Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-09-09 / 36. szám

6. BALATONVIDÉK i906. szeptember 23. dozásával szolgálja a magyar mezőgazdaság emelését, másrészt töri útját a gazdasági egyetemnek is, mely magában egyesítené az erdészeti, az állatorvosi főiskolát, a gazdasági szaktanárok képzését : addig más irányban, az államsegélyek nyújtásával mindenütt ott van, ahol a magyar közgazdaság érdekei kapcsolódnak a kis ember boldogitásának eszméjével. Miniszter ur ! Aki, a magyar föld és népének anj'agi és szellemi érdekeit ily nemes és nagy jelentőségű intézmények által szolgálod, légy üdvözölve a város lakói által akkor, mikor a hármas szinü lobogó a gazdasági akadémián a Te szellemi fenköltségedet és teremtő erélyedet elsőnek hirdeti. De legyenek üdvözölve azok az igazgatók is, akik megértve e nagy intézmények lényegét, nem a rangért, nem az állásért, nem ennek az anyagi előnyeiért, hanem a magyar faj államfentartó erejének a növeléseért tesznek buzgó szolgálatot a magyar gazdák szellemi kincseinek gyarapítása körül abban a szellemben, melyet a Mester kifejezett ! Legyenek üdvözölve a tanárok, akik a végrehajtói az akaratnak ; megtestesítői annak a szellemnek, melyet egy, kifejezetten is földművelő állam érdekei követelnek a gazdatársadalomtól a magyar nép érdekében. De legyetek üdvözölve különkülön Ti is szellemi vezetői a helybeli akadémiának, akiket egyenkint és összesen is ismerünk e város körében is, akikről tudjuk, hogy ugy hivatal, mint a társadalombeli kötelességeitek lelkiismeretes és pontos ellátásában az elsők között vagytok ! De mégis, mert zord idők járnak felettünk, mert a nemzetköziség nemcsak a munkás pőre dölyfében, de a tudományok sima és redős palástjában is kisérteni kezdi eddig rendithetlen hazafiságunkat : kívánjuk, hogy Ti is, mint Mesteretek, soha meg ne fogyatkozzatok az ősök erényeinek a gyakorlásában : a Király tiszteletében, a Haza szeretetében és a törvény megtartásában, hogy igy ősi nj'omon vezet pe a Rátok bizott érett ifjúságot, ez a föld a magyaroké maradjon. Uj iskolaév. Korábban, mint bárhol másutt az eu rópai kontinensen, szeptember első napjával kezdődik az iskolai év. A behatásoknak szentelt pár nap eltelt. A tanintézetekben kezdetét vette az oktatás, a tanuló ifjúság pedig hozzáfogott a tanuláshoz és az egész vonalon — az elemi iskolából kezdve fel az egyetemig — megindult a nemzet, jövő vezetőinek oktatása és tanitása. A tanítás terén elért eredmények felett nincs okunk panaszkodni. Közoktatási ügyünk, jóllehet, nem éppen gazdagon dotált ága kormányzatunknak, mind szervezetében, mind a gyakorlati tanítás tekintetében megállja a legszigorúbb bírálatot is. Tanintézeteink, főképpen városainkban, majdneui mindenütt megfelelnek a legmodernebb kívánalmaknak, ami berendezésüket illeti, bizonyos neme a versenyeknek, a legnemesebb versenynek, fejlődött ki az iskolafentartók közt abban az irányban, hogy az iskola ugy külsejében mutassa a hivatalos fontosságát, melynek betö'tése a föladata, mint eszközeinek gazdagságával igyekezzék elérni célját. Kiváltképpen az oly helyeken, ahol állam, törvényhatóság, felekezetek és testületek tartanak fenn egymás mellet', párhuzamosan iskolákat, mutatkozik szemmelláthatólag a versengésnek ez az üdvös példája. Ahol még hiány vau — és valljuk meg, hogy sok még minden fényej eredmény mellett a tenni való — ott igyekszik a közoktatásügyi kormány a hiányt kipótolni. Amint hogy mindig több gondot fordítanak iskoláink külsejére és felszerelésére, épp ugy emelkedik a tanítók képessége, képzettsége és buzgósága. Bárhová tekintsünk is, akár elemi, akár középső, akár legfeUőbb oktatásunkra, mindenütt nagyobb követelményekkel lépünk a tanítói kar elé és mindenütt Iái juk, hogy a fokozott, igények vagy kielégitvík, vagy kielégítésükre meg vau a törekvés. Nem rég, hogy megkezdődött, közoktatásügyünk tervezetének felépítése. Adott meglevő alapra rakta le közoktatásügyünk első idealista szellemű és mély bölcsességü vezetője azokat a kockaköveket, melyben oktatásügyünk szervezete nagyjaiban még ma is nyugszik. Bölcsen számolt a meglevővel s uem döntötte meg a meglevőt, hanem már eleve igyekezvén jelezni azt, ami idők során megvalósítandó lesz, az ismert ós megszokott rendszert fejlesztette tovább. Az általa kijelölt úttól itt ott történt eltérés. Volt is többszőrös ós oktatásügyünk sikeres fejlődésére nézve nem mindig egészséges kivitelezés. De az általános irány egysége; volt és a kijelölt uton halad az ország a tanítás ügyének végleges ós megállapodott szervezése felé. Hogy az eltérések, kísérletek mellett is folytan megmaradt oktatásügyünk szervezésének két dósé a helyes uton, éppen tanit,á«i viszonyaink ós a tanítói kar fejlettsége mutatja. Tanítói és tanári karunk, miat említettük, magasra fokozott igényeket kénytelen kielégíteni és ezt az igényt képes is kielégíteni a tudásnak avval az anyagával, melyet saját, iskoláztatásakor az ország iskoláiban szerzet.t, melyet az ország tanító termeiből hozott magával. jüz az egyetlen jelenség is bizonysága annak, hogy oktatásügyi szervezetüuk kiállott,a a próbát ós hogy az ut, amelyen haladunk, helyes útnak mondható. Most már a kísérletek ideje lejárt. A tanítás minden ágában, kezdve az elemi ismeretek oktatásától, egészen fel az egyetemi tanításig, mindenütt, megállapodott a tanítás anyaga és a tanítás rendszere. A kötelező tanít,ásnak az állam most már a maga részéről is mindenütt képes megfelelni az elemi iskolák tekintetében. A középoktatás terén pedig mind a humanisztikus tanitás, mind a gyakorlati kiképzés tekintetében a legkülönbözőbb intézetek kapui vannak kitárva és várják a tanulni vágyó ifjúságot. Szeptember elején minden esztendőben uj meg uj tanulni vágyó sereg tölti meg az iskolák termeit. Minden esztendőben örömnap az iskolák megnyitásának napja, mert minden esztendő előmenetelt jelent a közmüveitségben való előrehaladás utján. Mozaik képek a balatoni fürdőkről. Most, hogy a fürdőévadnak végére értünk s a nyaraló közönség — ki megelégedetten, ki elógületlenül — haza tért, nem lesz érdektelen néhány lap véleményét közölni. Közö'jük azokat abból az okból, hogy lássa mikép vélekednek a hazai, kiválóképpen a balatoni fürdőkről. Két megj'ei lap a következőket írja: Nemrégiben szóvá tettük a balatoni fürdők drágaságát Szemetes meggyőződés alapján irtuk cikkeinket, melyet megírni naszkodik tovább — és még sem húzza a kordét Hogy a szerszám az előbbi árhoz képest sokkal drágább, annak mi uri magunk az okai, mert bőr kabátban és papir cipőben járunk. (Az utóbbi kaj)hat,ó Keszthelyen . . . majd megmondom kinél?) Ha elöl nem megy szegény pára, méltóztassék hátra kötni. Ha búzni nem, talán tolni tudja a kordét. Es igy majd el fogja kerülni a kordé a szamarat. Na hát azt már én sem szeretem) hogy az a falu összes iskolás gyermeki az után futkosnak s igy az iskolát elkerülik. Mondom, nem szeretem, de még is menthetők : szeretnek egy igazi szamár után járni. S tessék elhinni, hogy ettől tanulnak legkevesebb szamárságot. Bár mi is követnők a gyermekek példáját, akkor nem követnénk el az életben oly sok szamárságot. íme ! Ha én a szamár után s nem a bucsui züllés után járok, nem kell át élnem a fentebb feketén ecsetelt keserűséget. Meg is utáltam a bort, mint a cigánygyerek a fias-tyukot. A legvéresebb szájú antialkoholista agitator lettem. A hordóimat elégettem, a tőkéimet (számszerint hármat) kivágtam és a peronosporának, nehogy a faja kipusztuljon, télre fűthető szobát rendeztem be. A filoxerát, a tehén és a szamár után a leghasznosabb állatnak léptettem elő. Végül: beiratkoztam 3 tejszövetkezetbe. De hogy e reám nézve tragikus eset nyom nélkül el ne röppenjen fejem fölött s ne hogy kitöröltessék emléke szivemből a feledós gyors nyullábával, barátaim unszolására, (mint ezt a fűzfapoéták szokták mondani kis versük alkalmával) kiadom ezen, a tudományos akadémia által egy értékes papírkosárral jutalmazott fórcolmányomat, melynek zenéjét Kolár Csicsa előnyösen ismert zenész szerzette. I. Bicsak bácsi el adta a szamarát, Pakóvárou elmulatta az árát. Utána megy felesége jajgatva, Hol a szamár ára ? vén akasztófa. II. Nagyasszonyom bort ide meg kocsonyát, Hadd itatom meg ezt a vén csoroszlát. Nem köll nekem kocsonyája, sem bora, Csak a szamár árát aggyá kend oda. III. Vevő uram, irgya be a könyvébe, Csökönyösi szamaramnak a neve ; Vegyen neki bársony nyerget meg zabot, okulárét, ha igaz, hogy vak vagyon. IV. Ha az asszony még is szidna engömet, írok kednek tulipántos levelet; S mivel sánta és nem gyühet idáig Én megyek el s elérzelgök reggelig. ISEOLA TASKAE óriási nagy választékban rendkívüli olcsó árban kapható

k ^Ózsej' könyvkereskedésében