Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-06-16 / 24. szám

1907. á pi lr is 21. BALATONVTDÉK 16 György 40 f., Vidosfalvy Ernő 20 f., Cséby Lajos 40 f., Dombay Sándor 60 f., Toldi Szab 5 László 120 f.. Buchberger Fülöp, Nagy Gizella, Nagy Margit 60—60 f., X. T. 60 f., Rutich Béláné 20 f., Scheiber La­jos, Halász Károly 10—10 f., Kováos Mór 40 f., Grünwald Mór, Nádor István, Kisfa­ludy Aurél 10—10 f., Lukonich Jeuö 1 K., Schaffer Jenő 20 f., Wünsch István, X. Y. 10—10 í. — Kinevezés. Zalavármegye főispánja Karácsony Kálmán sümegi szolgabírót, tisz­teletbeli főszolgabíróvá nevezte ki. — Hivatalvizsgálat. Besennyei László Albert csendőr ezredes, a székesfehérvári csendőrkerület parancsnoka hétfőn hivatal­vizsgálatot tartott a pacsai járásparancs­nokságuál. — Széchényi-szobor leleplezés Bala~ ton-Főldváron. A magyar mezőgazdák szö­vetkezete mozgalmat imlitott, hogy néhai elnökének Széchenyi Imre grófnak, a Ba­laton kultusz egy kiváló előharcosának emlékét szoborral örökítsék meg. A szo­bormű — R'dnai Béla szobrászművész si­került alkotása — már elkészült. A szo­borbizottság elhatározta, hogy az emléket junius hó 29-én déli fél 12 órakor lep'ezik le Balaton-Földváron nagyobb ünnepség keretében. — Iskolaszéki gyűlés volt 13 án d. e. 11 óiakor a városház tanácstermében, mely­nek egyedüli tárgyát tanítóink fizetésren­dezése képezte. Az iskolaszék egyértel­műiig megállapodott abban, hogy a julius elsején életbe lépő uj népoktatási törvény rendelkezéseinek megfelelően fogja luegó sziteni tanítóink fizetését s a különbözet fedezésére államsegélyt fog kérni Miután a törvény értelmében csak oly iskolák fo­lyamodhatnak ujabb segélyért, melynek tanitói a törvény által megkívánt esküt a kir. tanfelügyelő, vagy ennek megbízottja előtti letették, felkérte az iskolaszék a kir. tanfelügyelőséget, hogy az eskü kivételét vagy személyesen, vagy megbízott által minél előbb eszközölni szívsskedjék. A fi­zetésjavit ás julius elsejétől számi', de fo­lyósítva csak az államsegély kiutalása után lesz. — Tanulmányúton. A győri kath. fő­gimnázium és a papnevelő-intézet 198 ta­nulója Gallik Oszvald tai ár vezetése alatt a hétea nagy tanulmányi kirándulást tett a Bal, ton vidékén. A kirándulók vasárnap az ő rémével összetéveszt. Újra megnézi az összegyűrt lapot. — Hiszen már napok óta itt hever ez a lap ! Bizonyára itt kell már lenni an­nak az embernek. Elmegyek, megkeresem s végzek vele újra, hogy többé vissza ne térhessen onnan, honnét fenyegető alakja engem örökösen kisérteni visszajárt. £,1 kell pusztulnia neki is, mint azon borzasztó bün többi tanujának. Mit legyek én irgalommal az iránt, ki engem szüntelenül üldöz ? Mi­ért kíméljem én annak az életét, ki az enyémet nem sajnálta sohasem ? Idegesen ragadta meg egyszeire az ablak mellett függő csengetyüzsinort s azt hevesen megrángatta. — Fogasson be azonnal István — szólt a belépő inasnak — és készitsen el mindent Elutazunk. Meglehet, hogy liosz­szu időre megyünk, de az is lehet, hogy a városból visszatérünk. Aszerint intézzen hát mindent. És újra megkezdte szakadatlan sétáját a szobában és gondolatai újra el­kalandoztak. Eszébe jutott az a sötét éjjel, mikor a leányát haza hasztalanul váró öreg főerdész fáradtan tért vissza a már sirni sem tudó feleségéhez, s mintha csak most is látná a vak sötétségben kilobbanó vér­vörös tüz világát, mely örökre véget vetett azok kínlódásának. És azután néma lett újra minden. De nem jár-e vissza szüntelenül az ő árnyékuk is kisérteni a másvilágból. Nem lebeg-e folytonosan a szeme előtt annak a galádul a sárbatiport szép leánynak a ké­pe ? Elüzheti-e magától annak a boszuló ostornak az emlékét, kinek csak a puszta indultak Győrből s Veszprémen át Sió­fokra utaztak, hol megháltak. Másnap ha­jóval Balatontüiedre mentek át s megte­kintették a Balaton e legrégibb és páratlan szép fürdőhelyét. Blaha Lujza háza előtt az ifjúság kuruc nótákat énekelt, mely ün­nepelt etést a nagy művésznő könnyezve köszönte meg az ifjúságnak. Füredről Ti­hanyba mentek át, hol az apátság látta vendégül a nagy társaságot. Délután ismét hajóra ül'ek s több kikötő érintésével Keszthelyre jöttek. Itt Bognár Imre jegyző kalauzolása mellett megtekintették a vá­rost, majd ismét visszatérve a partra meg­fürödtek, utána pedig a Hullám szálló nagytermében vacsorához ültek. A vacso­rán Takách Imre főbíró s főgimnáziumunk tanári kara is résztvettek. A kirándulók a Balaton szállóban háltak meg s másnap a reggeli vonattal Sümegre mentek, hol Kisfaludy sírját, megkoszorúzva megtekin­tették szobrát ós szülőházát, majd a várost, utána meg Darnay muzeumát nézték meg. Sümegről a délutáni vonattal visszautaztak Gyórbe. A kirándulókhoz illusztris társa­ság csatlakozott, kiknek névsorát, itt ad­juk : Guot.h István ny. táb'abiró és neje, Tamui Fiigyes ny. táblabíró és neje, Hok­kes József dr. táblabíró, Weisz Vilmos fő­könyvelő és neje, Boros Ottó biztosítási titkár és neje, Legény Jolán, Legény Sá­jika, Jerfy Iván bizt. hív. és neje, Legény Béla dr. ügyvéd, Szodtfried József föbiró, Ecsedy Gyula zámolyi plébános, Prohászka Ede gyógyszerész, Fraut.sik Andor drogu­ista, Keller Adolf uranymives, Teli Anasz­táz dr., Lendvay Hugó, Molnár Szulpio dr., Danka Piacid, Szakács Béla. Kemény Ko­luinbán dr., Laki Benno, Molnár Ervin, Meszlényi Lambert, Kiss Sze','afiu, Boros Alán dr. bencés tanárok és Árvay Géza tornatanár, — Fürdőélet. Ez idén is nehezen in­dul a fürdőélet. A parti szállodák népte­lenek s a városban is sok házon látható még a kiadó lakást jelző táblácska. Igaz, hogy még csak az elejéu vagyuuk a sai­sonnak, de azért az országszerte uralgó nyomasztó drágaság szülte pénzhiány máris érezhető. A fürdőzők csak gyéren jelent­keznek s napok, sőt hetek telnek el, mig egy-egy lakásról eltűnik a tábla, jelezvén, hogy kiadatott. Ez évben aligha lesz oly népes és zaios fiirdőóvadunk, mint ko­rábban. Mig mi hasztalan lessiik, várjuk a nevétől is fagyos dermedtség merevíti meg tagjait I Háromszor, négyszer jelenti már a félénken be-benéző szolga, hogy a kocsi előállott, hogy, az útra minden készen van s Harsányi Árpád csak jár szakadatlanul föl-alá. Hiába hangzik fel az udvarról a türelmetlenül dobogó lovak kapálódzása, a mélyen gondolkozó ur nem hallott abból semmit sem. Már lehanyatlott a sápadt képű tele­hold az ég magasáról, már derengeni kez­dett a hajnal pírja a keleti látóhatáron, mikor kocsi zörgés robaja verte fel az ed­dig néma csönd uralta házat. A hajnali csipős szellőben türelmetlenkedő lovakkal fordult néhányat az ura haragjától rettegő kocsis. A zajra ijedten kapja fel lehorgasz­tott fejét Harsányi Árpád, elfehéredett homlokáról jeges veríték cseppjei csordul­nak alá, mig ijedt tekintetével rémülten mered az udvaron jártató fogatra. — Hiába van hát minden I Nincs elő­led menekülés ? Eljöttél, hogy újra lássam átkozott képedet — szólt összeszoruló tor­kát hangra erőltetve. No hát most majd végezek veled, hogy ne zavarhassad többé a nyugalmamat. Elküldelek oda, hol meg­találhatod azt, kit eddig hiába kerestél. Jöjj hát ! csak jöjj minél előbb, hogy végre megszabadulhassak átkozott képed látásá­tól, hogy megmenekülhessek gyilkoló te­kinteted pusztító tüzétől. Jöjj csak I ké­szen várlak. És az asztalon heverő fényes revol­vert felkapva, gyors léptekkel iramodott jó szerencsét, mely egy fürdővendég képé­ben kopogtatna be hozzánk, addig Héviz igen szép látogatottságnak örvend. Az igazgatóságnak e héten kiadott jelentése szerint a megnyitás óta összesen 687 ven­dég látogatta a fürdőt. — F. hó 9-Ón tartotta meg a keszt­helyi kath. főgimnázium »Helikon« önkép­zőköre ünnepélyes zárógyülésót a kör dísz­elnökének, Berkes Ottó igazgató és az eg^sz tanári karnak jelenlétében. A kör elnöke, Domokos György VIII. o. t. jelen­tésében számot adott a kör ez évi mun­kásságáról. A körben e tanév folyamán el­hangzott 61 szavalat, 4 prózai előadás ós 6 felolvasás. Szavalataikért jegyzőkönyvi dicséretet, nyertek : Schaffer Jenő VIII., Váginger Ferenc VII., Krausz Dezső VI., Filipi Ernő és Hampó József V. o. tanulók, a dicséretet nyert felolvasások szerzői pe­dig Domokos György, Némethy Zoltán és Polák Imre VIII. o. tanulók. Bírálataiért dicséretet nyert Kopács József VIII. o. t. Majd a pályázatok eredmónyóuek kihiide­tése következett. A magyar pályatótelre «II. Rákóci Ferenc alakja a kuruc költészet­ben ós Mikes leveleiben* egy pályamű ér­kezett be »Kurucok, kurucok, hajh szegény kurucok. . .« jeligével. A bírálók a díjra érd 3 lí) 68 u ek tartják. Szerzője Polák Imre VIII. o. t. A történelmi tételre : »II. Rá­kóci Ferenc jellemrajznc szintén egy inű érkezet! be, anielj'et azonban a bírálók a kitűzött díjra nem tartanak érdemesnek. Szerzője Kisfaludy Aurél VIII. o. t. jegy­zőkönyvi dicséretet nyert. A latin filoló­giai tételre beérkezett, 2 latin nyelvű pá­lyamunka közül az »Est quadam prodire t.enus, si non datur ultrac jeligés nyerte el a kitűzött dijat. Szerzői Kisfaludy Aurél ós Miltónyi Bél-, VIII o. tanulók. A má­sik munka szerzőit Domokos György és Scheiber Lajos VIII. o. tanulókat a bírá­lók a kitűzött dijakon kivül 10 K.-val ju­talmazták. A természetrajzi tételre : Az alkoholizmus káros hatása a szervezetre. 3 munka érkezett be. A kitűzött, dijat, a »Cu­ram metumque iuvat, dulci Lyaeo solvere* jeligés mű nyerte el. Szerzője Domokos György VIII. o. t. A Nequis modici trau­siliat munera Liberi jeligés] munka szer­zője, Nagy János VIII. O. t. nagy szorga­lomról tanúskodó dolgozatáért 10 K. ju­talomban részesült, mig a harmadik munka szerzője, Záborszky Dezső jegyzőkönyvi az ajtó felé. Arca eltorzult, szemei lázas tűzben égtek, ziháló melle elszorult s hiába kapkodott a levegő után. Vérben forgó szemei a bezárt ajtó lehulló függönyeire meredtek s remegve hallga­tódzott minden neszre. Egyszerre rémes fegyverdörrenés rázta meg a levegőt s az eloszló füstfelhőből ijesztően látszott ki Harsányi Árpád örült alakja. Újra, meg újra rásütötte fegyverét valakire, kihez rémült hangon kiabált. — Nesze ! Itt van még egy. Még egy . . . hörögte magán kivül. Ah! hát nem fog téged a golyó sem ? Nem árt ne­ked semmi már ? .. . Ah ! ha nem fog a fegyver, akkor sem menekülsz meg az én körmeim közül. Ha te ördög vagy, az leszek én is És messze elvetve magától a még mindig füs­tölgő fegyvert, őrült kiabálással, vetette magát a képzelt alakra. Meghalsz, megsemmisülsz te átkozott, ki megkeserítetted az életemet, hörgé ma­gánkívül s vad dühvel vájta körmeit az előtte álló ajtóba. Azután mindig tompább lett a hör­gése, mindig erőtlenebbül szorította ma­gához az összerugódozott, összevert ajtót s végre vértől ^tajtékzó ajakkal hullott végig a padlón. Mire a zajra berohanó cselédek oda­értek, már csak egy vonagló tömeget ta­láltak, kit megölt annak a puszta neve, kinek ö tönkretette egész életét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom