Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-07-08 / 27. szám

1906. julius 2

2. BALATONVIDÉK ff talnoki osztályban. Öle sinylile leginkább a rettenetes drágaságot, mert fizetésük változatlan, nem emelkedett az általános drágasággal. A megélhetés nehézségeit még növeli az a körülmény, hogy az iparosok is kényszerítve vannak az áifelemelésre. Elkezdték a cipészek, kik 20°/

o-al emelték a cipők árát s nemsokára követni fogják példájukat a többiek, hogy megélhetésüket biztosítsák. Mindennek oka részben a piaci drágaságban kereshető, itt HZ ideje tehát, hogy tegyünk is valamit, ellene. Többször felszólaltunk már azoj visz- [ szaélések ellen, miket az u. n. kofaasszo- j uyok és emberek követnek el a közönség j zsebére. Ezek ugyanis már a kora reggeli j órákban összevásárolják a falusi asszonyok- j tói a piacra hozott baromfiakat, ugy, hogy ( a közönség másodkézből kénytelen meg- j venni azokat, természetesen sokkal drágább áron, mintha azt, a tulajdonostól magától vette volna. Ezen segíteni kell, még pedig sürgősen. Tiltsa meg az illetékes hatóság, hogy a kofák 9 óráig ne veke>sék össze a piacon található baromfiakat, vagy ha ez j nem lehetséges, vessen ki az ily üzérekre kereseti adót. Mert az még sem játja, hogy az egész város közönsége ki legyen szolgáltatva néhány kofa üzérkedésének. Emellett legyeu gondja a hatóságjak arra is, hogy a behozott, élelmiszerek, különösen pedig a tej, vaj és turó hamisított ne legyen. Mert lm már méregdrágán kell ezeket, megfizetnünk, legalább legyeu meg az a vigasztalásunk, hogy pénzünkért, egészséges, hamisítatlan élelmiszerhez jutottunk. Leghelyesebb volna, ha a város végén élelmiszervizsgáló bódéi állíttatnának fel, hol minden a piacra hozott élelmiszer, különösen pedig a tej, hatóságilag megvizsgáltatnék. így aztán majd nem fordulna elő többet az olyan eset, mint a múltkoriban is, hogy egy helyen kis halat találtak a vizzel alaposan felhígított tejben. A piaci drágaságot még felülmúlja a lius-árak folytonos emelkedése. Maholnap budapesti árakat kell fizetnünk a húsért, azzal a különbséggel azonban, hogy ott, csont, nélkül, itt pedig csonttal — még pedig alapossal — együtt mérik. Ezen is lehetne segíteni, egy városi mészárszék felállít ásával,?de ott ugy látszik hiába kopogtatunk. Magunknak kell tehát, segiteni e bajon, mert ha továbbra is így tart, az áremelkedés, minden sátoros iiunepeu ehetünk csak húst. Létesítsen a közönség szövetkezeti mészárszéket. Lépjen akcióba a hivatalnoki osztály, mint aki legjobban érzi és sínyli az általános drágaság okozta megélhetés nehézségeit. Egyesült erővel kell védekezni és pedig ugy, ahogy lehet. A panaszkodás, mit lépten nyomon hallhatni, nem ér semmit, süket fülekre talál mindenütt. Itt csak tett segíthet. Fel tehát a szervezkedésre, a siker nem fog elmaradni. Az elviselhetetlen drágaság következtében beállott, közös nyomorúság kell, hogy összehozza a széttagolt hivatalnoki osztályt, és kell, hogy szervezkedve, még máskép is biztosítsa megélhetését. Emeljék fel kélő szavukat fizetéseik eint-léséért az egész vonalon, nehogy egy életre tarló nyomorúsággal fizessék meg vétkes mulasztásukat. Ma már minden ember jobban megfizetteti munkáját, egyedül csak ez PZ osztály robotol évtizedekkel előbb megállapított nyomoiuságos fizetésért. Fel tehát, a cselekvésre, mert: >Kéljelek és adatik, zörgessetek ós megnyittatik nektek !« Fürdö-krónika. Lassan, lassan, lassan. A bakagenerális megboldogult honvédelmiminiszterségének idejében világgá bocsátott eme jelszavát a krónikás is magáévá tehette

> mikor még e hét elején a fürdőéletet szemlélte. A sétány csendes, a ftudőkabinok egy J része használatlan, a hirdető táblák, melyek a vigságnak, mulatságoknak hírnökei, üresek. Am a hét végére egyszerre minden megváltozott. Megjöttek a régi ismerősök, ólén a tudós Szinnyey bácsival, ki immár tizenkét esztendeje tölti nálunk a nyarat. Megteltek a szállodák, élénkké lett a korzó, söt, a hirdető t»blákra is felkerült, az első plakát »Ma este a Balaton partján nagy konfetti. csata«. E sokat mondó híradás kiált 1H űz olvasóra ama zöld szinü plakátról, melyből némely helyen kettő is, máshol meg egy sincs. Valóban sokat, monció. Mikor, hány órakor, mi pénzért lehet csatázni s ki rendezi a. háborút, kinek mi gondja reá? A krónikás azonban e plakát, sokatmondó szövegéből gyanít, valamit. Azt, hogy azt a cédulát a fürdőkezelőség szerkesztette s ueyau ő rendezi a háborút is. Polgári iskolai tanárok testülete jött, városunkba. Nékik van szánva e megtiszteltetés. A konfetti-est azonban — ily reklám után mi telhetett, tőle — alaposan befagyott,. A fürdőkezelőség tehát, a közönség szórakoztatására szánt első nyilvános debü* jével nem nagy sikert aratott. E hét, egyébiránt a bankettek hete volt,. Kezdték a társasvacsorázást a Hullámban a helybeli főgimnáziumnak a mult héten maturált ifjai. Folytatták az >öregek» kik érettségiök tizedik esztendejét jöttek megünnepelni. S végül befejezte a polgári iskolai tanároknak hozzánk rándult, csapata. A vig élet mellett szomorúság is esett. Igaz, hogy csak amolyan kisebbszerü, melynek vége inkább tréfás, mint szomorú. Egy kis fiúcska — intelem ellenére — felállott szandolinjában s a vízbe pottyant. Szerencsére Ferkó — mint oly sok esetben, most is — csónakkal hamarosan a veszély szinterén termett, s így a fiúnak az ijedtségen s a díjtalan fürdőn kívül semmi baja sem történt, E héten a reformok száma ismét szaporodott, eggyel. A Hullám mögött, illemhelyet, állítottak fel. Hihetőleg legközelebb már egyéb újításokról is beszámolhatunk. * Panaszkönyv. A mult heti krónika alatt megnyílt Panaszkönyvbe máris jegyzett be egykettőt az olvasóközönség. Leginkább a teunisz-pálya miatt hangzik a panasz. A tennisz-szabályok — írja egy fürdőző — kivihetetlenek. Mert azt, csak nem lehet ellenőrizni, hogy egy játékos hetenkint csupán 2—2 órát foglalhasson le előre. Ha tényleg ily megszorításokra volua szükség, a legegyszerűbb megoldás a pályák ;zámát szaporítani, nem pedig a pályáért fizető játékosok szórakozását gátolni. Egy másik levélíró a csirkékre s egyéb szárnyas háziállatokra, melyek állandóan a parkban legelésznek, hivja fel figyelmünket. Tudomásunk szerint a csirkék a balatonparti kertészé. Jó lesz tehát, ha a fürdőkezelőség tudomásul adja a kertésznek, hogy a tyúkok ketrecbe s nem a parkba valók. Ha azonban azok a tyúkok díszállatokként járnak ott, az ecetben mindent visszavonunk. Az olvasóközönséget pedig kérjük, panaszttaitalmazó leveleik alá lehetőleg ne álnevet írjanak. Ellenkező esetben csak természetes, hogy a panaszt nem tarthatjuk hitelesnek. Magától értetődik, hogy azért a beliüldő nevét nem hozzuk nyilvánosságra. Fürdőélet. Az idei fürdőévad — dacára a fürdőbizottság által létesített újításoknak — aligha lesz oly mozgalmus, mint, az előző években. Általános a panasz mindenfelé, hogy kevés a fürdővendég. A bizonytalan időjárás teszi-e, vagy az országszerte beállott drágaság, de tény, hogy más években ilyenkor mar tömve voltak a lakások vendégekkel, mig most csak elvétve akad egykét család. A héten a következő fürdővendégek érkeztek városunkba : Malatinszky Ferenc, Malatinszky Alice és István Zalacsány, Jánosy Samu Marosvásárhely, Kovács Gytila dr. Temesvár, Székely Géza és neje, Gaál István Bpest, Radó Béla, Erdős Alexandra Fiume, Roduás Irécs Goszpics, Mayer István Marcali, Dacsó Sáudor Tatatóváros, Vámos László, St.ein Miklós és cs., Eumer Bondy, Gács Rózsi, Lázár Kálmán, Lázár Alfréd dr. Bpest, Léderer Samu és családja Mohács,, Neuinan Lajosnó Veszprém, Deutsch Pali ós Zsófi Székesfehérvár, Bruek Vilmos Nyírbátor, Berger Emma Marcali, Kaszás István Kapolcs, Bognár Bözsi Körmend, Hoffmann Stefi, Fürst József ós családja, Görcs Imre, Ungár Béla, Tas József és neje Bpest, Goldberger Bernát és neje Bécs, Földes Emil, Kovács Béla dr. ós cs. Szűcs Aladár Bpest, Vértesy Imre Mád, Sebestyén László Fiume, Gulyás István Zalaujfalu, Hamburger Zsiga Nagykanizsa, Hermán György és cs, Szombathely, Sándor Ignác és neje Bécs, Szuk Jakabné, Szuk Artúr, Balázs Armaud, Szűcs Aladár, Szűcs Gyula, Károlyi László, Krishaller Vilmos, Bodó Jenő, Bánki Ödön Bpest, Abonyi Mórné, Barta Józsefné Mohács, Varga Tamás Tapolca, Scheiber Rószi Marcali, Balázs Béla, Gáf Zoltán, Földes Emil, Hecht, Jenő és Géza, Graber Pál, Bendyner Heddy, özv. Veinbergernó ós fia, Polgár József és cs., Szigethy Henrik Bpest, Hofmeister Ilka Németboly, Pillitz Imre Veszprém, Udvardy Ignác Zalaegerszeg, Fehér Józsefné Csáktornya, Róthauser Miklós Veszprém, Rőmer Henriknó és Vilmós Landjk, Palocsay Gyulánó Sopron és Frisch Lajcs és leánya Kiskőrös. Tisztelettel kérjük azon előfize* főinkéi, kiknek előfizetése junius hó elsejével lejár, azt megújítani, esetleges hátralékaikat beküldeni szíveskedjenekHÍREK. Rigmusok. Néhány szál virágot összekötve szépen Hozzád küldök, beszéljenek következőképen : <-Aki küldött — szegény árva, — Nem ismer már önmagára, Arra kéret — áldjon az ég — Viselj minket ma este még ! S ha a pirost látja rajtad, Jelentse azt, amit ajkad Letagadott : hogy szereted ! Barátsággal, ha beéred : Viseld csak a hófehéret ; Szived választása : Elte, vagy halála.» Szerény kis virágok Esdeklő szavamat Biztam most reátok ! Választ is ti hoztok : Piros : az életem, Fehér : a halálom ! Mondjátok — válaszát Szívszorongva várom. — A veszprémi püspök ur ő Méltósága egy rendkívül meleghangú átiratban Burány Gergely dr. csornai prépostot üdvözölve, arra kérte föl, hogy szentszékének tanácsosává nevezvén őt ki, ezt elfogadni szíveskedjék. A prépest szives köszönettel fogadta e kitüntetést a püspök úrtól.