Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-01-13 / 2. szám

1907. január 13. 3 Noha Békefi ur szerint levelet irni nem tudok, mégis iparkodom magamat, megértetni azokkal a higgadt, gondolkozású egyénekkel, akik nem a szavakban keresik csupán az értelmet, han-m a sorok közül is tudnak olvasni. Czikkiró ur ezt nem teszi. 0 egyszerűen előkap cikkemből egy neki szemetszuró részletet, és azt a saját szempontjából,— szocialista kátéból kiragadott. egy-egy ágazat föleresztve, egy kisebbszerü gorombasággal — dob oda, hogy lesújtson. Ám téved. Ily fajta argumentumokkal esetleg elhallgat tat ni igen, de meggyőzni soha sem fog. Hogy az ilyen kirohanásokon a cBalatonmellóki Lapok» tisztelt olvasóközönsége nagyokat kacag, az nem titok előttem. Csak nevessen ! «Az nevet legjobban, aki utoljára nevet.*

t De hát meiijüuk tovább. Es pedig Szerkesztő ur kívánságához hűen sorrendben. Tessék ! A tisztességes munka jutalmáról már annyit beszéltem, hogy aki téuyleg dolgozott is az életben, folté'lenül nekem ad igazat. Méltóztassék meggyőződni. Azt mondja Békefi ur, hogy szegény H. L -nak halvány fogalma sincs a szociális problémáról, százezer éhezőt, meggyanúsít, őket Amerikába küldi s ezért nem rosszakaratú, hanem együgyű. Bizlos, hogy a meny országba jut. Hát itt. szörnyen eldobta a sulykot tisztelt Uram ! Az 1-het, hogy a szociáldemokrata elveket Bokány ur (ki Jegalább nagytehetségű ember) iskolájában nem tanultam, onnan megtömve, szebbnélszebb elvekkel nem bocsájtattam az eddig sorsában megnyugodott munkás-elem boldogitására, hogy nekik vizet prédikálják, magam pedig bort igyam, hanem igenis van közvetlen az életből vett. évtizedes tapasztalatom. Tudom én nagyon jól, mi kell a szegény munkás népnek. Mindenei.előtt, magyar ipar. A földéhséget, pedig ugy látnám szívesen megoldva, ha a tizezerholdasok pár ezer holdat a szűkölködőknek bérbe adnának tisztességes bélösszegért. No ez meg úgyis már napirenden van. Amerikába sem küldöm magyar véreimet, söt. ellenkezőleg nem egyet, jóakaratú tanácsommal visszatartottam. A nép szegénységét, mi érezzük legjobban, de tudjuk is az okát. Nem azon kesergünk annyira, hogy nem dn-gazd»g, hanem azon, hogy vallásos leikéi az. flég«detlenség gombája teljesen benőtte. Pedig nem tagiidhntjnk, hogy csak az a boldog aki megelégedett.. Kisebb mértékben min' den ember elégedetlen, de azt kevéssel ki is tudja elégíteni. Mirabeau, a francia forradalom vezéralakjának mondása, illetve jóslása csakugyan megdöbbent. Csak arra vagyok kíváncsi, hogy mi a leendő két kaszi. melyikébe fogunk soroztatni ? Tolvajok nem leszünk HZ szent, igaz Akkor ko'dusok leszünk bizonyosan, mert a fent tiszteli ur szeriut egy harmadik osztály nem lesz. Előre sajnálom szegény tolvajokat. Egymástól nem lophatnak, a koldusoktól meg nem lei-z mit, ellopni. Egymást fogiák enni. No szervusz szent, civnizatio ! Ugy-e milyen együgyű viigyok ? S ön engem ezért, egyenesen a menyországba disponált. Adja az Ur Jézus, hogy mindketten odakerülhessünk egykoron. Ott majd nagyobb alkalmunk lesz vitatkozni afölött : kell-e munkára kárhoztatott szegény embernek lelkitáplálék is, vagy sem ? A bibliában, jobban mondva a szent,irában jártas cikkiró ur ismét, egy fogós citátummal traktál. Engem, ki semmihez sem értek. Citálja : ^Mindnyájan együtt valának, ós mindenük közös vala, és jószágaikat, marháikat eladják vala, és osztják vala azokat m'ndeneknek, mint a szükség mutatja VHIB.> (II. 44—46) Hát ez kérem azok kezébe, akik nem tudják helyesen kezelni, veszélyes kétélű fegyver. Mi laikusok nem vagyunk hivatva a szentírás mugyarázgatására, hanem bizzuk azt az arra hivatott szent atyákra, kik az Isten kegyelme folytán egész életüket annak megírása és helyes értelmén k magyarázatára szentelték. Meg kell jegyeznem, hogy a citátum teljesen nem korrekt, mert a leghitelesebbnek elfogadott s a kath. egyház állal jóváhagyott, szentírásban, illetve fenti helyes idézetben az is foglaltatik : «Es mindnyájan akik hívének. . .» Itt nem az együttlakást, hanem a hitünk kapcsa általi összetarl.ozaudóságot értjük. A vagyonközösséget pedig ugy értelmezik a szent, atyák, hogy tiszta keresztényi szeretetből a szegényekkel megosztották — lia azoknak arra feltétlen szükségük volt — ingó jószágukat, különösen ételnemüiket. Erre a célra, mig kevesebben voltak, egy bizonyos házat tartottak, hol h szűkölködőknek bizonyos szertartások melleit kenyeret osztottak ki. A lakóház, (és ezzel egyiitt, az egyéb ingatlan) semmi szin alatt sem volt közös. A szent atyák szeriut is, de meg a mai parasztnép felfogása és értelmezése szeriut, a házhoz bizonyos mennyiségű földbirtok is jár, a melyet már a házról neveznek el. Egész, fél, vagy negyed házhely. Pld. vidékünkön rendszerint egy egész házhelyhez 12 hold szántóföld, bizonyos számú legelő és erdőjog tartozik. A gazdagabbak, hogy nagyobb tökéletességre jussanak, ré ízben, vagy teljesen odaajándékozták földi javaikat a szegényeknek. Már ha pedig neua lett volna tulajdonjoguk, ugy nem lett volna értelme az önkéntes elajándékozásnak. íme a fegyver másik éle. Ismételten állítom és pedig mint gazdaember saját tapasztalataim nyomán is, hogy a munkabért oly horribilis magasra a mai viszonyok közt emelni nem lehet, mert a sok százezer kisgazda azonnal koldusbotra jutna. Nem mondom, hogy 2, nagyobb munkánál 3 koionát nem szolgál meg a szegény munkásember, de 8 koronát, semmi szin alatt sem. Ennyit önmaga akaratából ő sem mer követelni. Cikkiró ur a progressiv adózás behozatalától várja a napszám fent, jelzett, magasságig való emelkedését. Szörnyű tévedés. Ut;y látszik az egész á'litás nem akar más lenni, mint egy rosszul sikerült frázis. Ha a progressiv adóztatással a kisbirtokos, nemkülönben a középbirtokos terhe apa' valamelyest, az égető szükség reájtik nézve. Pld. Nálunk egy 12 hold földdel biró kisgazda 102 kor. tiszta állami adót fizet. Hát még az egyéb adók meunyire mennek ? Eu biztosíthatom Ont, hogy egy teljesen vagyontalan gazdasági munkás sokkal tisztességesebben és kevesebb gouddal él. Tegyük föl mégis, hogy sikerül a 8 koronás napszámot. kivívni, akkor a kisbirtokos — elég ésszerűen — felcsap gazdasági, vtgy egyéb munkásnak s így a tulprodukció folytán vagy visszacsökkeiiik a napszám, vagy pedig beáll a munkahiány. A franciákról pedig szó se essék ? Azoktól c>ak divatot kaphaiunk. Tanulni is tanulhatunk ugyan, de mit ? Újmódi erkölcsöt, és a tulajdonjog brutális megsértését, egy kis újfajta politikával. Példa erre a ker. egyház birtokaiuak nem jellemezhető utoni elrablása. Tan mi is ezt, óhajtjuk ! No, jó ! Ladd szaporodjanak a tőkepénzesek. Igaz, majd elfelejtem ; hát azokkal mi lesz ? A tízezer holdakon számtalan ember él tisztességes munkával, de a tőkepénzbő azoknak a >-zegeiiy munkásoknak semru dicséretet az anyósomtól s akkor sem ért rá.) Jöjjön azonnal velem, mert vásárolni valóm van. A Mariska is nagyon ötül, hogy egy uj kalapot és . . . no jöjjön csak, majd az u

fon elmondom . . . siessen ! Először is özvegy Slossberge'né és társa divatüzletébe vágtattunk. Özvegy Slossbergerné egy kettős létra tetején ülve dirigálta a segédeket és szidta az inasokat. Az »et, Co-«ja pedig az ajtóban állva szórta a ki- és beseieglő anyósoknak a »kisztihando-«t. Innen felpakk' >1 va irgalm a tlan nagy skatulyákkal, rohantunk a gyógyszertárba, szépitőszerekért. Tömve volt a patika is anyósokkal annyira, hogy a gyógyszerész a nagy zűrzavarban dühöngeni kezdett Az utcák a sok skatulyát cipeltető s vágtatást nyargaló anyósok miatt járhatatlanok voltak. Soha ilyen é'énk képe nem volt kis városunknak. Talán még követválasztáskor sem. Én többet szenvedtem e két nét alatt, mint egy fiakkerló a fürdőévadban. No jlyet soha sem értem. Az igaz, hogy anyósbált se rendezett még soha senki. Ilyenre még az Istenben boldogult Elemi néném sem emlékezett Pedig az egy mozgó világtörténelem láda volt Nem tudom melyik ükk nagynénje folytán arra is emlékezett, hogy vak Béla nem volt tehetetlen király, mert mikor meglátta az ellenséget, kardját emelte és közibük lőtt. Denique, a sok szenvedésnek eljött az utolsó órája. A bál estéjén, már a kora estéli órákban megmozdult a >Hatökörhöz.« címzett vendéglő egyébként kihalt képe. Jöttek az anyósok egymás után. Ki gyalágosan, egy-egy boldog vő karjára fiizve, ki fiakkeren, kit a hordárok hoztak zsölyeszékben, ki a hogy tudott. Csak az a fő, hogy megjelent. Az összeszámítás folytán constatáltam, hogy a város összes meghivott anj'ósa, ki-ki férjes leánya gardérozása melleit, jelen volt. Kivételt csak az özvegy Várayné tett, ki elmaradását, azzal igazolta, hogy előtte két nappal jobblétre szenderült. A tánc megkezdődött a »Hatökör« diszterm-nek hullámos padlózatán. ÜJS előre láthatóan fényesen fog sikerülni. Háiomffy barátunk kedves anyósa, kit egy megvadult első éves gazdász táncoltatott,, már az éjféli órákban kificamította a lábát Az azonnal elősiető (ilyen esetekben mindig gyorsan járnak) mentők haza szállitották. Bincy Dani drága anyósát én láncoltattam. Mikor meghallotta, hogy valaki eltörte a lábát, rögtön a nyakamba ájult. . . Az én cukros anyósomat Bincy ur mulattatta veszettül s ugyancsak táncoltatta indián módra. Szóval szörnyű volt a ricsaj. Nekem is virágos kedvem volt egyébként, csak akkor döbbentem meg természetszerűen, mikor anyósom jókedvében e!elkurjantotta magát : Csihaj ! Sohse halunk meg ! Csak a hajnali órákban oszlott szét a diszes társaság. A legtöbbje hordágyon közvetítve ért csendes (?) otthonába. Másnap teljesen kihalt volt a város. En meg félholt lettem, a mikor még az éj fáradalmait ki sem pihenve, egy fenyegető levéllel állit be hozzám egy hordár. Háromffy barátunk irt. Engem okoz anyósa lábficamodásáért. Lelövéssel fenyeget. Nem aludt egész éjjel úgymond, mert fájdalmáBárki meggyőződhetik, hogy KESZTHELYEN a Városház átellenében XC \s? « Neumark Adolfnál MEGBÍZHATÓ KISZOLGÁLÁS mellett W férfiinget, férfikalapot, nyakkendőt, kötött és szövött árut, kesztyűt, harisnyát, rövidárut § \V SÁRCZIPÓT ió minőségben lehet vásárolni. W