Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-03-31 / 13. szám

4 BALATONVIDÉK 1907. március 31. Tollfuttában. Uton-utfélen siránkozó asszonyokkal találkozom. Nem kérdem keserüségük okát, mert úgyis tudom. Az egyik idegenbe ván­dorolt fiát, másik férjét, a harmadik vőjét siratja. Sírnak, sirnak ... és az az egye­düli vigaszuk, hogy tisztességesen megsi­ratják kedvesüket. Jó magamat is gyenge szívvel áldott, vagy vert meg a Terfcintő. Együtt sirok, együtt szomorkodom velük. El-el gondol­kozom községünk szegénységén. . . Köny­nyeim elállnak és vigasztalódom. Ismerem a viszonyokat, tehát — hallgatok. Vissza­tartani a tőlünk kivándorló polgárokat bűn lenne. Másutt ez erény számba megy ! Ná­lunk bttn. Lássuk a leplezetleu valósá-ot! Községünknek földbirtoka alig van. Ami van egy két jobbgazdának csúfolt em beinek, az — a takarókpénztáré. Nyakig ül mindegyik az adósságban. Alig bir annyit keresni, hogy a kamatokat fizethesse. De miből péuzeljeu ? Mint már egyszer emii­tettem, egyetlen keresetforrásuk az ország­unk kavicsozása lenne, de ebből osak a csont jut nekik. A megye által felkarolt vállalkozó eszi meg a jó falatot, a szegény nép, aki dolgozik, csak a csontot kapja És mily uzsora módra bánhatik velük a vál­lalkozó. De erről majd máskor. Adatokkal fogom állításomat támogatni. Uraim ! Megyei urak ! Az útlevél meg­szerzésének megnehezítésével, határrendőr­ség szaporításával, kellemesen hangzó frá­zisokkal, nem fogjuk a kivándorlást, meg­akadályozni. Tessék több gondot fordítani az adófizető polgár énjére. Ne a szigorú szabályrendelerek, rideg, kíméletlen §-aiuak alkalmazása, hanem a humanizmus legyen a megye kormányzásában a vezérelv. Ipar­kodjunk felismerni a kórt, a mely sorvaszt­ja munkaképes testvéreink testét, lelkét s ha felismertük az igazi bajt, ne a recept­szerű orvossággal kezeljük őket,, hanem a legközvetlenebb gyógymóddal iparkodjunk Őket lábraállitani. Ha éhes, ne illatszereket, iiauem kenyeret adjunk neki. Nópüuk a keresztény szocializmusnak hive. Nem nemzetközi ! Nem akar mások izzadmányán szerzett tőkéből, munka nél kül osztozkodni. De, mert ö is véletlenül táplálkozik az Isten igéjén kivül egyébbel is — szépen hangzó frázisokkal elcsitit.ani aieni lehet. Hallgassuk meg azokat, a sze­rencsétleneket, akik a mennyei örökséggel való csábitgatással küldettek a földuépe egy rémes sikoltás, melyre megremeg meg­kérgesedett szive és remegve tartja maga elé a legyilkolt jóbarát vérétől csepegő fegyverét, hogy védje magát az elárult menyasszony támadása elől. De ki tudj» védeni magát a kölykét féltő tigristől ? Ki tud ellentállani a pár­ját vesztett fenevad dühének ? Ki tudná magát védeni az elárult szerelem halá­los gyűlölete elöl ? Az áruló, az ará­ját megcsúfoló Kovács, amint látja a dü­höngő leány szemében csillogó vad gyű­löletet, amint látja, hogy itt hiába a küz­delem, elveti fegyverét s rohanva mene­kül. De mint mikor üldöző lelkiismeret elől hasztalan menekül a bűnös, hiába fu­tott Kovács is. Mint a vijjogó héja csapott le rá a szivét vesztett leány s ki előbb porbasujtotta a boszuálló barátot, gyáván futva esik össze a megcsalt kedves tőr­döfései alatt. Felpirkadt a hajnal s bevilágította a a rettenetes éjjeli küzdelem helyét, hol annyi elesett hős vérével pecsételte meg hazaszeretét. Az erdő szélén készen van nevelésének nehéz munkájára. Köztük élve, velük szenvedve, nem fogják azt a meg­szokott szóvirágot alkalmazni népünkre, hogy : »legboldogabb ember « Ezt, az álta­lánosított frázist, csak egyes vidékekre, vagy mondjuk, községekre lehet alkalmazui. De egy kaptafára húzni valamennyit, nem le­het. A betegséget, osak ugy lehet orvosolni, ha tisztában vagyunk a kór tüneteivel. Persze, ezt nem szeretjük kutatni. Én ugy iudom, hogy a tulajdonomat képező, mondjuk egy hold földbirtokom, ugyanily nagyságban az enyém, föl a meuyorszátjig ós le a pokolig. S mégis mit kell látnom ? Van nyomorteljes községem­ben pár ember, ki filloxéra által kipusztí­tott szőlejét forgatván — kőfejtőre akadt. Nem tudom melyik meggazdagodott tégla­gyáros feljelentésére, főbírói rendelet jött j pár szegény gazdához — ki keserveseu uieg szolgálja a kő kibányászásával annak teljes értékét, — kogy azonnal vete^seu fel tér­képet a kőbányáról (?) és jelentse be a fő­bírói hivatalhoz, mert ellenkező esetben az illető költségére a bánya (?!) be fog temet­tetni — hivatalból. Te szegény paraszt ! kapd le a kala­podat és ne 'égy egyebet, mint tiszteld a rörvóuyt, fizesd az adót s ha már erre uto'só váukosodat is kihúzták fejéd alól, menj, vándorolj, itt sem élned, sem halnod nem lehet ! Horváth. HIRE K. Tisztelt olvasóinknak és ked­ves munkatársainknak boldog; húsvéti ünnepeket kivánnnk. — A trónörökös vadászata. Az erdei szalonkák idei föl vonulása a rendkívül zord idő mialt silányul kezdődött, és emiatt az eddigi vadászatok eredménye a szokottnál jóval kisebb volt a mult éviekhez képest, Somogy-B^tzencón is, ahova f. hó 20 áu reggel Ferenc Ferdiuánd főherceg Festetics Tassilo grófhoz négyuapi vadászatra érke­zett. A vadászatok — néhány órai szép időt leszámítva — hideg, szeles időkben folytak t hó 20-tól 23-ig. Őfensége azért nagy sze­rencsével vadászott, az első napon tíz szalon­kát lőtt, az utolsó napon pedig 26 darabból 14 darabot, igy a négynapi vadászat alatt, összesen hainiinchárom darab hosszú csörüt fűzött aggatékra. Az utolsó napi vadászat eredménye reményt nyújt ahhoz, hogy a szalonka húzás napról uapra jobb lesz. már a nagy sir, mely a hősök tetemeit ma­gába fogadja s hallatszik a bus gyászdal, mely azokat utolsó nyugvóhelyükre kiséri. Minden szem könnyekben ázik, minden ajak néma, szótalan, csak bent az erdő mélyén hangzik fel egy-egy őrjöngő sikol­tás s csak egy összetört szegény édesanya borul szívszaggató sírással fia koporsójára, melybe bezárult lelkének minden boldog­sága. Kondorosok napja az isaszegi diadal napján beborult örökre. Húsvét reggelére holtan találták meg a bánatában megőrült Kondoros Juditot s anyjának keserves gyá­szára nem tudott vigasztalást hozni a nagy diadal fölött ujjongó nemzet öröme. Néhány napig csak sirt, csak könnye­zett gyermekeinek sírján, mire aztán meg­jött a fehérvasárnap, ő is elköltözött a bol­dogabb hazába, hol nincs többé bánat, nincs többé nyomorúság. Miért is kellett némelyeknek oly so­kat áldozniok azért a szent szabadságért, mit oly sokan kinevetnek, kigúnyolnak és eltipornak ma is ? — A balatoni fürdőbizottság f. hó 23-án tartott gyűléséről a következőkben számolunk be : Elnök bejélenti, hogy Fia­ment Lajos siófoki főkert,ész a hót elején megérkezett, s az uj földtőltés parkírozá­sának tervezetét a költségjegyzékkel együtt be fogja terjeszteni. A parkírozáshoz szük­szüksóges fák az uradalomtól fognak be­szereztetni. A képviselőtestület a földtöl­tés elrendelése alkalmával megbízást adott a bizottságnak a vódbástya elkészíttetésére, melyre két ajánlat érkezett be. Veháp La­jos román cementtel s téglaboritással 1908 60 koronáért, Berényi Béla portlaud cementtel s téglaboritással 1875 koronáért hajlandó elkészíteni. Miután a román-ce­ment viziépit.ósre nem alkalmas és sokkal olcsóbb is mint a portiandi, a bizottság Berényi ajánlatát fogadta el. Ezután a föld­től* és költségeinek felszámolása terjeszte­tett elö. Kifizettetett 42.384 m 3 földért 33907-20 K. és a védbástyához szükségelt 915 m 3 kőért 6954 kor., összesen 40861 20 kor. A zenekart, illetőleg ugy határozott a bizottság, hogy ha Bizi Sándor bandáját 16 tagra kiegészíti, a szerződés vele köt­tessék meg, kikötvén azonbau, hogy ami­kor csak a Hulláin szállóban esténkint zene igényeltetik, köteles a zenekar zenét szolgáltatni. Az orvosszövétség azon ké­relme, hogy hivatalos lapjában a fürdő ismertetését közöltetni ós az orvosok ré­szére egy szobát az idéjy alatt dijtalanul átengedni szíveskedjék, a bizottság telje­síti. A balatoni szállók vízvezetéki gépe­zetének villamos erőre való átalakítására, miután a beérkezett költségvetést reálisnak találták, megbízást, adtak Az átalakítás költsége 1443-80 koronát tesz. Több tárgy nem lóvén, a gyűlés véget ért. — Borgazdasági tanfolyam tanítók ré­szére. A fő dmivelé-ügyi miniszter a bor­gazdasági szakismeretek terjesztésére ez év­ben is rendeztet tanfolyamokat. Ilyen kur­zus lesz Bihardiószegen, E erben, Tapolcán, Tarcalban, Ménesen ós Nagyenyeden, az ottani vincellériskolákban. Egy tanfolyam két-két hetes részben négy hétig tart. Az első részt április 29 tői május 12-ig, a má­sodikat október hónapban rendezik. A tan­folyamokra csak azokat, a tanítókat veszik fel, kik oly hegyi vidékeken vannak állás­ban. ahol a filloxéra a szőlőket kipusztí­totta. A kurzusra felvett tanítók 120 kor. átalányt kapnak. A felvételi kérvényeket legkésőbb április hó 6-óig az illetékes tan­felügyelő utjáu, a föld mi velósügyi minisz­terhez cimezve, ahhoz a vincellériskolához kell benyújtani, ah I a kurzust kiki hall­gatni akarja — Mult számunkban ez iskolaszéki gyűlésről közölt tudósításunkban azt irtuk, hogy az iskolaszóki tagok között a szemé­lyeskedéstől sem egészen ment vita volt. Miután ezt sokan tévesen értelmezve be­lőle olv következtetéseket vontak le, mintha ez az iskolaszóki tagok eddigi békés együtt­működésére káros befolyást gyakorolt, volua, készséggel kijelentjük, hogy erre nem gon­doltunk s nem is hisszük, hogy ez valaha bekövetkezzék. — Halálozás. A veszprémi egyházme­gye egy munkás s szép készültségü tagját ragadta el a halál. Melhárd Gyula attalai plébános, igal egyházkerületi esperes márc. 22 ón életének 56 ik, áldozárságának 32-ik évében meghalt Attalán. A boldogult a történet tudomány művelése terén kifejtett munkásságával érdemes nevet vivőit ki magának. Nyugodjék békében. — Hajójárat. A Balatontavi Gőzha­józási Részvénytársaság f. hó március 24­töl kezdve április 30-ig bezárólag Boglár ós Révfülöp között a köv. hajójáratot, tartja fenn : Boglárról indul 12 1 5-pkor és este = SALY A TOR-SÖR CSAP0LÁS= HUSTÉT VASÁKNAP és HÉTFŐN a I lIJiNÍGÁllI A és AMAZON szállodák éttermében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom