Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-11-24 / 47. szám

1907. december 28. BALATONVIDÉK 7. A Csány-ünnepély. Amikéi)t már mult számunkban is jeleztük, elmondhatjuk, hogy folyó hó 17-éu az Amazon szálló nagytermében a Csányszobor alapja javára rendezett ünnepély minden tekintetben fényesen sikerült, s ma radandó, kedves emléket hagyott mindazok lelkében, kik ezen igazán szép ünnepségnek tanúi lehettek. Mind egyes részleteiben, mind teljes egészében valami bájos harmónia lengette át, az egész előadást, mely igazán méltó volt vármegjénk dicsőséges vértanujának emlékéhez s amely valóban dicséretére válik mindazoknak, kik időt, fáradságot, költséget nem kiméivé, a gyönyörű ünnepély létrehozásán buzgólkodtak. Az elismerésből mindenképen az oroszlánrész illeti meg az ünnepély védnöknőjét, Batthyány Józsefné grófnét, ki a/, ünnepély érdekeben nein sziint meg törhet len buzgalommal fáradozni, lelkesíteni és áldozatot hozni, hogy minél szebb, minél elragadóbb legyen az az este, mely szabadságharcunk egyik dicső_vértannjának emlékére emelendő szobor alapját gazda^itam volt. hivatva. Es az ő buzgalma, lelkesitése magával ngadta mindazokat, kik az ünnepély rendezésében csak részt vettek'. Minden egyes számon meglátszott., hogy előadóik teljes tehetségükkel arra törekedtek, hogy az ünnepély fényét emeljék s elmondhatjuk, hogy ez nekik minden tekintetben sikerült is. Szép és jó volt minden. Különösen elismerés illeti azonban Bt*zeivdj Lászlóné «A magyar asszonyi iiásban és képben ciniü remek felolvasását, mely a Graál József reu dezte élőképek áital illusztrálva, való' an koronáját képezte az ünnepélynél;. Mintha c«k ezer eíziei.dő fényéi, dicsőségét, báját, keserűségét, és szenvedését láttuk volna szemeink előtt elvoi.ulni azokban a képekben, melyeknek mindegyikében a nő, a minden szépért, jóért lelkesülni tudó magyar nő viszi a vezérszerepet.. S mintha csak halla nók most is a modern asszonyról elhangzóit igaz Ítéletet » lelkünkben valami édes remény támad, hojiy a magyar nő nem marad mindig az, ami most, az idegeuből importáltszenvedélyek és élvezetek bábja, hanem ha eljön az idő, újra lelkesítője lesz a magyar fajnak s lelkének lángoló hevével, szivének szerelmével uj diadalra ösztönzi azokat, kiknek a küzdelem alatt kihull kezéből a fegyver s újra babért fog fonni azok homlokára, kik diadallal térnek meg a küzdelemből. Méltó elismerés illeti még Ejuri Nándor nradalmi főgépészt is, ki az élőképek előadását a világitás és a sziuek vetítése által igazán remekké tette. Az ünnepélyre zsúfolásig megtelt az Amazon nagyterme s jelen volt pzon az egész vidék magyar földbirtokosvilága s mondhatnok, hogy az egész vármegye «zinejava. Az ünnepély a tetemes kiadások mellett, is szépen gazdagifja a Csány-szobor alapot. —y Jelen voltak az ünnepélyen : Festetics Tassilo gróf ur őnagyméltósága csaladjával, Batthyány József gróf ur őnagvméllósága családjával, At vai Lajos alispán, Hertelendy Ferenc L.-Tomaj, ifj. Talányi Ferenc Nyírlak, Felsőőri Nagy Pál Fehérmegye, Chernel Autiilué Vasmegye, Malatinszky Ferenc Zalacsány, id Koller István A.-Rajk, ifj. Koller litván Pacsa, Szentmihályi Dezső Andorháza, Boer Sándor alezredes Pécs, Kemény Andor Sármellék, Szüts Dez>ő Nagyfalud, 0b ay Guido Szentgyörgy vár, Tiikách Jenő Tapolca, Gycmörey Sándor Budapest, Abfefíy Kovách Inna Budapest, Barteliresü Skublicll Döbréte, Csertán Károly Zalavármegye volt. alispánja Bogod, Ned^czky Jenő volt orsz. képv. Feketekastély, Bogyai Máté volt orsz. képv. Sármellék, Botka János Újfalu, Bogyai János Csabrendek, Palffy LASZIÓ főbíró PaC-m, Vizleudvay Sándor Duzsnak, Töreky Aladárué Puszta-Törek, Svaslics Gyula B.-Ederics,Fakh Gedő Badacsony, Kollerné Tallián Gizella Keszthely, össv. Szüts Istvánné Sármellék, Bosnyák Géza Misein, Bosnyák fHa Misefa Bogyay Arthur Pozsony, Toriiiny Béla Budapest, Batcza Sándor Magyaróvár, Barcza László Budapest, Zvetkovich N. Budapest, Bart.hodeiszky Gyula Bpest, stb. stb. Különfélék. Rockefeller és Krözus. Rockefeller, az amerikai milliárdos, gazdagabb Krőzusnál ? Scott J. A. tanár «z ellenkezőt bizonyította be. Számitáait Herodotosnak azon leírására alapította, mely Lídia királyának azon ajándékairól szól, melyeket, a delphi templomnak adott. Az ajándékok közt volt elsőben 133 ércpálca, 17 rész arany ós 13 rész ezüst keverékből ; ezeket, gula alakjában állították fel. Ennek a koronája 4 színarany lemez volt, ezen nyugodott, egy tiszta arany oroszlán, melynek súlya 800 font volt. A tanár ez első ajándék értékét körülbelül 20 millió koronára becsüli. Krőzus ezenkívül felajánlott a delphi templomnak két szent edényt. Mindegyiknek súlya 800 font volt. Egyik arany, másik ezüst volt s együtt megértek 5 millió koronát. L két edénnyel együtt adott 360 kis színarany edénykét, melyeknek súlya egy font, volt, hozzájuk csatolta felesége nyakékét és övét. Lídiának büszke királya azon alkalommal Delphi mind n lakójának 60 korona nyi összeget adatott,. Ezeknek az ajándékoknak egész összege 50 millió koronára rug. Krőzm a didimai papoknak, Mileíos mellet^, ugyanennyit ajándékozott s bőkezűsége e'érte a 100 millió koronát. Es mivel az arany és ezüst forgalmi értéke Krőzus idejében legalább tízszer akkora volt, mint ma, Krözus 100 milliója, kileuiiw egy milliárdot. An de Rockefeller adományainak, alapitványainak összege nem éri el a 800 millió koronát. Ebből Scott tanár azt következteti, hogy Krőzus egy időre még megtartja «a jótékonyság hőse» cimet. MIRE K. — Személyi hir. Festetics Tassilo gróf ur őnagyméltósága és magas családja a héten elutazott keszthelyi palotjából. A gróf ur fiával, György gróffal Berzencére ment, vadaszni, Hauiiltou hercegnő és Ella comtesse pedig Bécsbe utaztak. — Erzsébet napja. Kegyelettel áldozott városunk közönsége a mult kedden a nemzet két nagyasszonya : magyarországi szent. Erzsébet és boldog emlékű Eizsébs£ királyné emlékezetének Reggel 9 ómkor ünnepélyes szent mise volt a templomban, melyet Dunst Ferenc dr. apátplébános celebrált Az isteni tiszteleten résztvettek a honvéd tisztikar, a hatóságok, hivatalok és város képviselői, az összes tanintézetek növendékei tanáraik illetve tauitóik vezetése alatt s a nagyszámú ájtatos közönség. Mise megszerettem volna, ha másforma lett volna. De durva brutális volt és úgyszólván napról-napra visszakergetett az én ideálomhoz. Valójában az ő magaviselete tett eng^m szerelmessé magába. A leánykori ábrándokból ő csinált élő, valóságos szerelmet. Mikor tűrtem az ő durvaságait eszembe jutott a maga gyengéd, poetiküs lelkülete, szelid beszéde, lemondó szerelme, kedves gyávasága, félénksége s az a tisztelet, mellyel irántam viseltetett. Ugy tűnt fel előttem, mint a szerelem ideális lovagja a középkorból, tele eszményi nemes szerelemmel. S maga egyszer csak le akarta rombolni ábrándképemet, le akart rántani az égből a földre. Persze, hogy elkergettem magam mellől. Azt akartam, hogy megőrizhessem tisztán szerelmemet s hogy ne csak az én szivemben, hanem a magáéban is maradjon meg egy fájó, de mégis édes emlékezés a mi becsületes szerelmünk ről. — Igaza volt Ilonka — mondta a férfi, csendesen megfogva a nő kezét — igaza volt ! Hiszen azóta még jobban szeretem. Emlékeimből oltárt emeltem szivemben s oda helyeztem ezt a szenvedést oltárképnek. Nekem is ez a szerelem mentsváram, vigasztalóm. Lássa én belenyugszom a maga akaratába. Szomorú, gyötrő szerelem ez valójában, de maga parancsolja, hogy igy szeressem és én így fogom. — Szomorú szerelem ? Az, amelyik vigaszt ad, az amelyik megnemesit ? Ne káromoljuk ezt a szerelmet. — A szerelem káromlása az, amit mi teszünk, mondta szenvedélyesen a férfi. Parancsolni akarunk magunknak holmi eszmén} i felfogások szerint Holott egypár év az egész élet, s önnel majd könnyezve gondolhatunk vissza az örökre elmúlt tavaszra. Ilonka! édes Ilonka, ne akarja, hogy ez a bus szerelem ugy takarjon be mindkettőnket, mint a sir a maga halottját. Fiatalok vagyunk, szeretjük egymást, ne hazudjunk egymásnak toyább. A szerelemnek nincs filozófiája. De van ideálizmusa. És én azt akarom megőrizni. Hiába is beszól. Csak mint jó barátok maradhatunk együtt, mint szerelmesre csak a távolból akarok magára gondolni. Nekem kell az én szomorú életemhez a szerelemnek ez a hite, ez a tisztasága. — Nem szerelem ez ! — tört ki indulatosan a férfi — csak beteges ábránd, amellyel tönkreteszi magát is, engem is. Minek is találkoztunk újra ? — mondta aztán szomorú, csendes hangon. S minek is élünk tulajdonképen egymás gyötrósére? Holnap elutazom s többé látni sem akarom. — Jobb is, ha elmegy. Mert én magát, csak ugy akarom szeretni, a hogy szerettem. Ha sokáig itt marad, kiábrándulok magából. El is határozta aznap este, hogy elutazik, hanem azéit másnap délután megint csak ott járkáltak együtt a fenyvesek alatt s megint csak filozofáltak a szerelem fölött. — Jobb is lenne nekünk meghalni ! — mondta egyszerre a férfi. — A hogy a borbélylegények meg a szobaleányok szoktak — mondta nevetve az asszony. — Komolyan beszélek ! Nézze gondoltam is iá. A zsebéből kivett egy kis buldog revolvert s játszani kezdett vele. Az asszony kikapta a kezéből és előrefutott az erdei uton. A férfi utána s hamarosan utol is érte és visszavette tőle. Az asszonyka minden ellenkezés nélkül adta vissza, csak a szeme állt nagyon mosolygósra, miközben átadta. De a férfi nem vett észre semmit s adta a komor, elhatározott szerelmest : — Inkább haljunk meg együtt — mormogta magában. Majd felemelte a, fegyvert s ráfogta az asszonyra. De előbb meg kell csókolnod. Aztán mehetünk együtt a halálba. Az asszonyka, mintha megijedt volna> odasimult hozzá ós suttogta : — Ne bántson ! Szeretem ! Csak tegye el azt a csúf fegyvert ! Alkonyodott. A fenyőfák tetejét megingatta az esti szél és sajátságos zümmögő hangon súrlódtak egymáshoz a szikár tülevelek. — Szeretsz ? — kérdezte a férfi lángoló arccal. És a nő nem felelt semmit, csak szorosabban simult az öt átölelő férfihez s fejét annak mellére hajtva engedte, hogy forró csókjaival elárassza haját, arcát, ajkát. — Édes egyetlenem — suttogta ez — ugy-e megijedtél ? Pedig a revolver meg sem volt töltve.