Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-09-22 / 38. szám

1907. szeptember 15 . BALATONVIDÉK 5. ellen ! Es ezzel az evangéliumi békehirde­tök ráléptek a szociáldemokraták sikamlós talajára, a föld- és vagyonfelosztás terére. Több, a szabadrablás elvének hirdetésére. Tették, kik ugyancsak kenetteljes ajkakkal hirdetik kathedráikon : az enyém és tied közti különbséget. Hanem persze a száza­dos elfogultság nem engedi láttatniok ezt a különbséget, mikor a katholikusok ügyé­ről és érdekéről va>' szó. Miudeutől eltekintve, sajnálatraméltó és vészes lépésre határozták el magukat a t. lelkész urak. Épen akkor bontani meg az ország egyetértését, mikor arra a nem­zet és alkotmányosság érdekében égető szükség vau. Megbontották. Az az csak akarták, mert áldatlan törekvésük hajótörést fog szenvedni nemcsak a tulajdonjog szentsé­gén, de a törvényhozás és a magyar tár­sadalom hazafiságáu is, mely sokkal elsőbb­rendű érdeknek tartja a haza és a társada­lom békéjét s kockán forgó alkotmányos­ságunk biztosítását, mint az ok nélkül tű relmüket vesztett protestáns lelkészek min­den igazsággal, joggal és méltányossággal ellenkező s merényletszámba menő követe­léseinek teljesítését. Miért is sokkal inkább hely'én való lett volna, ha a lelkész urak érdekeinek gondozásáról tanácskoztak volna Ha ezek lelki és anyagi javainak emelését, célzó szo­ciális tevekeuysógről tanakodtak volna a szocialista közhelyek és allűrök puffoga­tása s indokolatlan rekriminációk helyett. Több evangeliumi szeretetet, türelmet és jogtiszteletet tisztelt, lelkész urak. Éhe­zésről, meg rongyoskodásról ne beszélje­nek, mikor 3 milliót kapnak étvágyuk cnl­lapitására az ország közpénzéből, a katho­likusok és egyházi javak adófilléreiből is ! Tehát méltányosság csak tiszteletes urak ! Lássák, mikor a törvényhozás Apponyi ja­vaslatára a protestáns egyházak javára a 3 milliót megállapította, nem akadt egy kath. pap, kath. hivő, vagy képviselő sem, ki ellene egy árva szócskát is eme't volna! Vagy elfelejtették volna a tiszteletes urak, kath. testvéreik e loyalis magatartá­sát ? Nehezen bihetnők ! De, ha mégis ugy vol na, emlékezzenek csak vissza s megnőtt étvágyuk dacára is lehetetlen, hogy mél­tányosak ne tudjanak lenni irántunk, kath. testvéreik iránt. De lépésük árulás számba megy sa­ját egyházuk ellen is. Mert ne higyjók, hogy a debreceni, sárospataki sfcb. kollégi­umok java almai és egyébb dus protestáns javak kivételt képeznének a sekularizácio özönvizében ! Aki pedig saját egyházának megrablását hirdeti, nem lehet más, mint árulója annak ! Hogyan lehetséges, hogy pásztorok helyett, farkasokat, tűrjenek meg a jóhi-zemü bivek ? A pásztor hivatása a nyájat őrizni, a farkasé a ragadozás ! Őrizzék csak a tisz­teletes urak a gondjaikra bizott nyájat, s ne kalandozzanak el mellőle idegen terü­letre, hol a bárány bőiben is fölismerhetik a ragadozó természetű firkast. s ugy találnak vele elbánni, mint az idegen nyáj körül ólálkodó ordasokkal s .okás ! * * * Egyebekben pedig, ha a kath. egy­házi javak megfeküdték volna a tiszteletes urak gyomrát, melegen ajánljuk a Ferenc József-féle keserüvizet, mint páratlan has­hajtószert minden gyomorroutás ellen. Közgazdaság. Földbérlő szövetkezetek. Irta s a pécsi kath. nagygyűlésen felolvasta: Vitkovics Ferenc szakcsi plébános. Arra nyertem megbizást, bogy prak­tik us értekezést tartsak a földbórlőszövet­kezetekről, különösen a Szakoson először szervezett és a herceg Esterházy-féle lati­fundiumon terjedő ugyuevezett kisgazda bérleti szakosztályokról. Megbízatásom enuélfogva kizárja azt, hogy' a földbérletek általános gazdasági je­lentőségéről, fejlődési történelméről, előnyé­ről és hátrányairól bővebben szóljak. A földbérletek gazdasági jelentősége az állam és népgazdálkodás érdekeire nézve, a földbérletek nagysága, elterjedt­sége, továbbá a szerint, mérlegelendő, hogy a társadalom melyik osztályában terjed el ezen gazdálkodási rendszer. Németországban, Ausztriában, Olasz­országban a uemzetgazdászok arra a meg­állapodásra jutottak, hogy a nagybirtok­testek jövedelmezőbbé tételére igen is elő­nyös ós ajánlatos a bórletgazdálkodás kü­lönösen az állami, közalapítványi, iskolai, egyetemi birtokoknál ; amennyiben a nagy­bérlők tőkebefektetése belterjesebbé teszi a gazdaságokat s egyúttal jövedelmezőbbé. Ugyanezen szempont ajánlatossá és észszerűvé teszi a bérletgazdálkodást a fő­úri, hercegi és grófi latifundiumokon is, mert, a nagybirtokok bérletgazdaságokba való felosztása folytán a föld termékeny­ségének haszna kevesek kezéből többek és nagyobb népré'egek közt oszlik meg. A főúti birtokok bérbeadásának álta­lánosítása mindazáltal nem kívánatos, mert ez a rendszer számos kitűnő történelmi csa­lád >t elvonna azon alapokról és foglalko­zástól, amelyeken megmaradva nagy je­lentőséggel és súllyal bírnak az állatni és társadalmi életben. S ha ez a körülmény nagyjelentőségű a német nemzetgazdasági írók előtt, még nagyobb jelentőségüuek kell azt, elismernünk hazánkbau a mi ezer­éves vármegyei rendszerünknél. Hisz csak imént tapasztaltuk, hogy vármegyéink ott tudták csak teljes erővel érvényesítem al­kotmányvédő és nemzeti szabadság feu­tartó hivatásukat, ahol a nagybirtokos fő­urakat, a gazdasági élet összeköti a vár­megye középosztályával és uéprétegével. II. Még kevésbbó van helye a bérlet­gazdálkodásra való áttérósuek a nemesi kúriákhoz kötött geutrinól vagy kö­zépbirtokos osztálynál és pedig nemosak a politikai vezetés és a nemzet, alkotmányos életének érdekében, hanem azon gazdasági < ezeíós és fejlődós szempontjából is, me­lyet a középbirtokos osztály gyakorol in­telligenciájánál fogva a kisebb mezőgaz­dákra. III. Németország ném?ly tartománya­iban a paraszt birtokosok annyira kedvet kaptak a nagyobb földbérletekhez, hogy eladván ősi birtokaikat, pénzüket jövedel­mező bérletekbe fektették. Ennek az eljárásnak általánossá vá­lása azonban színién nem kívánatos, mert ez mozgó és ingatag uéposztállyá tenné a nemzet gerincét, tevő, képező, alkotó pa­raszt osztályt. Az úgynevezett parasztgazdaságok, vagy nálunk a telkes gazdaságok konzer­vatív helyzete ós maradaudósága nagy je­lentőséggel bir miud az állam, miud az egész népnek gazdasági fejlődésére ós életére. Rtbe dr. német gazdasígi iró öröm­mel konstatálj?, bogy Németországban a parasztgazdák által kivett bérgazdaságok csak bárom százalékát képezik az általános bérleti gazdaságoknak, míg a más hivatá­suak nagybórletei huszonhét, százalókra rúgnak. »Nem is kívánatos — mondja Rabe dr. — a parasztbérletek előtérbe nyomulása, minthogy azon nagy jelentő­ség, mellyel a parasztosztály bir az állam és az általános népgazdaságra, minden jellegzetességével együtt egyedül és főkép­pen azon alapszik, bogy a mezőgazdák a maguk munkaerejével dolgozva gazdálkod­janak.. IV. Századokon át szépen fejlődött és roppautul fölemelkedett azonban a né­met tartományokban azon bérletgazdasá­gok száma, melyeknél a néhány holddal biró kisgazdák ezen tulajdonukhoz még néhány holdat béreltek. A nagybirtokon ilyen bérletek 15 százalékot képviselnek, a kisbirtokon pedig 35 százalékot, ugy hogy Összesen 60 százalékát képezik az összes bórletgazdaságoknak és 13,649 888 hektár föld van Németországban ilyen jellegű bér­leti kezelés alatt. És valóban ez a legegészségesebb és nemzetgazdasági szempontból legjelentőség­teljesebb fejlődése a bérletgazdaságoknak, mert ezeti bérletrendszer 1,900.000 kisgaz­dát segített robotbajárás helyett olyan ön­álló gazdálkodáshoz, hogy Demcsak tuiaj­don földj ót, hanem még kétszer annyi bérlett földjét, is s.-iját, csaladja erejével meg tudja munkálni s munkásságát és takaró­kosságát még azon reményben is fokozza, uj szerzeményt is gyűjthet, gyerme­kei számára. Sajnos, hogy hazáukban éppen ez a legegészségesebb ós nernzetgazdászati szem­pontb'l legfontosabb faja a bérletgazdasá­goknak egyáltalában uem tudott kifejlődni ós éppen mert uem a kisg izdabóiletek, ha­nem a nagy bérletek szaporodtak el nálunk ós ezen bérletek utján a nagybirtokok jó nagy része idegen faj kezére került: oda romlot'ak a gazdasági viszonyok, hogy ná­luuk a 2—3 holdas kisgazdáknak valóság­gal tönkre kell menüi, amennyiben a né­hány hold ősi birtok nem adhatván elég foglalkozási teret a kisgazdák családjának kénytelenek épp ugy, mint, a semmivel nem bíró aratómunkások, a nagybérlők és uradalmak területein robotos kukoricaföl­deket és aratási munkát vállalni. A robot­munka ós pusztai aratás azután annyira le­köti a kisgazdák munkaerejét, hogy saját ősi néhány holdacskájukat csak lopva, va­sárnap arathatják le, egyszóval el kell ha­nyagolniok sajátjukat s igy lassanként el­vesz a óluk az ősi föld ós az otthon. A németországi kisbérietek kifejlődé­sét pedig nálunk a liberális ós merkantil irányzatú gazdasági szellem mindenképen megakadályozta. 1848 előtt,, az urbériség idejében, sem a nagy , sem a kisbérletgazdaságok fejlő­déséről szó sem lehetett hazáukban, mert a gazdaságok a jobbágyság munkaerejével házilag kezeltettek. A robot eltörlése után pedig a libe­rális merkantil gazdasági irányzat minden kedvezést a tökének adott, a tökével uem rendelkező szakmunkás pedig miud az ipar, mind a mezőgazdaság terén háttérbe szorult. (Folytatjuk.) Szerkesztői izenet. T. V. Berzence. Nagyon szívesen, más­kor is. S. V Zalaszentlászló. Nincs semmi új­ság ? Miért, a hosszú hallgatás ? Üdv. T. B. Siófok. A lapot, megindítottuk. Szíves ígéretének beváltását várjuk. Bicsak. Lípuíik jövő száma hozza. A tárcát, várjuk. Turul. Jönni fog, csak alkalmas időt várunk. Tisztelettel kérjük munkatársainkat, hogy a beküldendő tudósításaikat a papir­lap egyik felét, szíveskedjenek felhasználni. Laptuiajdonos : Bontz József Felelős szerkesztő : Németh Ján08. Kiadó : A szerkesztőség. Kiadó lakás. Kesztkelyen Kossuth La­jos-utcában 6. szám alatt az emeleti lakás kiadó. Bővebb felvilágosítást ad : Lázár Ignácz Sándor cég Kesztkelyen, Kossutk Lajos­utca 14. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom