Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-08-11 / 32. szám

6. BALATONVIPftX 1907. augusztus 11. mi is, a függetlenségi urak is igen jól tudják, hogy vármegyénk vá­lasztó kerületei néppártiak,nem emel­tünk szót mozgalmuk ellen. Megjegy­zést sem fűztünk hozzá. És pedig 1-ször, mert tiszteletben kivánjuk tar­tani minden párt és polgártársunk po­litikai meggyőződését, jogát és szabad­ságát, 2-szor, mert ugy is az a meg­győződésünk, hogy az általános vá­lasztói jog életbeléptével s a polgár­ság véleményének szabad megnyi­latkozásával kevés baja lesz itt a néppártnak bármely más politikai elvet valló egyéniséggel, vagy párt­tal ! Nemcsak mi, de maga az érde­kelt országos és helyi néppárt sem •emelt panaszt, nem reklamált, annál Itevésbbé tüntetett, vagy a politikai il­domosságba ütköző bármely cseleke­detet is megkisérelt volna a szer­vezkedő függetlenségiek ellen. Hanem az éremnek másik oldala is van. Ugyanazon joggal ugyanis, mint a függetlenségi párt, a néppárt is megindította szervezési mozgalmát. Népgyűlést rendez. Híveket toboroz. És mert jogos mozgalmában egyik másik ez idöszerinti függetlenségi ke­rületbe is ellátogatva, számba veszi hí­veit — nosza megindul azonnal ellene az országos hajsza! A függetlenségi urak felzuduhiak, vészt kiáltanak, koalíciós lapjaik karöltve az anti­koaliciós sajtóval támadják. A poli­tikai szótár nem képes szállítani számukra elegendő szidalmakat s. U.fejezéseket, melyekkel szövetséges társukat illetik. Betöréssel a függet­lenségi táborba s a jó Ég tudja még mivel nem vádolják s szószegéssel illetik. Tovább mennek féktelen harag­jukban. A Bánffy-féle atrocitások min­den hőse, a lezajlott darabontvilág típusai szégyenkezve vonulhatnak vissza sötét odúikba a politikai sza­badság olyan nyilt lábbal tiprásának láttára, minőt a függetlenségi hivek egyik-másik néppárti szervezkedő gyűlés megzavarására alkalmazásba vesznek. Báuffy sötét választói rend­szerének politikai halottjai mintha mind megelevenednének, a bukott szabadéi vüpárt gyanús alakjainak csoportjai mintha mind összeverőd­nének a haza megmentésére — a nép­párt ellen l A függetlenségi párt tűri és megengedi, hogy némely uj füg­getlenségi hazafi felbérelje az utca csőcselékét, szövetkezzék a terroriz­mus híveivel s tüntessen a néppárti polgárság ellen. így történt ez az elmúlt héten egyik bácskai néppárti népgyűlésen, akár csak nálunk ró­gesrégen, azon a keszthelyi nagy­g3 7ülésen ! Zaj, lárma, felbérelt itta­sak féktelenkedése, fenyegetés s ve­rekedésre való provokálás, izgatás minden ellen, ami nem egy a függet­lenségi párttal, ebben merül ki az uj függetlenségiek jog, szabadság és meggyőzőilés tisztelete ! Mi ugyan tud­juk és elismerjük, hogy maga a füg getlenségi párt, annak vezérei és komoly elemei távol állanak az ilyen haladópárti és szociálista izü manő­verektől, de akkor kérdezzük: miért türi meg s hagyja szó nélkül a párt mindezeket s miért nem üzi ki tá­borából az ilyen elemeket oda, ahová valók — a haladók közé ! ? Attól a párttól, melynek zászlaján a szabad­ság jelszava ékeskedik, joggal elvárja az ország, hogy az ilyen visszaélé­seket mások politikai szabadságával meg ne tűrjön s a betolakodott uj füg­getlenségi politikai kufárokat és vi­géceket lángostorral verje ki szenté­lyéből ! Az a párt, mely hü szövet­ségeseivel, a hatvanhetes néppár­tiakkal leverte : a jog és alkotmány­tipró szabadelvű pártot, megsemmi­sítette a lázitó haladókat, a nép- és alkotmánypárttal összetörte az ön­kénykedő darabontokat, nem enged­heti, hogy tiszta és mocsoktalan zászlója alatt a bukott rendszer üzel­mei és jogtiprásai lábra kapjanak. Pedig ilyeneknek tanúi voltunk mi is az ország számos helyén ott, hol a két szövetséges párt mérkőzött — az tárnánál. És most a betolakodott mindenfajta uj függetlenségiek foly­tatni akarják a bukott rendszer bű­nös üzelmeit függetlenségi koalíciós köpönyeg alatt ! Ezt saját reputá­ciója nem engedheti a függetlenségi pártnak. Ha pedig csalódnánk ! Akkor kérdezzük: mire való továbbra is a koalíció és ebben a néppárt mit ke­res továbbra is? Ha a rendszer a a perifériákon ezután is ugyanaz és csak a köpönyege más! Jogtalan­ság, igazságtalanság és önkénykedés ugyanaz, bármely cégér alatt is kö­vessék el! Joggal elvárja éppen ezért az ország, hogy a függetlenségi párt végre erős kézzel üssön szét a tábo­rába tolakodott uj függetlenségi rend­bontók között s az igazság, jog és szabadság uralmát a haza minden polgára számára biztosítsa, ha kell, még saját pártfeleivel szemben is ! Főkép mikor az Mtyen dörgölőzködő pártfelek< éppen nem válnak a füg­getlenségi párt díszére és előnyére. Mert ha nem, Kossuth Ferenc is liova-hamarabb elmondhatja: ments meg Uram barátaimtól és az ilyen hívektől, ellenfeleimmel majd elbá­nok magam is ! gondolatok rohannak rá. Mialatt az esőer­nyődet akarod leemelni a kávéházi fogas­ról, azalatt az jut eszedbe, hogy a baszk nyelv franciaországi szójárása, a labourdin, Jainkoak-nak mondja az Isten nevét a guipuscoa pedig, a spanyol baszk, ugyan­ezt a fogalmat a Jaungoicoac szóval fejezi ki. Es mialatt megállapodol magaddal ab' ban hogy a baszk dialektusok között a souletin a középarányos, az, amely az Is­tent Jincouac néven imádja, — ott felej­ted az esöernyődet a kávéházban. Semmi külső szükséged nem volt az Isten baszk nevével való foglalkozásra, ellenben na­gyon is szükséges lett volna az esőernyődre ügyelni. De mivel neuraszténiás vagy, mégis a kényszergondolatodnak engedtél. A félelem, amit a neuraszténiás em­ber érez, szintén csak gondolattultengés. Erre elég magyarázat volna már maga az a tény is, hogy minden igazán intelligens ember a középkori fogalmak szerint, — amelyek, hajh, nagyon sokan vannak még ma is, — gyáva. Ha hurcolkodáskor a füg­göny tartórudjának a feltevésére, erre a par excellence családapa munkára kerül a sor, mielőtt felmásznék az asztalra állított szék ijesztő második emeletére, előbb óva­tosan megtaszigálom az asztalt, aztán a rajta álló széket. Es miután mind a kettő föltétlenül remegni fog, én is remegek, amikor felmászom rájuk. Es ugyanazon idő alatt a fiam nyugodtan mászik fel a má­sodemeleti ablak párkányára, hidegvérrel hajtj a az útban felejtett varrógép kerekét -— de csak akkor, ha egészen bizonyosan eltalálta azt a helyet, ahol az odajutott ujja a legközvetlenebb veszedelemben van. Mert ón túlságosait ismerem a veszedelmet, a cselekvésem súlyával egészen tisztában vagyok, gyerek meg a kicsiny intelli­gencia tapasztalatlanságával bátor. Ez az összliasonlitás mondom — mái­magában elég volna annak a bebizonyí­tására, hogy a neuraszténiás ember meg­okolatlan félelme tulajdonképpen nem egyéb, mint túltengett és az akart gondolkozáson is tulszaladó kénj'szergondolkozás. De szol­gálhatok itt egyéb indiciumokkal is. A pél dák beszélnek calán a legjobban. A neuraszténiás törvényszéki birót, amikor pihennie kellene, este hét órakor, egyszerre csak elfogja az a gondolat, hogy délután bent a hivat,alszobában a szivarjá­ról tüzes hamu esett az aktái közé. Öt percig szaladgál csak fel ós alá a szobá­jában, máris bizonyosan tudja, hogy a tü­zes hamutól éppen az a háromezer forin­tos váltó gyuladt meg, aminek az épségé­ért ő anyagilag is felelős. Vagy : a közép­iskolai tanár este vacsorára, a kezdődő elhízása ellenére, tojást evett. Éjjel nyitva hagyta az ablakát és mivel az éjszaka hű­vös volt, a fejének azou a részén, amelyik közelebb volt az ablakhoz, neuralgiás fáj­dalmat érez. Nyomban kapcsolatba hozza a tojást a tic doulo ureux-val és gondol­kozván sokat, abba a gondolathibába esik, hogy neki a tojástól, a nehéz ételtől vór­tódulása van. Es elkezd félni a gutaütés­től. Ava^y : az ujságiró, jó, finom kis éj­jeli munkával agyondolgozta magát, do­hányzott is hozzá quantum satis, esetleg feketekávékat is ivott. Természetes tehát hogy délben, amikor fölébredt, a testében a vérnyomás nincs egyenletesen elosztódva, mert elvégre e véredényinozgató idegek, az öreg vazomotorok is akarnak pihenni, söt esetleg sztrájkolni is. A következtetés az, hogy az ember nürnbej-gi szűznek érzi ma­gát. Bádogból van, de szeggel kibélelve. Csak a bőrit, a vérrel bő ven ellátott börit érzi és ebből az érzéskülönösségből a lo­gika szent szabályai szerint arra a követ­keztetésre jut, hogy a sorvadás utolsó stá­diumában van. Hogy belülről már egészen elsorvadt benne minden és csak a bőre van meg. De azért él, mint valami kole­optera, amelynek csak a bőre a fontos. Ezek a példák, amelyek talán túlhaj­tottak, de semmiesetre sem rosszak, mind arról tesznek bizonyságot, hogy a neurasz­ténia nem egyéb, mint a köbre emelt gon­dolkozás. A bíró otthon nem tud szaba­dulni az aktájára való gondolástól, a ta­nár az elhizásán gondolkozik, az ujságiró mog a stimulanciákat nyögi, amikkel fel tur'ta fokozni önmagát. De mindegyik be­lülről kifelé gondolkozik, vagyis tótágast állítja a logikát, mert neuraszténiás. Nem külső gondolatok keltenek bennük belső képzeleteket, hanem a gondolkozást elő­idéző belső sejtmozgások sugároznak kibelő­lük a világba, a maguk szubjektív ereje ád képeket, amelyek osak szubjektive igazak — tárgyi valóság nincs bennük semmi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom