Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-08-04 / 31. szám

XI. évfolyam. Keszthely, 1907. augusztus 4. 31. szám. BALATOÜVIDÉK Politikai lietilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a sz&rkesztöség ciwiére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. B K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 60 f 20 f. Nyiltt^r petitsora alku szerint. A pécsi kath. nagygyűlés. (*) Magyarország katholikusai aug. hó 25-én, 26 án és 27-én tartják VII. nagygyülésüRet, ezúttal igen helyesen először vidéken, Pécsett. Maga a hely és alkalom biztosítják ennek sikerét. Nem ok nélkül emeltük ki a helyet. Minden eddigi nagygyűlésen erősen visszhangzott az a közkivánalom, hogy a német katholikusok példájára menjünk mi is a vidékre. Nálunk ugyanis lényeges hiba a túlságos centralista törekvés. Mindent központosítani való vágy, ugy az állami, mint a társadalmi életben. Minek következése a vidék vérszegény elhanyagoltsága. Holott országos és nemzeti érdek, hogy egy erőteljes központ mellett erős vidéki gócpontok legyenek^melyeken ama vidék kulturális élete mozogjon. A siker szempontjából is üdvös a nemzeti és kulturális erők decentralizációja. Egy vidék metropolisának környéke egymagában is képes elegendő résztvevőt, szolgáltatni. Megkönnyíti a hozzáférhetést — az érdeklődők ezreinek. Szerencsés gondolat volt a kiállítással kapcsolatosan rendezni e nagygyűlést. Igy kétszeres alkalmat nyújtanak a résztvevőknek a tanulásra ós okulásra. Hogy az ilyen kath. nagygyűlések szükségesek és üdvösek, belátja mindenki, ki csak kissé is figyelembe részesiti a társadalom életnyilvánulásait. Nagy és égető kérdések mozgatják a lelkeket. A magyar kath. társadalom szétoldott kéve. Kevés benne az összetartozandóság érzete. Éppen ennélfog va erőtlen és gyenge. A. kath. vallásosfelfogás és öntudat még mindig közel ál! a fagyponthoz. Pedig szétdúlt társadalmi rendünk reorganizációjának első feltétele a hitélet felújítása a lelkekben. Ezt a hatalmas erőt vinni vissza a társadalomba, feladata napjainknak. Ám ehhez munkások, vagy mondjuk ugy, hogy harcosok kellenek. De hol, merre vannak? Tehát a szétszórt sereget, a szétforgácsolt erőket kell tömöríteni. Nagyfontossága a kath. nagygyűlésnek a sereggyüjtés — a kath. társadalmi munkára. A mindjobban előtérbe toluló szociális kérdések egész tömege orvoslás után kiált. Az állam már eddig is sokat tett. Csakhogy itt hatalmi szóval és erővel nem lehet mindent rendbe hozni és eligazítani. Nagy, sőt döntő fél adat vár első sorban is a kath. egyházra. Viszont ennek is szüksége van munkásokra, kik a vallás nagy eiejét belevigyék a társadalmat mozgató kérdésekbe. A vallástalansággal szembeállítsák a vallásos buzgóságot, a nemzetköziséggel az igaz hazafiságot. Ismét csak a németországiakra utalva mondhatjuk, hogy a szociális munkára legjobb nevelő iskola a kath» nagygyűlés. Éppen ezért reméljük is, hogy az idei pécsi nagygyűlés is a szociális munka és tevékenység jegyében fog mozogni. Ezenkívül is sok megbeszélni és még több a tenni való. Népünk széles rétegeiben kell terjeszteni a nemzeti kultura, közművelődés előszeretetét. Mert sajnos, éppen ennek hiánya nyit tág kaput a legféktelenebb szociálista izgatásoknak. Túlnyomó részben földművelő népünk leverve magáról a népiskola porát, többé alig lát könyvet. Az egy vasárnapi isteni tiszteleten kívül alig van más alkalma lelke nemesítésére,'művelésére. Azt is, mit a templomban szerzett, gyakran letarolja a délutáni korcsmai hangulat. Mert a legnagyobb falunak is megvan a korcsmája, de könyvtárA BALATONV i!)£K TAIÍCAJA, dallomások. Tudod te jól, hogy álmaimnak Édes nyugalma elveszett; Tudod te jól, hogy égő vágyain Bég egybeforrott te veled ; Judod, hogy nézésed ellcábit: — Tudod, hogy csókod bűnre csábit, Mámorba ejt, ha rám nevetsz, S te nem szeretsz, te nem szeretsz!. . Láz gyötrött forró éjszakákon. Ezernyi kinzó gondolat Vampir gyanánt megfekszi keblem S lelkemből vérsugár fakad; Egő pirosra festi ágyam Megizzadt, gyűrött vánkosát ÍS vonagló ajkam szomjúhozza Ajkaid édes mézborát. Egymást gyilkolja dult szivemben Rút kétség és hő szerelem ; Hu jösz, a lábadhoz borulnék S ott imádkoznám szüntelen ; S ha távozol, a túriaknak Bősz ser'ge tajtékozva dúl, S tépett szívem minden csepp vére Lelkemre kínzón, égve hull. ludod te jól, hogy igy szeretlek, Hogy nélküled e szív halott ; Tudod te jól, hogy éjjel-nappal Mindig, mindig rád gondolok. Tudod, — mert érzem, te is érzed, Hogy szírem kinzod s lelkem vérzed, — S hiszem, hogy amig rám nevetsz : Tán megszeretsz, tán megszeretsz. Kemény Lajos. Szeladzsin leánya. (Vége.) Ibrahim nem tudott a leáuy szavainak varázsa alól szabadulni s míg őszülő fejét odahajtotta annak pihegő kebelére, lelkében már megfogamzott a boszu gondolata. Miutha csak átszállott volna annak az éjfekete hajú leánynak a lelke beléje, szinte lángolt a gondolattól, hogy végié megalázhatja gyűlölt elleneit. És megígérte Fatimenak, hogy megfogja neki mutatni atyja lesujtóját. Azután még soká hallatszott suttogásuk az illatos levegőjű teremben, mig csak a későn kelő hold nagyon megfogyott sarlója be nem világított a repkény beárnyékolta ablakon. Ekkor lefejtette Ibrahim nyakáról a leány öleló karjait és háromszor ütötte meg öklével az egyik ablak mellé függesztett paizsot, melynek hangja tompa kongással hangzott végig a csendes termekenA tompa, mély hangra egyszerre megnépesült Ibrahim palotájának minden része. Ismerték már jól azt a hangot, mely veszedelmet, pusztulást jelentett, valahányszor csak megkondult és félelem, rettegés szállotta meg az édes álmukból felriadt asszonyokat, mig a szőkehaju Szelim, Ali fia, mély hajlongások között lépett be aiyja termébe. —- Mit parancsolsz atyám — szó t kezeit mellén összefonva, — hogy e szokatlan jellel hivod magad elé szolgáidat ? — Nem lehet e jel szokatlan — szólt Ibrahim, - hiszen tudjátok jól hogy mit jelent. Álljanak elő spahiim mind akit csak nélkülözni lehet a várban és amire halaványu'ni kezd a hajnali csillag fénye,, álljanak készen a nyugati kapu előtt.