Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-05-05 / 18. szám

8. BALATONVIDÉK 1907. május 12. Vájjon a vallás szelíd, békét s megnyugvást hirdető tana nem inkább teszi-e őket boldoggá, mint a gyűlölködés izgató hangja? Es az a haza, melyen bölcsőjük ringott, nem inkább ad-e nekik otthont és megélhetést, mint az internacionalizmus hazátlansága ? Gondolkozzanak a május elseji mámor után ezekről s bontsanak uj zászlót — a régit, a nemzetit, sorakozzanak ez alá, helyezzék csak annak tetejére vissza a keresztet, mely alatt őseik is fáradtak és küzdöttek s jó, legyenek szociálisták, de keresztény és hazafias szociálisták, kik Istent félnek, királyt tisztelnek, hazát szeretnek, kiknek a szózat a mindennapi énekük. Meglátják munkástestvéreink, mellettük és velük lesz minden igaz és jogos ügyükben az egész polgári társadalom. Reakció. (*) Minduntalan találkozunk e szólammal. Tud valaki arabusul, vagy nem tud arabusul; frekventált valaki valaha latin iskolát, vagy nem frekventált gimnáziumot; tanult valaha, vagy nem tanult latin grammatikát, doktori ciinet hordoz valaki becses neve előtt, vagy meg kell elégednie az egyszerű nyárspolgári névvel, dolgozzék valaki az akták tömkelegében hivatalos büróbau, vagy a tisztes műhelyben, avagy a puli melle-1, szónokoljon mint tisztes honatya az országház kupolás csarnokában, vagj' mint hivatott néptribun a szabadság alatt lelkesedő szocialista tábor előtt, ha hozzá fölvilágosodott s liberális akar lenni a szó legkristóffibb értelmében, nem feledkezhetik meg a minden idők legveszedelmesebb jelszaváról : ki kell bökni a nagy szót : reakció, sötét reakció ! Ennek a divatnak hódolt dr. Halász ur a mult hét utolsó előtti ülésén a t. Háznak. A sajtóról esett szó. Es Halász hátán menten hideg borzongás futott végig. Reakciót kiáltott. És mikor némileg kérdőre vonták volna, sietett a reakció vádját a néppártra kenni I Innét is azonnal megkapta főnnebb nevezett ur a választ, melyben tudtára adták, hogy oly szólammal dobálózik, mit maga sem ért, — dr. létére sem ! De nát divat, djvat ! Es mint főnnebb kifejteni volt szerencsém, nemcsak okleveles doktori körökben közkeletű e szólam, otthonos az minden körben, hol félnek a szentelt viztöl, meg a néppárttól. Kiáltsa csak el valaki magát: reakció! Száz és ezer torok viszhmigozza azonnal. És a haza megmentődött ! De hát mi az a reakció!? Visszahatást jelentene, vagy mit? Hát ha igen, akkor már még sem lehet olyan szörnyen veszedelmes. MIr pedig a keresztény elvek nem azért vaunak, hogy véka alá rejtessenek, hanem, hogy érvényesüljenek. Elvei, érvényesülni akarnak minden vonalon. Helyet kérnek maguknak minden téren. Ha ellenkező nézetek, avult fogalmak kiszorítják : reagálnak, nam hagyják jogukat az élethez. Kisütötték törekvésükből a reakció vádját — vissza a sötétbe ! Kész a vád : középkorról, sötétségről, szolgasagról stb. stb. szabadelvű fantazmáról. Mivel pedig a néppárt a krisztiáuizintis nemes elveinek érvényesítését, jogainak védelmét írta zászlójára s valamint piogrammjának többi, ugy e pontja mellett is bujkálás nélkül szint, vall, kész a Halászék vádja : a néppárt reakoioriárius ! Lassan tisztelt Halászék ! Aki az igazságot vallja, hirdeti, aki keresztény elveknek hódol, azok térfoglalásai mellett kardoskodik, az >nég nem reakcionárius, nem ellensége a szabadságnak, a haladásnak, a civilizációnak, a népjogoknak, mert tudvalevőleg éppen a keresztény tanítás, tehát maga a keresztén} ség az a termőtalaj, melyből az emberiség szabadság fája kinőtt. A kereszténység nem tür rabszolgaságot, — pedig a kereszténység előtti időkben még az ó-kor klassikus népeinél is voltak rabszolgák — hogy a haladásnak minő előmozdítója és a civilizációnak, éppen a keresztéuység, talán fölösleges volna utalni a barbarokból a XX. század müveit társadalmává vált nemzetekre ! Hogy még a klassikus korok kelot.á

1 és jogtalanai is jogokhoz jutottak talán van kis rés-ze a civilizatorius kereszténységnek ! ? Már most, ha a Halász dr. urak viszszakivánják a kereszténység előtti időket, vagy a szabadságból szabadosságot, a szenvedélyek féktelen uralmát óhajtják, ha a vallás szelid, mérséklő uralma helyett a fe~ jetleu anarkiának hódolnak : ez ellen s más hason szőrű börü autikeresztény elveknek természetesen vétót mond a kereszténység, velük szemben reaktivalni törekszik t maga jogát, tehát ebben az értelemben reakcionárius ! Mivel e jogoknak védője a néppárt, tehát e néppárt is reakciouárius — de nem Halász doktorék szája ize szerinti. Ebben az értelemben s abban is, hogy az igazság, jog és törvényesség uralma foglalja el helyét a társadalomban, parlamenti és sajtó életben, hogy az enyém és tied közti kiilőinbséget tisztelje mindenki, hogy az egyén becsülete ne legyen a sajtóhiénák szabad prédája, hogy a kapitalizmus kizsákmányoló törekvése, a szocialista néplázitás kinövései az igazság és méltányosság helyes medrébe tereitessenek — ebben az értelemben reakcionáriusok vagyunk minduyájau, De mivel éppen ez nem tetszik sok dr. és nem dr.-nak, de »fölviiágosodott,« főnek és mivel ebben az irányban legnyíltabb és vallják csak be Halász dr. urék is a néppárt a legderekasabb munkát végzi, hát a néppárt reakciouárius. De téved t. Halász ur ! Frázison lovagol és erre az erőszakosan elővonszolt ütött-kopott gebére a 'mai társadalom föl nem ül. Valamikor sokan nyargalásztak rajta. Tisza, Fehérvári és Kristóffi liberalizmusa azonban elég volt arra, hogy a társadalom szeme felnyíljék s tisztult szemekkel lássa, hogy nem telivér, ragyogó, tüzes paripa az, mit alája nyergeltek, hanem rozog a gebe, mely többet megy hátra felé, mint előre s ez az; hogy ma már alig akad müveit körökben egy-egy jóhiszemű balek, ki a szabadéivüség színesre festett gebéjére : a reakció vádjára felüljön. A máz, a fény, leolvadt, elpárolgott — ott. a rozzant reakciós gebe — tessék Halász úréknak felülni s nyargalászni — okos ember nem kívánkozik rá, mikor villanyoson és automobilon is utazhat. Tollfuttában. Ha a tizenkilencedik századot a találmányok századának nevezték, ugy méltán nevezhették annak, inert alig mull. el évtízed, mely valami szenzációs és hasznos találmánnyal ne ajándékozta volna meg az emberiséget. Bertalan : Tizedes ... de csak aféle •címzetes . . . Dezső (vállvonogatva) : Mi önkéntesek csak címzetes rangot viselhetünk . . . ez éppen a mi előjogunk. Bertalan : És most bizonyosan azért jöttél, liogy beszedd rajtam is a gratulációs tizedet ! Dezső (mosolyogva) : Majd erről csevegünk . . . Most még nem tartunk ott . . . Nézzen jól meg ! (Föl alá jár meredt nyakkal a szobában.) Hogy fest ? Bertalan : Szinte besugározza a szobát. Dezső : És észre kell venni . . . mindjárt, ugy-e ? Bertalan : Természetesen — hisz én is mindjárt észre vettem . . . Dezső (neki fohászkodva): Kedves bácsi, nem kis dolog ez . . . Bertalan : Már hogy volna ? Hadi dicsőség. Katonai érdem. Dezső (leckézte! ve) : Jegyezze meg magának, hogy nyolcvan önkéntestárs közül össze-vissza heten kaptunk ilyet. Csak heten ! Bertalan (jóizüen) : Igazán? — Csak heten ? Dezső : Tegnapelőtt történt. Valamennyien együtt voltunk az iskolában. . . Belépett a főhadnagy ur . . , egyszerre ünnepélyes csend támad ! . . . Ilyen csend lehetett a nagy természetben, mikor az Ur igy szólott : legyen ! És lőn ! A döntő pillanat megérkezett ... A három hóig tartó kora reggeltől késő estig való irtó hajsza, a mely káromkodással elegyes fenyegetések s büntetések közt múlott le rólunk, amely alatt tizenhármán megbetegedtek, egy pedig öngyilkossá lett, végre meghozta gyümölcsét. Jött a főhadnagy urunk — mint az isteni gondviselés — hogy megjutalmazzon szenvedéseinkért ! . . . Olyan érzésünk támadt, mint Mózesnek, mikor a csipkebokor kigyúlt előtte ... A főhadnagy ur volt az égő csipkebokor. És mi áhítattal csüngtünk szaván, mert tudtuk hogy bennünket az Ígéret földjére fog vezérelni. Bertalan (kenetesen) : És micsoda igéket hallatott ? Dezső : Elmondta, hogy a gyakorlati kiképzés véget ért s az elméleti kezdetét vette. De nincs megelégedve az eredménynyel. A legtöbb egyéves önkéntes nem ember, hanem ostoba állat. . . A nyolcvan közt legalább hatvan lebunkózni való . . . Az a hatvan ember is. . . Marad husz, akik közül ismét tizenhármat kell közönséges csimpánznak, ügyetlen kengurunak, lomha lajhárnak tekinteni . . . De azért valamivel mégis különb, mint a hatvan alak ... ellenben bét közül van kettő, akik közül az egyik elméletileg konyít a katonadologhoz, a másik gyakorlatilag sejt valamit... tudni egyik se tud semmit. Bertalan : Igazi kiuyilatkozás volt. . • Dezső : Várjon még. A többi aféle papagály. . . mindent utánzó szajkó . . Az első tizedesi rangot tehát az elméleti konyitásért Boér Andor kollegám, a másikat — a gyakorlati sejtésért én kaptam. (Kifeszitett mel'el) Nyolcvan közül a második tizedes ón . . . érti már ? Bertalan (áhítattal) : Tizedes ur .. , Ön csodákat inivelt három hónap alatt ! Dezső : Már most azt is elmondom magának, hogy mi az : tizedesnek lenni. Bertalan : Erre csakugyan kíváncsi vagyok . . . Dezső : Megkaptuk hát a két csillagot .. . Bertalan: No de ne túlozz már. Csak egyet. Dezső : Mindkét oldalon egy ... az kettő .... Természetesen a kutyamosóm mindjárt rá is varrta. És már tegnap tizedesi rangban végeztem az őrszolgálatot a királyi várban. Bertalan : Ez nagyon szép lehetett. . # Dezső : Ah, nem erről akarok beszélni, Bertalan : De hát akkor miről ? Dezső : Hallott-e ön valamit a rangidősebbről. Bertalan : Csak ugy homályosan sejtem, hogy az valamiféle nagy hatalom. Dezső : Nos hát . . . katonáéknál az a szabály, hogy senki istenfia nem léphet ba valami katonai helyiségbe a nélkül, hogy oda ne álljon katonáson a rangban legidősebb elé s ne jelentené, hogy miért lépett a szobába. Ha pedig nincs különös oka a