Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-10-20 / 42. szám

1907. október 20. BALATONVIDÉK ö. Ha minden boszujok csak ennyire lesz sértő, akkpr igazán kívánjuk, hogy dühösködjenek továbbra is. Ha azonban vak dühükben újra a Potocsnyák-féle esetet volna kedvük megismételni, akkor végének kell szakadni türelmességünknek velük szemben s a legerősebb megtorló intézkedést alkalmazni, hogy végre igaza lehessen a »Hrvatska« fentebb emiitelt cikkének s érezzék a »testvérek«, hogy igazán erősek vagyunk. Az újságról. (Cseveg;és.) Higyjék el Uraim, én ugy vagyok az •újsággal, mint más ember a ^feleségével — folyton magammal hordom. Édes teher. Az az én házastársam. Ha hivatalomból szabadulok, ölembe veszem, hajlítom, gyúrom anélkül, hogy »kikérné« magának ; minden titkát ellesem s csak még nem is pirul. A föld átmérője csak parányi távolság ahhoz a mérethez, a mellyel az én »hitvestársaru« fórban vau minden más fajta feleséggel

;szemben. Nézzük ! Éreztessem vele lelkiállapotomnak bármely változatát : szidjam ostobaságát, kifogásoljam közlékenységét, vessem szemére állhatatlanságát — csak hallgat. Dicsérjem gyönyörű stílusát, fejezzem ki csodálkozásomat szépsége, takarossága fölött ; bámuljam őszinteségét, rajongjak hazafiságán, boruljak le vallásossága előtt, ő csak — hallgat. De már bocsánatot kérek, Ön már ezt nem mondhatja el kedves feleségéről?! Pedig még ez mind semmi ! A dicséretek légiója csak ezután fog következni. Ha színházba akarok menni, nem ajánlkozik kiséiőnek. S ha még is elviszem, megadással türi sorsát kalapom alatt. Ha betérek egy »kvaterkára« nem jajgat, hogy mi történik addig otthon. Nem rémítget halálra, hogy a cseléd a bubit a moslékos-sajtárba találja ejteni, a médit meg leönti az égő lámpával. . . Jézus Mária ! mi lesz velem ? a »spajzot« se csuktam be, a szekrényajtókat is nyitva felejtettem . . . menjünk apus ! Hehehe ! . . . Kellett ez önnek Papucsffy ur ? No, látja én is majdnem igy jártam, mig fiatalabb ember voltam. Persze, akkor még Baclius és Spiritus isteneknek áldoztam. Minden áldozat bemutatás után agysejtjeim elkezdtek irgalmatlanul kaloppérozni koponyám magán zárkáiban. S ilyenkor minő gonosz gondolataim támadtak ? — meg akartam házasodni. Nem ! százszor nem ! inkább hűtlen lettem fent tisztelt isteneimhez ... ós képzeljék jó uraim ! agysejtjeim visszahúzódtak odúikba, hőmérsékletem, ótvágyom és gondolkozásom lesülyedt arra az alacsony nivóra, amit a tudós emberek normalisnak neveznek. Ily normális állapotban kezdtem megismerkedni az újsággal. De ne gondolják uraim, hogy a legelsőnek azonnal házasságot Ígértem. Nem. Tanulmányoztam őket mint más ember a szive választottját. Sokat böngésztem mig rátaláltam az igazira. Mert az újságokkal is ugy vagyunk, mint az asszonyokkal : a hány, annyiféle. Az egyik tulkövetelő s mellette szerénytelenül buta. A másik struc-politikát. űz és mint szennyes kloakából kikerült tartalom nélküli tojáshéj, szemtelenül pöffeszkedik. A harmadik, negyedik . . . tizedik... mind tele hibával. Vannak elismerésre méltó tulajdonságaik is, nem tagadom. Egyik ingyenbirtokot kinál, a másik biztat, hogy merítsük be könyékig poharunkat a világ örömeibe, mert csak mese a túlvilági élet. . . A harmadik, kitűnő orvos-professzor — amputálja minden fájdalom és észrevétel nélkül a podagrás lábakat és feldíszíti a szerencsétlent a legdivatosabb görbelábakkal. A negyedik lefőzi Boskót ! kicseréli a tökfejeket. . . De minek mondjam tovább, hisz önök ugy is. .. No igen. Végre megtaláltam az igazit. Azért mondom igazinak, mert ezt önök is ugy mondják : megtaláltam az igazit. Soha még férjet nem hallottam feleségét gyalázni. Feleséget igen. . Az enyém kivételt képez. 0 sohasem ócsárol engem, sőt hősiesen véd a mások bántalmai ellen. Nálamnál összehasonlíthatatlanul többet tud és még sem beszél vissza. . Mindig az enyém az utolsó szó 1 Rendületlenül hű hozzám és még sem kívánja, hogy hűségét egy-egy ujkalappal, vagy ruhával honoráljam. Jámbor, vallásos, hazafias, nyílt szívű, nem is éppen vén és még sem vár semminemű magasabb helyről jövő kitüntetést. S ami a fő : minden negyedévben elválhatok tőle. . . Mindezen érdemeit megkoronázza a legszebb erénye : nem hoz anyóst a házhoz ! —csak. szamárnok a balta-nyelet* — tódította tréfával. Lusta, naplopó, mellette nagyon furfangos észjárású volt. Senkisem tudta jobban elhúzni a napot, mint ő. Alig várta, hogy kifoghasson. Vetett eléjük takarmányt és magukra hagyta, ugy okoskodván : nem uri gyerekek, hogy etetni kelljen őket. Az első dolga volt, beszólni a konyhába : Ni-e ! fogd csak meg . . . vigyázz, ne lássa senki . . . u'kő megsütnyi ... a röhenbe tedd ! Talán masmá ád a zsidó hozzá egy üeg bort, iszen itt van má a fertá'. A gyerököknek ne fitétgasd ! Jó azoknak a kurumpi is, mer' nem dógoznak. Hogy milyen a lelke emberünknek, azt világosan visszatükrözi fentebbi utasítása, melyet felesége egypár nyakleves elkerülése szempontjából niven be is fog tartani. Hogy a gyermeknek rendes fejlődéséhez feltétlen jó táplálék kell, azt ő mesebeszéduek tartja. De kitől is tanulta volna azt meg ? Hisz ugy oda van láncolva barmához, mint a medve, a táncoltató gazdájához. Ideje, alkalma soha sincs tisztességtudó, műveltebb társaságba jutni. A templomot is évenkint csak egyszer vagy kétszer látogathatja. Egész élete hasonlít a barmáéhoz : dolgozik ós táplálkozik. Most is alig várja, hogy megitathasson. Csiklandozza a jó hal-pecsenye szaga. Lábujhegyen megy be a szobába, kezében a sütőből kiemelt tepsivel. Ottbenn már mindnyájan alusznak Az anyjuk mellett hárman, azaz mellette ketten, egy meg a lábánál. A negyedik, a legidősebbik, ki már iskolába való, az asztal melletti családi padon fekszik. Korpics leteszi tepsijét az asztalra és csak ugy kézzel hozzá lát a pompás vacsorához, amely szerinte urnák való, de a szegény ember gyomra is megszenvedi. ü. nagy csámcsogásra felébred a padon fekvő gyermek, egy darabig tágra nyitott szemekkel vizsgálódik a sötétségben, — mert Korpics a mécset csupa elővigyázatból nem gyújtotta meg — és egyszer csak megszólal: — Halli-e, mit csinyál keed 'dös apám ? — Mér kérdőd ? — Mer' hogy annyirán tösz a szájávó. — Imátkozom, ha akarod tunnyi. Mér kérdőd ? — Mer' hogy ollan jó szaga van a keed imátságának, szintég szeretném vele mondanyi. * (Azóta közszájon forog : Jó szaga van, mint a Korpics imádságának.) Előfizetési felhívás. Az uj negyed év elején tisztelettel felhivjulc m. t. előfizetőinket, hogy előfizetésüket megújítani és az esedékes előfizetési dijakat lapunk kiadóhivatalához címezve megküldeni szíveskedjenek. Lapunk hátralékos előfizetőit pedig újból is tisztelettel felkérjük hátralékaik mielőbbi kiegyenlítésére, nehogy a lap szétküldésében zavar történjék. A kiadóhivatal. HÍREK. — Személyi hirek. Festetics Tassílo gróf ur Ouagy méltóság a f. hó 19-én városunkból rövid időre Bécsbe utazott. — Buráuy Gergely dr. csornai prépost, ma vasárnap délután a helybeli premontrei rendház látogatására városunkba érkezik. — Kitüntetés. Őfelsége a király Illés Ignác dr, ezredorvosnak a közegészség terén szerzett érdemei elismeréseül a koronás arany érdemkeresztet adományozta. Őszinte örömmel regisztráljuk e kiirt, mert a királyi kegy egy minden tekintetben érdemes férfiúra szállott, kiben városunk közönsége hosszú prakszisa alatt nemosak a jeles és lelkiismeretes orvost, de a város közügyei iránt melegen érdeklődő polgárt tanulta tisztelni. Jóbarátai és tisztelői már a tegnapi nap folyamán elhalmozták jókivánataikkal, melyekhez mi ezúton osatoljuk a magunkét, kívánván, hogy a jól kiérdemelt magas kitüntetést még hosszú ideig egészségben viselhesse. — Kereszt megáldás. Szép egyházi ünnepélynek voitak tanúi a mult vasárnap a balatonszentgj örgyi róm. kath. hivek. E napon áldotta meg ueyants Ádám János marcalii apátesperes a Balatonszentgyörgyről Amerikába kivándoroltak áldozatkészségéből állított díszes kőkeresztet. Mely egyházi actus végeztével szép egyházi beszédben emlékezett meg a celebraus esperes a kereszt, jelentőségéről és tiszteletéről. Megkapó beszédében aposirofálta a távollevő alapítók ragaszkodását hitükhöz és hazájukhoz, melynek élénk hirdetője lesz a megáldott, kőkereszt. Csak természetes, hogy e nap örömüunepe volt az egész községnek. — Itt. megemlítjük, hogy egy év alatt ez a harmadik emlék, mit a vörsi plébániából kivándoro tak hitük ós hazafiságnkuak áldoztak. — Investitura. Szántó László, megyéspüspök ur Őnagyméltósága által kinevezett somogysámsoni plébános, mult kedden tette le a plebáuosi esküt Palotay Ferenc dr. praelatus, püspöbhelyettes kezébe, mellyel uj plébániájába törvényszerűen investiáltatott. — A »Teréz«-alapÍtvány ez évi kamatait 2022-50 koronát f. hó 13-án osztották ki a városházán. A kamatokból 4 kórházi szegény 200 koronát, huszonyolcan 50—50 koronát, tizenhatan 25—25 koronát kaptak, egy pedig 22 50 koronát, kapott. — Kinevezés. Gróf Batthyány Pál zalavármegye főispánja a keszthelyi járás Írnoki állásra Kovács Ignác járásdijnokot nevezte ki. — Közgyűlés. A »Keszthelyi Ének-és Zenekedvelők Egyesületet f. hó 29 én tartja ez évi rendes közgyűlését az áll. polgári leányiskola munkatermében. A gyűlésre az egyesület, működő és pártoló tagjait, valamint, az érdeklődőket ezúton is meghívja az elnökség. — Pap szentelés. Szabó Lajos pécsegyházmegyei végzett papnövendék 20-én áldozópappá szenteltetett. — A pécsi országos kiállításon Regensperger Ferenc helybeli kékfestőgyáros kószi'ményei arany éremmel lettek kitüntetve. Ez már a második arany érem, melyet, fentnevezett törekvő iparosunk rövid idő alatt nyert. Vajha az ő példája buzdításul szolgálna másoknak is. A jövőben minél többen törekednének hasonló dicsőség elnyerésére.