Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-08-11 / 32. szám

6. BALATONVIPftX 1907. augusztus 11. mi is, a függetlenségi urak is igen jól tudják, hogy vármegyénk választó kerületei néppártiak,nem emeltünk szót mozgalmuk ellen. Megjegyzést sem fűztünk hozzá. És pedig 1-ször, mert tiszteletben kivánjuk tartani minden párt és polgártársunk politikai meggyőződését, jogát és szabadságát, 2-szor, mert ugy is az a meggyőződésünk, hogy az általános választói jog életbeléptével s a polgárság véleményének szabad megnyilatkozásával kevés baja lesz itt a néppártnak bármely más politikai elvet valló egyéniséggel, vagy párttal ! Nemcsak mi, de maga az érdekelt országos és helyi néppárt sem •emelt panaszt, nem reklamált, annál Itevésbbé tüntetett, vagy a politikai ildomosságba ütköző bármely cselekedetet is megkisérelt volna a szervezkedő függetlenségiek ellen. Hanem az éremnek másik oldala is van. Ugyanazon joggal ugyanis, mint a függetlenségi párt, a néppárt is megindította szervezési mozgalmát. Népgyűlést rendez. Híveket toboroz. És mert jogos mozgalmában egyik másik ez idöszerinti függetlenségi kerületbe is ellátogatva, számba veszi híveit — nosza megindul azonnal ellene az országos hajsza! A függetlenségi urak felzuduhiak, vészt kiáltanak, koalíciós lapjaik karöltve az antikoaliciós sajtóval támadják. A politikai szótár nem képes szállítani számukra elegendő szidalmakat s. U.fejezéseket, melyekkel szövetséges társukat illetik. Betöréssel a függetlenségi táborba s a jó Ég tudja még mivel nem vádolják s szószegéssel illetik. Tovább mennek féktelen haragjukban. A Bánffy-féle atrocitások minden hőse, a lezajlott darabontvilág típusai szégyenkezve vonulhatnak vissza sötét odúikba a politikai szabadság olyan nyilt lábbal tiprásának láttára, minőt a függetlenségi hivek egyik-másik néppárti szervezkedő gyűlés megzavarására alkalmazásba vesznek. Báuffy sötét választói rendszerének politikai halottjai mintha mind megelevenednének, a bukott szabadéi vüpárt gyanús alakjainak csoportjai mintha mind összeverődnének a haza megmentésére — a néppárt ellen l A függetlenségi párt tűri és megengedi, hogy némely uj függetlenségi hazafi felbérelje az utca csőcselékét, szövetkezzék a terrorizmus híveivel s tüntessen a néppárti polgárság ellen. így történt ez az elmúlt héten egyik bácskai néppárti népgyűlésen, akár csak nálunk rógesrégen, azon a keszthelyi nagyg3

7ülésen ! Zaj, lárma, felbérelt ittasak féktelenkedése, fenyegetés s verekedésre való provokálás, izgatás minden ellen, ami nem egy a függetlenségi párttal, ebben merül ki az uj függetlenségiek jog, szabadság és meggyőzőilés tisztelete ! Mi ugyan tudjuk és elismerjük, hogy maga a füg getlenségi párt, annak vezérei és komoly elemei távol állanak az ilyen haladópárti és szociálista izü manőverektől, de akkor kérdezzük: miért türi meg s hagyja szó nélkül a párt mindezeket s miért nem üzi ki táborából az ilyen elemeket oda, ahová valók — a haladók közé ! ? Attól a párttól, melynek zászlaján a szabadság jelszava ékeskedik, joggal elvárja az ország, hogy az ilyen visszaéléseket mások politikai szabadságával meg ne tűrjön s a betolakodott uj függetlenségi politikai kufárokat és vigéceket lángostorral verje ki szentélyéből ! Az a párt, mely hü szövetségeseivel, a hatvanhetes néppártiakkal leverte : a jog és alkotmánytipró szabadelvű pártot, megsemmisítette a lázitó haladókat, a nép- és alkotmánypárttal összetörte az önkénykedő darabontokat, nem engedheti, hogy tiszta és mocsoktalan zászlója alatt a bukott rendszer üzelmei és jogtiprásai lábra kapjanak. Pedig ilyeneknek tanúi voltunk mi is az ország számos helyén ott, hol a két szövetséges párt mérkőzött — az tárnánál. És most a betolakodott mindenfajta uj függetlenségiek folytatni akarják a bukott rendszer bűnös üzelmeit függetlenségi koalíciós köpönyeg alatt ! Ezt saját reputációja nem engedheti a függetlenségi pártnak. Ha pedig csalódnánk ! Akkor kérdezzük: mire való továbbra is a koalíció és ebben a néppárt mit keres továbbra is? Ha a rendszer a a perifériákon ezután is ugyanaz és csak a köpönyege más! Jogtalanság, igazságtalanság és önkénykedés ugyanaz, bármely cégér alatt is kövessék el! Joggal elvárja éppen ezért az ország, hogy a függetlenségi párt végre erős kézzel üssön szét a táborába tolakodott uj függetlenségi rendbontók között s az igazság, jog és szabadság uralmát a haza minden polgára számára biztosítsa, ha kell, még saját pártfeleivel szemben is ! Főkép mikor az Mtyen dörgölőzködő pártfelek< éppen nem válnak a függetlenségi párt díszére és előnyére. Mert ha nem, Kossuth Ferenc is liova-hamarabb elmondhatja: ments meg Uram barátaimtól és az ilyen hívektől, ellenfeleimmel majd elbánok magam is ! gondolatok rohannak rá. Mialatt az esőernyődet akarod leemelni a kávéházi fogasról, azalatt az jut eszedbe, hogy a baszk nyelv franciaországi szójárása, a labourdin, Jainkoak-nak mondja az Isten nevét a guipuscoa pedig, a spanyol baszk, ugyanezt a fogalmat a Jaungoicoac szóval fejezi ki. Es mialatt megállapodol magaddal ab' ban hogy a baszk dialektusok között a souletin a középarányos, az, amely az Istent Jincouac néven imádja, — ott felejted az esöernyődet a kávéházban. Semmi külső szükséged nem volt az Isten baszk nevével való foglalkozásra, ellenben nagyon is szükséges lett volna az esőernyődre ügyelni. De mivel neuraszténiás vagy, mégis a kényszergondolatodnak engedtél. A félelem, amit a neuraszténiás ember érez, szintén csak gondolattultengés. Erre elég magyarázat volna már maga az a tény is, hogy minden igazán intelligens ember a középkori fogalmak szerint, — amelyek, hajh, nagyon sokan vannak még ma is, — gyáva. Ha hurcolkodáskor a függöny tartórudjának a feltevésére, erre a par excellence családapa munkára kerül a sor, mielőtt felmásznék az asztalra állított szék ijesztő második emeletére, előbb óvatosan megtaszigálom az asztalt, aztán a rajta álló széket. Es miután mind a kettő föltétlenül remegni fog, én is remegek, amikor felmászom rájuk. Es ugyanazon idő alatt a fiam nyugodtan mászik fel a másodemeleti ablak párkányára, hidegvérrel hajtj a az útban felejtett varrógép kerekét -— de csak akkor, ha egészen bizonyosan eltalálta azt a helyet, ahol az odajutott ujja a legközvetlenebb veszedelemben van. Mert ón túlságosait ismerem a veszedelmet, a cselekvésem súlyával egészen tisztában vagyok, gyerek meg a kicsiny intelligencia tapasztalatlanságával bátor. Ez az összliasonlitás mondom — máimagában elég volna annak a bebizonyítására, hogy a neuraszténiás ember megokolatlan félelme tulajdonképpen nem egyéb, mint túltengett és az akart gondolkozáson is tulszaladó kénj'szergondolkozás. De szolgálhatok itt egyéb indiciumokkal is. A pél dák beszélnek calán a legjobban. A neuraszténiás törvényszéki birót, amikor pihennie kellene, este hét órakor, egyszerre csak elfogja az a gondolat, hogy délután bent a hivat,alszobában a szivarjáról tüzes hamu esett az aktái közé. Öt percig szaladgál csak fel ós alá a szobájában, máris bizonyosan tudja, hogy a tüzes hamutól éppen az a háromezer forintos váltó gyuladt meg, aminek az épségéért ő anyagilag is felelős. Vagy : a középiskolai tanár este vacsorára, a kezdődő elhízása ellenére, tojást evett. Éjjel nyitva hagyta az ablakát és mivel az éjszaka hűvös volt, a fejének azou a részén, amelyik közelebb volt az ablakhoz, neuralgiás fájdalmat érez. Nyomban kapcsolatba hozza a tojást a tic doulo ureux-val és gondolkozván sokat, abba a gondolathibába esik, hogy neki a tojástól, a nehéz ételtől vórtódulása van. Es elkezd félni a gutaütéstől. Ava^y : az ujságiró, jó, finom kis éjjeli munkával agyondolgozta magát, dohányzott is hozzá quantum satis, esetleg feketekávékat is ivott. Természetes tehát hogy délben, amikor fölébredt, a testében a vérnyomás nincs egyenletesen elosztódva, mert elvégre e véredényinozgató idegek, az öreg vazomotorok is akarnak pihenni, söt esetleg sztrájkolni is. A következtetés az, hogy az ember nürnbej-gi szűznek érzi magát. Bádogból van, de szeggel kibélelve. Csak a bőrit, a vérrel bő ven ellátott börit érzi és ebből az érzéskülönösségből a logika szent szabályai szerint arra a következtetésre jut, hogy a sorvadás utolsó stádiumában van. Hogy belülről már egészen elsorvadt benne minden és csak a bőre van meg. De azért él, mint valami koleoptera, amelynek csak a bőre a fontos. Ezek a példák, amelyek talán túlhajtottak, de semmiesetre sem rosszak, mind arról tesznek bizonyságot, hogy a neuraszténia nem egyéb, mint a köbre emelt gondolkozás. A bíró otthon nem tud szabadulni az aktájára való gondolástól, a tanár az elhizásán gondolkozik, az ujságiró mog a stimulanciákat nyögi, amikkel fel tur'ta fokozni önmagát. De mindegyik belülről kifelé gondolkozik, vagyis tótágast állítja a logikát, mert neuraszténiás. Nem külső gondolatok keltenek bennük belső képzeleteket, hanem a gondolkozást előidéző belső sejtmozgások sugároznak kibelőlük a világba, a maguk szubjektív ereje ád képeket, amelyek osak szubjektive igazak — tárgyi valóság nincs bennük semmi.