Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-09-16 / 37. szám

1 906. szeptember 2. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Soma ur önző felfogásához szerénységemé egy sánta arasznyit is közelítene. 0, a vizbeeseít szerencsétlen vergálődésével ragaszkodik azon elvhsz, hogy a pangó papír ipart rohamosan pengővé kell tenni. Szerinte ez csak ugy valósítható meg, ha a cipő talpat itatópapirral helyettesítjük. Bravó ! Hála a szent tulipánmozgalomnak. Szegény városi iparosok ez a I i kontótokra rovatik, — Soma ur megértvén a tulipánmozgalom üdvös missióját, csakis magjaigyártmányt, (s azt is helyit) árusít. Tisztelt ur ! Kérjen cipőire szabadalmat és mint itató-cipőt (hallatlan haladás !) bocsássa szót a világi a mezítláb jött emberiség közt. Biztosítom, bogy hálás lesz a vevő publikum. Taláu még állit is fel valamit, ? . . Makó—Jeruzsálem között jár az igazságban az, aki azt meri állítani, hogy városunk derék iskolaszékének egészséges felfogásával nem szimpatiálok. Tudja nagyon jól az intelligent.ia színe-javából álló testület, hogy csak megelégedett s kétségbeejtő anyagi gondoktól ment néptanító nevelhet tisztességes, a megelégedettség érzetében boldog nemzetet. Haragusznak is ezért a gombaként, szaporodó, jól fizetett, szociálistaatyák ! Hogy is kívánhatjuk, hogy egy intelligens úriember, kinek a jövő nemzedék sorsát kezébe adjuk, 650—700 frt ból a folytonos drágulás mellett, rangjához mérten, tisztességesen éljen ? Városunk derék polgársága örömmel fogadja tanitói anyagi helyzetének végleges rendezését. Igen, végleges rendezést, óhajtunk, helyre hozván a négy évtized bűnös mulasztását,. Egy tekintélyes polgártársunktól értesültem, hogy javítva igen, de ez évben teljesen és véglegesen a tanítók fizetése rendezve nem lesz. Tekintetes uraim ! Talán csak nem akarják a fösvény apa szerepét játszani ? Az éhező gyermeknek kenyér s nem rákszem cukor kell ! ! Egyébként gratulálunk a jóakarathoz ! Mi még találkozhatunk Rómában. Fent tiszteli Hölgyek ós Urak ! Önökkel még, ha a szükség ugy kívánja, kiegyezem ötven percentre. (Ezt hitelezőimtől i anultam !) De becsületsértéssel határos rágalomnak tartom azt, (s itt még kilencvenkilenc percentre sem egyezkedem), hogy az én felfogásomat a város rohamos fejlesztésére vonatkozólag, a tekintélyes városatyák felfogásával azonosítsák : «Lassan BALATONVIDÉK járj, tovább érsz !» elvének nagyrabecsült követői ! kérem szives figyelmüket. Messze járnék az igazságtól, ha azt, mondanám, hogy városunk fejlődése nem áll a kezdet kezdeténél egy készülő villanyvilágítással előbbre. Vajha a vílágitásra befogott Egheragja megvilágítaná a középkor elmaradottságában megmohosodott, lelkünket és tudatára ébrednénk annak, hogy mi nemcsak egy városnak nevezett, háztömeg, hanem két világhírű fürdőnek szerencsés bir tokosai vagyunk. Balaton, az üdülő, Hévviz a szenvedő emberiségnek Mekkája. S mi e tudattal megelégedve, nyugodian alsózunk, gondolván : üdüljelek ós szenvedjetek. Nem jól van igy Nagyuraim ! Ne tévesszék szem elő!, hogy az I^ten és embertársaik szeretete Önöket élet ts halál uraivó tette. Igenis, Önöktől függ, hogy a bizalmukkal elhalmozó polgártársaik, emberbarátaik anyagi és erkölcsi életet, kapjanak az Önök helyes és tapintatos politikájától. S ha Önök saját énjüket elé helyezik a közérdeknek, vagy lia nem is az önzés, hanem a nemtörődömség, sőt horribile — a maradiság bűnébe fetrengenek, anyagi és erkölcsi sírját önkezűleg ássák meg, mit sem vétett véreiknek, embertársaikn ak. Városunk szerencsés földrajzi fekvése, a sokat megénekelt (bár kevesebbet énekeltek és többet építettek ^ olna !) magyar tenger, a fenséges Badacsony

7, az életet és egészséget osztogató Hóvviz nem-e elég argumentum arra, hogy hazánk legelső városa legyen. Nem akarom hazánk szivét, a fővárost gyér világításban tüntetni fel, hanem merem állítani, hogy ha még pgyszer egy tatárjárás (amitől a magyarok Istene mentsen meg bennünket) tönkre tenné hazánkat, többé nem a mai Budapest, hanem Keszthely lenue az ország fővárosa. Talán bizarr egy kissé eme állitásom, de nem nélkülözi teljesen a valóságot. Vau gazdasági akadémiánk, főgimnáziumunk, mindennemű felső és alsó népiskolánk, katonaságunk, ma már villany világitásunk ós lesz vízvezetékünk (?) Van hideg és meleg fürdőnk, egészséges és festői szépségű vidékünk, művelt lakosságunk, pangó kereskedelmünk és haldokló fürdőéletünk. Ennyi előnnyel szemben mennyi hátrány ! Nagy uraim : gondolkodtak már Önök szabad óráikban azon : Miképpen lehetne 91 a Balaton—Hóvvizi fűi dókat, direkte c magunk és indirekte a fürdőző publikum javára látogatottá tenni ? Igen ? No hát akkor már kezdünk egy irányba úszni. Igazuk van ! a tisztességes közlekedést kell lehetővé tenni. Ha azokat a panaszokat, meljeket, egy-egy fürdóévad alatt, a még mindig idetévedt, idegenek elsírnak, könyvbe foglalnánk, oly halom lenne, hogy az aprószentek lelóggó lábacskáik alá zsámolyul használhatnák. Az állatvédő egyesület lelkiismeretét terheli az a bűnös mulasztás, hogy a már kiéidemült paripákat elég könnyelműen, Balaton—Hévviz fürdőkre járni engedi. A század legrongyabb lovai, az ókor legkényelmetlenebb hintói és a pesti fiákker-iskola leggorombább kocsisai • nemkülönben az «Egy rókától két, bőrt nem !ehet. lenyúzni* arany közmondást megcáfolt, vendéglősei (tisztelet a csekély kivételnek) előkerülnek ilyenkor, iiogy hiven szolgálják Isten és a társadalom adta tehetségeikkel a boldogtalan idegent. Kárpátoktól-Adriáig, azaz: Keszthelytől-Hévvízig végig élvezhető (drága pénzen) a szenvedő Európa ö«szes kínjai. A kényelem szerető idegen türelme (és erszénye) még a Bakony közepén sem fogy oly kétségbeejtően, mint épen a fent jelzett uton. Hová akarsz menni ? Hóvvizre ? Helyes ! Ülj le a kávéház elé pont egy órakor. Igyál egy üveg sört s még azon a problémán töröd üdülni vágyó koponyádat, hogy a sör miért olyan pogány meleg, ellenben a pincér miért olyan jéghideg, lessz fél kettő. Most figyelj ! Látsz egy — a harminc éves háborúkban betegek szállítására használt járműve', ez az úgynevezett omnibusz Ha azonnal be nem ülsz, megtelik. Elhelyezkedtél ? Olvasd unalmadban, hogy niásodpercenkint (nem az ostorával, hanem ajkrekeszeivel) hányat cset.tent a kocsis. Alig pár percnyi unatkozás után a világ legnagyobb szórakozásában leend részed. A nyájas idegen és nem idegen, ha egyéb helyet, nem talál, öledbe ül. Ne mozogj ! Adj hálát, a város atyai gondoskodásának, hogy egy-két koffert és ugyanannyi gyereket, nem raknak öledbe. M<-g ne moccanj, ha esetleg egy sluszban bő asszonyság félremagyarázhatlauul a reumás lábadra ül, mert, akkor goromba, magyar betyár vagy. Nyugalmadat (?) egyébként nem zavarják, mert, németül beszélnek, miből te egy szót sem értesz. (Hála jó szülőid goudoskodáBei ta letörölte könnyeit, de nem volt ideje válaszolni, mert két kocsi állott meg a ház előtt; vendégek érkeztek. A Horváth-lányok észrevették Bertát és integettek feléje, hogy jöjjön fel. Már alkonyodott s a vendégek csak néhány percre jöttek le a kertbe. A Horváth-lányokat ugy körülvette az ifjúság, hogy Szebeni nem juthatott egy percre se Aranka közelébe, ki kerülni látszott őt. A fiatal lány különösen örült egy gyermekkori barátja jöttén, kit eddig alig vett észre. Horváthné az ozsonánál egymás mellett jelölte ki a helyüket. Vajda Elemér szép arcú, kellemes megjalenésü férfi volt s Aranka az uzsonua vége felé elfelejtette az egész társaságot Szebeni századossal együtt s nagyon érdekesnek találta a kis vadásztörténetet, mivel Vajda mulattatta, őt. Aztán valahogy elcserélődött a poharuk, Elemér a fiatal lányéból itta meg a könnyű piros bort . . . Berta épp akkor nézett át hozzájuk s egy cekintet röpült szemeiből Szebeni Kálmán felé ; a férfi sápadt, zavarodott arcán észrevehető volt, hogy az ő figyelmét se kerülte el a pohárcsere. Az ebédlőből átment a kis társaság a szalonba ; Horváthné fölnyitotta a zongorát s kellemes leányhangtól kisérve fölcsendült, az ismert dal : • Őszirózsa, fehér őszirózsa . . .« Egy asztalkán gyönyörű régi vázában nagy csokor lila őszirózsa állott s Berta éppen azon fáradozott, hogy az egyetlen fehér virágot, mely egészben található volt, kivegye belőle. Letépte zöld leveleit és kiment a szalonból. Az épület jobb szárnya felé tartott, Szebeni követte ót. A férfi jól ismerte a szobát, hova most Berta benyitott. Ott kívánta tőle az öreg Forray, hogy mondjon le katonai rangjáról, ha leányát feleségül akarja. A férfi a szobába lépett. Másutt talán nevetségesek lettek volna e régi, divatból kiment bútorok — itt komolyak ós meghatóak voltak. Berta egy karosszékben ült az ablaknál ; karcsú alakján a világos ruha, hol szürke árnyékot, hol kékes fényt vetett a hold — sugaraiban. Az arca is nyugodt volt s a homályos világításban nem látszottak homlokán és szája körül a bevésődött finom vonalak, Szebeninek ugy tetszett, mintha nem tiz év, csak pár hónap mult volna el, utolsó találkozásuk óta s halk hangon ejtette ki a leány nevét: -- Berta l Gyorsan kezdett beszélni, mint aki kevés idő alatt, igen sokat akar mondani. — Tévedtem, mikor azt hittem, hogy Aranka szeret engctn. Berta, édes, feledje el azt a sok bánatot, mit magának okoztam ! Erzern, hogy még együtt boldogok lehetnénk ! A leány keze megremegett a Szebeniében, boldog elégedett mosoly játszott ajkai körül, amint ránézett a férfire — aztán fölkacagott: -— Azt hiszi édes barátom, hogy ma is a tizenbótéves kis leány vagyok még ? Oh nem! Önnek tiz év előtt választania kellett köztem és pályája között — nem engem választott ! Fájt a csalódás, de mikor évek múlva sem nősült meg, azt hittem, lélekben nem válunk el; azt hittem, hogy az emlékek összekötnek bennünket s az emlékekben ismét találkozunk. Nem igy lett ! Mikor egy óv előtt hirül hozták nekem, hogy On katonai gyakorlat közben súlyosan megsérült, jobb karja soha se fogja biztosan kezelhetni a fegyvert s igy bucsut kell vennie a fényes katonai élettől — azt reméltem, hogy rám gondol ós most már eljön értem . . . s ehelyett az történt, hogy engem észre sem véve, kis unokahugomnak beszélt szerelemről. A gyermeknek még most is fáj a szeme az intézet szürkeségétől, először találkozott életében komoly férfivel, tetszettek neki Szebeni százados vallomásai, kicsit dobogott is a szive, ha jönni látta — s azt hitte ez a szerelem. Az uzsonnánál azonban azt hiszem kedves Szebeni, észrevette a pohárcserét __ ' ' óriási nagy választékban re

ndkívüli olcsó árban ÍmIXUÍjÜ X X^^iiiaAaUX kapható

k §ujánSZl^> ^József könyvkereskedésében