Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-06-23 / 25. szám

8. BALATONVIDÉK 1907. május 12. meg ne akadályozná az állam egysége ellen támadó csoportok minősitlietlen eljárását ? Miért kell nekünk türnünk, hogy a mi halálos ellenségeink a saját Házunkban olyan nyelven zajongjanak, mit nálunk senkisem ért ? Ha a mi véreinknek pusztulniok kell Horvátországban a horvát nyelv nélkül, miért nem követünk el mi mindent, hogy a magyar nyelv a Dráváig minden körülmények között érvényesüljön ? S végre, ha minket a törvényhozásunkba befogadott horvátok olyan nj'elven akarnak állami egységünk kiépítésében, belső megerősödésében akadályozni, mit mi nem értünk, kötelesek vagyunk-e tiszteletben tartani az 1868. évi XXX. t.-c. azon rendelkezéseit, hogy a horvátok a magyar országgyűlésen »liorvátul is« beszélhetnek ? Vagy nincs-e hatalmunk, erőnk arra, hogy ha kell, erővel is megakadályozzuk az állami egységünk ellen intézett vakmerő törekvéseket ? Minden körülmények között gyors orvoslásra van szükség, mert ha a fenevad egyszer vért szagolt, sokkal nehezebb a megfékezése, mintha idejekorán megtesszük ellene az óvóintézkedóseket. Addig, mig valaki azl868.XXX. t.-cz. alapján minduntalan meggátolhat bennünket államiságunk kiépítésében, posványra épitünk s csakhamar összecsap fejünk felett az az áradat, amelyből a mult tapasztalatai szerint oly nehéz volt a szabadulás. Itt az ideje tehát, hogy, ha kell erővel is érvén3

Tt tudjunk szerezni jogainknak s kiszakítsuk törvényeink közül az olyan rendelkezéseket, mik némelyeknek utat, módot nyújtanak államunk egységének megtámadására s az állam souverain jogainak megtagadására. A fürdők hatása. Irta : Bodó Jenő crvostauhallgató. Reánk, keszthelyiekre nézve, kiket, az Isten azon különös kegyelemben részeltetett, hogy az áldott Balaton és a csodás Hóviz partjaira helyezett, benuüuket, nagy fontossággal bir az a tárgj, melyről szólni bátor vagyok. Mert, ha lehetőleg megismerkedünk azon tényezőkkel, melyekben a fürdő jó hatása rejlik, megismerkedünk akkor azon utakkal, melyen fokozatosan előrehaladva, képesek vagyunk a uálunk üdülést keresőknek a legkellemesebb üdülést uyujtani. Szilárd alapul kell elfogadnunk, hogy nemcsak a fürdő gyógyít, a fürdőhelyeken, liauem azon hygienikus és pszyhikus hatások is, melyeket a fürdőhely nyújtani képes. Es éppen a fürdőhely hj'gieuiai és pszyhikai hatásai azok a tényezők, melyekben hely van a fürdökezelőség tevékeuj'ségének ; azért jelenleg osak ezekkel foglalkozom. Régen elmúlt, már az az idő, midőn a fürdőnek elektromos és magueticus hatásait vitatták és most, mikor ismerjük a fürdő igazi gyógyitó hatásait, be kell látnunk, hogy a jó hatások felét a hygieuiai és pszyhikai hatások teszik. Ezek közé sorolom azokat a hatásokat, melyeket gyakorolnak a fürdőhely klímája, növényzete, magassági viszonyai, a légnyomás, a dietelicus viszonyok, a szabad ternlészei ben való tartózkodás, a kirándulások, a séták és a társaság, sőt talán ide sorolhatom a suggestiv hatásokat is. Mindezek igen nagy hatást gyakorolnak az üdülő lelkületére. A szép, sima, messze terjedő víztükör a nyugodtság érzetével tölt el bennünket, mikor pedig háborog a viz, hullám hullámot kerget, akkor mi — az ember — izomórzéssel tele, energiánk tudatában szálluuk szembe a hullámokkal és tágult tüdővel élvezzük, hogy uii szilárdan megállunk. Azon ható téuyezők, melyeket az előbb felsoroltam, nagyon kedvezően vannak meg a mi Balatonunknál és Hévizünknél. Klímája kellemes, erős nappali meleget nem vált tel éjjeli fagy ; nincsen huzamosabb ideig tartó esőzés, mely leverően hathatna az üdülőre. Magassági viszouyaink, légnyomásunk szintén kedvezőek a kellemes életre. Növényzetünk pompás, parkunk mindkét fürdőhelyünkön bámulatos ; szinte felhívnak bennünket a természet nyugodt élvezésére. Dieteticus viszonyaink — pedig ez a legfontosabb — kielégitőek. A keszthelyi kouyhák ki tudják elégíteni az igényeket. Pedig azt ki kell ám emelnünk, hogy jó konyha nélkül hiába van jó fürdő. A szabad természetben való tartózkodásra mindenkinek megvan náluuk az alkalma. Ebben senkit egyébb viszonyok nem gátolnak. Hanem azután a társaság, a kirándulások, a séták és suggestiv hatások megvalósításukban a fűrdőkezelőségre várnak. Az ember társas lény és hiába dicséri az egyedüllétet, szive társaság utáu vágyik. Teremtsünk hát igazi fürdő-életet. Különösen nagyobb kirándulásokat, kell rendezni, hogy a hozzánk érkező, vadregényes vidékünk nevezetességeit is megismerve, vágyódjék ide. Minél több felejthetetlen napot, szerzünk az itt tartózkodóknak, aunál több vendéget biztosítunk magunkuak. Rendezzünk hosszabb gyalogsétákat, csónakkiráudulásokat, rendezzünk >— rnoudjuk — hetenként egyszer társas összejöveteleket, pl. este 8-tól 11-ig koncerttel éa tánccal. Megvan ez jósikerrel Gleichenbergben is. Nagj'on fontosak végül az üdülőre a suggestiv hatások is, azaz, hogy a beteg bigyje is, bogy neki a fürdő használni fog. Ez pedig mikor történik meg ? Hu a fürdő ismert, orvosok által ajánlott — szóval divatban van. — Divatba pedig egy fürdő nem jön, hanem divatba kell hozni. Erre pedig szolgálnak az előbb említettem dolgok és az ismertetések. Legelső sorban is ajánlanám, hpgy készítsünk egy Írásban és képbeu teljesen megbízható útmutatót, mely azonban minden tudományos fejt,égéstől távol álljon, hogy világosságban ne szenvedjen hiányt. Adjuk elő röviden a pszyhíkailag ható tényezőket és azt, hogy nálunk hogyan ós mennyiért, lehet, megélni. Szóval adjunk a közönség kezébe kalauzt, mely őket, hozzánk vezérelje. kalapját és csakhamar elvegyült az utcát betöltő járókelők között. De hiába, futkosta be a körutakat, a virágos tereket, hasztalanul nézegetett az őrülten szágu'dó villanyos kicsik után, nem talált olyan alakokat, kikkel érdemes lett volua tovább is foglalkoznia. Azok, kik az Útjába akadtak, ha pillanatra vonzóknak tűntek is fel előtte, osakbamar visszaestek az utca mindenuapi alakjai közé. Mit írjon olyan alakokról, kiknek hétköznapi, semmitmondó ténye elöl szinte menekült mindig. Neki olyas valakire volt szüksége, aki megjel9iiésével, bájával, eredetiségével meglepi az embert, aki lázba, izgalomb' hozza a vért. Hosszú kóborlás után fáradtan érkezett meg az Octogonra s hogy egy kissé kifújja magát, az egyik sarkon megállt. Egy darabig nézte a nyüzsgő emberáradatot, mely minden pillanatban más és má alakot ölt és mégis ugyanaz marad, a száguldó villanyos kocsik tarka népségét és szinte megfeledkezett arról, hogy miért kóborol az utcákon. Pillanatra gyönyörködtette az a forgó emberáradat, mely látszólag — mint a nyüzsgő hangyaboly népe — szünet nélkül jár, kel céltalanul és morajló zajával tölti meg az utcák levegőjét. Egyszerre azonban éles hang üti meg a fülét, mely kizökkentette gondolataiból s amint hirtelen megfordul, az egyik induló villanyos kocsin egy bájos fiatal hölgyet lát, ki mindkét kezével integet feléje s mosolygó alakja még a távolból oly ismerősnek látszik. — Igen, igen — mormogá magában — ismerős. Ismerős az a szép aranyhaja, a lengő alakja, azok a búzavirág szemei, az a bíborpiros nevető ajka és mégsem tudom, hogy kicsoda. De tudnom kell minden körülmények között. Az ilyen bájos jelenségeket nem lehet csak pillanatokig látni. Az ilyen jelenségek mély nyomot hagynak az ember lelkében. Utána meg3

7ek — folytatá tűnődését magában, mialatt a legközelebb induló koosira felkapaszkodott. — Utána kell mennem ós meg kell tudnom, hogy ki, mert ilyen jelenséget csak egyet ismerek. De egyszerre sötét felhő borult a homlokára s hideg veriték-cseppek görbültek végig kipirult arcán, mit hiába simítgatott végig a kezével. S amíg a villanyos őrülten száguldott vele az eltűnt, kedves alak után, mély sóhaj hagyta el ajkait. — Igen. igen — gondola magában — ismerlek báios angyal, hiszen hozzád volt és van fűződve a lelkem attól a pillanattól fogva, mikor először megláttalak. Ismerlek, mert téged láttalak mindig, ébren álmaimbau. De minek jár vissza kísérteni a te alakod, miért, nem hagyod felednem, hogy az én számomra nem terem boldogság sohasem ? Hiszen azóta, bogy elhagytam azt, a csendes, kis hajlékot, melynek te voltál fénye, királynője, mióta a parti ligetek fülemiléinek bns dala helyett a nagyváros örökös zaját kell hallanom, nem tudom feledni úgysem, hogy eljátszottam mindent a világon. Ah ! ha vissza lehetne azt a régi boldogságot álmodni újra ! — Végállomás — hangzik egyszerre a kalauzok kiáltása s a Kabos Pisla gondolatokba merülve szállt le a kocsiról. Azután lázas sietséggel szaladt, a másik kocsihoz, amelyen az ő kedves ismerőse utazott, de már hiába. Az a kedves alak, kinek a képét ő oly régóta a szivébe vésve viselte, eltűnt újra. Hasztalan tudakozódott, utáua a kalauzoknál, nem tudtak azok róla semmit. Hiszen annyi nagyon szép ,'eány utazik a villanyosokon, hogy nem érnek ők rá mindegyiknek a szépségét, megbámulni. Hiába kutatta végig azután a legközelebbi utcákat, hiába ácsorgott a kávéházak előtt, minden igyekezete kárbaveszett. Akit várt, nem jött többé visszu. Fáradtan, porosan ült le az egyik kávéház elé, honnan az egész teret jól beláthatta s innét, figyelt mindenre, mi körülötte történt. Talán visszajön mégegyszer az ő hőn szeretett Ellájának a képmása. Igen csak képmása, mert ő maga már bizonyosan más ember nejévé lett. De erre a gondolatra mintha valami mérges kigyó marta volna össze a szivét. Hát lehetséges volua az, hogy aki oly sokszor fogadta neki, hogy szereti, hogy szeretni fogjá örökké, ki boldog volt, ha az ö közelében, lehetett, most megtagadja önmagát s más karjaiban találjon boldogságot, nem az övében. Olyau ingadozó volna az a leánysziv, melyre ő egykor életét, boldogságát, oly örömmel bízta volna, hogy könnyen, a legelső szóra elhomályosult benne az első édes ideál képe ? De nincs-e igaza annak az elhagyott leánynak — folytatá tovább kinzó gondo-