Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-08-26 / 34. szám

1906. augusztus 26. BALATONVIDÉK 3 Válasz a »Keszthelyi Hírlap« múlt vasárnapi számában megjelent *A balatonmelléki nagybirtokosok tennivalói« c. ciklcre. Mindenekelőtt kifogásolom a cikknek szociális izű irányát, mely a balatonmenti nagybirtokosokat okolja azért a drágaságért;, (mely drágaságot azonban a cikknek bevezető részében megcáfolni látszik) mely a balatonparti lürdőkben uralkodik. A mottót »minden bajnak oka a birtokososztály' megszoktuk már, hisz könnyebb dolog nincs, mint minden baj okozójának a földbirtokosokat odaállítani, kik e cikk szerint hivatva volnának terményeik árának leszállítása által a Balatonmentén az olcsó nyaralás eldqrádóját megteremteni. Tény az, hogy a balatoni fürdőkben kétszer oly drága az élet, irint a stájerországi nyaralóhelyeken, pedig ezek nem tudják a közönséget saját terményeikkel ellátni, hisz az étkezéshez szükséges luist, lisztet, vajat, bort, stbt. tőlünk szerzik be, tehát nem a termelőkben kell a hibát keresni, amiáltal a fürdőélet megdrágul. Nem célom jelen soraimmal, hogy a diágaság okát Letessem, csak arra akarok reámutatni, mennyiben jogosulatlan a cikkíró méltatlankodása a »vagyonos osztálylyal« szemben. Ama tanácsot, hogy hogyan gazdálkodjunk, határozottan vissza kell utasítanom, mert aki közölünk nem tud gazdálkodni, az ebből a cikktől nem fog erre serkentetni; akit pedig az iskola és az elet, illetve — a kereskedelmi viszonyok megtanítottak, az úgyis azon van, hogy a talaj termőerejének fenntartásával a lehető legnagyobb tiszta jövedelmet produkálja. A mostani gabonaárak mellett — sajnos a produkció eredményében nagy visszaesés mutatkozik. Szivesebben olvastunk volna tehát egy olyan agiár-izü cikket, mely a gazdáknak a gabonaárak szabályozására iiányuló tömörülését indítványozta volna. Tudvalevő dolog ugyanis, hogy a magyar-osztrák birodalomba jelenleg csakis 4 K 60 f. vámtétel mellett szabad búzát behozni s hogy van az mégis, hogy a külföldön 20 K.-ás buza van, nálunk pedig 14 korona a buza ára ? Ne higyje a cikkiró, hogy ha a buza ára ná'unk a gazdák által annyira óhajtott 5 kor.-val megdiágu

1, akár a háztartásában vagy a balatoni fürdővendég megérezné, de igenis megérezné a nemzet egészében, meit az igy előálló '200 millió kotona évi liaszontöbbletl ől nemcsak a gazda, de az iparos, a kereskedő is részesülne. A. cikkben azt is köt élességünkké teszi a balatoni fürdők felvirágozása érdekében, hogy egy bizonyos mennyiségű marhát biztosítsunk a balatonmenti mészárosok részére a fürdőévad ideje alatt és jutányos árban ( ! ! ) Ezen ajánlata határozottan a gazdák kát ára biztosítandó monopoliumszetü üzlet volna, mely a kereslet és kínálat közt természetesen létező nemzetgazdaságtani szabályokkal homlokegyenest ellenkeznék, különben is, ha a stájer kereskedő által nálunk, mondjuk 76—80 fillérért (nem pedig 1 K. 20 fill, mert ez abszurdum) élősulyban megvett marhából 70—80 fillérért tud egy szép adag rostélyost nyújtani, miért ne tudná az itteni vendéglős ugyan ezt a kedvtznyújtani ? Vagy ha egy kiló lisztből, melyhez a gazda búzáját kilónkint, 7

3/

1

0 krajcárért adja, nagyon parányi kiflik jönnek elő, vagy ha a vajporciók, — melyhez a gazda (kivéve a városokat) tejét 8 fillérért adja literenként — nagyon kicsinyre szabvák, vagy ha a vendéglőtök kitűnő borainkat, melyeket literenkint 34—36 fillérért aduuk, 100 és 120 fillérért adják — arról mi gazdák épen nem tehetünk. Ama szives ajánlatát cikkiró urnák, hogy káposztát, babot, répát és spenótot termeljünk, átengedtük már a kisbirtokosoknak, mert azokkal a drága munkásviszonyok mellett ezen cikkekben versenyezni ugy sem tudnánk. Téved abban is a t. cikkiró, hogy mi az ocsút eladjuk, a kukoricából is tartunk vissza annyit, amennyi a baromfiaknak szükséges, miután baromfit is tartunk elegendő mennyiségben — el is visz az élelmes tyukász egy nagyobb községből hetenkint 2000 db. tojást, megveszi a kis ajtó előtt, nem kell vele a piacon kofákodnunk, hogy az alkalmi kereskedők azt megvéve kétszeres áron adhassák el a fürdőzőknek. Mindenesetre méltánylandók a t, cikkírónak a fürdő-ügy érdekében bizonyára jóakarattal vezérelt sorai. Figyelmébe ajánlom azonban jelen soraimat, mert elig hiszem, hogy ezeknek megfontolása után a balatonmenti drágaságot nagybirtokosaink rablógazdaságáiiük vagy élhetetlenségének tulajdonítsa, hanem keresse a hibát inkább az alkalmi kereskedőkben és háziurakban, kik a fürdőévad alatt, legalább is annyit akarnak a vendégeken megszerezni, hogy abból egész éven át gondtalanul élhessenek. Rcischl Richárd. A Dalkör győzelme Nagykanizsán. — Kiküldött tudósítónktól. — A Dunántuli Dalosszövetség vasárnap és hétfőn tartotta Nagykanizsán dalünnepélyét. A hangversenyen a helybeli Iparosok Dalköre is részt vett. A dalLör szombaton délután két óra felé érkezett, meg a nagykanizsai pályaudvarra, hová nemsokára megjöttek a versenyen iésztve\ö többi dalárdák is. A dalosokat az állomáson Lengyel Lajos és Horvát,h Gj'örgy főgimnáziumi igazgató üdvözölték. Az üdvözlésre Lakatos Vince dr., a helybeli Iparosok Dalkörének elnöke az összes dalárdák nevében köszönetet mondott a szives vendégfogadtatásért s hazafias érzéstől áthatott, szavakban méltatta a dalosünnep jelentőségét. A koszorús leányok egy-egy ügyes jelmondat kíséretében megkoszorúzták az egyletek zászlói!,. A helybeli dalárda koszorusleánya Sebestyén Kató volt, vőfélye Hanny Andor dr. ügyvédjelölt. A városháza előtt Vécsey Zsigmond polgármester üdvözölte a dalosokat, mely lilán a dalosok szállásukra tértek. Este a Polgári Egylet kerthelyiségében ismerkedési estély volt. Vasárnap délelőtt, folyt le a Dalosszövetség közgyűlése, melyen a diszelnök, Zichy Aladár gróf, a király személyekörüli miniszter is részt vett. A minisztert. négy tagu küldöttség, melynek Lakatos Vince dr. is tagja volt, vezette a terembe. Gyűlés után a Szarvas szállóban 280 terítékű társasebéd volt. A verseny első része vasárnap délután fél 5 órakor vette kezdetét. A verseny három csoportban folyt, u. m. : nehéz műdal-, n üdal- éri népdalcsoportban. A keszthelyiek a n.üdalcsoportbau vettek részt 32 taggal. Ugyanebben a n.üdalcsoportbau versenyeztek a Székesfehérvári D. V. M. Dalegylete SSM.aggal és a Komáromi Rom. Kath. Egyh. Énekkar 22 taggal. Az előadandó darab Rév fi Géza Honszeretet cimü pályanyeries dala volt. A ki'zönség tetszését leginkább a kesztheh iek éneke nyerte el. A ve'seny második része hétfőn délután folyt, le. A keszthelyiek Huber Károly Szabadság dalával pályáztak. A verseny eredményét a zsűri, melynek Eckliardt Antal karnagy is tagja volt, este 10 órakor hirdelte ki. E szerint, a müdalcsoporiban az első dijat, Nagykanizsa varos közönsége által ajándékozott, ezüst, serleget a Keszthelyi Iparosok Dalköre nyerte el. Ez eredménnyel joggal dicsekedhetik városuuk, büszkélkedhetik önmagával a dalkör, de leginkább büszke lehet jeles karnagj'ára, Garay Sándorra, ki nagy zenetudásával s még nagyobb fáradozással a dalkör tagjainak hanganyagát, annny ira feldolgozta, hogy immáron a müdalcsoportban első helyre jutottak. Megemlítjük, hogy vasárnap este a dalkör Sebestyén Lajos ügyvéd lakásán sze> renádot adott, elénekelve tárogató kísérettel a «Hej Rákóczy» kezdetű dalt. A kedd délben hazatérő győztes egyletet, a város nevében Nagy István városbíró, az Ipartestület megbízásából pedig Braun Rudolf ipartestületi elnök üdvözölte, mit Lakatos Vince dr. köszönt, meg. Aserleg ünnepélyes felavatása ina vasárnap lesz, melyen a nagykanizsai írod. és Művészeti Kör dalárdája is testületileg részt, vesz. Fürdö-krónika. A króniivás szerette volna, ha ínégegy hétig várhatott volna a bucsuzással. Részint, mert, a búcsúzás éppen nem örvendeztető. Részint pedig —- mivel a búcsú nem kel'emes — azt minél távolabbra óhajtaná tenni. De hát az ember tervez, az idő pedig végez. Szent István ünnepére hirtelen hideg idő köszöntött ránk, mely ugyancsak lehűtötte a Balaton langyos vizét, de méginkább megritkította vendégeink sorait. S mig, még egy héttel ezelőtt is örömmel írhattuk, hogy nap-nap után annyi idegen érkezik hozzánk, akár csak a szezon közepén, most szomoman kell hírt adni róla, hogy igen-igen rnegfogyott, a fürdőzők száma. De még [a sétány képe is hirtelen megváltozott. A virágok, miket a múlt heli jégeső gyászbaboritott, szinte ő«zies szint öltöttek magukra. A csónakok üresen vesztegelnek kikötőjükben. Nincs szükség már rá, hogy Ferkót szorgoljuk csónakért, vagy hogy leleményességünket küldjük harcba, ha a korzó idején egy-egy ladikra akartunk szert tenni. A cigány is lasabban huzra nótáit, de hogy az egyensúly' meg ne legyen zavarva, annál gyorsabban végez a napi műsorral. Nála most már hét órakor fél nyolc van. Az igaz, hogy 7 órakor már a nap is búcsúzik tőlünk. Szóval, amolyan borongós hangulat, ült e héten a fürdőéletre. Hiába jött vissza a hét közepére a jó idő, hasztalan melegedet fel a Balaton vize, az elköltözött vendégeket már nem lehetett, visszahivui A borongós hangulat csak megmaradt. Közeledik az iskola ideje, készülni kell hazafelé, S ez a készülődés kinek ne esnék nehezére. Itt hagyni a kedves Balatont, hullámzó vizét, a park árnyas fáit, bokrait, oly sok vigságnak, kellemes napnak s annyi édes emléknek szinterét. De nemcsak a vendégek érzik ezt. Fáj ez a krónikásnak is. Néki is, aki hétről-hétre értesilet.le olvasóit a fürdőéletről, nehéz megválnia a Balatontól s olvasóitól. Am vigasztalja az a tudat, hogy tíz hónap uiulva újra találkoznak. Addigra villanyvilágítás lesz a parton, talán villamos vasút ís lesz (az előmunkálatokat már megkezdték) a város is majd sok uj tervet, valósit meg s igy még szebb, még eleven'-bb lesz a fürdőélet, a vendégeknek még több szórakozásban lehet részük. A krónikást, e héten támadás is érte. Egy helybeli lap emiatt szólja le, niivel Panaszkönyvében közzétette néhány fürdőző levelét, melyben helyi bérkocsi-mizériákról van szó. Ahhoz, hogy az illető lap bérkocsiszabályzatban járatlan fürdővendégeket, kiket, a bérkocsis becsap, — a vendégjog legnagyobb dicsőségére — két Ízben is leszamaraz s ellátja az >ostoba gavallér« cimuiel s azoknak, kik olykorolykor nem kapnak kocsit s igy, mondjuk a vasutállomásró 1 éjjel 12 órakor, korom sötét s ismerellen utón, husz kilós podgyásszal gyalog kell lakásukra bandukolniok, azt ajánlja, hogy no-no, hát csak azért se ugráljanak mérgükben — a krónikásnak nincs SZÓILÍ valója. Amit az a lap irt, a sajtószabadság nevében irta. A sajtószabadságot pedig e sorok irója becsüli. Ám amit saját szemé'yéről ir, ahhoz lehet megjegyzése. Sőt van is. »Króuikáló viccfaragók — igy ir az a lap — akiknek ugy látszik a fiakkerkocsistól Bendiuerig most már króniku-