Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-12-29 / 52. szám

XI. évfolyam. Keszthely, 1907. december 29. 52. szám. BA DÉK 1 N>liliKni hetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat,, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség cimére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — 5 K. — Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 f. Nyiltt^r petitsora alku szerint. Búcsúzás. (*) Régi ismerőstől, az alkonyodó ó-évtőí bucsuzunk. Még csak három nap s azután végleg megválunk egymástól. Az 1907. esztendő is elmegy elődei után a megmérhetetlen idők tengerének sirjába. Sokat, s vajon ki tudná megmondani, mi mindent visz magával? Bajt, szomorúságot, fájdalmat, sikeres vagy meddő küzdelmet s minél kevesebb ördpaet. Kevés vigasztaló kinálkozik vissza napjaiból. Egyesek, mint az összemberiség, a nagy társadalom életéből. Tán azért nevezik siralomvöjgyének, csatatérnek az idő szük határai kö/.é ékelt életet, mert ennek minden röge könyekről. megpróbáltatásokról, küzdelmekről, a lét, a nagy problémának küzdelméről beszél. De vonuljon félre az egyén lelkivilágának kis otthonába, intézze el ügyét a nagy búcsúzóval maga ! Temesse melléje az eltűnt év minden örvendetes vagy fájdalmas mozdulatát. Tűzzön rá keresztet. Mondja el a nagy királlyal Dáviddal a de profundist s azután a mult tanulságain okulva,megujult energiával a reménység szárnyain vágjon neki a nagy ismeretlen országútnak. A lét nagy tengerének, az uj, az ismeretlen jövő felé. Es ha reménységének horgonyát a Gondviselésbe veti meg, mélyen, elszántan vágjon neki az ismereti en tájaknak. Ha viharverte hullámok hánytorgatják is majdan kis hajóját, ba zátonyra talál itt is, amott is, nem lesz hajótörött, mert őrködik fölötte a nagy kormányos : a Gondviselés angyala. Mit féltek kishitűek — előre, küzdelem után következik a győzelem ! Szerencse fel ! Munkára ! Kitartó munkára ! Ez és nem a felületes könnyelműség hozza, meg az élet javait. Régi igazság, de mindig igaz marad : imádkozzál és dolgozzál ! Ez a mi jó kivánatunk is ! Mert a szorgos egyéni munkában, a férfias törekvésben látjuk az egyén anyagi gyarapodását s ezen a nemzeti és társadalmi jólétet. A búcsúzó évvel társadalmi létünknek is egy darabja törik le. Voltak-e a nagy haldoklónak társadalmunk annálesei számára érdemes feljegyezni való tettei ? Városunkkal kezdjük ! Ha elfogulatlanul akarí juk kezelni a krónikás tollát — városunk fejlődésének annáleseibe mint fénylapot illesztjük bea villám világítás bevezetését s benne egyszersmind törekvéseink egyik győzelmét is jogos önérzettel oda jegyezzük. Es itt talán végezhetnénk is az eredmények feljegyzésével, hogy melléje állítsuk a tervezgetések mappáján a szebb és jobb jövő perspectiváját. Mennyire haladnak elö, az a vezetésre hivatottak energiáján s ambícióján fordul meg. Egy közülük : a kiállítás terve! Terv marad e vagy valósággá válik —a jövő titka; kívánjuk : hogy a jövő esztendőben tetté legyen az a terv is ! Sok kívánni valónk mellett : a pusztulás szellemétől sem riadunk vissza: őszinte szívvel kívánjuk, hogy az uj évben pusztuljon el onnét városunk közepéből : a kórház s hamvaiból mint egy főniksz keljen életre az emberszeretetnek, az irgalomnak, az igazi humanizmusnak uj díszes palotája, az uj városi kórház képében. Szűkebb hazánk köréből kilépve, nemzeti létünk tág mezején sem hagyott a búcsúzó esztendő sok leszakítani való virágot. A rombolás után az alkotó munka évének kellett volna lennie ! Am nemzeti történetünk ismétlődött csak meg. A mult évben is csak félkézzel dolgozhattunk nemzeti államiságunk, anyagi függetlenségünk, társadalmi haladásunk kiépítésén. Másik kezünkkel hadakoznunk kellett nemzetünk, hazánk és társadalmunk uj ellenségeivel. A horvát perfid támadás, a nemzeti mozgalom, a szociáldemokrata veszedelem sötét felhőkként tornyosultak nemzeti létünk egén. Vészt jósló villámok cikkáztak történelmünk legszomorúbb lapjaira világítva s fényüknél nemcsak az uj ellenség vakmerőségét, de az ősi undok bünt, a visszavonás és egyenetlenkedés bűnét is megdermedve szemlélhettük. Félkézzel munkálva, félkézzel hadakozva, csoda-e ha ez az elmúlt év nem valósíthatta meg a nemzet jogos reményeit? Sok történt a szociális törvényalkotások terén, de több is történhetett volna : ha aboan a nemzefci törvényhozást az ellenség előre nyomulása meg nem gátolja. Azonban tanulságnak jó volt ez is. Tanulságul arra, hogy az egyenetlenség csak HZ ellenség bátorságát fokozza. Hozza* meg hát az ismeretlen uj vendég, az uj esztendő a nemzet legszebb ajándékát: az egyetértést! Hogy egymást megértve munkálhassuk nemzeti államunk kiépítését. Hogy annak gránit falai : a körülövező germán és szláv tenger hullámverésének ellenállhassanak ! Hogy mire alkotmányosságunk várának kapui : a választói jog reformjával milliók előtt megnyílnak, a nemzet fiai együvé olvadva a haza szeretetében : a nemzeti nimbust, a magyar faj, a töt-renelmi Magyarország szupremációját s nagyságát ne csak megvédelmezni, de naggyá, múltjához méltóvá, tenni is tudják. Ebben a gigászi munkában osztozkodni akar : a magyar katholikusság! Történelmi nagy hivatásához méltó részt kér: az egységes magyar nemzeti állam kiépítésében és társadalmi conszolidációnk megerősítésében. A kath

% társadalom a nagy történelmi munkára fegyverzetten készen áll. Csak ezt az erőt is ne bénítsák a félreértések, ellenséges szellemek. Az a hatalmas mozgalom, mely ezt a munkára kész kath. tábort, a nagyrahivatott népszövetségben s megalakult kath. sajtóegyesülettel heviti: csak egyet céloz : a haza nagyságát s polgárai millióiNagy Mélyen leszállított árak mellett eladásra kerülnek az összes legdivatosabb selyem, szöget, csipke és flanel IBlous keh mék» továbbá szőrme--áruk> nyakkendőig, női gallérok, alsó szok* llQrÓPCnnwi WQOQP! n?ák> kötények, zsebkendők, férfi inqek és még SZáZ meg száz KdldbbUliyi VdödlI itt fel nem sorolható cikkek. i ^ ^ ^ j® ja ja ^ ^ ^ Kiváló tisztelettel Rosenberg Béla