Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-01-13 / 2. szám

1907. január 13. 3 Noha Békefi ur szerint levelet irni nem tudok, mégis iparkodom magamat, meg­értetni azokkal a higgadt, gondolkozású egyénekkel, akik nem a szavakban keresik csupán az értelmet, han-m a sorok közül is tudnak olvasni. Czikkiró ur ezt nem te­szi. 0 egyszerűen előkap cikkemből egy neki szemetszuró részletet, és azt a saját szempontjából,— szocialista kátéból kiraga­dott. egy-egy ágazat föleresztve, egy ki­sebbszerü gorombasággal — dob oda, hogy lesújtson. Ám téved. Ily fajta argumentu­mokkal esetleg elhallgat tat ni igen, de meg­győzni soha sem fog. Hogy az ilyen kiro­hanásokon a cBalatonmellóki Lapok» tisz­telt olvasóközönsége nagyokat kacag, az nem titok előttem. Csak nevessen ! «Az ne­vet legjobban, aki utoljára nevet.* t De hát meiijüuk tovább. Es pedig Szerkesztő ur kívánságához hűen sorrend­ben. Tessék ! A tisztességes munka jutal­máról már annyit beszéltem, hogy aki téuy­leg dolgozott is az életben, folté'lenül ne­kem ad igazat. Méltóztassék meggyőződni. Azt mondja Békefi ur, hogy szegény H. L -nak halvány fogalma sincs a szociális problémáról, százezer éhezőt, meggyanúsít, őket Amerikába küldi s ezért nem rossz­akaratú, hanem együgyű. Bizlos, hogy a meny országba jut. Hát itt. szörnyen eldobta a sulykot tisztelt Uram ! Az 1-het, hogy a szociáldemokrata elveket Bokány ur (ki Jegalább nagytehetségű ember) iskolájában nem tanultam, onnan megtömve, szebbnél­szebb elvekkel nem bocsájtattam az eddig sorsában megnyugodott munkás-elem bol­dogitására, hogy nekik vizet prédikálják, magam pedig bort igyam, hanem igenis van közvetlen az életből vett. évtizedes ta­pasztalatom. Tudom én nagyon jól, mi kell a szegény munkás népnek. Mindenei.előtt, magyar ipar. A földéhséget, pedig ugy lát­nám szívesen megoldva, ha a tizezerholdasok pár ezer holdat a szűkölködőknek bérbe ad­nának tisztességes bélösszegért. No ez meg úgyis már napirenden van. Amerikába sem küldöm magyar véreimet, söt. ellenkezőleg nem egyet, jóakaratú tanácsommal vissza­tartottam. A nép szegénységét, mi érezzük legjobban, de tudjuk is az okát. Nem azon kesergünk annyira, hogy nem dn-gazd»g, hanem azon, hogy vallásos leikéi az. flég«­detlenség gombája teljesen benőtte. Pedig nem tagiidhntjnk, hogy csak az a boldog aki megelégedett.. Kisebb mértékben min' den ember elégedetlen, de azt kevéssel ki is tudja elégíteni. Mirabeau, a francia forradalom vezér­alakjának mondása, illetve jóslása csakugyan megdöbbent. Csak arra vagyok kíváncsi, hogy mi a leendő két kaszi. melyikébe fo­gunk soroztatni ? Tolvajok nem leszünk HZ szent, igaz Akkor ko'dusok leszünk bizo­nyosan, mert a fent tiszteli ur szeriut egy harmadik osztály nem lesz. Előre sajnálom szegény tolvajokat. Egymástól nem lophat­nak, a koldusoktól meg nem lei-z mit, el­lopni. Egymást fogiák enni. No szervusz szent, civnizatio ! Ugy-e milyen együgyű viigyok ? S ön engem ezért, egyenesen a menyországba disponált. Adja az Ur Jézus, hogy mindketten odakerülhessünk egyko­ron. Ott majd nagyobb alkalmunk lesz vi­tatkozni afölött : kell-e munkára kárhozta­tott szegény embernek lelkitáplálék is, vagy sem ? A bibliában, jobban mondva a szent,­irában jártas cikkiró ur ismét, egy fogós citátummal traktál. Engem, ki semmihez sem értek. Citálja : ^Mindnyájan együtt va­lának, ós mindenük közös vala, és jószá­gaikat, marháikat eladják vala, és osztják vala azokat m'ndeneknek, mint a szükség mutatja VHIB.> (II. 44—46) Hát ez kérem azok kezébe, akik nem tudják helyesen ke­zelni, veszélyes kétélű fegyver. Mi laikusok nem vagyunk hivatva a szentírás mugya­rázgatására, hanem bizzuk azt az arra hi­vatott szent atyákra, kik az Isten kegyelme folytán egész életüket annak megírása és helyes értelmén k magyarázatára szentelték. Meg kell jegyeznem, hogy a citátum teljesen nem korrekt, mert a leghitelesebb­nek elfogadott s a kath. egyház állal jóvá­hagyott, szentírásban, illetve fenti helyes idézetben az is foglaltatik : «Es mindnyá­jan akik hívének. . .» Itt nem az együtt­lakást, hanem a hitünk kapcsa általi össze­tarl.ozaudóságot értjük. A vagyonközössé­get pedig ugy értelmezik a szent, atyák, hogy tiszta keresztényi szeretetből a sze­gényekkel megosztották — lia azoknak arra feltétlen szükségük volt — ingó jószágu­kat, különösen ételnemüiket. Erre a célra, mig kevesebben voltak, egy bizonyos házat tartottak, hol h szűkölködőknek bizonyos szertartások melleit kenyeret osztottak ki. A lakóház, (és ezzel egyiitt, az egyéb ingat­lan) semmi szin alatt sem volt közös. A szent atyák szeriut is, de meg a mai pa­rasztnép felfogása és értelmezése szeriut, a házhoz bizonyos mennyiségű földbirtok is jár, a melyet már a házról neveznek el. Egész, fél, vagy negyed házhely. Pld. vi­dékünkön rendszerint egy egész házhelyhez 12 hold szántóföld, bizonyos számú legelő és erdőjog tartozik. A gazdagabbak, hogy nagyobb tökéletességre jussanak, ré ízben, vagy teljesen odaajándékozták földi javai­kat a szegényeknek. Már ha pedig neua lett volna tulajdonjoguk, ugy nem lett volna értelme az önkéntes elajándékozásnak. íme a fegyver másik éle. Ismételten állítom és pedig mint gazda­ember saját tapasztalataim nyomán is, hogy a munkabért oly horribilis magasra a mai viszonyok közt emelni nem lehet, mert a sok százezer kisgazda azonnal koldusbotra jutna. Nem mondom, hogy 2, nagyobb munkánál 3 koionát nem szolgál meg a szegény munkásember, de 8 koronát, semmi szin alatt sem. Ennyit önmaga akaratából ő sem mer követelni. Cikkiró ur a progressiv adózás beho­zatalától várja a napszám fent, jelzett, ma­gasságig való emelkedését. Szörnyű téve­dés. Ut;y látszik az egész á'litás nem akar más lenni, mint egy rosszul sikerült frázis. Ha a progressiv adóztatással a kisbirtokos, nemkülönben a középbirtokos terhe apa' valamelyest, az égető szükség reájtik nézve. Pld. Nálunk egy 12 hold földdel biró kis­gazda 102 kor. tiszta állami adót fizet. Hát még az egyéb adók meunyire mennek ? Eu biztosíthatom Ont, hogy egy teljesen va­gyontalan gazdasági munkás sokkal tisztes­ségesebben és kevesebb gouddal él. Tegyük föl mégis, hogy sikerül a 8 koronás nap­számot. kivívni, akkor a kisbirtokos — elég ésszerűen — felcsap gazdasági, vtgy egyéb munkásnak s így a tulprodukció folytán vagy visszacsökkeiiik a napszám, vagy pe­dig beáll a munkahiány. A franciákról pedig szó se essék ? Azoktól c>ak divatot kaphaiunk. Tanulni is tanulhatunk ugyan, de mit ? Újmódi erköl­csöt, és a tulajdonjog brutális megsértését, egy kis újfajta politikával. Példa erre a ker. egyház birtokaiuak nem jellemezhető utoni elrablása. Tan mi is ezt, óhajtjuk ! No, jó ! Ladd szaporodjanak a tőkepénze­sek. Igaz, majd elfelejtem ; hát azokkal mi lesz ? A tízezer holdakon számtalan ember él tisztességes munkával, de a tőkepénzbő azoknak a >-zegeiiy munkásoknak semru dicséretet az anyósomtól s akkor sem ért rá.) Jöjjön azonnal velem, mert vásárolni valóm van. A Mariska is nagyon ötül, hogy egy uj kalapot és . . . no jöjjön csak, majd az u fon elmondom . . . siessen ! Először is özvegy Slossberge'né és társa divatüzletébe vágtattunk. Özvegy Slossbergerné egy kettős létra tetején ülve dirigálta a segédeket és szidta az inasokat. Az »et, Co-«ja pedig az ajtóban állva szórta a ki- és beseieglő anyósoknak a »kiszti­hando-«t. Innen felpakk' >1 va irgalm a tlan nagy ska­tulyákkal, rohantunk a gyógyszertárba, szé­pitőszerekért. Tömve volt a patika is anyó­sokkal annyira, hogy a gyógyszerész a nagy zűrzavarban dühöngeni kezdett Az utcák a sok skatulyát cipeltető s vágtatást nyargaló anyósok miatt járhatatlanok voltak. Soha ilyen é'énk képe nem volt kis váro­sunknak. Talán még követválasztáskor sem. Én többet szenvedtem e két nét alatt, mint egy fiakkerló a fürdőévadban. No jlyet soha sem értem. Az igaz, hogy anyós­bált se rendezett még soha senki. Ilyenre még az Istenben boldogult Elemi néném sem emlékezett Pedig az egy mozgó vi­lágtörténelem láda volt Nem tudom me­lyik ükk nagynénje folytán arra is emlé­kezett, hogy vak Béla nem volt tehetet­len király, mert mikor meglátta az ellen­séget, kardját emelte és közibük lőtt. Denique, a sok szenvedésnek eljött az utolsó órája. A bál estéjén, már a kora es­téli órákban megmozdult a >Hatökörhöz.« címzett vendéglő egyébként kihalt képe. Jöttek az anyósok egymás után. Ki gya­lágosan, egy-egy boldog vő karjára fiizve, ki fiakkeren, kit a hordárok hoztak zsölye­székben, ki a hogy tudott. Csak az a fő, hogy megjelent. Az összeszámítás folytán constatáltam, hogy a város összes meghi­vott anj'ósa, ki-ki férjes leánya gardéro­zása melleit, jelen volt. Kivételt csak az özvegy Várayné tett, ki elmaradását, azzal igazolta, hogy előtte két nappal jobblétre szenderült. A tánc megkezdődött a »Hatökör« diszterm-nek hullámos padlózatán. ÜJS előre láthatóan fényesen fog sikerülni. Háiomffy barátunk kedves anyósa, kit egy megvadult első éves gazdász táncoltatott,, már az éjféli órákban kifica­mította a lábát Az azonnal elősiető (ilyen esetekben mindig gyorsan járnak) mentők haza szállitották. Bincy Dani drága anyó­sát én láncoltattam. Mikor meghallotta, hogy valaki eltörte a lábát, rögtön a nya­kamba ájult. . . Az én cukros anyósomat Bincy ur mulattatta veszettül s ugyancsak táncoltatta indián módra. Szóval szörnyű volt a ricsaj. Nekem is virágos kedvem volt egyéb­ként, csak akkor döbbentem meg termé­szetszerűen, mikor anyósom jókedvében e!­elkurjantotta magát : Csihaj ! Sohse ha­lunk meg ! Csak a hajnali órákban oszlott szét a diszes társaság. A legtöbbje hordágyon közvetítve ért csendes (?) otthonába. Másnap teljesen kihalt volt a város. En meg félholt lettem, a mikor még az éj fáradalmait ki sem pihenve, egy fenyegető levéllel állit be hozzám egy hordár. Há­romffy barátunk irt. Engem okoz anyósa lábficamodásáért. Lelövéssel fenyeget. Nem aludt egész éjjel úgymond, mert fájdalmá­Bárki meggyőződhetik, hogy KESZTHELYEN a Városház átellenében XC \s? « Neumark Adolfnál MEGBÍZHATÓ KISZOLGÁLÁS mellett W férfiinget, férfikalapot, nyakkendőt, kötött és szövött árut, kesztyűt, harisnyát, rövidárut § \V SÁRCZIPÓT ió minőségben lehet vásárolni. W

Next

/
Oldalképek
Tartalom