Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-07-07 / 27. szám

1907. julius 14. BALATONVIDÉK 5. dájára tanult emberek ezen pályákra. Örvendetes eredményképen állapíthatjuk meg, bogy ezeu idő alatt meglehetősen fejlődött ui>y iparunk, mint kereskedelmünk. Do amit ez idő alatt létrehoztunk, auuak legnagyobb része a] magunk szükségletére, a hozzánk behozott külföldi áruk kiküszöbölésére volt szükséges. Tehát iparcikk kivitelünk nem volt oly nagy, mint azt óhajtottuk vcIup.. Itt volna tehát a legfőbb ideje, hogy a kivit9Ü kereskedelemre fordítsuk tekintetünket s iparkodjunk azt fellendíteni s a liazai iparcikkeknek a kelrten biztos és állandó piacot létesíteni. Hazánk csakis akkor gazdagszik, ha külkereskedelemmel, a tőlünk kivitt árukért külföldről, tehát idegen erszényből hozunk be tetemes összegeket. Korunk realisztikus iránya az anyagi javakat hajhás-za. Eme kö vetelményeknek csak akkor felelhetüuk meg, ha minél több pénzt szerzünk. Minél nagyobb a nemzeti vagyon, annál gazdagabbak a nemzet egyes tagjai. Teh^t az itthon szerzett pénzzel nem gaz-' dagitjuk a nemzetet, hanem a külföldtől kell behozni nagyobb pénzösszegeket, melj'lyel a hazai pénzállomány mennyiségét nagyobbítjuk. Külföldről osakis a gazdasági ipar és kereskedelem révén lehet pénzt szerezni. A külkereskedelem sikere* vezetése pedig csakis szakképzett, ügyes iparosok és kereskedők által történhetik. Korunkban a pénz az ur, ezzel a legkönnyebb megélhetést biztosíthatja mindenki magának. A szülök legnagyobb része azért adja lateiner pá'yára gyermekét, hogy könuyü, gondtalan életet biztosítson neki. Mái- pedig az ügyesen vezetett ipar s kereskedelem oly nagy jövedelemmel jár, hogy ez sokkal könnyebb és biztosabb jövőt biztosit, mint a lateiner pálya. Manapság, aki szép és jó iparcikket akar beszerezni, az vagy Budapesten, vngy a külföldön szerzi be. Vidéki iparosokban és kereskedőkben sajnos kevés a bizalom. A".on gyermek, aki néhány középiskola elvégzése után ipari pályára lép, felszalndulása után külföldre n egy dolgozni ; munkájáért, fizetést is kap, emellett eltanulja a hazánkban annyira keresett, kül földi iparcikkek készítési módját. Midőn ily tcódon magát, kellőképen kiképezte, visszajön. Letelepedik bármelyik vidéki váiosban s itt szorgalmas munkájával, józan életmódjával és hasznos munkálkodásával csakhamar országos hírnévre és az oly nagyon óhajtott könnyebb életmódra tesz szert. Le kell küzdenünk azon átkos előítéletet, hogy csak a tanult pályákra alkalmatlan emberek valók iparosoknak és kereskedőknek. Le kell küzdeni azt is, hogy uri szülők gyermekeinek nem szabad ipari pályára menni, mert ez a ferde felfogás s7eriut, lealázó. Szükséges, hogy a szülők ne csak adják, hanem tanitassák is e pályákra gyermekeiket. Ha iparosaink a tudást szor galommal és kitartással párositják, boldogulnak s velük együtt, a haza is. Ha hazánknak anyagi tehetsége lesz, meg l-'sz mindene és akkor elérkezik a költő óhaja szerinti >Jobb kor, mely után buzgó imádság epedez.« Turul. Színház. Folyó hó 2-áu a Reischl-féle sörkertben épült, fedett nyári színházban a >Miliárdos kisasszony«-nyal kezdette meg előadásait, a nálunk már jól ismert kiváló színigazgató, Szilágyi Dezső, kitűnő erőkből álló színtársulatával. És azóta — bár n mi nagyon elkényeztetett közönségünk nem Iáiogatja oly mérvben a Thália templomát, mint papjai és papnőinek buzgólkodása azt megérdemelné, mégis elég zajos esténként a máskor estéli időben néma sörház tájéka. Akadnak mindennap, kik áldozatot hoznak a színművészet oltárára s ha nem is tanulni-vágyásból, de legalább időtöltésből végignéznek egy-egy darabot. Igaz, hogy szép reményeinkben mindjárt a bemutaió előadás alkalmával csalódtunk kissé, amennyiben a >Miliárdos kisasszony* túlságosan frivol jelenetei, különösen Harmat Évi panama-nótája egy cseppet sem erősíthette meg előkelő közönségünk színházlátogató kedvét, mégis az előadások összbenyomása szépnek mondható. Nem mondható el az a színházban ellesett kijelentés sem, hogy nekünk itt igényeinket először a minimumra kell lesülyeszteni s csak azután emelkedhetünk kissé. Az, kinek a minden kellék' el felruházott fővárosi színházakban nemesült ízlése ami nagyon fogyatékos felszerelésű deszkáinkon is oly előadásokat ki ván, mint a fővárosban, egyáltalán nem lehet részrehajlásán bíráló e tekintetben. Mert könynyü ám kít.ünő színházban, remek zene mellett, pompás díszletek között szépet, nagyot cselekedni, de az az igazi dicsőség, ha valaki szegény környezetben csupán a maga erejére utalva is élvezhetőt nyújt. De lássuk közelebbről az egyes előadásokat. A iMiliátdos kisasszonyt a maga frivolságával csak alig élvezhető a fogyatékos felszerelésű vidéki színpadokon, mert itt, liol a zene, díszletek nem takarják a darab fogyatékosságait, bizony nagyon kirí aunuk igazi tendentíája s bár a fővárosban nagy tetszést nyert, egyáltalán nem bíztató jel arra nézve, hogy az erkölcstelenséget még kerülő vidéki közöuségünk gyermekeit •színházba vihesse. Es épen a darab frivolsága okozta, hogy a Harmat Évi — bár a legnagyobb igyekezettel törekedett szerepe személyssítésére, bizony neui a legjobb színben tűnt föl. És egyáltalán, ha B^tsy (Zoltán Ilonka) diszkrét játéka, Makai Elemér és Német.li János (Feigeubauin Móric és Tnrteltaub Izidor), valamint Tukorai Lóránt és Kemény Lajos (báró Basaréti Barnabás) remek alakításai >*em fedezték volna a darabot, sehogysem lehetett volna elmondani, hogy »ez jó, ez nagyon jó.« j 3-án a »Bői egér « került színre. Ezen ! régi operette szintén az előző este győzteseinek szerzett babért. Bár ezen előadás alkalmával már nagyon meglátszott az előkelő közönség elmaradása — de ezt, taláu csak a hirtelen meghüs.ilt esteli idö okozta, mégis teljes sikert ért el az előadás.. Különösen jó volt Éi>eu8tein (Kemény), Rosalinda (Zoltán Ilonka), Frosch börtönőr (Tukorai Lóránt) és Makai védőügyvéd. Ezen előadáson már sokkal hálásabb szerepe jutott Cserey Irmának is (Adél szobaleány) ki itt mutatta meg igazán először, hogy minő tehetsége van az eféle darabok személyesitésére. Pompásan adta Szilágyi Dezső Frank fogházigazgatót és nagyon kedves jelensége volt a darabnak Szilagyi Erzsike (Orlovss-ky Sándor herceg.) Az ő egyénisége azonban solikal inkább nőies, hogysem egy mulató, korhely fiatal herceg szerepét igazán a maga valóságában adhatná elő. Julius 4-én a »Vig özvegyt-et adták csaknem telt, ház előtt. Lehár Ferencnek ezen nagyhírű és bájos zeuéjű danabjában valósággal szépet mutatott, be a társulat. Kitűnő volt Zéta Mirkó br. Montenegró párisi nagykövete (Makai Elemér) 8 nagyon szépen játszott, Zoltán Ilonka (Valencíenne), míg GlavariHanna(CsereyIrma)ígazáu pompásan adta szerepét. Az elismerés pálmáját azonban legelső sorban Kemény Lajosnak kell ujuj tanunk, ki nemcsak ezen darabban (Danilovits Daniló gr. követségi titkár), hanem minden szerepében kitűnik kiváló alakításával, könyed előadásával és kifogástalan jellemzésével. 5-én, pénteken este Gárdonyi Gézának szenzációs sikerű müve, »A bor« került színre félhelyárakkal, mely darabban Kemény Lajos (Baracs Imre) és Raskó Erna (Baracsné, Szuuyog Juli) igazán remekel tek. Szinte könnyekig megható a harmadik I felvonásban Baracs Imre kétségbeesése s a Baracsnénak férje után való vágyódása. De I legkedvesebb az a jelenet, mikor a kis Baracs Jancsi az auyja után kesergő apját szűrénél fogva bevezeti az udvarba. Baracsnak igazi jellemzése, remek mimikája, Baracsnénak férje után való vágyódása, keserűsége s mindkettőnek osaknem önmaga ellen irányult dacossága oly megkapó módon nyilvánult, az utolsó jelenetekben, hogy személyesitői a legelőkelőbb színpadokon is bátran megállhatnák helyüket. Nagyon jó volt, a Göre Gábor bíró ur (Szilágyi Dezső) és nagy tetszést ért el el Durbincs Pál esküdt (Tukorai Lóránt) parasztos mókáival ós uevettető kifejezéseivel. Igazán kedves volt a Szúnyog Rozi (Szilágyi Erzsike), ki szép játékával hatotta n:eg a hallgatóságot, mig Baracs Matyi (Völgyi Dezső) teljes tehetségével törekedett bá'yját, Baracs Imrét követni. Az elíxmerés hálájával kell azonban adóznunk Eszternek is (Cserei Irma), ki remek játékával iniuden tekintetben méltó társa volt a darab hőseinek s a darab sikeréhez egész odaadással közreműködött. Szombaton, Vilde Oszkár színművét >Salome«-t adták, melyről azonban legközelebbi számunkban beszélhetünk bővebben. Mindenesetre nagyon óhajtandó volna, hogy előkelő közöuségünk — ha az igazgatóság a túlságosan frivol darabokat mellőzi és inkább népies darabokat, mint operetteket adat — tömegesen látogatná a színházat, mert ezen kiváló társulat minden tekintetben megérdemli a támogatást. Fürdő krónika. Ezen cím alatt évről évre a fürdőélet főbb mozzanatait és nevezetességeit, szoktuk tárgyalni illetőleg bírálat, tárgyává tenni. Azért ezen rovatot most, mikor már megindult, a fürdői élet, mikor már fele vannak a balatonparti sétányok üdülőkkel, újra megnyitjuk. Igaz ugyan, hogy a fürdökezelőség mindeddig a városunkban tartózkodó fürdővendégek bejelentéséről, illetve névsoruk közzé tételéről nem gondoskodott, mégis, hogy a fürdő vendégeink esetleges panaszai az illő helyen tudomásul vétessenek, illetve gyors elintézést, nyerjenek, ezen célra panaszkönyvet nyitunk s abba mindenféle panasznak, mi a fürdői életet, a fürdő csinosodását, illetve fejlődését illeti, szívesen helyt adunk. Panaszkönyv. Elsőnek a köv. sorok jegyeztet tek panaszkönyvünkbe : >A Hullám szálló mögötti nyilváuos illemhely oly uudoritó szagot áraszt, hogy az annak közelében elvezető árnyas mellékuton való sétálás, különösen a forró déli órákban a nélkül, hogy az ember gyomra fel ne kevereduék — lehetetlen. Kérem a fürdőkezelöséget, szíveskedjék a a illemhely szagtalanításáról és a mi még főbb tisztántartásáról goudoskogni. Fürdővendég. felkérjük "oármegpénk polgáriés középiskoláit, h°9V a ét>i junius fyó üégérel befejezett iskolai épről szerkesztett értesítőiket ismertetés céljából kiadóhivatalunkba minél előbb beküldeni szívesek legyenek, HÍREK. Személyi hlr. Bendes Valérián azt. Ferenc rendi tartományfőnök f. hó 1-én Sümegre érkezett, ahol a 2-áu megtartott, sarlósi bucsun a gyóntatásban segédkezett az atyáknak. Az az napi ünnepi szónoklatot is ő 'artotta a szép számmal egybegyűlt bucsusoknak.