >, veszte­gelt, mely 150 vaggon lenmagot hozott, Délamerik^ból. A kapitány szives engedel­méből felmásztunk a 3 emeletes viz.iször­nyeteg fedélzetére s megtekintettük a hajó belső berendezését. A 130 inéter hosszú, lan utak, a városokban Jjed.ig a töménte­len piszok. Kivételt csak az osztrák-ma gyar monarchia által okkupált tartományok és a szerb, bolgár s görög fővárosok ké­peznek. Az éghajlati viszonyok elütnek telje­sen Európától. A rövid, de erős tél, a tro­pikus, átmenetnélküli nyár, az ázsiai bel­föld klímájának sajátosságai. Közlekedési viszonyai igen gyarlók A ló mint nyerges állat s mint teherhordó az egyetlen, amely mindenütt használható. Vasutairól nem érdemes szólni, kevés az és rossz. Bosznia keskenyvágányu vasút­hálózata s a Budapest-—Belgrád—Szófia— Kontantinápolyi nemzetközi fővonal felel­nek csak meg a modern kor igényeinek. A keleti vasut (Orientbahn), a szerb, bol­gár ós görög vasutak nem sokat érnek, mig Montenegrónak edd-g csak egy, néhány kilométeres rövid vasúti vonala van Anti­vári és Zubsi között. A Balkán találkozó pontja két világ­résznek : Európának és Ázsiának ; két vi­lágnézet, két kultura ütköző pontja ; a Bal­kánon egyaránt hirdeti a kereszt és a fél­hold a maga uralmát; Krisztus és Moham­med hivei egymással versengenek az első­ségért ; tizenkét nemzetiség hirdeti a maga szupremációját minden eredmény nélkül, ha csak a levágott fejeket s megcsonkított hullákat nem számítjuk eredménynek. E nagy küzdelem, mely már évszá­zadok óta folyik Istenért Isten ellen, meg­számlálhatlan áldozatokat követelt és kö­ve'el. Nemcsak hitök erejével, de a mo­dern fegyvertechnika minr'en eszközével küzdenek a magok igazságáért a felek s bármennyire szépítsük is a dolgot, való igaz az, hogy az ízlám veszti a teret; nem a keresztény világnézet szellemi ereje és nemzeteket hoditó igazsága döntötte el a küzdelmet (sajnos !), hanem a fegyverek tökéletessége s a mohammedanizmtis er­kölcsi gyöngesége. A Balkán hajdani ura, a hatalmas, legyözhetlennek hirdetett ozmán-birodalom beteg ; hatalmas teste, mely a horvát ha­tárt képező Szávától terjedt el Ázsián ke­resztül — Afrika Atlasz hegységéig, immár hatalmas sebekből vérzik, melyeket az európai kultura ütött rajta; a folytonos érvágások elgyöngiték, ugy, hogy ma már csak névleges hatalma van egykori biro­dalma európai részeiben, melyet a legki­sebb balkáni félvad törzs sem vesz komo­lyan. S tán jobb is igy, hogy a keresz­ténység végleg kiszorította a mohám me­danizmust arról a földrészről, melyet kard­dal hódított meg egykoron s amelyen igazság és jog szerint a XX-ik században nincs is mit keresnie a maga becsületesen fatalista, de maradi, középkorú világné­zetével. Sokan az előjelek dacára is remélik az izlam fenmaradását a Balkánon. Elhi­szem, de csak mint alárendelt vallás, mert a számtalan áttérésből az izlam javára nem lehet következtetni. A balkáni keresztények sokszor válnak renegátokká, ellenben a mohammedán nem lesz kereszténnyé. Hóditó ereje az izlamnak ott van, ahol a fegyveres hatalom is kezében van. Kétségtelen, hogy Ázsiában és Afrikában évről-évre nő a mozlimek száma s a keleti kereszténység sok helyütt elveszti a tért. No, de erről máskor! Akar-e Ön megbízható és szolid kelyen vásárolni ? Igen ? ! SÍ» ,. f £ E k™7™ Neumark Adolf üzletét | Nj ki férfi-kalapot, fehérneműt, férfi, ijó'i és ggermekharisíjgát, qői kézimunkát, rövidárut 0. jö minö^égnei] raktáron tart.- $ ^vw^/ww

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom