Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-11-17 / 46. szám

XI. évfolyam. Keszthely, 1907. november 17. 46. szám. BALATON DÉK Politilíai hetilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBE!* Kéziratokat, pénzesutalványokat, hir­detési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség címére kérünk. Kéziratokat nem aduok vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — 5 K. — Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 f. Nyilttér petitsora alku szerint. Hazafelé. (*) Amerikába vándorolt honfi­társainkra ugy látszik lassankint el­következik a kiábrándulás ideje. A képzelt aranyhegyek a maguk igazi szinében tűnnek föl a közvetlen szemlélők előtt. Hiába — a tapasz­talás mégis csak az élet nagy mes­tere — megtanította idegenbe sza­kadt véreinket is, hogy mégsem arany ami fénylik, még Amerikában sem. Ha valahol, hát ott igazán küz­delem az élet. Kétszeresen az a vi­szonyokkal tájékozatlanokra. Testet emésztő, lelket sorvasztó, gyötrő munka után jár ám ott ki igazán a dollár. Rövid idő alatt fele életével fizet a munkás. Azután mégis csak idegen föld az, idegen emberek, ide­gen arcokkal és — szivvel. Mind­ehez még felébred a honvágy is. Feltűnik előttük az elhagyott édes­anya képe, a magyar hazáé, fel kis­tornyu templomuk, a kis elhagyott lakóház, a busuló ; vagy talán nyo­morgó hitves, a serdületlen, sirán­kozó kisgyermekek . . . s azután gon­dol egyet, jönne . . . sietve azon a nagy hajókolosszuson, de ha nem le­het. Élni is kell. Az elfogyott úti­költséget is be kell szerezni, otthonra is kérnek s várnak segitséget. — S már füstöl a nagy gyárkémény, hang­zik a munkára hivó harang. A gyár megindul s vele megy a munkás búja, gondja, bánata. Még dolgozni kell az izzó, emésztő munkában s ha majd lesz útiköltség, akkor visz­sza szép Magyarországba !... Vissza, mert megnehezült az élet ott is. Az óriási verseny, a tulprodukció — re­akciót szül. Amerika ipari versenye ugy látszik elérte Culminációját. Be­állott a visszaesés. Nincs már szük­ség annyi munkáskézre ! A gyárak egymásután szüntetik be üzemüket. A munkások szerte szélednek a nag}-­világba. Kiki hazájába. Talán a hon­vágy mellett ez a kényszer is hoz­zájárul, hogy a kivándorlásban rö­videsen kedvező fordulat áll be s kezdetét veszi — a visszaváttdorlás. — Már meg is kezdődött. Rövid idő alatt 1/00-nál többen érkeztek Fiú­méba s onnét otthonukba. Vidékünk kivándorlottjai közül is többen jöt­tek vissza. Es itt, a megindult kedvező fo­lyamatot felkarolni -— a hazaérke­zőknek munkát, megélhetést adni s ezzel őket állandóan a hazához kötni, lesz elsőrendű feladata kormánynak és társadalomnak. Ezzel a vissza­vándorlási megindult folyamatot is­tápolva, szárnyat adunk a még künn­levők ezreinek, kik szivesen kapasz­kodnak a szárnyakba s nem is jön­nek, hanem röpülnek haza. Mert ott látják ám be, hogy csak a haza az igazi édesanya, ha szegény is; a gaz­dag Amerika mégis csak mostoha. A kormány már is messzemenő in­tézkedést tett a visszavándorlás elő­mozdítására. Gondoskodik a hazaér­kezők munkájáról. De ez nem elég. A társadalomra is nagy feladat vár. Ezzel kapcsolatosan megemlítünk egy a közvetlen szomszédságúméban megindult mozgalmat. Tudvalevő, hogy a somogyi rész u. n. Balaton­saiokban is nagymérveket öltött a kivándorlás a közelmúltban. Az okok azonosak más vidék kivándorlásáéval. Munka, földhiány s egyéb szociális bajok. Most post festa ezeket fesze­getni nem tartjuk szükségesnek. Csak örömmel regisztrálhatjuk, hogy en­nek a vidéknek kivándorlottjai is készülnek haza. Csak a kedvező for­BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. Árpádházi Szeíjfc Erzsébet. 1207. Irta : Nemes János. Szent Imre herceg születésének 900 éves évfordulóját követi az Árpádház egy másik szent sarjadéka, Erzsébet születésé­nek 700 éves jubiláris évfordulója november 19-én. Nem mindeu különösebb jelentőség­nélkül kell tekintenünk e két nevezetes évforduló összetalálkozását az év ugyan­egy szakaszában, a homályos, ködös ősz­ben. Mintegy felsőbb utmutatást szemlélhet az es-emények összetorlódásában a kutató eln:e. A felebaráti szeretet húrjait az ir­galmasság résztvevő szava az évnek egy részében sem érintik oly érzéken} on, mint a közeledő téli időben. Mikor a nélkülözés és nyomor kiáltóbb, mint valaha. A ru­hátlan, didergő tagok, az éhségtől sáppadt arc, a könnyektől beesett szemek, az ala­mizsnáért esdő szó, semmikor sem férhet­nek annyira a szivekhez, mint nz évnek éppen ebben a kietlen részében Mennél zordonabb az idő, annál melegebb szivek részvéte után kiált a nyomor. A nemes szivekből fakadt s hitből élő irgalmasság meg is találja a módját a nyomor fakasztotta könnyek letörlésére. A krisztusi humanizmus, mely test­vérére ismer a legelhagyottabb nyomorgó­ban is, nem is késik a nyomor irgalmas enyhítésében. Csakhogy korunk humaniz­musa bekötött szemekkel jár. A fényes báli termekben gazdag ékszerekkel diszes­kedve táncol össze valamit — a szegé­nj'eknek. Mulat, hogy nyomorgó ember­társa éhen ne haljon. Százakat vei' el, hogy fillérek morzsáit ve«se oda a szűköl­ködőknek. És még igy is jó, ha egy falat jut a nyomorék Lázároknak. De hány, a bőség szaruját birlaló dús­gazdagnak nem jut eszébe a . nyomor enyhítése. . . ? Korunk társadalma letérve az ideálok nemes ösvényéről, a bálvány­imádás egy nemébe : az anyag imádásba tévedt. Mint hideg e bálvány, hideg a szív is s ijedten zárkózik a nyomor elől. Bol­dogságot hajszol mindenki á nem veszÍL észre, hogy körülötte és mellette a nyo­mor örvénye tátong. Az élvezetek virágos serlege után való kapkodásban elfásul a szive s visszaborzad a nyomor láttára. Las­sankint úrrá • lesz ott : a mámor s szám­üzötté a részvét. Egyet lát. csak : arany­hegyet s ennek hátterében rózsák között — élvezetet. Igy kerülnek szembe, mint ellenséges felek : a kapitalizmus aranybál­ványa s a nyomor örvénye. É-* ez az ör­vény mély, m<nt a tenger — elnj'eléssel fenyegeti az aranybálványt. Nem is volna csoda, mikor a beati possidentesek kisebb csoportja az emberiség nyomorultjainak 2/ 3-ával állanak szemben. Es mivel a hitnek minden ürt áthi­daló, minden ellentétet elsimító ereje meg­csökkent : a szegények nem tudnak tűrni, Van szerencsém a n. é. vevőközönséget értesíteni, hogy a jelen őszi idényre rak­táramat felszereltem a legdivatosabb és a leghirnevesebb gyártmányú mindennemű ­Raktáron tartok a legolcsóbb minőségtől a legfinomabb kivitelig. Igyekezetem oda fog irányulni,bogy ugy olcsó árakban, mint jó minőségben a t. közönség bizalmát kiérdemeljem. ^ ^ ^ ^ fa fa fa ^ fa fa J^ 1 Kivá1 0 tisztelettel Rosenberg Béla uri- ée női divatáruháza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom