Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-11-17 / 46. szám

1907. december 28. BALATONVIDÉK 7. visszavetettek a bécsi önkény durva táma­dásai, okulásul szolgáltak. Okulásul először arra, hogy érdemes ám még egy keveset törődni a megyoi dolgokkal, mert a vár­megyék megnyirbált jogaik mellett is elég erősek arra, hogy rajtuk az abszolutizmus minden kísérlete meghiúsuljon, másodszor arra is, hogy egy eseileges nehéz megpró­báltatások egész embereket kívánnak a ve­zető helyekre, olyanokat, kiknek hazafisá­gán megtörik a királyi biztosok minden csábítása, olyanokat, kik egy ebédért, pén­zért, címért, avagy zsíros állásért nem haj­landók eladni l ecsületüket, mint az ép a közelmúltban némely helyen sajnosán volt tapasztalható. Vármegyénk törvényhatósági bizott­sági lagjai is okultak s talán ennek köszön­hető, hogy felhagyva a régi klikk-rendszer­rel, ezúttal első izbeu hivták Össze tiszt­újítás előtt, a jelölő gyűlést, és ejtették meg a formuszerinti jelöléseket. Jó előre megcsinálták, még szeptember 28-án, mikor a megüresedő állásokra fő­ispánunk a pályázatot sem irta ki. Nyil­vánosságra azonban csak az utóbbi nap k­ban jutott. Mindaddig hivatalos titok ma­radt, mig az újonnan megválasztott, bizott­sági tagok névsorát a központi igazoló választmány meg nem állapította. Most, hegy ez megtört,ént, a jelö'ő értekezleten hozott határozat értelmében a jelölések minden egyes bizottsági tagnak uiegkül­dettek. E jelölések a következők : Egyhangúlag jelöltettek a központ­ban; Aivay Lajos alispán, Vizy Gézu, Bődy Zoltán, C^obor Mátyás, Bubics Tivadar és Huszár Pál jegyzők. A főjegyzői állásra — miután Czu­kelter LHJ'OS főjegyző nyugalomba vonul — Thassy Ltijos zalaegerszegi, Kolben­schlag Béla Csáktornyái és Pálffy László pacsai főszolgabirák jelöltettek, a fenti sor­rendben, amelyik jelölt pályázik. Thassy Kristóf t,. főügy., Trsztyánszky Ödön árvaszéki elnök, valamint a várme­gyei árvaszék ülnökei ós jegyzői szintén egyhangúlag jelöltettek. Főszolgabirákul :. Thassy Lajos zala­egerszegi, Viosz Fev-nc nagykanizsai, Ta­kách Imre keszthelyi, Kolbenschlag Béla Csáktornyái, Kovács Rezső perlaki, Székely Emil alsólendvai, Mayer István vovai, Ma­latinszky Lajos zalaszentgróti, Pálffy László pacsai és Sólyomy Tivadar sümegi főszol­gabirák, továbbá a megüresedő főszolga­bírói állásokra Szalmaj; József csáktornyai, Karácsony Kálmán sümegi, Sághváry Jenő dr. tapolcai és Farkas Kálmán zalaszent­gróti wzolgabirók jelöltettek. Szolgabirákul : Bogyay Györgj' zala­egerszegi, Langer István tapolcai, Skublics Ödön dr. keszthelyi, Skublics Gábor dr. perlaki, Gájásy Lajos letenyei, Dénes Sán­dor nagykanizsai, Szilágyi Dezső alsólend­vai, Farkas István novai és Koller István dr. pacsai szolgabirák ; a megüresedő szol­gabírói állásokra pedig Paál Viktor ós Botka Andor tb. szolgabirák, továbbá Gó­zony Ist ván. Mivel, mint értesültünk a jelölő erte­kezletén a megye minden járásából a han­gadó elemek vettek részt, e jelölést, mint, a közhangulat kifejezését kell tekintenünk. Sziveden elhiunők, hogy pusztán a közér­deket tekintették a gyér számban megje­lent, jelölő urak s a közhangulat, tohnácso­lói voltak s minden családi és személves kötelék mellőzésével pusztán az érdemet vették tekintetbe, dehát nekünk régebbről másféle tapasztalataink vannak s nem te­hetünk róla, de nem tudjuk egyszerre el­hinni, hogy a viszonyok oly gyökeres és örvendetes változást, szenvedtek volna. Igaz, hogy e változás mellett némi bizo­nyítók is szól. Két, régi főbíró kimaradt a jelöltek sorából : Szentmiklóssy Gyula ta­polcai és Merkly Antal letenyei. A régi gárda két typikus alakja tűnik le velük a megyei élet, színteréről, olyanok, kikről biz Isten azt hittük, hogy mindaddig, mig Il­lés szekere értük nem jön, igazgatják böl­csességgel járásaikat. Mind e mai napig szent meggyőződésünk volt, hogy a tapol­cai járási c-»ak azért, osztják ketté, hogy Szentmiklóssyt öreg korára megkíméljék a nagyobb fáradalmaktól, a sok munkától, no meg mellesleg még azért is, hogy a ba­lí-toufüredi fürdöbiztosnak ne keiljen két,­lakiaskodniH. Ámde, mint a jelölésből látjuk, na­gyot csalódtunk. Szentmiklóssy kimaradt, végkép, Sághváry dr. pedig harmadik helyre került a jelö'tségben. Ez azonban még korántsem jelenti azt, hogy személyére nézve végkép csalódtunk. Lehet, hogy a szerencsés véletlen neküuk fog igazat adni. Bizonyíték még az is, hogy az uj főbírói állásokra a szolgálati idő figye­lembe vételével jelöltek régi, érdemes szol­gabirákat. Csak aztán ugy is süljön el, amint, tervezve van. Az érdem, a szolgá­lati idő s ne a protekció érvényesüljön A jelölésekről szólva egyik megyei laptársunk hangsúlyozza, hogy a jövőre nézve mily fontos az, hogy a jelölő érte­kezlet határozatainak érvényt, is tudjon szerezni s ki legyen zárva a korteskedós és a protekcióhoz való fellebbezés. Nagyon helyes ! L-gyen az a jelölő értekezlet a le­hető legtágasabb, de e mellett, mellőztes­sék a jelenvoltak neveinek közzététele, mert, az csak összetűzésekre s ellenségeske­désekre vezet, mint az a jelen esetben Koller Istváu és Szentmiklóssy között is történt s nagyban gátolja az igazmondást is, mert kevés olyan ember van, ki örömét, találná az ellenségek szerzésében. Ha ez a jövőben igy fog történni, akkor senkinek sem jut, eszébe, hogy ne a közhangulat ki­fejezését, lássa a jelölésekben bármilyen kötelék fűzi is egyik vagy másik jelöltet a meg3 rebizottságt tagok egynómelyikéhez —r. M I R E ÜL. — Személyi hir. Festetics Tassilo gróf ur őnagyméltósága a hét folyamán Berzen­céről — hol az őszi vadászatokon vett. részt — hosszabb tartózkodásra városunkba ér­kezett Jótékonyság. Hamilton heicegnő, Festetics Tasziló grófné somogy-berzencbi tartózkodása alkalmával, — mint minden évben — ez idén is 100 koronát, ajándéko­zott az ovodások karácsonyfájára. A kis gyermekek isteni barátja szerezzen sok öröm­ünnepet a bőkezű és uemesszivü grófnőnek. — Szent Erzsébet jubileum Keszthe­lyen. Arpádházi 8zmt. Erzsébet, hétszáz éves jubileuma alkalmával a kesz'helj'i plébánia templomban tartandó egyházi ünnepségek sorrendje a következő : Folyó hó 17-én, azaz ma vasárnap d. e. 9 órakor ünnepé­lyes szent, mise, mel}' után az ünnepi szent beszédet Berkenyés István káplán tartja szent Erzsébet életéről és a felebaráti sze­retetről. Délután 3 órakor litánia. 18-án, hétfőn este 6 órakor ünnepélyes litánia, az esti harangszó után 1/ i óráig a templom öfszes haraugjai szólnak, jelezvén az ör­:o nyek. Fejedelmi pompa között 1220-ban ment végbe Wartburgban a két rokonlélek esküvője. Ezzel elválhatatlan lett az a frigy, mely ezt a két nemes lelket össze­fűzte. Lajos Thüringia őrgrófja szivének legmélyebb vonza mával szerette szépséges menyasszonyát. A most már nemes hitvestársak fő­törekvése volt, hogy ezentúl együttesen munkálkodjanak alattvalóiknak üdvén. La­jos mindvégig gyengéd, gondos férj volt, Erzsébet pedig a kegyes jámborság, az irgalmasság és tiszta ártatlanság maga Mint tartományi grófné : az udvari élet fényében is mintaképe maradt az alá­zatos és irgalmas lelkületnek. Ha méltó­sága ugy kívánta, magára öltötte a dísz­ruhát, fejére tette a fejedelmi aranykoro­nát. De alig várja, hogy azt egyszerű ru­hájával cserélhesse fel s a fényes társa­ságból legkedvesebb vendégei, a szegények közé mehessen alamizsnájával. A díszlako­mán elbájolja asztaltársait figyelmes elő­zékenységével, nyájas társalkodásával, mi­közben nem veszik észre, hogy maga alig eszik valamit. Asztalbontás után a kony­hába, innét étellel dúsan megrakódva kór­házba siet szegényeihez. Itt a betegeket hősi szeretettel maga ápolta. Férjének gő­gös nővérétől nem egy keserű órát és szemrehányást kellett elszenvednie. De örömmel viselt mindent, hogy még több jót tehessen szegényeivel. Hírre nem is ké­sett az alkalom. Borzasztó éhínség ütött ki Németországban. Erzsébet irgalmas szive megnyitotta Wartburg várának kapuit. Na­ponkint 900 éhezőt látott vendégül. A fejedelmi magtárakban felhalmo­zott gabonakészletet a szűkölködők között szétosztotta. A szegényeket és nyomorgó­kat viskóikban személyesen felkereste ala­mizsnájával. Mivel ezek a várba fel nem juthattak, hogy közelebb legyenek irgal­mas szivéhez, férjének engedelmével a vár oldalán kórházat épitetett. Itt, belegei közt volt csak igazán elemében. Arpádházi szt. Erzsébet életének csendes és derűs napjai csakhamar véget értek. Drámai fordulat állott be. Megkezdődött ránézve : a szen­vedés gyötrelmes, de diadalmas Kálvária járása. Itt ebben a mélységes szenvedésben ragyogott csak föl igazán szt. Erzsébet lelki nagysága, mely bámulatba ejtette a világot. Férje, Lajos, a keresztényfejedelmek társaságában kereszteshadat vezetett 1227­ben a Szentföld védelmére. Isten máskép határozott. Hű lovagját bősz csaták előtt, még útközben magához szólította. Meg­halt Szicíliában. Leírhatatlan a fájdalom, mely Erzsébet szivét hűséges férje halálá­val megsebezte. Kapzsi ós hatalomiavágyó sógora, a gőgös Henrik bitorló módra be­furakodott fivére örökébe, mely jog szerint Lajos öt éves fiát, a kis Hern.ant illette s a kesergő özvegyet három kis árvájával Hermánnal, a három éves kis Zsófikával, az alig néhány hónapos Gertruddal égbe­kiáltó kegyetlenséggel kiutasította Wart­burg várából Éppen télre járt az idő. A szegény, védtelen Erzsébet, didergő s zo­kogó árváival csupán két hűséges szolgá­lójától kisérve, gyötrelmes bolyongás utáu Eiszenach városába ért. Éhségtől, hidegtől, fáradtságtól el­csigázva, reménye éledt. Hiszen tulajdon hűbéres városuk ez. Csak befogadják. Ba­rátságos fogadást s szállást remélt. De mintha a betlehemi jelenet ismétlődnék : az ajtók zárva előttük. Elutasító, barát­ságtalan arcok, dürva hangok fogadják őket,. Minden küszöbtől elutasították fér­jének jobbágyai a jogbitorló Henrik fe­nyegetése miatt, gyáva félelemből. Végre is egy félreeső rozoga vendéglő sertés ól­jában találtak menhelyet a száműzött fe­jedelmi jövevények. Ebben a piszokfészek­ben, sertések óljában, piszkos szalmán di­deregve, étlen, szomjan vonja meg magát a magyar király leánya, a birodalom jogos grófnéja, ártatlan kis árváival, a biroda­lom urának gyermekeivel, a hatalmas ma­gyar király unokáival ! Itt didergett a száműzött család az éjszaka hidegében, mikor egyszer csak megcsendül a Ferenci szerzetesek, Erzsébet által alapított kolos­torának imára hivó kis harangja Erzsébet nyomban odasiet. Résztvesz a szerzetesek ájtatosságában. Imádkozik áhítattal, buzgón, megadással. Ugyan mi­ért ? Talán emberi segítségért, könyörüle­tért, vigasztalásért? Nem! Hálaadó ima ez, mely tiszta szivéből az égbe száll. Hálát ad Istennek a rámért szenvedésért s föl­kéri a szerzetes atyákat, hogy énekeljék el vele a Te Deumot, a Téged Isten di­csérünk hálaadó himnuszt. Van e kinek szemeiből könnyet ne facsarnának nemze­tünk e gyöngyének páratlan megpróbálta­tásai s az erős, győzhetetlen lélek, mely a megpróbáltatásban s a legnagyobb földi

Next

/
Oldalképek
Tartalom