Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1907-01-06 / 1. szám

XI. évfolyam .' /'^ Keszthely, 1907. január 6. I. szám. BALATONVIDEK Politilíai lietilap. f * Kc^Htlí "ÍM 0 JHE L E N I K HE T ENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. onrr.ncc.ri t Késiimtokat, pénzesutalványokat., hirSíERKESZTOSRG detési megbizásoka^ és reklamációkat KIADÓHIVATAL a volt gaid. taninteiet épületében. a szerkesztőség címéi e kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési árak: N

e^

ed é"

r

e 2 •• 6<> • Egész évre . . ... 111 kor. — [.'. Fél évre ... . . 5 „ — Egyes száni ára 2o , Nyllttér petltsora alku szerint. Jelszavak politikája. (*) Két nagy ütközőpont körül utaztatják ma politikusaink a nemzetet. A 48, vagy 67 körül fordul ma minden. Valójaban pedig ez utóbbin nj'ugszik egész alkotmányosságunk. Erre helyezkedett igen bölcsen és hazafiasan a 48 ís, ellenkező esetben a tényleges viszonyok kényszerítő logikája alkotmányosságunknak roncsait sem hagyta volna meg. Csak hajszál választott el bennünket a legnagyobb nemzeti szerencsétlenségtől : az abszolutizmustól. Be kellett látnunk, hogy gyengék, szervezetlenek voltunk, kezünkben csak a jog és igazság, a másik részen az erő s hidalom és vismajor minden kényszerítő eszközével. Ezzel szemben csak egy: a jogfolytonosság megóvása, a fokozatosság,-- az evolúció politikája lehet célirányos, most é^ belát ható időn belül. Az evolúció biztos bázison törtet célja felé; a revolució, ugrás a sötétbe hátra felé. Ez hel}

7zetünk csalhatatlan mérlege. Ezen alapszik a b7 politikája. Fokozatos fejlődés jogos megvalósításában, lépésről-lépésre. Bármint óhajtjuk is, álmaink legszebb ideáljának, nemzeti önállóságunk bekövetkezését a jelen s közel jövő viszonyai közepett csak cél marad; melyet biztosan és következetesen, de mindig reális alapon maradva kell megközelítenünk, hogy, mikor végre nemzeti megváltásunk idejének teljessége elkövetkezik, lcoclázul és rázkódtatás nélkül szaliithassuk le évszázados küzdelrríeink és vértanuságunknak g}

Tü-mölcsét. Könnyen hevülő vérmérsékletünk politikájának tüzét mérsékelje hát a cél/ndato/ság bölcsesége. Az egszigenciák tudományában, a politikában a torró sziv mellett, legyen kormányos a megfontoló hideg fej, mely biztos ösvényeken vezet a cél felé. de nem ugrat a falnak, melj'től bezúzott fővel, aléltan, kimerülve, lenyűgözve, reményvesztetten térhetünk csak vissza, hogy modern Sziszifusként írjrtt - kezd iák a téü»n marnál munkát. Dolgozzunk következetes kitartással gazdasági, kulturális és erkölcsi függetlenségünkön, a nemzeti önállóság ezen az alapon fel fog épülni — annak idején. Türelem és bölcs mérséklet, király»és nemzet közti harmónia meghozzák e legnagyobb nemzeti jót. Király és nemzet közti érzelmi és akarati egység záloga jövönknek. « Ne fussunk hát jelszavak után! Ne ámitsuk magunkat ! Légvárak helyett emeljünk erődítéseket gazdasági és kulturális haladásunk perifériáin. Mert a szellemen sohasem győzött még a nyers erő. Az egységessé érlelődött nemzeti kultura és akarat meghozza aspirációnk teljesedését. Sok viz foly le, az igaz, addig a Dunáu. De ha föl nem tartóztathatjuk folyását ! Ez ne csüggesszen senkit ! Generációk jönnek, mennek. A nemzetek élete századok viharzását látja ! Nem vénhedik. nem aggul el ! Örök ifjúság tavasza mosolyog fölötte. Ezer éves nemzetünk ma is őserejének teljében in floribus virágzásában van. Jövő áll előtte. Csak csillámos jelszavakkal ne kockáztassuk a. biztosat. Ne fecséreljük erejét jelszavak puffogatásával. Lassan és biztosan, rapszodikus rohammal s kockázattal. Ez a 67 és 48 különbözete. A végcél egy : a nemzeti önállóság, aspirációink ésjogaink teljesedése. Csak a mód és időre nézve áll fenn különbség. Egyik biztos, a másik legalább is problematikus. E két alap körül valóságos veszA BALATlWmíJfcK TAHCAJA. Galba Károly (1814-1907.) Ha a katholikus anyaszentegyházban szokásban volna a halottaknak szóban való elbúcsúztatása, soha az egyház szolgájának könnyebb helyzete nem letí volna, mint e nemes halott ravatalánál. Félretehette volna mindazokat a megindító eszközöket, amelyeket a klasszikus kor naley szónoklattanitói évezredekre szólólag Megszabtak. EnneK a férfiúnak sírjánál elmondhatott volna mindent, s nem kellett volna elhallgatnia, szépítenie, eszményítenie semmit. Mert Cfalba Károly élete tiszta volt, mint a kristály, jelleme fehér, mint a hó a bércek tetején. Egyike vol

1", azoknak az egyszerű, becsületes gondolk' í,su rnagyar uraknaü.akik a klassz icizmuv^ápláló emlőiből szivták • magukba a becsületességet, a hazaszeretetet, az I*ten ÍT biiét,, az élet józan felfpyását, a polgáit.'i's >k megbecsülését, a munkaszeretetet, a so'.-sal való megelégedést Ma már nem teremnek ilyen emberek; mert nem is teremhetnek. És ennek, sajnos, nagy részben oka a mai iskola, a mai társadalom. Beszélhet akárki akármit, de amily mértékben távolodik .korunk a klasszikus nevelés ragyogó eszményeitől, évezredeknek magasfctos példáitól, elveitől, ép oly mértekben merül bele az elégedetlenség, a magával meghasonlás posványaiba. A régi jó, latinos iskolából kikerült ember tudott magán uralkodni. Ha itt-ott csapás sújtotta, nem vesztette el mindjárt a lelke egyensúlyát, nem esett rögtön kétségbe, mert az Isten és haza szeretete mélységesen gyökeredzett szivében, eszében. Nem hiába olvasták: «Aequam mementó rebus in arduis servare mentem, non secus in bonis ...» és «Tu ne quaesieris > metr száz hasonló, magasztos igazságot zengő versét Horatiusnak, Ovidiusnak, Vergiliusnak stb. A. megboldogult, noha mérnöki pályán működött, soha nem szűnt meg hangoztatni a fentebbiek igazságát. Egész élete végéig élvezettel olvasta a latin klasszikus irodalom szépséges műveit, sőt egy-két sort naponkint betéve is megtanult. A Horatius hirdette taurea mediocritas* embere volt. Tudta, hogy a vonalozás még nem minden. Erezte, hogy a szivnek, léleknek valami olyan is kell, ami a rideg technika elmés találmányaiban fel nem található. És mily bámulatos volt szellemi épsége. Még 90 éves korában is kitűnő terveket készített s rajzolt a legnagyobb pontossággal. Mint ember, egyike volt a legkedvesebbeknek. Az elvek embere volt, meggyőződéséhez szigorúan ragaszkodott,' de azért lisztelte mások meggyőződését is. Valóságos kis vidám bölcs volt, akinek szavait mohó vággyal lestük mi — fiatalok. Sohasem felejtem el, hogy a legutóbbi nagy nemzeti küzdelemben mily igaz lélekkel vett részt. Hej, de sok fejbólintó tanulhatott volna tőle igazi, becsületes hazaszoretetet Ragyogó szemmel szokta mondani, hogy a nemzetnek győznie kell, mert pártján van az igazság. Szilárdan hitt a nemzet jogos kívánságainak kétségtelen diadalában Kedves öreg Galba bácsi, te a nemzet diadalának eljövetelét nem érted meg, pedig csak azért imádkoztál a magyarqk Istenéhez, hogy azt megérhesd. De te nyugodt lélekkel halhattál meg az ősz Simeonnal, hisz nemsokára hatalmas erővel fog végighömpölyögni sírod felett a győzödelmi ének ....