Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-06-29 / 26. szám

XI. évfolyam. Keszthely, 1907. junius 29. 26. szám. JPolitiliai hetilap. MEGJELENIK HE T ENKINT EGYSZER: VASÁRNA P. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL t »olt gaid. tanintézet épületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hír- [ detési megbízásokat, és reklamációkat Előfizetési arak. a szerkesztőség ciméie kérünk. Egész évre . . ... 10 kor. — p. Fél évre... . . 5 ,, — „ Kéziratokat nem adunk vissza. Negyet/ évre 2 „ 50 , Egyes szám ára 2o , Nyllttér petltsora alku szerint. Munkások és az aratás. Itt az aratás. Peng a kasza, villog a sarló, fürge aratónép' lepte el az aranykalászos mezőt. Ezúttal azonban elnémult az aratók dalos ajka s szomorúan fogtak a gyenge termés letakar itásához. A gazda gondteljes árccal jár köztük. Mig egyrészt a gyenge termés kilátása von mély barázdákat homlokára, másrészt aggasztja az a tudat, bogy kezdetüket vették már az idén is a mezei munkásság mozgalmai, melyek tavaly és harmad éve rettegésben tartották a magyar gazdaközönséget. Kilátás van rá, hogy a helyzet az idén sem lesz különb, ellenben lehet jóval rosszabb is. Tény, hogy a szociálisták éppenséggel nem fáradoznak azon. hoiry a népet békés hangulatban ringassák, sőt ennek ellenében mind erősebben szervezkednek, hogy általános társadalmi és politikai harcokra készitsék elő a magyar népet. A munkálkodó nép széles rétegei manapság már az utolsó faluban is szaturálva vannak -zociaíista eszmékkel és ha az egyszerű munkás, aki még a nevét sem tudja leirni, nem is érti a végcélt s a vezérek taktikáját, azt mindenesetre megérti, hogy a mozgalom révén jobb keresetet vivha.t ki magának. Nem hányhatjuk az illetékes körök szemére, hogy összetett kezekkel néznék ezt a veszedelmes mozgalmat. Ami szigorúságra a törvény jogot ad a hatóságoknak, azt mind igénybe veszik és való, hogy ezzel a szigorúsággal sikerült a múltban a gazdák érdekeit a szervezkedő munkásággal szemben megvédelmezni. Kérdés azonban az, hogy sikerülni fog-e ez a jövőben is. A hatósági beavatkozás csak ugy járhat eredménnyel ilyen esetekben. ha a sztrájk mozgalom nem általános. Ha a mozgalom általános, bizony veszedelemben a gyér termés, melyet napok alatt kell learatni Sfftz á<rr" crrv mtmmyfmm képes egy hold gabonát lekaszálni és megcsépelni. Éppen ezért nem az észszerüség utján jár az Omge és járnak a politikus agráriusok, amidőn egyre-másra sürgetik a munkásosztállyal szemben a drákói szigorúságú intézkedések és törvényeket, mert ezek kétélű fegyverek. Nagyon igazak van azoknak, akik azt állítják, hogy a most elfogadott cselédtörvénynek a reális életben semmi haszna nem lesz. Csodálatos, hogy nem akarják belátni, hogy a munkások nagy tömegét megrendszabályozni nem lehet és sokkal biztosabb, sokkal tartósabb a munkások tömegével megkötött béke, amely kölcsönös megnyugváson és megelégedettségen alapszik. Erre kell törekednünk elsősorban, ezt véssék be aztán lelkükbe az aratás küszöbén és ez a taktika. célra vezetőbb .lesz a harcos taktikánál. A terméskilátások gyöngék. Kára van ebből a gazdánaK éppen ugy, mint a részes aratónak és amidőn ilyen meg nem változtatható szituációval állunk szemben, egymás érdekeit kölcsönösen szem előtt tm-t\ a,'ke+l-az-aratá s nagy munká ján túlesnünk. A ko.szellem diadalmasan nyomul előre és éppen ugy, amint a múltban nem lehetett az uj, az emberiséget a kultura magasabb fokára vivő áramlatok ellen maradandó ered! ménnvel megvédelmezni, azonképen nem lehet visszaszorítani a mostan Magyarországon hódító útra indult szociális áramlatot sem. kell alkudni tudni. Ezzel meg A B A LAiU'NV líiÉK T AiiCÁJA. Az álom. (Vége.) Kfcbos Pista csak nézle, csak I ámulta egy darabig az eléje 113 ujtott, iratot Miül ha valami liderc-n\ omás ü né vele szeszélyes játékát, nem tudóit szóhoz jutni. Az az irat, azok a be.ük, azok a szép gömbölyded vonások agy lebilincseli ék n lelket, hogy barátjáról te Íj eseti megfeledkezve fennhangon kezdett olvasni »Álom.« Ali ! igen uioriuogá — ezt én irtani még tegnap, de hogyan lett folytatás^, hisz-n en nem irtain semmit s azért jöttem, hogy előtted kimentsem magamat — folytatá barátjához, ki mosolyogva olvasta vele együtt az iratot. »A1om« olvasá újra, mintha attól az egy szótól nem birna megválni, mintha valami vonzaná azokhoz a betűkhöz. — Folytasd hát tovább — szólt nevetve lvapossy Dani, ha minduutalan csak az elején kezded, sohasem olvasod végig, amit írtál. Mert há* ez az egész dolog a te kezed írása. Igaz, hogy megerőltet u.d magadat, hogy a máskor kusza vonásaidat most igy rendbo szedted, de hát ez még is csak a te Írásod. Kabos Pista hol az iratra, hol meg barátjára ve'e'te tekintetét. Nem tudta seiiogysem megértem a dolaot. Hiszen teljesen igaz, hogy azok a betűk az öveinek hasonmásai, de mikor tudja, hogy ő nem irt semmit.. Mikor tudja, hogy tegnap az egész délutánt kint, tóHöif.e az utcán. Egyszerre azonban egy gondolni, cikkázott keresztül az agyát), mitől sokáig utm tudta tovább folytatni HZ olvasást. De azután újra elkezdett. gondolkodni. Csak egy lény van, ki a7, ő irását ugy tudta utánozni, hogy nein lehetett a k.->ttő közölt külömbséget. találni, de az az egy lény nem írhatta. Az talau már boldog valakivel mással s nem jut eszébq, hogy az ö irását utánozgassa. Igaz, hogy azok a belük mind az övéihez hasonlók, igwz, hogy látott is tegnap egy ahhoz a rég elhagyott kedves lényhez hasonló alakot, de mégis lehetetlenség az egész dolog. O ö Újra a papírra fordította tekintetét. Taláu a többi sorok majd adnak magyartzntot, tnlán lel valami föna-at, aminek nyomán ki tud igazodni a dologból s míg £apossy Dáues mosolyogva szívta mellette illatos cigarettáját, újra olvasta tovább i.z iratot. • Holdvilágos, csendes este volt. Szellő sem rezgett a kisded verandát befutó délig nyitó sötétzöld levelei között ; hallgatott minden. A levegőt a százféle nyiló virág édes illata töltötte meg. Itt-ott látszott a párate't levegőben egy egy halavány fényű csillag s a holdvilág is mintha sápadtabb lett volna miut egyé 'kor. Csak a lágyan zsongó B.dalon habjai csillogtak a holdvilág tényében, mintha aranyból lett voina az e'géxz tó « »A veraud-i mélyén kén gyermek űl, bámulva a tündéries este kábító szépségét s bátortalan tekintetük ha néha találkozik, ijedten kapják fejüket n ás irányba. Ne vegye észre a másik, hogy az ő képével telik meg most az elábrándozó lélek « » \ domboldalt, bontó fiatal csalitban egyszerre megszólal a fülemile fá'dalmas, panaszos dala s amint hangjai átjárják az enyhe levegőt, felemeli fejét a könnyező szsp szőke leányka és szinte e^dőieg tekint. ragyogó kék szemeivel a mellette ü ö fiúra. Azután kezeik egymásra találtak, tekintetük egymásba mélyedt s a íiu önfeledt.en csókolta meg a leányka lehulló aranyfürtjeit.« Knhos Pistának elállott, a lélegzete. Mintha valami bűvös túlvilági lipug pendült, volna rne;; a lelkében, miuthá valami elragadó, bájos kép lebegett volna szemel előtt, folytonosan egy pontra irányozta tekintetét. Majd, mintha nem birná el a látvány hatását, lehunyta a szemeit, s mintegy önmagához beszélve lassan mormogott,. — Igen, ugy volt, emlékszem. Igen