Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-12-22 / 51. szám

lfOT. december 22. BALATONVIDÉK 5. adást, melyet vetített képekkel illusztráltak, lelkes éljenzéssel honorálta a hálás közönség. Tegnap folytatta Gaál József a művészetekről tartott szabad líceumi előadásainak sorozatát a Hungária szálló nagytermében újra nagyszámú közöusóg jelenlétében, ma pedig, hogy a felolvasás még nagyobb körben terjeszthesse művelő hatását ugyancsak a Hungáriában megismételi Egyiptom művészetéről I,ártott előadását. Ezekről azonbau csak a jövő számunkban adhatunk bővebben számot. Különfélék. A lud a régi Egyiptomban. Nincs a régi Egyiptomban ősi templom, nincs egyetlen vallásos emlék, amelyen a ludak az oltárra tett áldozatok között ne szerepelnének. Ezek az uszólábuak az ősi birodalom ábrázolatain bőségesen fordulnak elő s az összes korszakok vadászjelenetein a ludak mindig nagyobb számban vannak, mint a többi madárfélék. Azokon az ősi emlékeken felismerhető a uilusi lud, mely Herodotos szerint szent madár volt, a hamvas lud. az erdei lud, a nevető lud, a vörösnyaku lud és tengeri lud. Ezeken kivül az egyiptomi templomokon feltalálható a Sínen nevű ludfaj. Külső alakja egészében nagyon emlékeztetne a uevető ludéra, de mivel nincs elég biztos jellemző vonása, hogy m< g lehetne határozni az ismert fajokhoz való viszonyát, egyikbe se sorozható. A snien lud nagy szerepet játszik a fáraói vallásban. Mivel ez a vallás néha egynek tartotta Ammon istennel, a karnaki nag)' templom volt neki szentelve. Az egyiptomiak a sínen ludat Seb isten jelképenek is tartották. Azt, hitték, hogy az az istenség egy hatalmas gunár alakjába rejtőzött s ennek nősténye tojta egykor a naptojását ; éles gágogásával ez a gunár adta ezt a jó hirt az egész világnak , ezért a «nagy gágogó» melléknévvel nevezték. A «holtak könyvébens az elhunyt a nagy gágogóhoz hasonlítja magát s ugy szól, mint a smsn lud, melynek szavát meghallgatják az istenek. «Fő voltam, kialtja, gágogtam, mint egy snien lud s felrepültem az ég ünnepi tájai feló.» A ludak mint házi állatok tenyésztek a régi egyiptomi birodalomban. A templomok falai vad állapotukbau is feltüntetni őket, mikor mocsarak ingoványaiban és nádasokban éllek, ahol nagy kedvvel vadásztak rajuk. ü. sportnak ez a faja nemcsak nagy élvezetet adott az egyiptomiaknak, hanem nagy hasznukra is szolgált, mert a prédául esett és meglőtt madarak húsából kivonatokat készítettek. Az efféle eljárásmódokat különös képek szemléltetik velünk. A Nílus völgyének lakói nagy becsben tartották a hízott ludakat. Az ily módon Ízesített, ludpecsenye naponként megfordult a királyok asztalán. Az ötödik dinasztia korának egy reliefjén, amely egy királyi lakomát, ábrázol, egy sütőt lehet, látv.i, melyben néhány szakács a ludpecsenye készítésével foglalkozik. Midőn a spártai Agesilaos 361-beuKr. e. Egyiptomba ment, hogy Tachost, a perzsák ellen támogassa, azon ajándékok közt, amelyekkel az egyiptomiak meglepték, sok kövér lud is szerepelt. A lud Egyiptom őslakói szerint a szeretetnek ós hűségnek volt a jelképe. Beszélik, hogy ez uszólábuak egyike Ptolomaeus egész udvara előtt szakasztott ugy követte urát, mint, egy kutya. (PliniusHistoria naturális, X. 26.) A festők és képfaragók a ludfóléket, igen ügyesen alkalmazták az emlékszem művészetben. Kiterjesztett, szárnyakkal egymás mellé helyezve nyakravalóként veszik körül egy-egy oszloptestnek legfelső részét ; ott különböző díszítő részekkel vegyest alkotnak egy egy oszlopfőt. Mennyezeteken ós vadászjeleneteken fészkeikkel ós tojásaikkal együtt fordulnak elő. Mindezekből következik, hogy a régi Egyiptomot, ludországnak lehetett, nevezni s ez ránézve megtisztelő is volt. Ma a földgolyónak egyetlen részén se fogadnának el Ilyen fajta elnevezést, hisz tudnivaló, hogy a modern világ a teremtés összes állatai között, a ludat tartja a legostobábbnak. Egy halszeliditö. Nehezen fogja elhinni valaki, hogy a halak szelidithetök. Am ez a kis csuda legújabban megtörtént, még pedig nem is Amerikában, hanem Svájcban s megérdemli, hogy megismerjék. Néhány évvel ezelőtt az a vágy kínozta Fastenralh doktort, hogy megtudja, vájjon a halak szelídíthet,ök-e ? A mult nyáron alkalma nyílott, hogy a dolognak végére járjon. Mialatt a Lugano tóban fürdött észrevette, hogy kabinjától nem messze egy nagy csoport, apua rejtőzött egy szikla alá. A természettudós észrevevén, hogy az a csoport mindig ugyanazon vizekben tanyáz, arra a gondolatra jutott, hogy meg kísérli megszeliditósüket s tervén törte a fejét. Ab első kísérleti napon, miután ellátta magát néhány darab kenyérrel, nyitott kezekkel ült a vizbe s egy óránál tovább mozdulatlanul maradt ebben a helj'zetben. Néhány halacska lassan-lassan nekibátorodott s közeledett a kenyérhez, melyet a doktor tenyerein tartott. Egyik kezdte a kenyeret kapkodni ; mások követték példáját ; » a doktor és a halak között bizonyos barátság kezdett fejlődni. Mikor néhány egymást követő napon a kísérletet megismételte, látta, hogy az kedves dolog a halacskáknak, mert, valahányszor a vizbe lépett, mindannyiszor jótevőjük felé sereglettek s a szamukra vitt kenyéren majd hogy össze nem vesztek. Az apuák többé nem ijedlek meg a doki or mozdulataitól, habár ez, hogy a szehditésben való haladását kipróbálja, rá-rácsapoit a vizre és lábaszáraival rendetlenül izgett-uiozgott. Fastenralfi egy hónapi próba utáu már megérinthette kedves halainak fejét és tes tét, anélkül, hogy ezek a menekülésre gondoltak volna. A Lugauo tó ártatlan h.-ilacskái egészen megszelídültek. Az elbeszelt dolgok bizonyítékául van a tudósnak egy fényképe, amelyen kis vizi barátai ott vaunak körülötte. A hal tudomáuj-os neve : Eugraulis enchrasioholus. (Nem tudom, mit szól hozza Yutskits dr. !) HÍREK. — Tisztújító közgyűlés. Óriási érdeklődés mellett ejtetett meg í. hó 16-án a vármegyei tisztújítás, mely nem kis meglepetést okozott. A két darabont főbiró közül ugyanis csak az egyik bukott el, mig a másik nagy szótöbbséggel választatott meg újra. Igazán, nem tudjuk elgondolni, mint eshetett meg ez az igazságtalanság. Ha a bűnösöknek bünhődniök kell, büuhődjék egyformán mindkettő. Kivetelt nem szabad tenni még akkor se, ha a szemének tán különbözők is, ha az egyik fellépése megnyerőbb, modora behizelgőbb is, mint a másiké. Szentmiklóssyt ép ugy pellengérre állították darabontságáért, mint Merklyt s ime a vármegye Ítéletében részrehajló volt. A gyűlés lefolyásáról az alábbiakban számolunk be : Batthyány Pál gróf főispán megnyitja a gyűlést. A jegyzöségre felkéri Hajik Istvánt s ügyésznek Szigeihy Elemér dr.-t. Arvay Lajos alispán a többi tiszttársai nevében is bejelenti a lemondást s a megye pecsétjét átadja a főispánnak. A választást kijelölés előzte meg. A kijelölő bizottság tagjai a főispán részéről : Eituer Zsigmond, Bosnyák Géza, Vizlendvey Sándor, — a közgyűlés részéről.- Batthyány József gróf, Legát h Kálmán, Bogyay Máté. Alispánnak Arvay Lajost jelölik ujból s zajos éljenzéssel fogadják, aki esküt tett s Koller István üdvözölte. Arvay alispán szép beszédet mondott. Beszéde mindig tartalmas. Moet is az volt. 30 éve szolgál a közpályán, mondja. Köszöni, hogy vármegyéjének első tisztviselőjéül választották. A kötelességeknek lelkiismeretes teljesítése fűzte a pályához s fűzi ezutáu is. A törvénytisztelet s a jogszeretet alapja az igazságnak, az igazság pedig az államok alapja. De az élet sokszor gyorsabban és helyesebben halad, mint a törvény, azért keresnünk kell az összhangot az élet ós a törvény között. Tiszt társaitól nem gépies munkát, hanem a munkában eszméket, és lelket

xkiván. . . A nagy tettek nem annyira az ész, mint inkább a sziv müvei. De a rend argumentumául mondja, hogy a közigazgatás nem lehet olyan, mint a zabolátlan szabályozatlan folyó, mely néha termékenyit ugyan, de rendkívüli veszéllyel gyönyörű vidékeket tehet tönkre s nem tudjuk, mikor ós hogyan meneküljünk előle. Zajos helyesléssel, éljenzéssel fogadták. A lemondott Czukelter Lajos helyére Kolbeuschlag Béla csáktorjyai főszolgabírót választották főjegyzőnek. Főszolgabírók : Zalaegerszeg : Thassy Lajos, Sümeg : Sólyomy Tivadar, Zalaszentgrót: Maiatinszky Lajos, Keszthely: Takách Imre, Pucsa : Pálffy László, Nagykanizsa : Viosz Ferenc, Alsólendva : Székely Emil, Balatonfüred (uj) : Kovács Rezső (Perlakról), Nova : Mayer István, Csáktornya: Szalmay József (uj), Perlak: Sághváry Jenő (uj),

; Tapolcára jelölték Karáosony Kálmán sümegi, Gájassy Lajos letenyei szolgabírót és Szentmiklóssy Gyula eddigi főszolgabírót harmadik helyen, mórt ő az egyik, ki a darabont, világnak szolgait. A vidékéről azonban nagy összeköttetései révén soüan bejöttek támogatására s 326 szavazatból 21 szavazattal győzött. Karácsony Kálmánnak azért nagy lépcső volt az a többi 125 szávazat. Letenyére jelölték Bogyay György egerszegi, Dénes Sándor kanizsai szolgabilót s Merkly Antal eddigi főszolgabírót, Merkly is, mint Szentmik lóssj', a darabont világnak szolgait. Bogyay György 35 szótöbbséggel győzött s íőszolgabiró lett. A megüresedett szolgabírói állásokra ^megválasztották Havai dy Imre dr.-t., Huszár Pál dr.-t. ós Pál Viktort. — Papszentelés. A csorna-prémontrói rend két végzett hittanhallgatóját, Tibolt x-kost ós Erdélyi Irént f. hó 27-ón áldozópapokká szentelik a veszprémi székesegyházban. — A kath. legényegyletben folyó hó 9-én Berkenyes István a közömbös valláselméletek cáfolataról, 16-án pedig Kótszery Géza Erdély töitéuetóből tartottak nagyhatasu felolvasást,. Mindkettőt nagyszámú közönség hallgatta. Jövő hétfőn" Kozma Imre pacsai tanító fog felolvasni. — Tanfelügyelői látogatás. Ruzsicska Kálmán dr. kir. t.auaosos, tanfelügyelő december 18 án Keszthelyre érkezett s meglátogatta az állami és rom. kath. polgári leányiskolákat. Mindkét helyen elismeréssel adózott a tantestületek odaadó buzgalmának s azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy a ket külömbözö jellegű iskola nemes versenye áldásosán fogja fejleszteni leáuynevelésüuk igen fontos s a társadalom jövö alakulását döntőleg befolyásoló ügyét. Ezen alkalommal vette ki kir. tanfelügyelő a panlai szt. Vince nevéről nevezett irgalmas nővérek intézetében Girst Júlia, Alba Sardi Mária Liberata, Nagy Krisztina Stella, Stein Gizella Olga, Wagner Eleonora Felicia nővérektől az 1907. évi XXVII. törvénjeikk 32. szakasza értelmében előirt esküt, „z egyházi főhatóságot a meghatóan üunepólyes aktusnál Dunst Ferenc dr. apát képviselte, ki az eskü letétele előtt, királyi tanfélügyelö pedig annak letétele után intéztek lelkes buzdításokat, s szívből fakadó kívánságokat a nővérekhez ; Isten áldását, Kérve szép és magasztos hivatásukhoz. — A továbbszolgáló altisztek részére Keszthelyen szervezendő polgári iskolai tanfolyam módozatait is megtárgyalta királyi taufelügyelő, Ricsaváry Bók őrnagy és pa-