Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-07-07 / 27. szám

XI. évfolyam. Keszthely, 1907. julius 7. 27. szám. K V>liliKai Ixetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL t »olt gnd. tanintézet épületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hir­detési megbízásokat, és reklamációkat, a szerkesztőség ciméie kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési árak: Egész évre . . ... 10 kor. — p. Fél évre... . . 5 ,, — ,, Negyed évre ..... 2 „ 60 , Egyes szám ára 2u * Nyllttér petltsora alku szerint. Örömtüzek. (*) Szent Péter és Pál aposto­lok ünnepének estéjén, pontban 8 órakor, mikor angyali üdvözletre kondultak meg a templomok harang­jai, gjúladtak ki a zalai balaton­menti hegyormok őrtüzei. Badacsonytól Tihan'yig ragyo­gott fényük. Valami igézetes románc­cal vonva be a Balaton ezüstös sima víztükrét. Elragadó látvány volt az est szürkületében ott a magasban fel­lángoló őrtüzek sokasága, fényes Jáng koszorút formálva a begy koszo­rúk bércein. Mi ebben a kivilágításban a za­lai magyar nép lelkének fellángolá­sát láttuk meg. Hálájának nyilvá­nulása volt ez. Valóban szebb ós emlékezetesebb elismerést a nemzeti kormány nem is várhatott volna, mint minővel ez a nép jóakaratát Darányi képviseletében megtisztelte. Tövises pályájának azt hisszük a zalai nép hálájának ilyetén meg­nyilvánulása — lesz a legszebb em­léke. i A zalai balatonmenti vasutért áldozott e nép a kormánynak, mert hosszú idők után csak most, ennél a kormánynál tapasztalt jóakaratot sorsa és jövője iránt. Ellenzékisége­ért, mely a liberális csábszavaknak soha sem hódolt be — negyven évig szenvedte a mellőzés mostoha sorsát. Éppen itt volt az ideje, hogy a nemzeti irány diadalmaskodásával a nemzet kormánya e faj és szintiszta magyar nép ügyét felkarolja s jó­akaratát tettekkel bizonyítsa be. Tö­rekvését minden erejével támogassa. És a nemzeti kormány felis­merte e kincset érő népben a szin­tiszta hazafiságot, őserejü törekvést sorsának jobbrafordulásáért ; — azt az évtizedes, szivós és kitartó küz­delmet, melyet vasutjáért annyi energiával vivott meg, nagy anyagi áldozattal s sok jóakarattal támo­gatta. Ezt honorálta a zalai nép. Azok az őrtüzek lelke örömének kitörései, hálájának lángjai voltak. Ezeknek fényénél láttuk e nép egész lelké­nek ragyogását. Kiolvashatták be­lőle a kormány képviselői, hogy ezért a népért érdemes tenni, fá­radni és áldozni, mert ez a nép tvfdja értékelni a jóaKaratot, megbe­csülni támogatóit s hálás a tapasz­talt jószándékért. Az őrtüzek fénye mellett kiol­vashatták lelkének minden értékes vonásait. A szózat költőjének szavait: Itt élned és halnod kell, az ország egy népe sem valósitotta meg jobban ná­lánál. Mert ez a zalai, balatonmenti nép szintiszta magyar szivének utolsó dobbanásáig ragaszkodik szülőföld­jének, hazájának minden rögéhez. Látott jó és jobb napokat. Ezek­ben nem bizta el magát. Rájöttek a nélkülözés hosszú és kinteljes órái — nem, napjai, sőt évei : ezekben kétségbe nem esett. Tűit, nélkülö­zött, imádkozott és tovább dolgo­zott. Reményét jobb jövőjében, bi­zalmát Istenben föl nem adta. Ar­cának verejtékével munkálta a föl­det. Küzdött a természet mostoha­ságával, az elemek harcaival — de a kapát el nem dobta, kezéből a munka eszközét ki nem adta —elé­gedetlenségre, lázongásra egy pilla­natra sem vetemedett. Törvényt tisz­tel. Felsöbbségeinek hódol. Istent fél. Embert becsül. Egyenes lelkü­sége, becsületessége páratlan. Jel­leme tiszta. JLelkülete szelid és bé­kés. Igényeiben és viselkedésében egyszerű. Életmódjában, tiszta, jó­zan és mérsékletes. Vallásossága mé­lyen gyökerezett, tisztult és őszinte A B ALATUNVIUÉK ! A Hí) A JA. Az első kereset. Irta : Bicsak L. Dei ülnöm, hogy ugy mondjam gör­csökig nevetnem kell, ha rágondolok ama tragikomikus históriára, amely egy igen jó­barátom és iskolatársammal történt. A szent keresztségben J fózsef nevet, a képzőben elégséges diplomát nyert. Szegényebb volt a templom egerénél. Csak^ Magyarország képe lehetett kétség­beejtőbb a tatárjárás után, miut az ő ruha­szekréuye. Pár darab fehérneműn kivül egyetlen Ferenc-Jóskája ásítozott szekré­nyében, várva az ünnepélyes alkalmakat s számlálgatván hátrahagyott éveit és gaz­dáit. A többi ruháját mindig magán hordta. Egyetlen nadrágjáról még a nagy tudós természetrajz tanár sem tudta megálla­pítani, hogy a növény vagy állatvilágnak, mely osztályából datálódik. A folyionos­s»gi hiányokat pótló cérnahálózat hü ké­pét adta a szabóipar feltalálása előtti időknek. Ép a képesítők előtt, álltunk, amikor egyik tanárunk magához hivatta. — Megbukik, szent igaz ! ... Vissza­utasítják . . . nem mehet szóbelire! . . . pe­dig kár érte ! . . . szegény, jó fiu! . . . stb­így mono- és dialogizáltunk. Végre kisült, hogy nem büntetést, hanem egy >inaktól levetett* fekete nadrágot kapott Ha meggondoljuk, hogy a tanár ur szélessége egyenlő volt a magasság felé­vel, mig Jóska barátom hosszúsága fordí­tott viszonyban állt szélességével; elmond­hatjuk, hogy a tanár ur elszámította ma­gát, noha ő volt a matheinatika tanára. Ám, ne nézzük az ajándék marhának fogát ! Oklevél'el kezében, lelke nemes am­bícióval, kofferje a kapott nadrággal tele — lépett ki az életbe. Azaz az élet csak egy mikroskopikus nagyságú pontjába, Ba­góvárba, hol 200 forintokért (negyed évi utólagos részletekben) bizonyítgatta, hogy igaza van a kir. tanácsos igazgató urnák : »A tanító a nép atyja.« S mint atya, nem kívánhatja, hogy gyermekei érdeme sze­rint ellássák anyagi javakkal. Elég, ha a szokásos kegyelem kenyeret megkapja. Azt hívé a jámbor, hogy az Isten a szegényeket — tudva, hogy orvos, patika drága — sokkal jobban óvja a betegség­től, mint azokat a gazdagokat, kik csak azért betegek, mert van tehetségük hozzá, Ozv. Veiszné teensasszony — a falu egyetlen nagyvendéglösnéje, hol Jóska ba­rátunk étkezett — csakhamar megingatta makacs hitében. Pedig ö semmit sem tett. Okozhatni csak azt az átkozott svábboga­rat lehet, aki — nem tudni mi okból — az isteni csóletba keveredett. Megvan L József barátunk halálos beteg lett. Ha szegény és beteg vagy, Nincs más orvosságod : Nyögj, jajgass és imádkozz ! Már egy hétig feküdt mindenkitől elhagyatva, csak a szomszéd templomból (talán rokonszenvből ?) oda sereglett ege­rek virrasztottak vele, lakmározván a korcsmából felhordott étkekben. A köroivos körútján lévén, megláto­gatta. Pár nap alatt már könnyebben lett. Első dolga az volt, (nem az orvost fizetni, mert hisz pénze nem volt) hogy a. közeli városban egy kétségbeesett szabót keressen, ki az ő nadrágját összhangba hozza sárhüvelyének méreteivel. Ugorka érés lóvén a dolog könnyen ment. Egy napig magyarázgatta az átalakítás módját és 3Ö5 napig maradt adós a munka árával­A mai modern szabók majdnem kép­telenek az ilyen speciális átalakításra. Pe­dig egyszerű : a hátuljából kivett szövet­tel a szárakat hoszabbitotta meg. A nad­rág oly állapotba hozatott, hogy — amint mondani szokás — a legkényesebb igénye­ket is kielégíthette. A Ferenc József kabát nem szorult

Next

/
Oldalképek
Tartalom