Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-04-21 / 16. szám

XI. évfolyam. Keszthely, 1907. április 21. 16. szám. Politikai hetilap, MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. 8ZERKESZT0SÉG ÉS KIADÓHIVATAL 1 volt (líd. t>nint«i«t épületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat, a szerkesztőség cimére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési árak: Egész évre . . ... 10 kor. — f. Fél évre. . . . . 6 ,, — „ Negyed évre 2 ,, 50 , Egyes szám ára íu , Nyllttér petltsora alku szerint. Ferde helyzet. (*) Annak lehet és kell is nevezni a függetlenségi pártban mindinkább érezhető és tapasztalható elvi tohu-va-bohu-t, mely lassankint bábeli elvzavarrá kezd kinőni. Díametralis méretben s szinte tüntetően kirívó módon nyilvánult ez legutóbb a nem állami tanitói törvén}-javaslat tárgyalása alkalmával. íme: Apponyi gróf közoktatásügyi miniszter a tárgyalások során ismételten és nyomatékosan hangoztatta, hogy nem híve az iskolák mindenáron való államosításának s loyalisan meghajtotta az elismerés lobogóját a hitvallásos iskolák történelmi múltja, érdemei és nemzeti missiója előtt. Hangsúlyozta azt is, hngy rem^sak elvből nem', de általános politikai és financiális szempontokból sem helyesli az iskolák államosításának erőltetését. A t. Ház nagy többsége ekkor tapsolt Apponyinak. Azonban a nagy függetlenségi tábor soraiból, nemsokára az Apponyinak juttatott tapsok után, egyikmásik függetlenségi honatya csakhamar ráduplázott Apponyi szavaira — az iskolák államosításának hangoztatásával. A záróbeszédek során pedig Vertán Endre előadó a polemizálás unalmassága helyett, hogy demokrata körökben annál nagyobb hatást keltsen, szintén erősen fenekedett a hitfelekezeti iskolás* államosítása mellett. Pedig a törvényjavaslat előadója a parlamenti morál, szokás és ildomosság szempontjai szerint is rendesen a törvényjavaslatot benyújtó miniszter elvi álláspontjáról szokta védeni és elfogadásra ajánlani a törvényjavaslatot. Vertán Endre előadó ur nem így! 0 előadói tisztéből kifolyólag jónak látta szemben Appomdval a hitfelekezeti iskolák érdemeit megtépázni f e^'-'.'en randit1 üdvének mindenáron kifejezést adni. Mert ő, t. i. az előadó, egy felvilágosodott, modern gondolkodó fő, Appon}

7i pedig egy elmaradott ultramontán ! Mintha ilyesmi féle gondolkodás sugároznék ki az előadó ur demokrata izü bölcselkedéséből. Most már a helyzet ez : Apponyi nem híve az államosításnak, a függetlenségi többség pedig ugy látszik tucat számra rejteget kebelében honatyákat, kik nem vallják nézetét, hanem Vertánékkal tartanak. Apponyi felállította a dilemmát, mely szerint a többség egy szavazással segíthet a hajon s ő a konzekvenciákat levonja. A többség kedve szeiinti miniszter pedig mindig lesz kapható, mert ugyan ki ne szeretne miniszter lenni Magyarországon ? E szerint a miniszter feje fölött mindig ott függ az egy szavazás Damokles kardja. A parlamenti felelőség szempontjából ugyan ennek igy is kell lenni — de az elvi alap szempontjából fölöttébb veszedelmes és ingatag annak a kormányzásra hivatott többségnek olyatén szétforgácsolhat* f

1

3 «Ji£ai$bnlb elvi állásfoglalása, mikor egyik párttag ezt

f a másik amazt vallja és követi. Elveket, nézeteket, meggyőződést, függetlenséget az egyéni gondolkodásban vallani lehet, — de a többség tagjainak amolyan ellentétes, heterogén nézeteket propagálni — a többség bizalmától függő kormánytagokkal szemben, nem helyes eljárás. A BALATONVII]ÉK TÜHCAJA. Akit ketten szerettek. Mély bánatban ül a Botfy Tamás ifjú, szép felesége a Balaton partján emelkedő ősi sasfészkük tornya mellett s könnybe lábbadt szemmel vizsgálgatja a csillogó tó mellett kanyargó poros országutat. Kezében egy elsárgult levelet tart, melynek betűi már összefolytak a rájuk hullott sok könnyűtől.. De nem is kell olvasni azt a levelet. Hiszen, amióta kapta, százszor, ezerszer szivébe vésődött annak minden betűje. És azóta vár, vár még mindig, de hiába. Olyan régen volt már az, hogy a porfödte futár hozta messze idegenből, Lajos király bárii táborából a várva-várt, édes levélkét s azóta — már másfél éve — nincs öröme szivének, nincs reménye lelkének. Pedig mily édes örömmel gondolt akkor a viszontlátásra, mily boldogsággal várta a hazainduló csapatok érkezésének liiiét. Ah! miért kell minden reménynek meghiúsulnia. »Még csak néhány hét — szól az elsárgult levél — s újra nálad leázek édes galambom.« S már hány hét, hány hosszú, keserves hónap telt el azóta, hogy hiába várja haza urát Karácsonyi Zsuzsanna. Hazatért már Olaszországból Lajos király is, elszéledtek a távoli országot megjárt daliák s mindenfelé hallatszott a nápolyi Johanna cinkosai ellen vivott dicső narcok hire s mindenütt örömmel fogadták a babérral hazatért honfiakat. Csak az ő szeretett ura nem tért haza őseinek lakába, csak az ő Tamása nem sietett árván hagyott hitvesének vigasztalására. Hiába kérdezett meg minden elvonuló csapatot, hasztalan járta meg a távol Visegrádot, elveszett uráról nem tudott sehol senki semmit. Nem találták a sebesültek, a holtak között, nem tudott senki a fogságba-esésóről. Pedig ott volt, ott kellett lennie. HiO 7 szén az a könnyáztatott levél bizonyítja, hogy Bári alatt még a király seregében volt, liogy onnét is csak rája, szeretett nejére gondolt. Hasztalanul ontotta azóta szép szeme sok könnyét, hiába pazarolta kincseit, drágaságait, az elküldött követek csak hiába jártak. Valahányszor ránézett gügyögő kis fiára, elveszett urának egyetlen mására, mindannyiszor keserű fáidalom szaggatá szivét-, niindanu3'iszor árvának tartotta kicsike magzatját. Már kiveszett minden remény a szivéből s gyászos özvegyi ruhát öltött s csak kicsi fiának gügyögő szavait leste, hogy

r legalább annak az élete legyen gondtalan, vidám. Minek tudja az ártatlan árva, hogy mennyi könnyet hullatott el kesergő anyja azért, kit ő talán sohasem láthat. De azért nap-nap után csak kiült a magas torony mellé s várt, meg remélt mindig. Mikor a hajnal első pirja először festette meg a kék eget, mikor a kelő nap Sirolin f- EneX az ttricyat él • testsúlyt, megszünteti a kSh&fé.t, Tiladéket, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos íJtal naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roehe" eredeti csomagolást. F. Hsffniann-La Roche & C*. Hasel (Sráje), 9) Roehe fé Kfpkató •rroii rendeletre < eyéfyuerttrakb»n. — Ara flvegenkint 4.— korom