Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-04-21 / 16. szám

XI. évfolyam. Keszthely, 1907. április 21. 16. szám. Politikai hetilap, MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. 8ZERKESZT0SÉG ÉS KIADÓHIVATAL 1 volt (líd. t>nint«i«t épületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hir­detési megbízásokat és reklamációkat, a szerkesztőség cimére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési árak: Egész évre . . ... 10 kor. — f. Fél évre. . . . . 6 ,, — „ Negyed évre 2 ,, 50 , Egyes szám ára íu , Nyllttér petltsora alku szerint. Ferde helyzet. (*) Annak lehet és kell is ne­vezni a függetlenségi pártban mind­inkább érezhető és tapasztalható elvi tohu-va-bohu-t, mely lassankint bá­beli elvzavarrá kezd kinőni. Díamet­ralis méretben s szinte tüntetően ki­rívó módon nyilvánult ez legutóbb a nem állami tanitói törvén}-javaslat tárgyalása alkalmával. íme: Apponyi gróf közoktatás­ügyi miniszter a tárgyalások során ismételten és nyomatékosan hangoz­tatta, hogy nem híve az iskolák min­denáron való államosításának s lo­yalisan meghajtotta az elismerés lo­bogóját a hitvallásos iskolák törté­nelmi múltja, érdemei és nemzeti missiója előtt. Hangsúlyozta azt is, hngy rem^sak elvből nem', de álta­lános politikai és financiális szem­pontokból sem helyesli az iskolák államosításának erőltetését. A t. Ház nagy többsége ekkor tapsolt Appo­nyinak. Azonban a nagy függetlenségi tábor soraiból, nemsokára az Appo­nyinak juttatott tapsok után, egyik­másik függetlenségi honatya csak­hamar ráduplázott Apponyi szava­ira — az iskolák államosításának hangoztatásával. A záróbeszédek során pedig Vertán Endre előadó a polemizálás unalmassága helyett, hogy demokrata körökben annál nagyobb hatást kelt­sen, szintén erősen fenekedett a hit­felekezeti iskolás* államosítása mel­lett. Pedig a törvényjavaslat előadója a parlamenti morál, szokás és ildo­mosság szempontjai szerint is ren­desen a törvényjavaslatot benyújtó miniszter elvi álláspontjáról szokta védeni és elfogadásra ajánlani a tör­vényjavaslatot. Vertán Endre előadó ur nem így! 0 előadói tisztéből kifolyólag jónak látta szemben Appomdval a hitfelekezeti iskolák érdemeit meg­tépázni f e^'-'.'en randit1 üd­vének mindenáron kifejezést adni. Mert ő, t. i. az előadó, egy felvilá­gosodott, modern gondolkodó fő, Ap­pon} 7i pedig egy elmaradott ultra­montán ! Mintha ilyesmi féle gon­dolkodás sugároznék ki az előadó ur demokrata izü bölcselkedéséből. Most már a helyzet ez : Appo­nyi nem híve az államosításnak, a függetlenségi többség pedig ugy lát­szik tucat számra rejteget kebelében honatyákat, kik nem vallják néze­tét, hanem Vertánékkal tartanak. Apponyi felállította a dilemmát, mely szerint a többség egy szavazás­sal segíthet a hajon s ő a konzek­venciákat levonja. A többség kedve szeiinti miniszter pedig mindig lesz kapható, mert ugyan ki ne sze­retne miniszter lenni Magyarorszá­gon ? E szerint a miniszter feje fölött mindig ott függ az egy szavazás Da­mokles kardja. A parlamenti felelőség szempontjából ugyan ennek igy is kell lenni — de az elvi alap szem­pontjából fölöttébb veszedelmes és ingatag annak a kormányzásra hi­vatott többségnek olyatén szétfor­gácsolhat* f 1 3 «Ji£ai$bnlb elvi állás­foglalása, mikor egyik párttag ezt f a másik amazt vallja és követi. Elveket, nézeteket, meggyőző­dést, függetlenséget az egyéni gon­dolkodásban vallani lehet, — de a többség tagjainak amolyan ellenté­tes, heterogén nézeteket propagálni — a többség bizalmától függő kormány­tagokkal szemben, nem helyes eljárás. A BALATONVII]ÉK TÜHCAJA. Akit ketten szerettek. Mély bánatban ül a Botfy Tamás ifjú, szép felesége a Balaton partján emelkedő ősi sasfészkük tornya mellett s könnybe lábbadt szemmel vizsgálgatja a csillogó tó mellett kanyargó poros országutat. Kezé­ben egy elsárgult levelet tart, melynek be­tűi már összefolytak a rájuk hullott sok könnyűtől.. De nem is kell olvasni azt a levelet. Hiszen, amióta kapta, százszor, ezer­szer szivébe vésődött annak minden betűje. És azóta vár, vár még mindig, de hiába. Olyan régen volt már az, hogy a por­födte futár hozta messze idegenből, Lajos király bárii táborából a várva-várt, édes levélkét s azóta — már másfél éve — nincs öröme szivének, nincs reménye lel­kének. Pedig mily édes örömmel gondolt akkor a viszontlátásra, mily boldogsággal várta a hazainduló csapatok érkezésének liiiét. Ah! miért kell minden reménynek meghiúsulnia. »Még csak néhány hét — szól az el­sárgult levél — s újra nálad leázek édes galambom.« S már hány hét, hány hosszú, keserves hónap telt el azóta, hogy hiába várja haza urát Karácsonyi Zsu­zsanna. Hazatért már Olaszországból Lajos király is, elszéledtek a távoli országot meg­járt daliák s mindenfelé hallatszott a ná­polyi Johanna cinkosai ellen vivott dicső narcok hire s mindenütt örömmel fogad­ták a babérral hazatért honfiakat. Csak az ő szeretett ura nem tért haza őseinek la­kába, csak az ő Tamása nem sietett árván hagyott hitvesének vigasztalására. Hiába kérdezett meg minden elvonuló csapatot, hasztalan járta meg a távol Visegrádot, el­veszett uráról nem tudott sehol senki sem­mit. Nem találták a sebesültek, a holtak között, nem tudott senki a fogságba-esé­sóről. Pedig ott volt, ott kellett lennie. Hi­O 7 szén az a könnyáztatott levél bizonyítja, hogy Bári alatt még a király seregében volt, liogy onnét is csak rája, szeretett ne­jére gondolt. Hasztalanul ontotta azóta szép szeme sok könnyét, hiába pazarolta kincseit, drá­gaságait, az elküldött követek csak hiába jártak. Valahányszor ránézett gügyögő kis fiára, elveszett urának egyetlen mására, mindannyiszor keserű fáidalom szaggatá szivét-, niindanu3'iszor árvának tartotta ki­csike magzatját. Már kiveszett minden remény a szi­véből s gyászos özvegyi ruhát öltött s csak kicsi fiának gügyögő szavait leste, hogy r legalább annak az élete legyen gondtalan, vidám. Minek tudja az ártatlan árva, hogy mennyi könnyet hullatott el kesergő anyja azért, kit ő talán sohasem láthat. De azért nap-nap után csak kiült a magas torony mellé s várt, meg remélt mindig. Mikor a hajnal első pirja először festette meg a kék eget, mikor a kelő nap Sirolin f- EneX az ttricyat él • testsúlyt, megszün­teti a kSh&fé.t, Tiladéket, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos íJtal naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roehe" eredeti csomagolást. F. Hsffniann-La Roche & C*. Hasel (Sráje), 9) Roehe fé Kfpkató •rroii rendeletre < eyéfyuerttrak­b»n. — Ara flvegenkint 4.— korom

Next

/
Oldalképek
Tartalom