Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-05-26 / 21. szám

1907. május 12. BALATONVIDÉK Ö. kor., katonáknak őrmestertől lefelé és gyer­mekeknek 50 fillér, állóhely 60 fill. Isko­lai növendékeknek 30 fillér. — A budapesti >Zalnmegyei Kör« szombaton tartotta meg Havas Vilmos el­nöklete mellett Il-ik rendes közgyűlését, mellyel első évi működését bezárta. Az elő­terjesztett titkári évi jelentés, mely szépen emlékezik meg Wlassies Gyula, a közigaz­gatósági biróság elnöke, diszelnökségó: öl, valamint a pénztári zárszámadás, sz^> ered­ményről tesznek tanúságot. Ezeknek tudo­másul vétele után a nyári szünidőre az ügyek vitelével az elnököt (I. VI. Király-u. 38. I. 25) ós Neumann József pénztárnokot (1. VI. Lázár-u. 18. II. 17) bizták meg, kik mindennemű felvilágosítással szívesen szol­gálnak. — Vettük a köv. gyászjelentést. A sü­megi községi elemi népiskola tanítótestülete mély fájdalommal jelenti, hogy szeretett kedves kartár>a : Károlyi János elemi nép­iskolai tanító ós oki. toruatauár hosszú kí­nos szenvedés után Budapesten folyó évi május 21-én 57 óyes korábau, tanítói mű­ködésének 39 ik égében meghalt,. A felejt­hetetlen kedves kartárs és jóbarát hűlt te­temeit e hó 22 én délután 5 órakor a rá­koskeresztúri temetőben helyezik örök nyugalomra. Lelki üdvéért a szent mise f. hó 25-én reggel fél nyolckor lesz a sümegi plébánia templomban. Sümegen, 1907 május 22-én. Az örök világosság fényeskedjék néki ! Áldás emlékére ! — Villanyvilágítás. Városunk villauy­világilása, melyet a közönség oly sóvárogva vár, rohamosan közeledik a megnyitás felé. ugy, hogy most már csak napok kérdése a várva várt, pillanat. A. gépezetek teljesen készen, a gázmotorok felfütve várják, hogy a motor kolossusok lenditö tömegeit moz­gásba hozva a k< zvetleu kapcsolt dynamók segélyével létrehozzák a villanyos ener­giát. mely hivatva lesz Keszthely sötét, és sáros utcáit nappali fénnyel ellátni. Érte­sülésünk szerint a gépek kipróbálása fo­lyamatban van, accuminulátorok töltése is serényen folyik, melynek befejeztével a vá­rosi hálózat is bekapcsoltatván megtelik azzal a megmagyarázhatatlan erővel, mely lámpákat izzásba hoz, megkímélve a házi­asszouyokat a kormos petróleum lámpáktól, majd füt, főz; kis ós nagyipari motorokat mozgásba hozván, a? emberiségnek oly ál­dásos tényezőt lótesit. Továbbá biztos for­rásból arról is értesültünk, hogy a városi villanyos vasút létesítésén is erősen tár­gyalnak s a jövő hó második felében a minisztérium részéről is megtörténik a hi­vatalos bejárás. — T. olvasóink figyelmébe ajánljuk a főváros legelőkelőbb bankházának, a Róth Bankháznak, lapunk mai számában közzé­tett hirdetését. — Belga ós Francia töke Magyaror­szágon. A >Belga Francia Pónzcsoport*, mely tudvalevőleg Belgium és Franciaor­szág legnagyobb pénzintézeteinek szindiká­tusaiból áll, a magy. szent korona országa­inak területén való elhelyezésre 100 millió arany frtot engedélyezett. Európa ezeu leg­hatalmasabb Pénzcsoportja e készpénztöke folyósításával Budapest legtekintélyesebb bankárját a Róth Bankházat bizta meg. Felhívjuk a T. olvasó közönjég figyelmét a főváros eme legnagyobb Bankházának lapunk mai számáb«n közzétett hirdetmé­nyére. ' Balatonmelléki levelek . .. Tel^éntetös Szörl^esztő ^r 1 Hát meggyüt.t án a Csicsa ! Ippejg szent Pünközsd naptyán, mikó kigyüttek a lótányáru. Én esseg nem mehettem e', mer' hogy a zábrázatom nem engette, tialom a zasszony az ottanuék vót, a Zisteu panasz­néven ne vegye. Még utánuo is ott uiaratt a szent ájtatoskodás rnián. Ippejg fokbajmávó dörgögettem a po fámot, — mer' hogy az a fájéntos söprii pálinka má' e'fogyott — mikó belépött a Csi osa. Aszongya Dicsértessék a Jézus Krisztus ! Agygyon a Zisten szöröncsés jó napot mindközöuségösen. Oszt, mikó nyúj­totta a kézit, aszougya : hát, hogy vau Pé­tör bátyám ? Meg van esseg firissen ?' Mon­dok : köszönyöm a szüves kérdésödet. hát a mind látod. Aszougya : hát a Böske né­ném nem beteg ? Mondok : nem. E' vau esseg léláuyáro, de még nem gyütt haza. Ajis egésségös — köszönyöm a kérdésödet, maj' megmondom nekije — csak ippejg, hogy a csípejét fajlólla, mive a mut este leesött a hébu. De hát máskéb meg van egésségbe. Meghá f e' kis szamárkehét ka­pott, de hát az csak ollan van — nincs. Mondok : hát inkább ? Aszongya : a nyanya — hálá Isten — mos'má' ihatik e' kis szivapálinkát, regge­lűnként, de előbb még a kurumpit se tutta megennyi. 1' Mondok neki : fille oda a padra, oszt tedd fő a kalapodat, nem muszáj bennün­ket megsüvegöuyi, mer' hogy nem vajunk teens urak. Maj' mingyá' meggyün a Kata is., E'küttem a hegyre e'kis borér' mondok, ha e'taláná gyünynyi, megtugygyalak kiná­nyi. A zasszouy meg e'kis köttet sütött a számodra. Olt van a zasztófijába, nyisdd meg, ha van rá kiváucsid. De hogy nem vót eliös a Csicsa, nem nyitta meg, halom csak bogarászott a szöme a Kata utáu. Mindétig azt leste, mikó re­ped meg a zajtó. Nem sok időre rá, meg is nyillott a zajtó, de a^Csicsa ollan pofát vágott a begyüvő láttára, mind, aki disz­nóra megüti a zjgész bankot, oszt tökfőső gyün rá. A zasszony gyütt meg a harma­dik létáuyáru. Hát, a Kata hun van ? mondok a zasz­szonynak. Kinn van — aszongya - a kony­liábo, mer' hogy nem mer begyünynyi. Aszougya igön szégyönli magát a Csicsátu. Mondok : hát akkó te menny a kelébe Csicsa, ha ecce nem mer begyünynyi. Ha­lom azt megmondom, hogy ne beszé' va­lami hjábovalóságot nekije, mer' akkó nem fordul meg. Mikó küment a Csicsa, mondok a zasszonyuak : nézzé csak kii ottanuék a ha­sadókon, esseg mit csinyánok, oszt hógasd a beszégygyiiket is. Úgyis tett a zasszony. Oda át, a zajtó surdókba, oszt hógatózott. Na, — mondok : mit láttá ? Aszongya egész hakkó : halli-e ? a Csicsa megcsípte r, kargyát a Katának, oszt aszonta nekije, hogy nózzöu rá. Erre a Kati liátbo vágta, oszt visszafordut a ke­mence szájáhó. Mikó aztotat kérdözte a Csicsa : mér' haragszó. Aszongya a Katám : iszen nem haragszom, mer' hogy só'se bántott engöm. Aszongya sziutég a Csicsa : hát e'gyüsz-e hozzám ? Nem vájok ám semmi nókün való, mer' hogy még három évi szösz is van a pallásunkon. Sziutóg jármos jószágunk i<< van. Disznófélébü sincs hiányosság — csak még éppejg te köllené. Asszongya erre a Katám, de csakúgy e'forduva liátturu : isze' én ugy se' köllök keduek, mer' hogy gazdaggyabb lányt is kaphat. Meghát, aztotat se tudom, hogy hát mit szól a nyanya. Mondok : no hát akkó csak gyere on­naj, hadd beszégessenek. Nem jó üket za­varnyi, mer' hogy e'szégyönlik magukat. Halli-e embör ? aszongya a zasszouy, 1 kü kéne kérdöznyi a Katát is, hogy hát kedvébe van e a Csicsa ? liter' hogy mutkó ugy szóbeszéd közbe aszoma, hogy e'kicsíi nagyolla. De ajér' ha aztotat a tődeket. a kezikre iratytyák, akkó nem veti meg. Halli e ? aszongya Boris néném, hogy még t.avali zsirgyuk is van. Hát az a sok borsó, aki a palláson van ? Moslannék is e'raktak 4 zsák kurumpit a csádépi fődbe. Meg azt is mouta — pejig én nem kérdözősköttem felöle — hogy minden istenáldott nap 5 liter tejet fejűek. Hová gondol a zisten vi­lágajér' ! ottanuék jó módba helözi magát a Kata. Na — mondok a zasszonyuak — mosmá kukucsá' kü. Jej ! aszougya, oszt odafutott, a zá­gyomhó — halli-e ? ez a cudor lány fő­kapaszkodott a Csicsa nyakára oszt erő­nek-erejéve harabdáuyi akargya. Akamasin a Csicsa valami rossz szót felett nekije. Jézus Márjám ! ha megtalállo harapnyi. Ejnye no — mondok, oszt főüt.em a zágybo — kácsd csak be a Csúcsát, ha ecce ugy van, mer' hát lia megharaptya. No Csicsa — moudok — hát meg akart a Kata harapnyi, vagy mi, hogy ugy a nyakadba csipejszködöt.t, oszt a fejét kapkotta ? Nem a' — igy a Csicsa — aztatafc moutam nekije, hogy sokkó kisebb mind esseg ón, oszt aszougya, ha nyújtózkodik uetn sokkó kisebb, mind esseg ón. Hát ajér csimpaszkodott a nyakamba. De hát ajér ! . . . Jó van j5 ! mondok — ajér azt nem kő senkinek se' tuuynyi . . . halom csak aztotat mondom, hogy a zasszonybu a ki­csike is elégsógös. Hát mosmá' tudod ki­nek mi a száiidéktya, oszt boszélló a za­uyáddó, mond meg nekije, hogy mindkö­zöuségösen tisztöllük. A Katátu meg ne féllé án ! hogy ollan kapBrcsi, meg csáfér­tös fejórnép. Maj' összeszoktok. Illen vót a Böske uónéd is sokájig. Mindétig pörkő­nöm köllött. Most is mindétig a szólás közbe ü zárgyo be a zajtót. Értőd hogyan mondom ? A züvó a zutolsó küfelelet min­détig, de má' akkó a templom dombru'szo­kott vissza káttanyi. Maj' én átadom esseg a hivatalomat, oszt a sterázsobottó e'kor­mányozhatod a zegósz világot. Erre e szóra a Katám — aki a zaj­lóba hógatozoit e'kezdött hangosan rénya. Mondok : mi ja ? Aszongya róva : akkó nem mögyök e'. No persze, iszen igaza van nekije, mer' hogy ösmeri a zaptyát, meg esseg a sterázso körösztös botnak a termószettyét. Meg az auynya is beszéhetött nekije. E'hiszi Tekéntetös Uram ? Tisztelettel Zacskó Pétör födniüves paraszt és bakter. Szerkesztői izenet. F. A. Helyben. Bátran írhatta volna cimül : „Kínrimek", avagy „A liét legrosszabb verse." Bizonyára Pegazusnak nézte a jámbor fülest, amelyre ült. A zengeményből mutatványul le­közlünk három versszakot, de eleve is tiltakozunk azon igéret beváltása ellen, melyben „tároák és életképek fogják követni a kiadóhivatalt." Vág;yak. Tavasz elején a virulás idejét érte. A kis lány szive örömmel telve. Tavasz után nyár jön, sok a titok A kis lány szive szeretve dobog. Tavasz után nyáron ujabb a vágy. Szeretni vágyik szölkét barnát. Szivébe titkát sokáig rejtegeti A mig a szivét őszig bánat emészti. A legény, s leány is, mindég szeret Minden nap ujat-ujat azután Nyártól másik nyárig mindég udvarol Mig ősszel a falevél irár lehűlt. K. I. Pacsa. Megint elkésett. Hozni fogjuk okvetlen. Laptulajdonos : Bontz József. Felelős szerkesztő : Németh János. Kiadó : A szerkesztöseg. N Y I L T T E R.*) *) E rovatban közlöttekért nem vállal fe­lelősséget a Szerk. Köszönetngilvánitás. Mindazon igen tisztelt ismerőse­inknek, kik szívesek voltak felejthe­tetlen nőm, leányom, illetve roko­nunk elhalálozása alkalmával kifejezett részvétükkel enyhíteni, ezúton fejez­zük ki őszinte köszönel ünket Keszthely, 1907. május 23-án. Kálmán Viktor és a gyászoló család.

Next

/
Oldalképek
Tartalom