Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-06-16 / 24. szám

8. BALATONVIDÉK 1907. május 12. Fürdőinkről. (—) It,t vagyunk a »szezon« kezdetén. Méteres hirdetések, reklám-képek, könyvek s ismertetések csalogatják, hívogatják az üdülni vágyó közönséget. Ami az előtt szokatlan volt előttünk, Hévíz, ez az Istenáldotta gyógyfürdő is kilépett a nyilvánosság mezejére, A fűrdőigazgatóság fővárosi lapok hirdetéseiben hívja föl rá a közfigyelmet. Ha több nincs, egyelőre ez is valami. Bár képes felhívások s prospektusok itt is el fognak kelni. Mert ez a fürdő JS érdemes erre, akár rendkívüli hatását, -vagy rendkívül szép és vonzó természeti elhelyezkedését tekintjük is. Keszthelyről azonban nem hallunk semmit. Hirdetés, prospektus, plakát — késik, pedig villamvilágitásuuk megvalósultával eggyel több okunk lenne nekünk is e tekintetben kissé szerénytelenebbnek lenni. ; É* ha kifelé kellőleg ismert,eltük Keszthelyt, mint fürdőt, belintézkedések sem ártanának sok tekintetben, hogy az ide vonzott fürdőző publikumot meg is tartsuk. Hogy többet ne említsünk — ott van hamarjában, miut rendezendő kérdés — a lakásügy. Általánosan tudott dolog, hogy szállodáink és vendéglőink nem elégségesek a fürdővendégek elhelyezésére. Magán lakásokat kénytelenek igénybe venni a vendégek. Ezek pedig privát tulajdonosok tetszésétől függvén, szabad alku tárgyát képezik. Nem lehetne-e itt hatósági és társadalmi uton valamiféle szubályozást s a lakásolc osztályozásának megfelelő aregységet megállapítani ? — természetesen a tulajdonjog megóvása mellett. Mert uem ritka az eset, hogy a piivátlakó fürdőző borsosán fizeti meg a szabadegyezkedés árát Köztudomás szerint ugyanis nem keveseu vannak városunk háztulajdonosai és lakói között, kik a két hónapi szezon alatt akarják az egész évi házbért a fürdőző publikumon bevasalni. A másik, amire nem igt>n gondoltunk eddig — Keszthely megközelítését lehetővé kellene tenni a szegényebb néposztályok számára is. Még pedig közintézményszerüleg. Közintézmények létesítésével. Érre volna alkalmas egy Népház, vagy t-zálloda, hol a szegényebb sorsú fürdőzni kénytelen közönség mérsékelt, áron nyerhetne lakást és ellátást. Ez még nem elég. Magát a Balatont is megközelitbe többé kelleue tenni számukra, nem a nádas felöl, hanem alkalmas ós igen mérsékelt áru népfürdő létesítésével. Mert sajnos nemcsak a szegéuyebb sorsn vidéki népíéteg van a drágarág miatt fürdőinktől elzárva, de helybeli kisebb jövedelmi polgárságunkra is nehézkes dolog a szigetfürdőt megközelíteni. Ha csak le nem akar számolni bizonyos tekintetekkel s a nagy lét szabad ege alatt nem szánja rá magát mindenek szeme láttára Adám koszlümbe helyezkedni. Ilyenek ugyan ott kétségtelenül találkoznak. Minden ruhától megválva, a szemérmet félretéve nemcsak a Balatont keresik föl, de, hogy luhátlanságuk in?g kirívóbb legyen, az érkező vonat utasait is kevésbbé tisztességes fitogtatásokkal, taglejtésekkel és versenyfutásokkal mulattatják, hogy ne mondjuk molesztálják, egész a megbotránkozásig. Csak természetes, hogy ezen ós még j ezenebb szemérmetleuségek miatt azután a i szegényebb sorsú családok már csak gyermekük miatt is kénytelenek távol maradni a Balatontól, itt kö/.vetleu a Balaton partján. Egy olcsóbb népfürdő létesitése ismét oly kérdés, mely elöl a város ki nem térhet. De a közönség szegényebb része, no meg a közszemérem és lisztesség szempontjából is — nera szabad kitérnie. Kezdettől fogva hangoztattuk ennek szükségéi, s hangoztatjuk most is. Mert városunk más sok humánus intézményéből ennek sem szabad sokáig hiányoznia. Ha még az élelmezés olcsóbbá lételére sikerül a városnak modus vivendit kitalálnia, Keszthely látogatottsága hova-hamarább meg fog kétszereződni. Nem lehetne-e itt a piaoi közvetítők kufárkodásait, redukálni egy hatósági, vagy városi élelmiszer árucsarnokot létesíteni en miniatűr a Magyar gazdák budapesti vásáicsamoka mintájára ? Ha jól emlékezünk, a Balatoni szövetség az élelmezés olcsóbbá tételére ilyesmit is tervbe vett, szövetkezeti alapon. Ha a város nem eszközölhetné, nem tehetuék-e meg azt vidéki földbirtokosaink és gazdáink? Vagy velünk kapcsolatosan a már is nagy eredményeket elért helybeli ipari hitelszövetkezet egy ilyen üzletág bevonásával ? Elsősorbau is a tagok, másodsorban a, városi publikum és a fürdőzők lennének hálásak egj' ily hézagpótló intézménynek bevezetéséért ! Tessék megpróbálni — sikerülni fog. EIEEI. — Kinevezés, őfelsége a . király Háry István dr. megyei főorvost a közegészségügy terén kifejtet,t tevékenységeért kir. tanáosossá nevezte ki. — Tornavizsga. Nagy és előkelő közönség jelenlétében folyt le a múlt, szombaton a főgimu. ifjúság tornaviz«gája Először szabadgyakorlatodat mutatott be a székesfehérvári ' versenyen részt vett mintacsapat, majd versenymászás és szertorná'/ás következett. A mászásban elsők lettek : az I-*ő osztály csoportjából : Vida Lajos, a Il-ik osztály csoportjából : Nagy István, a Ill-ik osztály csoportjából : Gódán Lajos, a IV-ik osztály csoportjából : Angeli Márion s a főgimnázisták csoportjából : Váginger István. Utána szertornázás volt nyújtón, korláton és lovon, három csapatban egyszerre. Különö->eu kiváló szép mutatványokat láttunk a lovon, melyen a székesfehérvári győzők mutatták be versenygyakorlat aik* t. Majd magas nyújtón ós korláton mutatták be gyönyörű gyakorlatukat. a legszebb testtartással. Egyesek kiválóan szép mutatványára nem egy-zer hangzott zugó taps és éljen. A sulydobásban Domokos Gyórgy 12'76 méterrel első, Scheiber 11-60 méterrel második és Kolodzey Ferenc 11*25 méterrel harmadik lett. Szép volt a magas uerás is. Domokos György puszta földről 160 c/méiert s Puchmann Gergely 150 o/métert ugrott. A távolugrásban első Puohuiann Gergel}' lett 5'85 méterrel. A szép ünnepélyt, mely ismételten meggyőzött beunünk 't arról, hogy ifjuságunk te9ti nevelése Lukács István tauár személyében igazáu hivatott és szakképzett ember kezébe vau ldtéve — a szózat hangjai zárták be. Az ünnepélyre ezúttal először szedtek belépődíjat. Befolyt 69 kor. 30 f. jegyekből és 7 kor. 70 f. felülfizát ésekből. Összes bevétel: 77 kor. Felülfizetni szívesek voltak : Barna Mintha folytonosan hallaná azokat a csengő hangokat, mik lángra lobbantották néhány percre a vérét, mintha látná azt az imbolygó, gyenge alakot, ki annyi bizalommal fonta ölelő karjait az ő nyaka köré. Lámpát gyújtott. A világosság majd elűzi a homály borzasztó árnyalakjait. De mintha a lámpa fényében is ott táncolna az a libegő alak, kitől ő annyira retteg, mintha a láng sercegésében is azt a hangot hallaná, mi megdermeszti az ő szivét. Nem tud gondolataitól szabadulni mik nem engednek neki nyugtot. Látja magát ott a kőrösparti palota kertjében, hol még nem kellett a saját lelke elől bujdosnia. Visszagondolja az illatos ligeteket csattogó fülemiléikkel, a virággal szegett partokat lágyan susogó kalásztengereikkel s ingadozó búzavirágaikkal. Ott látja maga előtt az enyhe szellőben zsongó habokat, a csacsogó vizbe lehajló sárgaliliomokat s a partra kúszó kék nefelejcset. Azutáu tovább szállanak gondolatai és megjelenik a parton egy ifjú pár boldogan, örülve a természetnek, az életnek s újra érzi lelkének azt a mardosó fájdalmát, mit akkor érzett az ő láttukra. Mintha még most is égetné a szivét azoknak a boldogsága, mintha még most is fülébe rezegnének azoknak gondtalan kacagásai. Hogyan megváltozott azóta minden ! Mennyi áldozatba került az, hogy az a nevető kékszemű angyal az ő kedvéért, a csábító gazdag úrfi kedvéért megtagadta szerelmesét. Mennyi veszedelembe került, mig azok a nevető szemek ő rá mosolyogtak, mig azok a puha karok az ő nyaka körül fonódtak össze. De ha eszébe jut az a borzasztó látvány, mikor az elhagyott, hűtlenül elárult kedves kétségbeesve vetette magát a zugó folyóba, mikQr visszagondol arra a boszut lihegő alakra, ki éjjel-nappal szakadatlanul a nyomában volt, hogy a csábitót megbüntesse, ha eszébe jut az a sok gaz. tett, mivel kérlelhetlen ellenét, megakarta törni, akkor megátkozza azt a pillanatot is, melyben őket először meglátta. Es most ismét itt van, újra fenyeget az az ember, kinek nevét ugy szeretné kitörülni az élők sorából ; újra 113'omára akadt az a boszuért lángoló, kibékíthetetlen ellen, kinek életét, boldogságát ő tette tönkre örökre. Hiába pusztította ki még a családját is, hiába égette fel azt a kőtösparti kis lakot, mely egykor annyi kedves órának volt tanuja, hasztalan küldött orgyilkosokat a földönfutó ellenségre, a kikerülhetlen sors újra eléie hozza azt, ki remegéssel tölti el lelkét. Nincs hát menekvés az elől, kit az ő ostorának rendelt a kérlelhetlen végzet ? De talán nem is igaz ez a hir. Talán csak a név hasonlatos. Hiszen annyi szenvedés után, mit ő okozott annak az embernek, már meg kellett törnie s nem lehet többé ereje arra, hogy neki árthasson. Azután meg mit is tehetne, ha ő volna is noki az a nyomorult. Hiszen csak akarnia kell és újra eltűnik a környékről az ő ellene. — Nem is értem — folytatá tovább beszédét — miért van oly rettegés a szivemben valahányszor csak rá endékezem ? Ez csak a túlságosan érzékeny lélek aggódása. Majd elmúlik az izgatottság s nem kell többé haszontalan képzelődésektől rettegnem. Hirtelen kinyitott egy szekrényt s kivett belőle egy csillogó revolvert s amint ujjai között ide-oda forgatgatta, újra tovább fűzte aggódó gondolatait. — De minek jött ide ? Mit akarhat itt ? Hiszen nem tudhatja ő azt, hogy én. itt vagyok. Annyi ideje már, hogy utoljára láttuk egymást. Bizonjára elfelejtette már ő is azt az átkozott percet, mikor boldogságát szétdúlva találta s örök boszut esküdött ellenem. — Akármikónt van is — folytatá tovább —• egy ideig még mentve vagyok minden támadásától. Sok idő kell még ahoz, hogy itt magának társakat szerezhessen s mint szokta, azoknak a segítségével törjön ellenem Addig minden eshetőség ellen megvédelmez ez a kis jószág. A többit meg majd megmutatja az idő. És mint aki legjobban végezte dolgát, leült az ablak elé égy nagy karosszékbe. De mintha várna valamit, miutha aggódnék valami miatt. Hiába erőltette szemeit a távoli hegyek mögött felkelő holdvilág felé, tekintete újra, meg újra csak a háza előtt kanyargó országutat szegélyező sövényt kutatta végig. Mintha csak rablók támadásától félne. Ujjai idegeseu doboltak a kinydtott ablaktáblákou. Hirtelen valami gondolat cikkázott át az agyán. Bizonyosan meg kell tudnia, hogy idaérkezett-e már az az ember, kit