Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-07-14 / 28. szám

1907. julius 14. BALATONVIDÉK 5. Mindazonáltal megkísérlem, hogy ta­pasztalataimat legalább általános és főbb vonásaiban vázoljam. Este érkeztünk Pécsre s még alig közelediüuk a pályaudvarhoz, máris azt a benyomást gyakorolta ráuk a teljesen ki­világított kiállítás, mintha lángteugerben úsznék nemcsak a kiállítás, hanem maga a város is. A katholikus tanítók congressusa ugyanis e napon fejezte be üléseit és az­nap este érkeztek a zenész és zeneszerzők congressusáuak tagjai. A két congressus tagjainak tiszteletére este iá nyitva ma­radt a kiállítás és remek kivilágításával igazán bámulatba ejtett, mindenkit. Reggel az uj városház dísztermében volt a zenész és zeneszerzők cougressusá nak gyűlése, nagyszámú közönség részvé­tele mellett, hol különösen a z<mei élet és a zenetanítás érdekélten hoztak nagyou megszívlelendő határozatokat. A legfonto­sabb ezen határozatok közül az, hogy ze­netanitással ezentúl csak olyan egyén fog­lalkozhatik, kinek aria conservatóriumi ké­pesítése van, vagy pedig öt. arra a most felállítandó zenei vizsgáló-bizottság ké­pesiti. A congressns tagjaival ebéd után a kiállítás megtekintésére indultunk. Az első benyomás, mit a kiállítás az első pillana­tokban nyújt, igazán meglepő s az ember valami n igystilü kiállításba képzeli ma­gát. A bejáratnál mindjárt a székesfehér­vári lionvédzenekar köti le figyelmünket remeknél remekebb, gyönyörű Wagner darabjaival a szép zenepa villouban Fri­schey Richárd karmester vezetése alatt. A bejárat l ói jobbra, balra a sörcsarnokok és a kávéház foglalnak helyet, melyek gyönyörű díszítéseikkel s különösen zajos publikumukkal valóságos nagyvárosi jelle­gűek. Innét a citrom és narancsfákkal dí­szített utakon egymásután következnek a kiállítás szebbnél-szebb pavilloujai, ma­gukba foglalva mindazt, mit a művészet, ipar, tudomány és kereskedelem csak fel ­mutatni képe*. A balfelé vezető uton indulva leg­először a gyönyörűen épített Varieté szin­ház köti le a figyelmet, a melyben napról­napra nagyon jeles társaság tarlja telt há­zak előtt, előadásait. Mellelte mindjárt a Zsolnay-pavillon kelti fel az érdeklődést és valóban elragadó a maga ezerféle apró, hasznos és csecsebecse tárgyaival, remek fajence vázáival és bámulacba ejt azon tökéletességekkel, uiik az egyes tárgyak készítése, festése, de különösen színpompá­jában nyilvánulnak. Ezután következik a közoktatásügyi pavillon a maga tudományos eszközeivel ós müveivel, majd a kiállítás területének a felső végén a képzőművészeti és mii­ipari pavillon. Nagyon kellemesen hat itt az emberre, hogy annyi sok szebbnél-szebb dolog között mit majdnem az egész or­szágból hordtak össze, a mi városunk is első helyet vívott ki magának. Itt vau ki­állítva ugyanis a Regensperger-féle festő­gyár nagyon szép készítményeivel, de kü­lönösen festőformáinak sokféleségével és azok készítési módjával ragadja meg a fi­gyelmet s a többi kiállított dolgok mellett a készítési mód bemutatása által vivja ki magának az elsőséget. Nagyon kedves jelenség az a pavil­lon, mely a Keiténz Tódor sport és egyébb cikkeinek sokfélejégó'; foglalja magában s berendezésével és szépségével igazán bá­mulatba ejti az embert. Mivel azonnan a nap már nagyon aláhajíott s gyérülni kezdett a látogatók serege is, nagyjában végig szemléltük az egyes pavillouokat s részletes megtekinté­süket másnapra halasztva egy darabig a zenepa villon hangversenyében gyönyör­ködtünk, majd pedig kis üdülésre a Scholz filé sörcsarnokba tériünk, honnét csak késő este jutottunk szállásunkra. A második napon újra a zenész ós zeneszerzők congressusáuak ülésére men­tünk s az ülés befejezte uláu a város ne­vezetességeit és szépségeit tekintettük nie g' Ebéd után folytattuk a kiállítás meg­szemlélését s nem kevésbbé szereztünk ma­minknak érdekes és szép tapasztalatokat. Egymás után következnek most a halá­szati, erdészeti, textilipari pavillonok, majd pedig a másik felöl a parasztház és a hy­gienia pavillonja. Különösen érdekes a ha­lasié balatoni halakkal, melyben képviselve van a Balaton összes állal világával, halá­szat minden fajtu eszközeivel és módoza­taival. A legmeglepőbb azonban a hygie­nia pavillonja, melyben nálunk először van bemutatva az orvos és kötőszerek sokfé­lesége és mindenféle formája. Nagyon vzép az erdészeti pavillon re­mek tárgyaival, különösen a madái védelmi eszközökkel s remek csoportosaival. Mel­lette pedig a kép, szobor és modern bú­torzatok csarnoka lepi meg a szemlélőt diszes szobaival, remek festményeivel ós gyönyörű szobraival. Különös jelenség még a parasztház a háziipari kiállítással s nem­csak viasz alakok ékesítik az egyes cso­portokat, hanem valóságos, élő sokác ala­kok adnak felvilágosítást a tudakozónak. Majd a Litke pezsgőgyár kiállítása követ­kezik, melynek minden tekintetben-'méltó párja a Brázay pavillon, számtalan hüsitő szereivel ós üditő folyadékaival. Majd a háztartási cikkek kiállítása következik s tovább a tejcsarnok és a tejgazdaság fog­lal helyet sokféle eszközeivel. Végül a gőzgépek, szivattyúk, gazda­sági és egyébb gépek következnek, me­lyeknek komolyságát némileg enyhíti a mögöttük felállított bioscop érdekes mutat­ványaival és látványosságaival. A kiállítás megtekintése után a ze­nepa Villonban újra hangverseny volt, mely alkalommal Major Gyula a hires zenetanár ragadtatta el a közönséget remek játé­kával. Különösen megemlítendő még, hogy a zeneterembeD két, hatalmas orgonát állí­tott ki a budapesti R;eger, illetve a pécsi Anxler orgonagyár s bár a kiállítás és a hangok nemességében méltó versenytárs a két gyár, az elsőség pálmáját mégis a pécsi Anxter gyár nyerte el. Az orgonákon ott időzésüuk mindkét, estéjén Meisner Imre, budapesti karnagy, a délutáni órákban pe­dig Eckhardt Antal, keszthelyi karuagy játszott. A hangverseny után a corsó megte­kintésére mentünk, amely valósággal káp­rázatos képet, nyújtott s némileg fogalmat adott a kiállítás nagy látogatottságáról. Vasárnap délután körülbelül 25000 ember tekintette meg a kiállítás'. Most, midőn általánosságban talán homályos képét nyújtottam annak, mit a kiállítás egész valóságában és pompájában elélik tár, legyen nekem meg bocsátva, ha némely dolgokat, csak futólagosan említet­tem, de a helyszűke, azután meg az is, hogy a kiállítás egyes részeinek alapos megszemlélésére napok szükségesek, a méltó ismertetést csaknem lehetetlenné teszi. A kiállítás, nagyszerűségéről, harmo­nikus művészi elreudezéséról, kedves, meg­kapó és szép tulajdonságáról még az is mindig fel-fel zokogva jött eléje s a he­lyett, hogy hozzásietett volna egy levél­két nyújtott neki. — Olvassa Béla ezt a levelet — szólt, alig birva előtörő könnyeit visszaparan­csolni — s meglátja, hogy az utolsó pil­lanatban szakit el bennünket egymástól az, ki a mi rövid boldogságunkat oly rá­gjon megirigyelte. Jobaházy pillanatokig nem tudott szóhoz jutni, csak a tekintete mutatott szörnyű haragot, csak a szemében lobbant föl valami félelmetes, iszonyú tűz. De mig szétmorzsolta fogai között az ajkára toluló dühös szitkot, gátat vetve haragjának s re­megő kézzel bár, de kinyitotta a levelet. Rövid volt az, csak alig néhány sor, de épen elég arra, hogy újra fellobbanjon a szemében az a vészes láng, mely most a lelkét égette. — Ha az, ki tett esküjét hitványul megszegve más karjai között keres boldog­ságot, — szólt a levél — azt hiszem, hogy a Hadházy Jolánnak nem kell az olyan ember, ki szere !mének sárbaciport foszlá nyaiból akar uj boldogságot teremteni ma­gának. — Igen ! —.szólt Jobaházy — sárba tiport szerelmem foszlányaiból építek bol­dogságot magamnak és annak, ki engem megértett s ha ő nem tudta fölfogni az én sárbatiport szerelmem nagyságát, kere­sek magamnak olyant, ki vigasztalást nyújt azért a sok kínért, mit ő szerzett nekem. Vigasztalódjék édes ! — folytatá meleg érzéssel magához szorítva menyasszonyát — ha a Hernády Margit arra számit, hogy a Hadházy Jolán nem meri őt kigúnyolt vőlegényétől megfosztani, hát én leszek oly merész, hogy az ő tiltakozása mellett is elveszem azt, kinek ő nem ér még a lába nyomába se sohasem. E szavakra újra kiderült a menyasz­asszony kpnnyázott arca s mint amikor a zivatar után kisüt a nap s kiderül a fel­hős égbolt, örömtűz gyuladt ki a szemei­ben. Boldogan hajtotta hollófürtös szép fejét vőlegénye vállára s csak alig hall­hatólag susogta : — Én pedig meg fogom mutatni neki, hogy tudom igazán, végtelenül sze­retni azt, kinek a szerelmét ő a sárba ti­porta s kit mégis még az utolsó,pillanat­ban is el akar tőlem szakítani. Es akkor, ha mellettem áll az, kihez a szivem von­zódik, bátor leszek s nyíltan meg merem vallani a szemébe, hogy igazán szeretem kit ő Jmegérdemelni, megbecsülni soha­sem tudott. Nemsokára megkondultak azután Had­házán a templom harangjai s csengő­bongó hangjuk zúgva hirdette az össze­sereglett népnek a Hadházyak örömün-. népét. Ujongó örömmel üdvözölték a vidék urát, a szépséges menyasszonyt s a daliás vőlegényt mindaddig, mig csak el nem ta­karta őket szemeik elől a templom de­rengő félhomalya Mikor pedig ott bent felharsant az orgona hangja, örömkönnye­ket sirva állták körül a nászmenetet, hogy tanúi lehessenek úrnőjük boldogságának. Felhangzott azután az eskü : »Isten engem ugy segéljen !« s mig néma fohász­szal hallgatják végig a boldog pár ajaká­ról elröppenő szavakat, a néma csendet nem zavarta semmi sem, csak a templom hátulsó padjaiból hangzik valami fájó, pa­naszos zokogás. Egyszerre velőtrázó sikoltás reszket­teti meg azután a levegőt és az ünneplők rémülve látják szétdúlt vonásokkal elro­hanni Hernády Margitot, ki már csak akkor tudta szeretni igazán, forrón, elját­szott vőlegényét, mikor minden hiába és későn volt. Akar-e Ön megbízható és szolid helyen vásárolni ? Igen ? ! i kbszÍheIven Neumark Adolf üzletét ., || ki férfi-kalapot, föhernemtit, férfi, qői és ggermekhapisqgát, qöi kézimunkát, rövidárut gfcb.jö minőgégbei] raktáron tart. jji

Next

/
Oldalképek
Tartalom