Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1907-09-22 / 38. szám
XI. évfolyam. Keszthely, 1907. szeptember 22. 38. szám. IDÉK Politikai Ixetilap, MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség cimére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. B K. — í. Negj'edévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 f. Nyilttér petitsora alku szerint. Árpád ünnepe. (*) A felbuzduló magyar öntudat ismét emlékünnepet ült az elmúlt héten. A honfoglaló Árpád halálának ezeréves évfordulójának ünnepét. Kigyúltak a hálás kegyelet és megemlékezés fáklj'ái — a magyar szivekben. Az ország figj-elme egy napra ismét Pusztaszerre, az első alkotmányos gyűlés színhelyére terelődött. Azután csend lett, a nemzet visszatért az élet mindennapi gondjaihoz. Az ünneplés előkészítése és lefolyása miatt .tehette is ezt. Volt valami melankolikus momentum ebben az ünneplésben. Valami fájó akkord csendült bele az ünnepi hymnuszba. Szinte meglepő az a csend, melyben ez az ünneplés előkészült. Lefolyása és kerete is szinte vidékies és egyszerű. Mintha nem is a nemzet egyetemességének ünnepe lett volna ? Mitsem változtat a faktumon, hogy a kormány is képviseltette magát igazságügyminisztere által. Megteszi ezt máskor is, egy huszonhetedrangu politikai nagyság ünneplésénél is. Vármegyék, városok, testületek ünnepéről sehol, semmit sem olvasunk. De nem panaszkép mondjuk mi ezeket. Hiszen régi dal, régi igazságról : Inter arrna, silent musae! Harcban van a magyar nemzet most is. Harcban, ki és befelé. Kettős harcban viv tusát vagyonáért, létéért, hírnevéért. Az Ausztriával vívott gazdasági kiegyezés küzdelme: vagyonát, a belsőellenségekkel való: harcilétét, megrágalmazóinak a külföld előtt való gyalázkodása : hírnevét érinti. A nemzet hymnuszát a haza ellen törő szocialisták forradalmi éneke nyomja el. E két kézzel vívott harcban csoda-e, ha fáradtak, zsibbadtak a nemzet erői s inkább pihenni, mint sem ünnepelni kívánna. Árpádról emlékezve lehetetlen a honszerzés hősies tényéről és jó téteményéről megfeledkezni. Árpád pedig nemcsak hazát szerzett vitézi karddal, hanem lánglelkének bölcs intézkedéseivel a megszerzett honnak szilárd alapjairól is gondoskodott. Nemcsak honfoglaló hős ő, ki földet, hazát szerzettnépének, hanem bölcs kormányzó is, ki népét céltudatosan vezette, hogy a drága szerzeményt meg is tarthassa. Erről beszél nekünk Pusztaszer minden röge. Aki házat, hazát szerez : atyja Övéinek. Joggal nevezi Őt a magyar néplélek : Árpád apánknak. Ám, hogy Árpád műve ezeiéves : a másik Árpád, Szt. Istvánnak, a honalapitónak köszönje e nemzet. Nevüket pedig hálás kegyelettel őrizze a haza minden fia időtlen időkig ! Necsak emléküket, hanem azt a földet is, melyet számára a nagy honfoglaló megszerzett, Szt. István pedig mindenkorra biztosított. Csakhogy mintha ez az ezeréves örökség, a magyar föld, megingott volna alattunk. Egj' uj, lassú, de biztos honfoglalás folyamatát látjuk előttünk — nem vitézi karddal, hanem csillogó aranynyal és élelmes számítással. Árpád örökébe idegenek lépnek. Árpád ivadékainak véren s küzdelmekárán szerzett birtokai uj urat kapnak. Gazdagszik, birtokos és nagybirtokos lesz itt német, szász, román^stb. csak a magyar birtokos fogy, pusztul, honfoglaló népestől együtt. Hanem ebben nem a honfogla* BALATÜNVIDÉK UílCAJA. dak Bottyán. Tárogatóhangol hallok ! leizokog az erdők árnya .... Felveri a vadon csendjet Ha 7 'ci kiirtok harsonája. Csillag gyittad, csillag lobban, Holdfény dklilc át a fákon. — Labancverö kuruc ősöm, •Hős Vak Bottyán népét látom. - . . Harmat csillog füvön, lombon. Csontváz hősök szeme fénylik . . . Fény övtzi a generál Pikkelyezett acél vértjit. Robog a had. Patkó csattog. Tárogatók öble jajdúl. Megéled az erdők méhe Velőtrázó csatazajtul. Lángot fúvó paripáknak Kjsörénye széjjel szálldos . . . . A ráczolcra készül csapni Főgenerál, Bottyán János 1 Rézdoboknak hangja perdül, Vijjog a kürt érces öble . . . S már megindul a kuruchad Zúzva, törve, dübörögve. Már megindul, de int hírnök la/fékozó lovon vágtat. — Rákóczytól hozza a hírt Labancverő Vak Bottyánnak. A szent, a nagy Fejedelem Azt irta meg levelébe : Hogy a magyar szabadságnak Mindörökre vége ! vége ! Gaz Ocskay László labanc, Az, Andrássy, Bezerédy .... Már a tépett kuruc zászlót Többet senki meg nem védi. — Vérbe borúi szemfehére. Hördülve nyű ajka szóra ; Kiröpült a kurta csákány, Hörög melle : lóra ! lóra ! Odakötik a vad ménhez. Száz hang üvölt : rajta ! rajta l S holtan vitte hős Vak Bottyán farkasait vég attakra. Fut a labanc. Minden kuruc Kardja nyomán esik száz is. — így győzte le a rácokat Holtan, Bottyán generális. Csillag gyúlad, csillag alszik. Fasudáron vibrál fénye .... Van szerencsém a n. é. vevőközönseget értesíteni, kogy táramat felszereltem a legdivatosabb és a leghirnevesebb a közeledő őszi idényre rakgyártmányu mindennemű Raktáron tartok a legolcsóbb minőségtől a legfinomabb kivitelig. Igyekezetem oda fog irányulni,hogy ugy olcsó árakban, mint jó minőségben a t. közönség bizalmát kiérdemeljem. \» ^ «6 ^ Ja k k Ja J* Kiváló tisztelettel Rosenbero- Béla Rosenberg nri- éa ntíi divatáruháza.