Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-01-20 / 3. szám

8. BALATONVIDÉK 190 7, ja uu ár 13 . tárogatók hangja dicső nagyjaink sírjai fö­lött. a karácsonyi dermesztő fagyban be­fagyott a Rákóei-ünnepély is. E helyett az uj határozat az, hogy a Rákóci -ütnepély programmjával tartalik ugyan mulatság, de nem a Rákóci szobor­alap javára. Most pedig, hogy enyhén fújdogál a déli szellő, a hóval együtt elolvad a haza­fiság utolsó látszata is. Mit nekünk Hecuba?! Végre is szakitauunk kell a kisváro­sias nyárspolgáriassággal. Látnunk kell va­lami nagyot, szépet, ujat, mert a régi di­csőség elkésett, eltűnt már az éji homályban. Meghallgatjuk azért Fráter Lórándot és sirvft vigadunk az ő szárazfájáuak sírása mellett. Csak az egy baj van, hogy a tavaszi szél minden igyekezete mellett sem olvaszt­hatja, sem el nem fújhatja az Otthon-kör választmányának jegyzőkönyvéből azon ha­tározatot, hogy »1907. február 2-ikán a Rá­kóci szobor hlapja javára hazafias prog­rammal ünnepélyt tartunk.« * Ártott azonban a tavaszi szél a far' sang rövidsége miatt a inulatságokuak is. Nagyon sietnünu kell, hogy mindazon mu­latságokat megtarthassuk, miket máskor is tartani szoktunk. Mindenütt ágaskodnak a nagy plaká­tok, háztetőről lengenek a zászlók, hirdet­vén a mulatságokat. Aki mulatni nem akar, igazán ne járjon most vendéglőkbe, mert sehol sincs biztosítva az ellen, hogy az aj­tóban nem fogadja-e a rendező-bizottság a pénztárossal az élén. De ismét az a baj, hogy enyhe idő van ós a bálozok legna­gyobb része vizesen, sárosan érkezik a tánc­termekbe s a sár miatt mérgelődvén nem iszik, nem eszik s a szegény vendéglősök kénytelenek maguk elfogyasztani mindazt, mit előre készitéuek. Mi más volna az élet, ha csikorgó ha­von, csengős szánkóval mehetnénk táncolni és vidáman dobálva a jótékony célra ro­pogós bankóiukat, a vendéglősöket is meg­ínentenők a megmaradt dolgok fölött való mérgelődéslől. * Legnagyobb azonban a bajuk ismét a Hajdú utca lakóinak. E'öbb a hóból nem látszottak ki, azután a fagytól nem lehe­tett náluk járni, most pedig — ha a hideg és fagy újra nem könyörül meg rajtuk — nemsokára eltűnik az utcájuk egészen. Egyik házsortól a másikig Úszik valami t.euger, ami nem enged tovább; szekeret, kocsit, gyalogost, hanem nagy szeretettel megragadja. De hát hová lett. az a sok kavics, amit odahordtak ? Rettenetes hely az a Hajdu-utca! Elnyel mindent a világon. El ám. Csakhogy ugy van minálunk minden, bogy foltozgatunk, toldozgatunk s végre a sokszínű kabátból nem tudjuk megmon­dani, hogy a folt-e a kabát, vagy a kabát-e a folt. It»y vagyunk a Hajdu-utcával is. Nem tudjuk, hogy a sár nyelte-e el a ka­vicsot, vagy a kavics lett-e sárrá, de azt tudjuk, hogy életveszélyes embernek, állatnak az arra járás. Úszik minden ott s az ember igazáu nagy szerencsének tartsa, ha legalább a háta közepe nem lesz sáros. Vájjon nem fizetnek útadót a Hajdu­utcaiak, hogy megtagadták tőlük az utcsi­náló henger látását ? Vagy ha már egészen elkárhoztak azok a szegény népek, hát tartson a vá­rosi tanács már egyszer egy gyűlést ós ha­tározza el azon, hogy nem érdemes a Haj­du-utoát javítgatni, mert lakosai csak a sá­ros vizet szeretik látni s paranosolja meg keményen, hogy aki a piszkos vizet az ut­cára nem önti, 10 korona büntetést fizet. Mikor azután majd száraz lábbal nem lehet járni, tartunk az Amazonban egy mu­latságot a Hajdu-utcán közlekedő dereglyék alapja javára. * Csatornázás ! jöjjön el a te országod. Értesítés. Fömagasságu Vaszary Kolos biborúbk, hercegprímás 0 Eminenüája állal Készt­heh/város szegényei segélyezésére tett ala­pítványának 2000 koronát tevő félévi ka­mataiÖ Endnentiája alapító levelének 3-ilc pontja értelmében f. évi február hó 12-én kiosztatni fognak. Felhívom mindazon keszthelyi szüle­tésű, illetve illetőségű egyéneket, akik ezen alapítvány kamataiból nyerendő se­qélyre igényt tartanak, miszerint ennek «l­nyerhetése iránti igényeiket február hó 8­napjának déli 12 óráig a városház ta­nácstermében, a hivatalos órák alatt (d. e. 9—12-ig) jelentsék be. Keszthely, 1907. január hó 17-én. Nagy István városbíró, bizottsági elnölc. I HÍREK. — Szemelyi hir. Bothmer Béla I áró ezredes, a 8 ik honvédhuszár ezred parancs­noka r. hó 15-én városunkba érkezett ós az újoncok lelett szemlét tartott. A tapasz­taltak felett teljes megelégedését nyilvání­totta. 16 in eltávozott városunkból. — Kinevezés. A vallás és közoktatás­ügyi miniszter Várhelyi György tauf'elügye­lőségi tolluokot, címzetes segédtanfelügye­löt a X. fizetési osztály B-ik fokozatába, az 1904. évi I. törvénjcikk értelmében meg­illető személyi pótlókkal segédtanfelügye­lővé nevezte ki s szolgálattételre Zalavár­megyébe rendelte. — Fráter Lóránd Keszthelyen. Az • Oilhont-kör f. hó 15-iki választmányi ós vigalmibizoUsági gyűlése elhatározta, hogy február 1 én tartandó hangversenyére Frá­ter Lorándot hívja meg vendégszereplésre. Mint, értesülünk a kiváló uépdalénekes és hegedűművész sűrgönyileg értesítette a kör elnökségét., hogy a meghívást elfo­gadja s a jelzett időre Tarnay zongoramű­vész kíséretében megérkezik. Az Otthon­kor ez estólye iránt, máris nagy érdeklődés mutatkozik ugy a városban, mint a vidé­ken s remélhetőleg az idei farsang egyik legsikerültebb estélye leend. — Hivatalvesztésre ítélt rendőrkapi­tány. Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. hó 8 áu tartott ülésén hivatalvesztésre ítélte Deák Péter nagykanizsai rendőrkapi­tányt. A szigorú, de nem igazságtalan íté­let na^y s/.enzaciót keltett Kauizsán, hol most mindenki a főkapitány esetét, tár­gyalja. A >Zala« az ítélet terjedelmes meg­okolását, minden megjegyzés nélkül tette közzé, inig a »Nagykanizsá«-ban azt ol­vashatjuk: Meg kell jegyeznünk, hogy a köz­igazgatási bizottság tagjai mind a lezajlott politikai harcok zalamegyei vezérférfiai közül kerültek ki. Ez a megjegyzés vádként hang­zik a bizottság ellen s ugy tünteti fel az ítéletet., mintha az boszuból eredt volna. Deák tudvalevőleg egyike volt azon ötöknek, kik Sulyovszky zalaegerszegi vendégszerep. lése alkalmával közreműködtek s htizafiat­lau magatartásukkal az egész vármegye megvetését érdemelték ki. Nem hisszük ugyan, hogy az ítéletnél ez is súllyal esett, volna a mérleg serpenyőjébe, de ha mégis, ugy csak örülnünk kell, hogy az egyik gyászmagyar már elnyerte bünteLését. — Fölhívás. A sümegi védő-egyesület női ós társadalmi szakosztálya a farsang alkalmából az alábbi fölhívást bocsájtotta ki a magyar nőkhöz: Honleányok! Itt a farsang. Mutassuk meg társas megjelenéseinken is, hogy magyarul öltözködünk. Van magyar gyártmányú kelme, csipke. S enuek szépsé­gét, becsét, értékét százszorosan emelje az, hogy itt készült, magyar kezek munkája, hazánk ipara. Kitől várjuk a magyar ipar fejlesztését, ha magunk nem pártoljuk azt? A magyar nö sokat tehet! Lépjünk a cse­' lekedet terére! A múltban a magyar uö még fegyvert is ragadott hazája megmen­tésére. Álljon ma is sorompóba! Viseletével, miuden dolgának magyar gyártmányú be­szerzésével támogassa, védje, fejlessze a magyar ipart! Legyünk egy szívvel lélek­kel Honleányok ! A sümegi védő-egyesü­let női ós társadalmi szakosztálya. — Borbély György ünneplése Zala­egerszegről írja tudósítónk : F. hó 15 én este a »Korona« azálló »Casinói« helyisé­gében Borbély György tanár és lapszer­kesztő tiszteletére 250 terítékű fényes ban­kettet, rendeztek ismerősei s jóbarátai. A banketten Zalaegerszeg intelligenciája tel­jes számban vett részt s megjeleut, Bat thyány Pál gróf főispán is, Bosnyák Géza megye­bizottsági tsg kíséretében. Borbélyt kül­döttség utján hívták meg s midőn a te­rembe lépett., harsány éljenzessel fogadták. Az ünnepeltet Bosnyák Géza a köv. szép beszéddel köszöntötte fel: Kedves barátom! Tisztelőid és bará­taid részéről nekem jutott a szerencse, hogy téged, mint a sajtónak egyik harcosát, ki a haza magyarságáért és függetlenségé­ért feltűnés nélkül csendesen dolgozol, ez al­kalommal üdvözöljelek A seb, melyet ha­zánk édes nyelve védelmében kaptál, nem becstelenit, hanem csftk felemel téged, ép úgymint, a katonát, kit a harcban sebez­nek meg. Ez a seb csak megerősítette ben­nünk azt a végtelen nagy tiszteletet és sze­retetet, amelyben eddig is részesítettünk. Eszméidnek légy jövőben is olyan tántorít­hatatlan harcosa, mint eddig voltál. Ezután átnyujtotta az ünuepeltnek Zalaegerszeg vá­ros és a megye közönsége által kiállított diszal bumot. Borbély György meghatottan, köuy­nyezve kö.-zönte meg ugy nz előtte szóló­nak, mint megjelent barátai és tisztelői rokonszenvének e fényes megnyilatkozását, valamint a főispán szives megjelenését. Sze­rinte az eszmét illeti az érdem, amelynek Ő szolgálatábau áll; törekvése mindig az volt, hogy édes hazánkban a tudomány, művészet, ipar és kereskedelem magyar nemzeti szellemben neveltessék; tüzes sza­vakkal fejtegette a nyelvhez való ragasz­kodását, meri, magyar nyelv nélkül nincs magyar nemzet és neki mindig fájt, bárki részéről is édes nyelvének mellőzését látni. Borbély beszéde után a közönség felállt és elénekelte „Hazádnak rendületlenül légy hive oh magyar", utána pedig a „Kossuth" nótát. A bankett, csak a késő éjjeli órákban ért véget. — Nyilvános köszönet. A Keszthely' Gazda-ági és Ipari Hitelszövetkezeti igaz­gatósága a szegénysorsu iskolás gyerme­kek felruházására 40 koronát volt kegyes adományozni, melyért ez uton is hálás kö­szönetet mond : az elemi Hu- és leányis­kola igazgatósága. — A jótékony nőegylet, f. évi január hó 12-én tartott farsangi mulatsága alkal­mával szívesek voltak felülfizetni : Antal Dezső 2 kor., Baumann Károlynó 6 kor., Brányi Jánosnó 6 kor., Berkes Ottó 2 kor., Bozzay Bálint 4 kor., Cikbn Zsigmond 2 kor., Clement, Lipótné 2 kor., Cséby Lajos 4 kor., Dunst Ferenc dr. 5 kor., Festetics Tassilo gióf 10 kor., Forster Elek 4 kor., Grohman Károly 6 kor., Hoffman Soma 4 kor., Hoffuiau Bela 2 kor., Hoffman Mór 4 kor., Helbek József3 kor., Laskay Euiilné 3 kor., Mérei Ignácné 4 kor., Marton Mór 4 kor., N. N. 1 kor., 50 f., Pap Sándorné 10 kor., Riedl Ödönné 2 kor., Őrnagy ur 2 kor., Stein Mór 2 kor., Sommer Ignác 1 kor., Sommer Ignáoné 2 kor., Simon Ernő dr. 4 kor. 25 f., Sövegjártó L .josué 4 kor., Vas Mór 1 kor., Veháp Fereuc 4 kor., Waldhauser Fereuc 2 kor., Zilahi Károly 2 kor., összesen 111 kor. 75 fill. Fogadják a tisztelt fet.ülfizetők, a jelen volt számos dí­szes közönség, az előadásokban szerepelt hölgyek és urak, a táucrendezőség ós va­lamennyien, kik a magasztos cél érdekében az est sikeréhez oly hathatósan közremű­ködtek a keszthelyi szegények ós árvák ne­vében bálás köszönetét, a jótékony nőegy­let, elnökségének. A mulatság összes jöve­delme volt 785 kor. 50 fillér, a kiadás 380

Next

/
Oldalképek
Tartalom