Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-07-21 / 29. szám

1907. julius 14

. BALATONVIDÉK 5. vitatásába — ahhoz a mi erőnk kevés, — csak azt. tudjuk, hogy énekük szépségével, gyönyörű harmóniájával elragadták a hallgatóságot. A szűnni nem akaró tapsra, ovátióra kezébe vette a dalárda vezetője, Arany János a hegedűjét s megmutatta, hogy nemcsak énekelni tudnak, hanem a szárazfával is megtudja ő ríkatni az embereket. Majd Darabos Lajos, a remekhangu kántor és Vörös Lajos a dalárda tenoristája ragadtatták el a hallgatóságot remek sólóikkal ós Darabos a gyönyörű Fráter nóták eléneklésével. A hangverseny után rögtönzött táncmulatság a rossz idő miatt nem sikerült ugyan de azért mégis meglehetős számú pár táncolta az Eckhardt Antal karnagy által játszott négyest s késő éjszakáig hangos volt. a Hullám. Hétfőn reggel gőzhajón utaztak el vendégeink, hogy megcsodá'ják a Balaton szépségeit s a balatoni fürdőhelyeket. Majdnem minden kikötőben kikötöttek, délután pedig Siófokon szállottak partra, honnét az este tartandó hangversenyükre Székesfehérvárra utaztak. Olyan az ö rövid ittlétük emléke, mint a bűvös fényű hullócsillagé, mely néhány pillanatig beragyogja a sötét éjszakát, hogy azután annál mélyebb sötétség támadjon s annál jobban fájjon a szemlélő szive. Ahogy elmentek, magukkal vitték szivünket, lelkünket s igaz baráti, de nem, testvéri szeretetünk kiséri őket távoli, délibábos hazájokba. Isten veletek ! L

jgyetek üdvözölve mégegyszer, kik rövid ittlétetek alatt szivünkbe Írtátok neveteket. Isten veletek s ha visszaértek a beláthatatlan rónaságra, jusson eszetekbe, hogy a mosolygó Balaton pattjától magatokkal viszi'ek azoknak szivét, kik ép ugy hivei a dalnak, a magyar nótának, mint, ti. És áldjátok tovább is tűzzel, lelkesedéssel, hogy kedve (elljék abban mindeneknek. Daloljatok, daloljatok ! Szálljon égig dalotok, minden ajak zengje fennen, mit belül a sziv dobog. Daloljatok, daloljatok ! dal az élet vigasza, dallal zengjen, daltól zengjen véges végig a haza. Fürdő élet. A balatoni fürdők közül talán egyetlen egy sincs oly kedvező helyzetben, mint a mi híresnek kikiáltott keszthelyi fürdőnk. Egyrészt azért,, mert itt, a város közvetlen közelében, sőt ezt mondhatnók magában a városban van a fürdő és üdülőink mindenkor megkaphatják mindazon háztartási és kényelmi cikkeket, mikre mindig szükségük van — mig ezt a többi, városoktól messze levő falusi fürdőkben nélkülözni kénytelenek, másrészt itt, van a kitűnő hatású Héviz, mely minden tekintetben csak emelheti váiosunk idegen forgalmát ós fejlődésót. Vau olyan parkurk, mellyel egyetlenegy balatoni fürdő sem dicsekedhetik — mit azonban kellő értékében mi b-csülni egyáltalán nem tudunk — sőt azt avatatlan kezekre bizva napról-napra veszni, pusztulni hagyjuk. Van szép villanyvilágításunk, a mi csak csábitólag hathat, az idegenre, kész a csatornázás tervezet" — csak pénz kell még hozzá — s meg lesz mentve a város a sártól, piszoktól, készen áll az ar tézi kut terve ós megmenekülünk az örökös porförgetegektöl, melyek meg esős napokon is nagyon gyakoriak és mit látunk, fájdalommal kell tapasztalnunk, hogy azok, kiket igaz szeretet fűzött városunkhoz, napról-napra fogynak, gyérülnek s nemsokára teljesen elfogynak azok, kik fürdőnk jövőjét fellendíteni hivatva volnának. És mi okozza ezt ? Miért kell láinunk napról-napra hanyatlását annak, minek fejfejlődése ugyan mindnyájunknak a szivén fekszik, de azért, tenni valamit kevesen hajlandók ? Ennek az oka az, hogy haszonlesők és előre nem látók vagyunk, kik szeretnők leifalni az egész világot, d- kockáztatni a leendő haszonért semmit, sem akarunk. Nekünk csak pénz és pénz kell s amellett veszni hagyjuk városunk, fürdőnk fejlődésének legszentebb céljait. Ni ics nálunk rend, nincs tisztaság, nincs felügyelet és nincsen gond semmire. Nincs továbbá egy központi szervezet, mely a fürdő életét vezetni, irányítani tudná, nincs ki az esős ti pok keserű unalmát találékonysággal, kirándulásokkal, mulatságokkal pótolni tudná, hanem ehelyett kiszolgáltatjuk fürdöseinket inát) a vasúti jait s azután lángoló tekintettel állt meg atyja előtt. — Igen — szólt atyjához — leányod boszut fog állani elleneiden, de hogy az bűnhődjék százszoros halállal, ki sebedet okozta mondd meg, ki támadott, rád s kit kell nekem a véres harcok forgatagában keresnem. Boszut fogok állani éretted, kegyetlen boszut. De minek ez a beszéd ? A te sebed meg fog gyógyulni s magad is megtalálod még, azt, ki leányodat árvává akarta tenni. És kezeivel gyengéden simogatta végig atyja verejtékes homlokát. Szeladzsin azonban ekkor már csak mosolygott, elkékült ajkai még susogtak valamit, de szavait már nem lehetett megerteni. Csak a szeme égett még vad lánggal, mintha minden szeretetét és gyűlöletét a szemével akarta volna kifejezni. Azután valami ideges rángás futott végig merevülő tagjain, mintha az a vad lélek még parancsolni akart volna a tehetetlenül heverő testnek ós mégegyszer összeszedve minden erejét fölemelkedett, megragadta leánya kezét és felkiáltott : — Ambrus, Ambrus az, akit keresned kell. Azután erőtlenül hanyatlott viszsza fekhelyére. Kékülő ajakai még susogtak valamit, tűzben égő szemei még fénylettek, mintha biztatni bátorítani akarná árván maradó gyermekét, kit zordon lelkének egész melegével szeretett. Majd elhalványult szemeinek a lángoló fénye, homály borult a máskor vad lánggal égő szemeire, a leánya kezét szorító jobbja elernyedten hullott le mellére s egy nehéz sóhajtással megtért oda, hol nincsen többé vérontás, nincs többé háború. Fatime pedig csak nézte, csak bámulta egy ideig atyjának üvegesedő szemeit, merevülő ajakát, csak szorongatta annak jéghideg kezeit s csak akkor tudta meg, hogy mi törtónt vele, mikor atyja már sem az ölelésre, sem a forró csókokra, sem a zokogó sírásra többé fel nem ébredt. Csak akkor érezte igazán, hogy árva, elhagyatott lett, mikor atyjának jéghideg homloka megfagyasztotta az ő csókoló ajakában a vért, mikor annak megtört szemei még mindig rámeredtek, mintha csak kérdezni akarták volna : >Ugye megboszulod az ón halálomat kegyetlenül ?« — Igen ! igen ! Megboszullak, kegyetlen boszut állok érted, azon, ki leányodtól megfosztott téged, ki elhagyottá árvává tett engem. És zokogva hullott atyja holt tetemére és csókolta, ölelte, mintha könnyeivel, csókjaival akarná mégegyszer visszaváltani őt onnét, honnan nincs többé visszatérés. De újra feltámadt vad lelkének minden szilajsága s amint nem birta könnyeivel atyja jéghideg homlokát megenyhíteni, rettenetes esküre nyíltak meg ajkai. — Esküszöm neked — szólt kezét atyja homlokára téve, — hogy halálod nem marad boszulatlanul Esküszöm, hogy gyilkosod százszoros halált hal azért, hogy elragadta atyámat s ha itt a földön megnem tudtam eléggé meggyötörni, hát üldözni fogom ott, hová most te mégysz s ostora, boszulója, gyilkosa leszek mindaddig, mig testem, vagy árva lelkem el nem hamvad a boszu lángoló tüzében. (Folytatjuk.) állomástól és a bérkocsisoktól kezdve egészen a megszökésig mindenféle zsarolásnak s mikor már eléggé biztosíthattuk magunkat, hogy a hozzáuk tévedő idegen tőlünk egy könnyen meg nem szöklietik, akkor ott hagyjuk az unalomnak és az elfelejtett,Bégnek. Nincs azután senki, ki az egymáshoz t.artozaudókat egymással összehozza, megismertesse, nincs ki azoknak kellő szórakoztatásáról gondoskodnék s ha a fürdőző nem elég élelmes, hogy magának társaságot, szerezzen, hát, bizony megöli az unalom és mulatság helyett kikezdi a penész. így azután nem lenet csodálkoznunk azon, hogy pusztulunk, veszünk. Pedig milyeu könnyen meglehetne mindezen bajtól • zabadulni ! Milyen szépen lehetne mindezen a sok átkon segíteni. Csak egy erős, mindenkitől teljesen független, szabad ós tetteiért egyedül a városi tanácsnak felelős központi intézményt kellene létesítenünk, mely fürdőnk életét egyszerre megváltoztatná s niveaujét egyszerre magasra emelné. De, hogy valaki ettől az uj intézménytől meg ne ijedjen, előre is kinyilvánítjuk, hogy az a dolog sem a városra, sem a fürdőre terhet, nem róhatua. Sőt amellett,, hogy mind a fürdőre, mind a Táros fejlődésének előmozdítására óriási haszonnal volna, megmeutené miud a fürdőzöfeet, miud a fürdővendégeknek lakást adó városiakat a lelketlen lakás-kufárok zsarolásaitól. Nevezzen ki a városi tanács egy a fürdő területén egyedül csak neki felelős fürdöigazgatót s ruházza fel azt mindazon rendelkezési jogokkal, mik a fürdő csinosodását, fejlődését a fürdői élet egységesebbé, vidámabbá, mulatságosabbá tételét csak előmozdíthatják. Hogy pedig ez a fürdőigazgató magái, a rábízandó hatalomhoz képest uri módon viselhesse, adjon neki a városi tanács olyan jövödelmet, hogy mindenütt, még a legmagasabb körökben is örömmel látott egyéniség lehessen! Ezen jövödelem ellenében ruházza rá a fürdő anyagi, illetve tisztasági, rendészeti, felügyeleti vezetését ós a fürdő szellemi életóuek minden tekintetben való fokozását. Már itt is előre megjegyezzük, hogy a fürdőigazgató nem lehet valami elzüllött, egsistentiáju protekciós alak, ki csak azért fürdőigazgfttóskoduék, hogy sine cura vigau élhessen, hanem legyen müveit, elegáns int-gjelenésü, mindenki által kedvesen fogadható, agilis egyén, ki mind testi, mind szellemi képességeinél fogva a fürdő életének csak javára és díszére válnék, De térjünk át most arra, hogy liounét venné a város a fürdőigazgatónak a méltó javadalmazást ? Ha egy kicsit városunk fürdöviszonyait figyelmesebben megvizsgáljuk, erre is nagyon könnyen megtalálhatjuk a feleletet. Városunkban az eddigi tapasztalatok szerint, évente néhány száz fürdővendég nyaral, kiknek a legtöbbje nem szállókban, hanem magánházakban vesz lakást. Ezek tehát, hacsak rokonaikhoz nem szállanak, vagy ismeretségük nincs, minden körülmények között kénytelenek a lakás közvetítőket igénybe venni. Ezek pedig nem a legolcsóbb árakkal dolgoznak ám ós nem az az elvük, hogy nagy forgalom, kevés haszon, hanem mindig arra töröli esznek, hogy mind a bérlőt, mind a bérbeadót alaposan megkoppasztván a saját dolognélküli életüket minél jobban biztosithassák. jüz okozza azután, hogy tőlünk a kényesebb fürdőzök mindjobban elmaradoznak s fogy az a publikum, melytől fürdőnk fejlődését, várhatnék. Ez igv tovább nem mehet. Ki kell venni a leík'-tlen lakásközvet,itő kufárok kezéből a lakasközvetitós ügyét és magára a városra, illetve a fürdőigazgatóságra kell azt ruházni. Ezt a jogot a váios minden körülmények között, megszerezheti magának, azok pedig* kik tovább is íoglalkozuak ilyen üzlettel, üzletük terjedelméhez, és forgalmához képest legyenek a törve-