Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-08-18 / 33. szám

6. BALATONVIPftX 1907. augusztus 11. munkáskezet használ fel, a munkálkodó nép kénytelen idegenbe menni. Nem az ügynökök csábitása, nem is kalandvágy, a kényszer hajtja, üzi véreinket Amerikába. A magyar nép józanabb, semhogy holmi szédelgők által vezettetné magát s hogy hazaszeretete erősen lobog szivében, azt az igazolja, hogy még az uj hazában is fenntartja az összeköttetést a régi hazával s hiven ápolja az összetartozandóság érzetét. Népünk kész örömmel maradna itthon s nem enné a hontalanság keserű kenyerét, ha megélhetést nyerhetne e hazában, azért arra kell törekednünk, hogy megélhetésének eszközét, az ipart, megteremtsük. Ezt pedig csak az önálló gazdasági berendezkedés teszi lehetővé. Vajha az apostoli utódot dicső elődje példája megihletné s módot s alkalmat adna arra, hogy véreink rendes, a megélhetést biztositó foglalkozást nyerve itt a hazában, lemondhatnának mindörökre az idegenbe való vándorlásról. Ez lenne az igazi örömünnep, de vájjon hát lesz-e valamikor ? A hypnotizmus és a spiritizmus. Irta: Bodó Jenő orvostanhallgató. A hiressó vált Gennari szeánszok révén, melyek a szerencsétlen Eranosz István halálát okozták, mindenkinek az érdeklődése kutat.ólag szegződik azon rejtólyessógekre és tit,okszerű dolgokra, melyek bizonyos éizékfelet ti, túlvilági tüneuiéuyekre vonatkoznak. A bypüoi izmus és spiritizmus oly szók, melyek teljes joggal hívják fel az emberiség figyelmét, a bennük rejlő titokszerüség pedig szinte megdöbbenti az embert. Nem lesz tehát érdektelen, ha megismerkedünk ezen fogalmak tartalmi körével és ha egyenlőre nem is sikerül «zeu dolgok titokzatossága körül teljes világosságot gyújtani, legalább megtudjuk azt, mennyit kell ezen dolgok értékéről tartanunk. A hypnotizmus az embernek és az állatnak az a mesterségesen előidézett állapota, melyben az eszmélet ós öntudatos működés hiányzik és amely állapot hasonló az alváshoz. Teljesen ép embereken létrehozható, de azért ne ijedjünk meg, nem mindenkin. A hypuotizált, egyén öntudata a hypnosis mélységű szerint vagy csökkentve van, vagy teljesen hiányzik és ezen állapotában az egyén egyes érzéki benyomásokat képes felfogni, ezekre megfelelő testmozgásokkal felel anélkül, hogy figyelme reá volua irányítva, tehát tudomással nem bir róla. Az egyéu akarata megszűnik és teljesen alá vau rendelve a hypnosis legmélyebb fokán egy erősebb akaratnak, a hypnotizáló akaratáuak. A leghihetetlenebb és a legképtelenebb működéseket képes ilj' módon a hypnotizáló a hipnotizálttal végrehajtatni. A hypnotikus álomban levő maga előtt látja, érzi és teszi mindazt, amit neki bemondanak, azaz amit neki suggerálnak. Ha a hypnotizáló a hypno'izáltnak közönséges vizet ad és azt mondja, hogy ez bor, amelytől be fog rúgni, a bypnotizált a közönséges viz ki ürítésétől részeg lesz. Ha a hypnotizáló elrendeli, hogy a bypnotizált bizonyos időben ölje meg a neki legkedvesebb embert, bizonyos hogy meg fogja tenni. Ha közönséges oeruzával közeledünk hozzá és azt állítjuk, bogy ez tüzes pálca, amely megégeti, bizonyos, hegy égési fájdalmakat fog érezni. Látjuk, hogy mily borzasztó hatalom rejtőzik a hypuotizmusban és bizonyára a t. olvasó már sokszor felvetette magában a kérdést: hogyan történik a hypnotizálás ? hogyan lehet megszüntetni ? és főleg, bogy hogy mi ezen csodálatos tünemény oka ? A

t hypnotizálás sokféleképen történhetik. Allatoknál el lehet érni a hypnotikus álmot, ha egy ideig szokatlan helyzetben csendesen ós kevés fényben tartjuk őket. Pl. békát, galambot a hátukra fektetjük és egy-két percig nyugodtan lefogjuk. Sok ember — különösen a reflexingerlékeuységre hajlandók — bypnozisba jut,, ha figyelmét kitartóan egy tárgyra irányítja. Pl. monoton hangra figyel, egy tárgyat mereven néz, közben akár bizonyos izmait dörzsöljük stb. Lassaukint ezen ingerek nem jutnak öntudatába, mintegy eltompul. A bypnozisnak legalsó foka, mikor pl. ilyetén módon a test nehéz lesz, a fejet, pedig köunyü kábulás fogja el. Sokkal könnyebben megy a hypnotizálás, ha a hypnotizálandó, azaz a médium hiszi is, bogy a hypnotizáló képes lesz öt bypnozisba hozni. Ha a teljes hypnozis bekövetkezettekkor a hypnotizáló szabad akaratáia vau bízva a médium. Suggerálja neki saját akaratát, azut.áu felébreszti egész nj'Ugodtan alvásából ; bizouyos, hogy nem fog semmire sem emlékezni és mégis mintegy a kéuyszerüség törvényének engedelmeskedve, vakon teljesili a vett parancsot.. A hypnozis a médium idegrendszerét mindig rontja és minél több-zör jut ilyen állapotba, annál hajlandóbb lesz reá. Haidenheim emiili, hogy egy betege annyira hajlott a sok kísérlet következtében a hypnozisra, hogy osak a szemébe kellett nézni és bekövetkezett ezen állapot. Kérdezhetnék már most, vájjon korlátlanul ki vagyunk-e szolgáltatva a hypnozisnak ós ha már benne vagyunk, minő uton-módon lehet, tőle megszabftdului. Megnyugtatásul mondhatom, hogy nem minden egyén bypnotizálhaló, szükséges erre az egyén részéről az ingerlékenységnek bizouyos nagy foka. A hypnozisból való felébresztés minden nagyobb és hirtelen beható inger által eszközölhető ós szerencsére nemcsak a hypnotizáló által eszközölhető. Hirtelen ütés, erős hang, hideg, az arcra való ráfuvás mind alkalmasak a hypuotizált egyén felébresztésére, de sajnos, nagyon kevés a védekezésünk a post-hypuotikus suggestiókkal szemben. Legtöbbször nem tudjuk, hogy a hypuotizáló suggerált.a e és uiily irányban a médiumot, de ha megtudjuk, akkor erősebb ráhatással ezen is lehet segíteni. Most már egy idegorvos fogja hypnozisba meríteni a szerencsétlent, ós ellenkező képzeteket suggerál neki. Ezt akarták végrehajtani szegény Eránosz Istvánnal is, de megkéstek vele, A suggestió jeleidétének megállapítása nagyon nehéz, mert minden más irányban a médium a legélénkebb szellemi munkát képes felmutatni. Mindenesetre a legcélszerűbb, ha egyáltalán uem ülünk fel semmiféle hypnotikus kísérleteknek ós mindennemű ránk hatást elkerülhetünk egészséges életmóddal, idegeink megerösilésévfel. Suggeráljuk magunknak az erős akaratot ós ne éljünk vissza erőinkkel, akkor ilyetén behatásoktól mentek leszünk. A hypnozis okára nézve bátor leszek Jendrássik Ernő idegorvos nézetét megismertetni, mely a legtöbb alappal bir. Tekintve azt, hogy a hypnosis alatt az érverés, a lólekzés majdnem teljesen normális, legfeljebb kissé szaporodott ós hogy a bypnotizált egyensúlyát megtartja, tekintve továbbá azt, hogy ezen állapotot az akarat hiánya jellemzi, állitja Jendrássik. bogy itt az agykéreg rendellenes működésével álluuk szemben, mely a képzetek társításának (essociatiónak) csökkenésében, vagy teljes hiáuyábau nyilvánul. Az agykéreg bizonyos része a benne levő képzetekkel együtt., mintegy kisajátítva áll rendelkezésére a bypnotizálónak. Ez a hypnozis bizonyos betegségek gyógyításánál ós bizonyos egyéneknél nagyon jó szolgálatokat tesz az oivosnak ós talán a sociologusnak, de nagyon sok kárt, tesz avatatlan egyének, különösen szédelgők kezében. Ilyen kezekben lesz azután a. hypnozis a spiritizmus alapjává Általánosan elfogadott nézet ugyanis, de rám pirított. Ne higyje ám édesem, hogy maga még olyan divat-beli, akit ünnepelni kelljen. Nem, nem. Megvénült bizony velem együtt, Vagy azt hiszi, bogy máskép összekerültünk volna ? Nem a' I — No, noedes bácsikám ! én még ugy érzem, hogy még elég fiatal vagyok ahhoz, hogy divatba jöjjek ismét. Elvégre is magyar vagyok. A magyar nő pedig csizmát hord . . . Mily szép is az ! Igazán büszke vagyok magamra . . . Hát maga mit vigyorog ? Látja, ez is paraszt tempó. Szégyelje magát! — Igaza van. Szégyellem is ám magamat de csak azért, hogy jó gárdámat, kivel 40 éven keresztül együtt küzdöttem — el kellett hagynom. Hej, pedig de nagy hasznomat vette . Magyar földben termettem, magyar fából, magyar ember faragott, 40 évig a magyar ipart szolgáltam. S nézze, hová jutottam. Most már az öreg paraszt emberek — akiknek én szolgáltattam a legkényelmesebb lábbeliket — mezitláb járnak. Nem azért, mintha a főtisztelendő Kneipp plébános ur tanácsát követgetnók, hanem azért, mert mikor még a tojáshéj is alig száradt meg a gyermekeik hátán, megosítoztatjká őket — s nekik még csizmára sem marad. Legfeljebb ilyen olcsó bakancsot vesznek mint a milyet a majszter ur készitget. No látja ! ? Persze, hogy ily rövidszárú csizmafélében összefázik szegény öreg paraszt lábaszára, aztán beleesik a divatos uri betegségbe — a reumába. Nézze csak, hogy járnak Hévízre ! Nem volt ez régebben szokásban az öreg parasztnál. Persze, akkor még szalmával bélelt hosszú szárú csizmában járt, Egészséges is volt. Ha véletlenül 80—90 óv után természetes halállal mult ki, a lábait külön kellett agyonverni. Látja édesem, ezt mind a csizmának köszönhette. Hát azok a szép leányok és menyecskék! Csak ugy nevetett a lábukon a cifrára varrott, magas sarkú, sárga patkós, csikorgós csizma. Hát a formás lábszáraikon bogy megfeszült ? . . . Nem kellett ám akkor böködős harisnya ! — Menjen szemtelen! Magának igazán csúnya szája van. — No jó, ezután hallgatok. Hanemazt mondja meg édesem, hogy mért olyan szégyenlős ? Védettjei, azok a szép fehérnépek látja kérem, neui szégyellenek olyan divatos csizmában járni, a melyiknek se szára, se feje, hanem csak talpa ós sarka van. Kíváncsi vagyok, hogy ebből még mit fognak elhagyni ? Lehet, hogy majd a lábukon is keztyüt fognak viselni, hehehe. . . De ni, fölébredt a majszter ur. Dörzsöli a karját, talán csak nem fázik ? Ehe ! erre tart. Húzódjék hozzám húgomasszony.. Teremtuccse végünk lesz ! Kitartás... Martyrok leszünk . . . Tűzre dob bennünket. .. Nincsen fája szegénynek. Mondja neki, hogy ez szemtelenség. . . Többet már nem beszélgethetett a 16 -os óriás, mert a didergő majsztrom a még szundikáló parázsra dobta pajtásával egyetemben. S szörnyűség, még alá is fujt. Ezekre már ugy sem lesz szükségem az én életemben — mormogá a majsztrom. — De még egyszer feltámadunk ! sziszegte vissza az öreg kaptafa. — Es ismét divatba jövünk? — nyögte fájdalomtól elcsigázott hangon a picike. Majd a másvilágon — vigasztalá a majsztrom — hol még magyarjaink a cipőt nem ismerik.