Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-07-28 / 30. szám

XI. évfolyam. Keszthely, 1907. julius 28. 30. szám. TONVIDEK I V>I í íi fl^it i hetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL * volt Kaid. tanintéiat epületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat, és reklamációkat, a szerkesztőség cimére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési árak: Egész évre . . ... 10 kor. — f.. Fél évre... . . 5 ,, — ,, Negyed évre 2 ,, 50 , Egyes szám ára 2u , Nyllttér petltaora alku szerint. Koborcigáni/ok garázdálkodása. (*) Wekerle Sándor miniszterelnök dánosi birtokának közvetlen szomszédságában vakmerő kegyetlenséggel végrehajtott négyszeres rablógyilkosság történt az elmúlt héten. Egy «egész család esett a rettenetes bűntett áldozatául. Egy véletlenül ott időző családos munkás embert is meggyilkoltak, hogy tanuja valamikép ne lehessen bestiális cselekedetüknek. Országos megdöbbenést keltett a kannibálok vérengzésének hire. Kóbor oláhcigányok cselekedték. Bűnhődni fognak és lógni az akasztófán. De a kioltott négy emberéletet sem ők, sem a boszuló igazságszolgáltatás vissza nem adhatja többé ! De biztosítékot sem képezhet ez a jövőre ne/.ve. SS élet és vagyonbiztonság megóvására. Hiszen ugyan e rémes esettel majdnem egy időben az ország egy másik részén történt ugyancsak egy másik* gyilkosság. Ezt is kóborcigányok követték el. Es hányadik ez immár gaztetteik sorában. Kérdezzük, kinek élete van biztonságban előttük. Ma én, holnap mást vihet sorsa, vagy utja e vad banditákkal szembe. Őket kikerülni nem lehet. Mindenütt ott vannak. Főkép a rejtett és kanyarulatos utakon, dombos vagy völgyes ösvénjreken, de mindenesetre forgalmas utszéleken sátoroznak. Nem vetnek, nem aratnak s mégis élnek. Fát soha nem ültettek se nem vesznek, mégis vigan lobog a tűz piszkos és undoritó sátraik ponyvái alatt. Egy fűszálat sem kaszálnak s mégis lovakat tartanak. Adnak, vesznek. Valóságos részleges honfoglalást tartanak. Ott ütnek sátort, hol jó legelőt találnak lovaik számára s kedvező alkalmat a rablásra és gyilkosságra. Kovácsot, bognárt soha nem fizetnek, mégis jobb kocsikban rójja sötét karavánjuk az ország útját, mint számtalan kisgazdája ennek az országiak. Mert a lopott lóhoz kocsiról is gondoskodnak. Van másnak. Minek adjanak pénzt ők érte. így lehetne kisebbnag3

Tobb gaztetteik egész bünlajstromát elősorolni. De elég ! Most már csak azt kérdezzük, meddig nézi még az ország tétlenül ennek a naplopó ázsiai nomád söpredéknek rendszeres emberirtását ? Tűri-e tovább is a nemzet és törvényhozás saját fiainak gyilkolását, egy ideszakadt s vad horda kegyetlenkedéseit. Mert, hogy ezt a népsöpredéket civilizálni, tisztes és békés életfoglalkozásra szoktatni és megtanítani nem lehet, arról rég meggyőződhetett mindenki, mivelhogy a henyélés, munkakerülés, lopás, rablás és gyilkolás a vérében van. Második teimészete, akár az arábiai sivatag beduinjainak. Ha tehát civilizatorius és legislativ uton velük boldogulni nem lehet kivételes rendszabályokat és intézkedéseket kell ellenük használni, melynek előrelátható sikertelensége esetén át kell adni őket a határrendőrségnek s kitaszítani egyszersmindenkorra az ország területért.'I. Kíméletet nemcsak állandóan gyakorolt gaztetteik miatt nem, de mivel az országnak sem pénz, sem véradóval „nem adóznak s a nemzetnek csak kárát a vannak — egyáltalán nem érdemelnek. A társadalom minden nevezetesebb gaztettük nyomán feljajdul. Megtorlást követel. ÓvóintézkedéseKet sürget ellenük. A. vármegyék feliratokban sürgetik megrendszabályozásukat. Nevezetesen éppen vármegyénk volt az, amely a megrendszabál}

7ozás módozatait is megjelölte. Es pedig akként : 1. tiltassék el törA BALATONVIUÉK ÍAHCAJA. Szeladzsin leánya. (Folytatás.) Csendes alkonyatkor helyezték az illatozó jázmin-bokrok alatt ásott sirba Szeladzsin holttetemeit. Amint elhallatszott a sírnál a dervisek szivetrázó éneke, az igazhivők is kezdettek visszatérni a várba és mire a sápadt telehold megjelent az égboltozat határán, a lengedező esteli szélben csak két ingadozó alak látszott a sötétlő bokrok közöto. A várból rekedt kürtszó recsegése hallatszott és a kapu mellett épített karcsú minaretről éles hangon szólt az örökké őrködő imáinok kiáltása : • Egy az Isten, Allah és Mohamed az ő első prófétája.' Majd felhangzott hosszú, siralmas énekük, hirdetve az éj beálltát, mikor minden igaz hivő müzülmánuak hajlékába kell vonulnia. Egyik toronyról a másikra hallatszott a keletfelé fordult imámok kiáltása, mig végre bejárva az egész várat, lassanként elhalt minden lárma, csak a falakon hallatszott a sulyös lábu őrök egyhangú kopogása. Mikor már minden nesz, minden lárma elcsendesült és a néma éjszaka vette uralma alá az egész vidéket, lent a jázmin-bokrok alá rejtett sir mellett megmozdult az egyik alak s csendesen haladt a másik felé. Azután kiegyenesedett hosszú sovány alakja s amig deresedő szakállát meg-meglengette a lengedező esti szél, kinyújtotta kezét és gyengén megérintette a síron elomló másik alakot. — Fatime — szólt hozzá gyengéden — hallottad az imámok énekét, mely után az igazhivők leányainak nem szabad kint maradniok. Ereszd le fátyolodat és kövess engem a váiba. Másodszor is, harmadszor is elmondta ezt a magas férfi, mig végre Fatime fölemelte könyázott arcát atyja sírhalmáról és némileg erőt vett zokogó sírásán. De mintha csak valami rémet látna maga előtt, kisirt szemeit eltakarja lengő fátyólával és újra, meg újra a sirra borul Végre mégis megerőlteti magát, leküzdi fájdalmát és ijedelmét és halkan megszólal. — Ah ! bocsásd meg hatalmas Ibrahim szolgád leányának nagy fájdalmát. De látod abban, kit ezen illatos bokrok alá temettünk, elvesztettem mindenemet. Nincs többé otthonom, hol fáradt fejemet nyugalomra hajthatnám s nincs többé atyám, ki a gyaurok véres harcaiból hazatérő leányát szeretettel a keblére szőritaná. — Mindened vissza lesz pótolva Fatime — szólt újra Ibrahim. — Atyád helyett atyád leszek én és szoretni foglak ugy, mint saját gyermekemet. De le kell mondanod ezután véres kirándulásaidról, melyek bemocskolják fehér kezeidet, le kell mondanod vad szenvedélyedről, mely vérrel fertőzteti meg szűzi homlokodat. Az ilyen szépséges virágnak, mint te vagy, nincs helye a duló harcok véráztatta fergetegeiben. Palotában, selyemben, bársonyban kell neked lenned, liogy csillaga légy a nőknek, gyémántot kell fűzni a hajadba, hogy vetekedhessék szemed bűvös fényével és Schiras minden rózsáját el kell hozni, hogy azok illata vetekedhessék a te éjfekete hajad illatával. Jöjj velem ! Nem szabad többé itt maradnod. A sirás árt szemeidnek és arcod pirját fakóvá teszik a lehulló könnyek. Fatime egy darabig csak nézte Ibrahimnak sötétlő arcát és nem értette annak heves beszédét. De mikor mégvilágosodott előtte, hogy ezentúl nem lesz szabad kijárnia a veszedelmek közé, mikor hallotta, hogy mi sors vár rá Ibrahim palotájában, selyem, bársony és drágaság között, lelke megremegett. El kell tehát veszítenie mindazt, amiben kedvét lelte ; ' azzal a sirbazárt halottal együtt le kell 1 mondania mindenről, mi eddig gyönyörj ködtetésére szolgált. Zokogva borult Ibrahim lábaihoz s mig hófehér arcával érin-