Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-08-18 / 33. szám

6. BALATONVIPftX 1907. augusztus 11. munkáskezet használ fel, a munkál­kodó nép kénytelen idegenbe menni. Nem az ügynökök csábitása, nem is kalandvágy, a kényszer hajtja, üzi véreinket Amerikába. A magyar nép józanabb, sem­hogy holmi szédelgők által vezet­tetné magát s hogy hazaszeretete erősen lobog szivében, azt az iga­zolja, hogy még az uj hazában is fenntartja az összeköttetést a régi hazával s hiven ápolja az összetar­tozandóság érzetét. Népünk kész örömmel maradna itthon s nem enné a hontalanság keserű kenyerét, ha megélhetést nyer­hetne e hazában, azért arra kell tö­rekednünk, hogy megélhetésének esz­közét, az ipart, megteremtsük. Ezt pedig csak az önálló gazdasági be­rendezkedés teszi lehetővé. Vajha az apostoli utódot dicső elődje példája megihletné s módot s alkalmat adna arra, hogy véreink rendes, a megélhetést biztositó fog­lalkozást nyerve itt a hazában, le­mondhatnának mindörökre az ide­genbe való vándorlásról. Ez lenne az igazi örömünnep, de vájjon hát lesz-e valamikor ? A hypnotizmus és a spiritizmus. Irta: Bodó Jenő orvostanhallgató. A hiressó vált Gennari szeánszok ré­vén, melyek a szerencsétlen Eranosz István halálát okozták, mindenkinek az érdeklő­dése kutat.ólag szegződik azon rejtólyessó­gekre és tit,okszerű dolgokra, melyek bizo­nyos éizékfelet ti, túlvilági tüneuiéuyekre vonatkoznak. A bypüoi izmus és spiritizmus oly szók, melyek teljes joggal hívják fel az emberiség figyelmét, a bennük rejlő ti­tokszerüség pedig szinte megdöbbenti az embert. Nem lesz tehát érdektelen, ha megismerkedünk ezen fogalmak tartalmi körével és ha egyenlőre nem is sikerül «zeu dolgok titokzatossága körül teljes vi­lágosságot gyújtani, legalább megtudjuk azt, mennyit kell ezen dolgok értékéről tartanunk. A hypnotizmus az embernek és az állatnak az a mesterségesen előidézett állapota, melyben az eszmélet ós öntudatos működés hiányzik és amely állapot hasonló az alváshoz. Teljesen ép embereken létre­hozható, de azért ne ijedjünk meg, nem mindenkin. A hypuotizált, egyén öntudata a hypnosis mélységű szerint vagy csök­kentve van, vagy teljesen hiányzik és ezen állapotában az egyén egyes érzéki benyo­másokat képes felfogni, ezekre megfelelő testmozgásokkal felel anélkül, hogy figyelme reá volua irányítva, tehát tudomással nem bir róla. Az egyéu akarata megszűnik és teljesen alá vau rendelve a hypnosis leg­mélyebb fokán egy erősebb akaratnak, a hypnotizáló akaratáuak. A leghihetetlenebb és a legképtelenebb működéseket képes ilj' módon a hypnotizáló a hipnotizálttal vég­rehajtatni. A hypnotikus álomban levő maga előtt látja, érzi és teszi mindazt, amit neki bemondanak, azaz amit neki suggerálnak. Ha a hypnotizáló a hypno'izáltnak közön­séges vizet ad és azt mondja, hogy ez bor, amelytől be fog rúgni, a bypnotizált a kö­zönséges viz ki ürítésétől részeg lesz. Ha a hypnotizáló elrendeli, hogy a bypnotizált bizonyos időben ölje meg a neki leg­kedvesebb embert, bizonyos hogy meg fogja tenni. Ha közönséges oeruzával kö­zeledünk hozzá és azt állítjuk, bogy ez tü­zes pálca, amely megégeti, bizonyos, hegy égési fájdalmakat fog érezni. Látjuk, hogy mily borzasztó hatalom rejtőzik a hypuotizmusban és bizonyára a t. olvasó már sokszor felvetette magában a kérdést: hogyan történik a hypnotizálás ? hogyan lehet megszüntetni ? és főleg, bogy hogy mi ezen csodálatos tünemény oka ? A t hypnotizálás sokféleképen történ­hetik. Allatoknál el lehet érni a hypnotikus álmot, ha egy ideig szokatlan helyzetben csendesen ós kevés fényben tartjuk őket. Pl. békát, galambot a hátukra fektetjük és egy-két percig nyugodtan lefogjuk. Sok ember — különösen a reflexingerlékeuy­ségre hajlandók — bypnozisba jut,, ha fi­gyelmét kitartóan egy tárgyra irányítja. Pl. monoton hangra figyel, egy tárgyat mereven néz, közben akár bizonyos izmait dörzsöljük stb. Lassaukint ezen ingerek nem jutnak öntudatába, mintegy eltompul. A bypnozisnak legalsó foka, mikor pl. ilye­tén módon a test nehéz lesz, a fejet, pedig köunyü kábulás fogja el. Sokkal könnyebben megy a hypnoti­zálás, ha a hypnotizálandó, azaz a médium hiszi is, bogy a hypnotizáló képes lesz öt bypnozisba hozni. Ha a teljes hypnozis be­következettekkor a hypnotizáló szabad aka­ratáia vau bízva a médium. Suggerálja neki saját akaratát, azut.áu felébreszti egész nj'U­godtan alvásából ; bizouyos, hogy nem fog semmire sem emlékezni és mégis mintegy a kéuyszerüség törvényének engedelmes­kedve, vakon teljesili a vett parancsot.. A hypnozis a médium idegrendszerét mindig rontja és minél több-zör jut ilyen állapotba, annál hajlandóbb lesz reá. Haidenheim em­iili, hogy egy betege annyira hajlott a sok kísérlet következtében a hypnozisra, hogy osak a szemébe kellett nézni és bekövet­kezett ezen állapot. Kérdezhetnék már most, vájjon kor­látlanul ki vagyunk-e szolgáltatva a hyp­nozisnak ós ha már benne vagyunk, minő uton-módon lehet, tőle megszabftdului. Megnyugtatásul mondhatom, hogy nem minden egyén bypnotizálhaló, szükséges erre az egyén részéről az ingerlékenység­nek bizouyos nagy foka. A hypnozisból való felébresztés min­den nagyobb és hirtelen beható inger által eszközölhető ós szerencsére nemcsak a hyp­notizáló által eszközölhető. Hirtelen ütés, erős hang, hideg, az arcra való ráfuvás mind alkalmasak a hypuotizált egyén fel­ébresztésére, de sajnos, nagyon kevés a vé­dekezésünk a post-hypuotikus suggestiókkal szemben. Legtöbbször nem tudjuk, hogy a hypuotizáló suggerált.a e és uiily irányban a médiumot, de ha megtudjuk, akkor erő­sebb ráhatással ezen is lehet segíteni. Most már egy idegorvos fogja hypnozisba merí­teni a szerencsétlent, ós ellenkező képzete­ket suggerál neki. Ezt akarták végrehaj­tani szegény Eránosz Istvánnal is, de meg­késtek vele, A suggestió jeleidétének meg­állapítása nagyon nehéz, mert minden más irányban a médium a legélénkebb szellemi munkát képes felmutatni. Mindenesetre a legcélszerűbb, ha egy­általán uem ülünk fel semmiféle hypnotikus kísérleteknek ós mindennemű ránk hatást elkerülhetünk egészséges életmóddal, ide­geink megerösilésévfel. Suggeráljuk magunk­nak az erős akaratot ós ne éljünk vissza erőinkkel, akkor ilyetén behatásoktól men­tek leszünk. A hypnozis okára nézve bátor leszek Jendrássik Ernő idegorvos nézetét meg­ismertetni, mely a legtöbb alappal bir. Te­kintve azt, hogy a hypnosis alatt az érve­rés, a lólekzés majdnem teljesen normális, legfeljebb kissé szaporodott ós hogy a byp­notizált egyensúlyát megtartja, tekintve to­vábbá azt, hogy ezen állapotot az akarat hiánya jellemzi, állitja Jendrássik. bogy itt az agykéreg rendellenes működésével ál­luuk szemben, mely a képzetek társításá­nak (essociatiónak) csökkenésében, vagy teljes hiáuyábau nyilvánul. Az agykéreg bizonyos része a benne levő képzetekkel együtt., mintegy kisajá­títva áll rendelkezésére a bypnotizálónak. Ez a hypnozis bizonyos betegségek gyógyításánál ós bizonyos egyéneknél na­gyon jó szolgálatokat tesz az oivosnak ós talán a sociologusnak, de nagyon sok kárt, tesz avatatlan egyének, különösen szédel­gők kezében. Ilyen kezekben lesz azután a. hypnozis a spiritizmus alapjává Általánosan elfogadott nézet ugyanis, de rám pirított. Ne higyje ám édesem, hogy maga még olyan divat-beli, akit ün­nepelni kelljen. Nem, nem. Megvénült bi­zony velem együtt, Vagy azt hiszi, bogy máskép összekerültünk volna ? Nem a' I — No, noedes bácsikám ! én még ugy érzem, hogy még elég fiatal vagyok ahhoz, hogy divatba jöjjek ismét. Elvégre is ma­gyar vagyok. A magyar nő pedig csizmát hord . . . Mily szép is az ! Igazán büszke vagyok magamra . . . Hát maga mit vigyo­rog ? Látja, ez is paraszt tempó. Szégyelje magát! — Igaza van. Szégyellem is ám maga­mat de csak azért, hogy jó gárdámat, ki­vel 40 éven keresztül együtt küzdöttem — el kellett hagynom. Hej, pedig de nagy hasznomat vette . Magyar földben termet­tem, magyar fából, magyar ember faragott, 40 évig a magyar ipart szolgáltam. S nézze, hová jutottam. Most már az öreg paraszt emberek — akiknek én szolgáltattam a legkényelmesebb lábbeliket — mezitláb járnak. Nem azért, mintha a főtisztelendő Kneipp plébános ur tanácsát követgetnók, hanem azért, mert mikor még a tojáshéj is alig száradt meg a gyermekeik hátán, megosítoztatjká őket — s nekik még csiz­mára sem marad. Legfeljebb ilyen olcsó bakancsot vesznek mint a milyet a majszter ur készitget. No látja ! ? Persze, hogy ily rövidszárú csizmafé­lében összefázik szegény öreg paraszt lába­szára, aztán beleesik a divatos uri beteg­ségbe — a reumába. Nézze csak, hogy jár­nak Hévízre ! Nem volt ez régebben szo­kásban az öreg parasztnál. Persze, akkor még szalmával bélelt hosszú szárú csizmá­ban járt, Egészséges is volt. Ha véletlenül 80—90 óv után természetes halállal mult ki, a lábait külön kellett agyonverni. Látja édesem, ezt mind a csizmának köszönhette. Hát azok a szép leányok és menyecskék! Csak ugy nevetett a lábukon a cifrára var­rott, magas sarkú, sárga patkós, csikorgós csizma. Hát a formás lábszáraikon bogy megfeszült ? . . . Nem kellett ám akkor bö­ködős harisnya ! — Menjen szemtelen! Magának igazán csúnya szája van. — No jó, ezután hallgatok. Hanemazt mondja meg édesem, hogy mért olyan szé­gyenlős ? Védettjei, azok a szép fehérné­pek látja kérem, neui szégyellenek olyan divatos csizmában járni, a melyiknek se szára, se feje, hanem csak talpa ós sarka van. Kíváncsi vagyok, hogy ebből még mit fognak elhagyni ? Lehet, hogy majd a lá­bukon is keztyüt fognak viselni, hehehe. . . De ni, fölébredt a majszter ur. Dör­zsöli a karját, talán csak nem fázik ? Ehe ! erre tart. Húzódjék hozzám húgomasszony.. Teremtuccse végünk lesz ! Kitartás... Mar­tyrok leszünk . . . Tűzre dob bennünket. .. Nincsen fája szegénynek. Mondja neki, hogy ez szemtelenség. . . Többet már nem beszélgethetett a 16 -os óriás, mert a didergő majsztrom a még szundikáló parázsra dobta pajtásával egyetemben. S szörnyűség, még alá is fujt. Ezekre már ugy sem lesz szükségem az én életemben — mormogá a majsztrom. — De még egyszer feltámadunk ! szi­szegte vissza az öreg kaptafa. — Es ismét divatba jövünk? — nyögte fájdalomtól elcsigázott hangon a picike. Majd a másvilágon — vigasztalá a majsztrom — hol még magyarjaink a ci­pőt nem ismerik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom