Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1907-08-25 / 34. szám
1907. augusztus 18. BALATONVIDÉK 5. kok és az eléuk táruló panoráma elbájolt bennünket. Nem csökkent aa érdeklődós akkor sem, midőn a táncteremben megszólalt, a zene. Vidáman siettek fel a táncterembe és éjfél után két óráig a legjobb hangulatban volt együtt a szép és számos tagu társaság. Ha visszagondolunk erre a napra, meg kell állapitanunk, hogy a tisztviselők igazán kellemes napot szereztek számunkra ós reméljük, ha ők visszagondolnak városunkra, az itt, töltött napokat szintén kellemes napjaik közé fogják számítani. Színház. A hosszú, majd két hónapos idény alatt, dacára az elég jó előadásoknak, a közönség kimerült. Látogatják ugyan még a színházat, de korautsem oly nagy mértékben, mint az idény kezdeten. Szombaton Duru V. és Planquette Róbert, hires >Rip Van Viukle* c. operettejót adták. Szépen játszottak Zoltán (Lisbeth) és Kemény (Rip Rip) szerepében. i Vasárnap ifj. Bokor József »Kurucz furfang«-ja került, szinre. zóna előadásban. A közönség, dacára a Balatonparton rendezett estéiynek, nagy számban jelent meg. Cserey (Bedöné) ügyeden adta szerepet. Szilágyi Erzsike (Katica) kedves jelenség volt s táncát, meg kellett újráznia. Hétfőn Tóth Ede örökbecsű népszínműve >A Tolonc* került színre. Fellépett benne Újvári Károly is, a Népszinnáz tagja kitotta. Pomponiu8 sserepóben Német a közönséget, ál andóan mulattatta. Zoltán is kedves volt Anniét szerepében. Csütörtökön Hercegh Ferencnek öt felvonásos színmüve »A dolovai nábob leánya* került, szinre. Jó alakítást nyújtottak Kemény (Tarján Gida), Makai (Szen'irmay) és Cserey (Szentirmayué) szerepében. Tóth Istváunak, mint kezdőnek kár ily nagy szerepet, adni, mint aminő Lóránt hadnagy. Ügyetlen mozdulataival az előadás hatását nagyon megrontotta. Pénteken a »Vig özvegy* került szinre a régi szereposztással szokás szerint, zóna előadásban. Már több ízben felszólaltunk az elleu, högy egyik-másik színésznő nem veszi komolyan a közönséget. Raskó a legkomolyabb szerepekben elneveti magát. E'ért pedig nem szívesen fizet ám a közönség. Ismételjük tehát, tessék komolyabban venni a közönséget ! A nevetés még nem művészet s műélvezetet nem nyújt, a közönség pénzéért pedig azt vár. Tisztelettel kérjük t. előfizetőinket, hogy előfizetésüket megnjitaiii, esetleges hátralékaikat minél előbb beküldeni szíveskedjenek JEü X í?, £ J[il. Budapestről. Lőrinc szerepét, adta kiiünő komikával. Kár, hogy nem nagyobb szerepben mutatkozott be a közönségnek. Angyal Liszka szerepét Cserey, Ördög Sárá ét Szapári adta. Az utolsó felvonásba könnyekig meghatóan játszották szerepüket. Kedden Bakonyi, Heltai, Kacsóli >János vitéz«-ét adták, a közbejött zápor miatt, alaposan megrövidítve. Cserey (Kukorica János) és Kemény (Bagó), Zoltán (Király kisasszony) szép énekeikkel nyújtottak a közönséi/nek élvezetet, lluska szerepét S'ilágyi Erzsike játszotta. Elég ügyesen mozgott, de hangja gyenge volt. Szerdán Bakonyi, Martos, Huszka • Bob heiceg«-ót adták. Bobot, Cserey alaSzemélyi hirek. Festetios Tassilo gróf ur Ő nagyméltósága családjával a uapokban hosszabb tartózkodásra Keszthelyre érkezett. — Burány Gergely dr. csornai própostpraelatns a hét elején három napig városunkban időzött. A prépost ur a rendház illusztris vendége, C^áky Károly gróf váoi püspök ur látogatására jött városunkba s szerdán tért vis-za székhelyére — Csornára. — Ö felsége születésnapja. Loyalis tisztelettel Ünnepelte meg a mult vasárnap városunk közönsége Ő felsége születésnapját. A középületeket, és sok magánházat fellobogóztak ez alkalommal, a templomban pedig 9 órakor hálaadó istentiszteletet tartottak, melyen a hatóságok fejei és nagyszámú közönség vett, részt. A honvédség részére tábori mise volt a kis gyakorlótéren d. e. 8 órakor. Ö felsége tiszteletére d, u. 1 órakor a honvédtisztikar diszebédre gyűlt egybe a Leitner szállóban. — Augusztus 20 án a szokásos kegyelettel adózott városunk közönsége első szent királyunk István — emlékének. Az üzletek zárva maradtak, a műhelyekben is szünetelt a munka. Ünnepelt igazán, tiszta szívből mindenki. A délelőtti istentiszteleteke'' nagyszámú ájtatos hivő vett részt, helyből és e környékről. — Adomány. Megyés püspök ur ő Excja sümegi ka'h legéjyegyesület nagytermének bútorozási költségeire 300 koronát volt, szíves adományozni. — Előléptetések ós kinevezés a veszprémi székeskáptalanban. 0 cs. és. ap. kir. Felsége a veszprémi székeskáptalanban Kauzli Dezső següsdi főesperesnek a pápai főesperességre ós Póller Pál mesterkaűonoknak asegüsdi főesperességre való fokozatos előléptetését jóváhagyván, az ekként megüresedő utolsó mesterkanonokságot dr. Simon György pápai kamarás ós püspöki titkárnak legkegyelmesebben adományozni méltóztatott,. — Képviselőtestületi közgyűlés. Képviselőtestületünk tegnap szombaton d. u. 2 órakor r ndkivüli közgyűlést tartott a köv. tárgysorozattal • A >Balaton«- és >Hulláin*-szállodák bérbeadása. A villanyvilágítás létesítésével felmerült és a már felvenni határozott 330,000 korona és 30,000 korona pótkölesönre Vonatkozó kötelezvény jóváhagyása és a kötelezvényt, aláírók megbízatása. Keszthely-Polgárváros községnek az iskolafenntartásához való hozzájárulása. Illetőségi ügyek. A villamos telep végleges átvételéhez bizottság kiküldése. A gyűlés lefolyásáiól lapunk jövő száma hoz bővebb értesítést. — Bucsu-bankett A Dunántúli Pénzügyi Tisztviselők Egyesülete által rendezett, tanfolyam hallgatói pénteken este az Amazon éttermében az előadók tiszteletér© bucsu-bankettet tartottak, melyen a város képviseletében Nagy István városbíró és Bognár Imre jegyző vettek részt. A társaság a késő éjjeli órákig igen vidám hannos rezgése, mely hirdeti a pusztulást, a halált. Kétszer nyilik az akácfa virága is, de nincs ám már illata olyan, mint mikor a tavaszi balzsamos szellő járja át a levegőt. Hoznak a gyümölcsfák is termést kétszer egy esztendőben, de a második már nem érik meg, mert megf'ogyott az érlelő nap melege, elmúlt a gyümölcs érés boldog ideje. Vagy nem vesz-e rajtad is valami kinos sejtelem erőt, mikor a színeit vesztő sziget óriási fáinak hulló leveleit látod, mikor reggelenként borongós köd fedi el a tündérszép vidéket ? Nem fázik-e a lelked, mikor látod, hogy elhullott már minden virág, hogy elmúlt már minden boldogság ? Vagy azt hiszed talán, hogy valamint a tavasz újjáébred, ha elmúlt a zord tél, ugy fel fog éledni újra az a szerelem, amelyet a te lelked hidegsége megdermesztett? Gondolod talán, hogy az elhagyott ligetbe visszaszáll az az elriasztott dalos madár, melynek énekére nem akartál hajdan figyelni? Azt hiszed, hogy, amely kincset nem tudtál egyszer semmire sem becsülni, valamikor még hasznodra válhat? Őrülünk-e a napsütésnek, ha a vihar jege tönkretette már minden reménységünket ? Nem, nem, nem. Nincs élet akkor már, ha a halál szele megdermeszti szivünk forró dobbanását, ha az elmúlás félelme letarolja lelkünk virágait. Hozhat uj virágot a mosolygó kikelet, dalolhat újra a dalos madár, tele lehet balzsamos illattal a tavaszi levegő, az elmúlt boldogság, az elhűlt szerelem többé fel nem támad, többé vissza nem jő. Miért bolygatod meg hát a holtak birodalmának néma csendjét ? Miért jelensz meg ott, tiol téged már megsirattak, eltemettek, elfeledtek ? Nem volna-e jobb rádnézve is, ha az a még mindig siró lélek meggyógyulhatna, ha behegedhetnének annak a sokat kínlódott, szivnek sajgó sebei ? Miért emlékeztetsz arra, hogy lehettem volna valamikor én is boldog, ha a te szivedet nem fedte volna be a szeretni nem tudás jégpáncéla, ha te nem lettél volna oly dermesztő, fagyos, hideg. Vagy talán örömed telik abban, ha látod, hogy még mindig feljajdulnak a keservek a lelkemben, valahányszor arcod csak megjelenik előttem? Gyönyöiködöl talán abban, ha azt hiszed, hogy egyetlen szóval, néhány betűvel újra, meg újra halálra sebezheted elkínzott szivemet ? Miért vagy ily kegyetlen ? Miért akarsz még többet ártani annak, ki téged csak imádott, szeretett, örökké ? Ha feltámadt szivedben a bánat azért, hogy árva, hogy elhagyatott vagy, ne irigyeld akkor tőlem az enyhe ősz langyos melegét, mely még hoz az én számomra is talán némi örömet, ha pedig örömet akarsz lelni abban, hogy engem gyötörsz, akkor tudd meg, hogy az már hiába van. A te szemeidnek fénye elvesztette már rám a varázserejét, szavaidnak bűvös hatalma nem uralkodik immár fölöttem. Elmúlt már régen az az idő, mikor még boldogságot varázsolhattál volna a szivembe, ha meg tudtál volna érteni engemet, de ma már késő, hasztalan minden. Hogyha tudod, hogy az ősz felé járó napnak egy sugara rám is vetette halavány fényét, ne irigyeld tólem azt a megelégedést, mit nekem az ősz virágai nyújtanak. Ha boldogtalan vagy, ne zavard fel szenvedéseddel az én nyugalmamat, mert boldogtalanságodat csak magad szerezted, mikor a boldogságot tőlem kíméletlenül megtagadtad. Térj hát vissza oda, hol ón már hittelek ; takarja be emlékedet a feledés homálya és ne kisértse fájó lelkemet újra, meg újra fel-felujuló alakod muló varázshatalma, Ha nincs nyugta szivednek, ha fáj a lelked azért, hogy nem találhatsz seholsem vigasztalást, szerezzen neked enyhületet az, hogy vannak mások, kik sokkal többet szenvedtek mint te s kik talán csak a te szeretetlenségednek az áldozatai. Ne felejtsd el, hogy szenvedés az élet, hogy abból minden embernek ki kell a részét venni, mert az, ki igazán sohasem szenvedett, nem is örülhetett igazán sohasem. Most azért, midőn talán utoljára ujul meg előttem kinzó emléked, mikor még egyszer átérzem azt a sok kint, azt a sok szenvedést, mit nekem a te fagyos lelked, a te jéghideg szived okozott, nem búcsúzhatom tőled el mással, minthogy azt mondom : légy boldog! Nyugodjál meg e sorsban és ne érezzed az élet töviseit, ha már az élet virágaiból nem gyüjthettél a magad számára. Feledd el, hogy voltak valaha vidámabb napok is fölöttünk s ne jusson eszedbe, hogy valamikor, régen, ott a délig nyitó befutotta lugasban egymásba forrott két gondtalan gyermek tenintete a sápadt holdvilágnál s amig fölöttük megszóla't a filemile éneke, lelkükben feltámadt valami, mit szétzúztak, megsemmisítettek az élet viharai.