Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-08-25 / 34. szám

1907. augusztus 18. BALATONVIDÉK 5. kok és az eléuk táruló panoráma elbájolt bennünket. Nem csökkent aa érdeklődós akkor sem, midőn a táncteremben megszó­lalt, a zene. Vidáman siettek fel a tánc­terembe és éjfél után két óráig a legjobb hangulatban volt együtt a szép és számos tagu társaság. Ha visszagondolunk erre a napra, meg kell állapitanunk, hogy a tisztviselők igazán kellemes napot szereztek számunkra ós reméljük, ha ők visszagondolnak váro­sunkra, az itt, töltött napokat szintén kel­lemes napjaik közé fogják számítani. Színház. A hosszú, majd két hónapos idény alatt, dacára az elég jó előadásoknak, a közönség kimerült. Látogatják ugyan még a színházat, de korautsem oly nagy mér­tékben, mint az idény kezdeten. Szombaton Duru V. és Planquette Róbert, hires >Rip Van Viukle* c. operette­jót adták. Szépen játszottak Zoltán (Lis­beth) és Kemény (Rip Rip) szerepében. i Vasárnap ifj. Bokor József »Kurucz furfang«-ja került, szinre. zóna előadásban. A közönség, dacára a Balatonparton rende­zett estéiynek, nagy számban jelent meg. Cserey (Bedöné) ügyeden adta szerepet. Szilágyi Erzsike (Katica) kedves jelenség volt s táncát, meg kellett újráznia. Hétfőn Tóth Ede örökbecsű népszín­műve >A Tolonc* került színre. Fellépett benne Újvári Károly is, a Népszinnáz tagja kitotta. Pomponiu8 sserepóben Német a közönséget, ál andóan mulattatta. Zoltán is kedves volt Anniét szerepében. Csütörtökön Hercegh Ferencnek öt felvonásos színmüve »A dolovai nábob le­ánya* került, szinre. Jó alakítást nyújtottak Kemény (Tarján Gida), Makai (Szen'irmay) és Cserey (Szentirmayué) szerepében. Tóth Istváunak, mint kezdőnek kár ily nagy szerepet, adni, mint aminő Lóránt hadnagy. Ügyetlen mozdulataival az előadás hatását nagyon megrontotta. Pénteken a »Vig özvegy* került szinre a régi szereposztással szokás szerint, zóna előadásban. Már több ízben felszólaltunk az elleu, högy egyik-másik színésznő nem veszi ko­molyan a közönséget. Raskó a legkomolyabb szerepekben elneveti magát. E'ért pedig nem szívesen fizet ám a közönség. Ismé­teljük tehát, tessék komolyabban venni a közönséget ! A nevetés még nem művészet s műélvezetet nem nyújt, a közönség pén­zéért pedig azt vár. Tisztelettel kérjük t. előfize­tőinket, hogy előfizetésüket meg­njitaiii, esetleges hátralékaikat minél előbb beküldeni szívesked­jenek JEü X í?, £ J[il. Budapestről. Lőrinc szerepét, adta kiiünő komikával. Kár, hogy nem nagyobb szerepben mutatkozott be a közönségnek. Angyal Liszka szerepét Cserey, Ördög Sá­rá ét Szapári adta. Az utolsó felvonásba könnyekig meghatóan játszották szerepüket. Kedden Bakonyi, Heltai, Kacsóli >Já­nos vitéz«-ét adták, a közbejött zápor mi­att, alaposan megrövidítve. Cserey (Kuko­rica János) és Kemény (Bagó), Zoltán (Ki­rály kisasszony) szép énekeikkel nyújtot­tak a közönséi/nek élvezetet, lluska szere­pét S'ilágyi Erzsike játszotta. Elég ügye­sen mozgott, de hangja gyenge volt. Szerdán Bakonyi, Martos, Huszka • Bob heiceg«-ót adták. Bobot, Cserey ala­Személyi hirek. Festetios Tassilo gróf ur Ő nagyméltósága családjával a uapokban hosszabb tartózkodásra Keszthelyre érkezett. — Burány Gergely dr. csornai própost­praelatns a hét elején három napig váro­sunkban időzött. A prépost ur a rendház illusztris vendége, C^áky Károly gróf váoi püspök ur látogatására jött városunkba s szerdán tért vis-za székhelyére — Csornára. — Ö felsége születésnapja. Loyalis tisztelettel Ünnepelte meg a mult vasárnap városunk közönsége Ő felsége születésnap­ját. A középületeket, és sok magánházat fellobogóztak ez alkalommal, a templomban pedig 9 órakor hálaadó istentiszteletet tar­tottak, melyen a hatóságok fejei és nagy­számú közönség vett, részt. A honvédség részére tábori mise volt a kis gyakorlóté­ren d. e. 8 órakor. Ö felsége tiszteletére d, u. 1 órakor a honvédtisztikar diszebédre gyűlt egybe a Leitner szállóban. — Augusztus 20 án a szokásos ke­gyelettel adózott városunk közönsége első szent királyunk István — emlékének. Az üzletek zárva maradtak, a műhelyekben is szünetelt a munka. Ünnepelt igazán, tiszta szívből mindenki. A délelőtti istentiszte­leteke'' nagyszámú ájtatos hivő vett részt, helyből és e környékről. — Adomány. Megyés püspök ur ő Excja sümegi ka'h legéjyegyesület nagy­termének bútorozási költségeire 300 koro­nát volt, szíves adományozni. — Előléptetések ós kinevezés a vesz­prémi székeskáptalanban. 0 cs. és. ap. kir. Felsége a veszprémi székeskáptalanban Kauzli Dezső següsdi főesperesnek a pápai főesperességre ós Póller Pál mesterkaűonok­nak asegüsdi főesperességre való fokozatos elő­léptetését jóváhagyván, az ekként megüre­sedő utolsó mesterkanonokságot dr. Simon György pápai kamarás ós püspöki titkár­nak legkegyelmesebben adományozni mél­tóztatott,. — Képviselőtestületi közgyűlés. Kép­viselőtestületünk tegnap szombaton d. u. 2 órakor r ndkivüli közgyűlést tartott a köv. tárgysorozattal • A >Balaton«- és >Hulláin*-szállodák bérbeadása. A villany­világítás létesítésével felmerült és a már felvenni határozott 330,000 korona és 30,000 korona pótkölesönre Vonatkozó kötelezvény jóváhagyása és a kötelezvényt, aláírók meg­bízatása. Keszthely-Polgárváros községnek az iskolafenntartásához való hozzájárulása. Illetőségi ügyek. A villamos telep végle­ges átvételéhez bizottság kiküldése. A gyű­lés lefolyásáiól lapunk jövő száma hoz bő­vebb értesítést. — Bucsu-bankett A Dunántúli Pénz­ügyi Tisztviselők Egyesülete által rende­zett, tanfolyam hallgatói pénteken este az Amazon éttermében az előadók tiszteletér© bucsu-bankettet tartottak, melyen a város képviseletében Nagy István városbíró és Bognár Imre jegyző vettek részt. A társa­ság a késő éjjeli órákig igen vidám han­nos rezgése, mely hirdeti a pusztulást, a halált. Kétszer nyilik az akácfa virága is, de nincs ám már illata olyan, mint mikor a tavaszi balzsamos szellő járja át a leve­gőt. Hoznak a gyümölcsfák is termést kétszer egy esztendőben, de a második már nem érik meg, mert megf'ogyott az érlelő nap melege, elmúlt a gyümölcs érés boldog ideje. Vagy nem vesz-e rajtad is valami kinos sejtelem erőt, mikor a színeit vesztő sziget óriási fáinak hulló leveleit látod, mikor reggelenként borongós köd fedi el a tündérszép vidéket ? Nem fázik-e a lel­ked, mikor látod, hogy elhullott már min­den virág, hogy elmúlt már minden bol­dogság ? Vagy azt hiszed talán, hogy valamint a tavasz újjáébred, ha elmúlt a zord tél, ugy fel fog éledni újra az a szerelem, ame­lyet a te lelked hidegsége megdermesztett? Gondolod talán, hogy az elhagyott ligetbe visszaszáll az az elriasztott dalos madár, melynek énekére nem akartál hajdan fi­gyelni? Azt hiszed, hogy, amely kincset nem tudtál egyszer semmire sem becsülni, va­lamikor még hasznodra válhat? Őrülünk-e a napsütésnek, ha a vihar jege tönkretette már minden reménységünket ? Nem, nem, nem. Nincs élet akkor már, ha a halál szele megdermeszti szi­vünk forró dobbanását, ha az elmúlás fé­lelme letarolja lelkünk virágait. Hozhat uj virágot a mosolygó kikelet, dalolhat újra a dalos madár, tele lehet balzsamos illat­tal a tavaszi levegő, az elmúlt boldogság, az elhűlt szerelem többé fel nem támad, többé vissza nem jő. Miért bolygatod meg hát a holtak birodalmának néma csendjét ? Miért je­lensz meg ott, tiol téged már megsirattak, eltemettek, elfeledtek ? Nem volna-e jobb rádnézve is, ha az a még mindig siró lé­lek meggyógyulhatna, ha behegedhetnének annak a sokat kínlódott, szivnek sajgó se­bei ? Miért emlékeztetsz arra, hogy lehet­tem volna valamikor én is boldog, ha a te szivedet nem fedte volna be a szeretni nem tudás jégpáncéla, ha te nem lettél volna oly dermesztő, fagyos, hideg. Vagy talán örömed telik abban, ha látod, hogy még mindig feljajdulnak a ke­servek a lelkemben, valahányszor arcod csak megjelenik előttem? Gyönyöiködöl ta­lán abban, ha azt hiszed, hogy egyetlen szóval, néhány betűvel újra, meg újra ha­lálra sebezheted elkínzott szivemet ? Miért vagy ily kegyetlen ? Miért akarsz még többet ártani annak, ki téged csak imá­dott, szeretett, örökké ? Ha feltámadt szivedben a bánat azért, hogy árva, hogy elhagyatott vagy, ne iri­gyeld akkor tőlem az enyhe ősz langyos melegét, mely még hoz az én számomra is talán némi örömet, ha pedig örömet akarsz lelni abban, hogy engem gyötörsz, akkor tudd meg, hogy az már hiába van. A te szemeidnek fénye elvesztette már rám a varázserejét, szavaidnak bűvös hatalma nem uralkodik immár fölöttem. Elmúlt már régen az az idő, mikor még boldogságot varázsolhattál volna a szi­vembe, ha meg tudtál volna érteni enge­met, de ma már késő, hasztalan minden. Hogyha tudod, hogy az ősz felé járó napnak egy sugara rám is vetette hala­vány fényét, ne irigyeld tólem azt a meg­elégedést, mit nekem az ősz virágai nyúj­tanak. Ha boldogtalan vagy, ne zavard fel szenvedéseddel az én nyugalmamat, mert boldogtalanságodat csak magad szerezted, mikor a boldogságot tőlem kíméletlenül megtagadtad. Térj hát vissza oda, hol ón már hit­telek ; takarja be emlékedet a feledés ho­málya és ne kisértse fájó lelkemet újra, meg újra fel-felujuló alakod muló varázs­hatalma, Ha nincs nyugta szivednek, ha fáj a lelked azért, hogy nem találhatsz seholsem vigasztalást, szerezzen neked eny­hületet az, hogy vannak mások, kik sokkal többet szenvedtek mint te s kik talán csak a te szeretetlenségednek az áldozatai. Ne felejtsd el, hogy szenvedés az élet, hogy abból minden embernek ki kell a ré­szét venni, mert az, ki igazán sohasem szenvedett, nem is örülhetett igazán soha­sem. Most azért, midőn talán utoljára ujul meg előttem kinzó emléked, mikor még egyszer átérzem azt a sok kint, azt a sok szenvedést, mit nekem a te fagyos lelked, a te jéghideg szived okozott, nem búcsúz­hatom tőled el mással, minthogy azt mon­dom : légy boldog! Nyugodjál meg e sors­ban és ne érezzed az élet töviseit, ha már az élet virágaiból nem gyüjthettél a ma­gad számára. Feledd el, hogy voltak valaha vidámabb napok is fölöttünk s ne jusson eszedbe, hogy valamikor, régen, ott a dé­lig nyitó befutotta lugasban egymásba for­rott két gondtalan gyermek tenintete a sá­padt holdvilágnál s amig fölöttük megszó­la't a filemile éneke, lelkükben feltámadt valami, mit szétzúztak, megsemmisítettek az élet viharai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom