Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-08-19 / 33. szám

1906. augusztus 19. BALATONVIDÉK 3 zon kávéház vendégeinek füldobhártyáját kocsisainak rettenetes sipolgatásaitól ? A bérkocsik azzal tűnnek fel különösen, hogy — — — fiadzaDak ! Tudni illik vannak egy és ugyanazon számmal öreg , nagy- és kis kocsik. Hogy mi közöm van nekem, mint fürdőző vendégnek ebez ? Hát megmondom egy példa formájában. Felülök például Keszthélyea egy — mondjuk — 999-es számú kocsira. Kihajtatok Hévizre. Ott megfúrod vén, vissza akarok térni mielőbb, hogy lelökhessem. Keresőm hát kocsimat és megtalálom a kocsiállomáson a 999-est. A kocsis véletlenül nincsen ugyan jelen, de azért én addig is felülök. Hiszen a 999-es az én kocsim. Várok türelmesen és az isteni fürdőtől bágyadtan Egyszerre csak előkerül a kocsis és letessékel a kocsijáról, mert, mint ő mondja : »más pasast" hozott. En erősítgetem, hogy de bizon}' a 999-esen ón jöttem ! Végre a kocsis oly meggyőzően érvel, hogy be kell látnom, miszeiint midőn e kocsira felültem, akkor tényleg — — — felültem ! Tovább keresem a 999esemet. ós újra — — — felülök, mert, óu valóban egy harmadik 999 esen jöttem. Végre az én kocsimra, az ón 999-esemre is ráakadok és kocsisom szíves meghívására, félve bár, de mégis felszállok és hazajövök. De az öt egész és nyolc tized kilométer hosszú uton folytou azon töprenkedem, hogy miért muszáj Keszthelyen annyira takarékoskodni a koc-ik számaival, Iliikor a bölcs arabok már régen kitalálták a módját, miképpen lehetne ezen a bajon segíteni ? Nem akarom a t. Szerkesztő ur idejét és b. lapjának terjedelmét továbbra is igénybe venni ; de azt, még engedje meg felemlítenem, hogy a keszthelyi torony váltakozó rendszer szerint ütő órája, korábbi időt mutat a keleti számlapjáu, és későbbit a déli oldalon levőn. Talán azért van ez igy, hogy korábban keljünk és későbben ebédeljünk, hogy igy nagyobb étvággyal bírván, egy fagylalthoz csak egy kanalat, kérjünk ós nem hatot vagy kilencet, amint, ezt tőlünk ez év március 18 án, illetőleg e hó 5 én egy helybeli ur — saját szavai szerint. — Játtá. E sorok közléseért fogadja t. Szerkesztő ur több fürdőző vendég nevében hálás köszönetemet. Vámos Dezső, Budapestről. Nem siralmas-e, hogy a Badacsony tetejére alig lehet feljutni. De ha már fel megy az ember, akkor sem a kilátótól, sem a Ranolder kereszttől nem lehet úgyszólván semmit látni. Nem kiván a magyar turista fogaskerekű vasutat, csak kényelmes, járható utat. Nem kiván kényelmes hotelt a hegytetőn, csak egy tornyot, melyet művész keze szépen és olcsón megalkothatna, hogy a világ egyik legszebb látványát élvezhesse zavartalanul a turista, asszony és gyerek, őreg ós fiatal egyaránt. Nem szomorú e végre, hogy a tüneményes vidéket még senki sem ismertette meg méltóképen, mert a közkézen forgó gyatra fotográfiákat és színtelen leírásokat tartalmazó könyvek ilyeneknek nem nevezhetők ? Reméljük a legjobbat, hogy rövid idő alatt mindezen hiányon segitve lesz. S mire minél előbb ismét viszontlátjuk a földgolyó egyik legbájosabb darabját, tökéletes gyönyörrel élvezhetjük annak kimeríthetetlen szépségét a külföld turistáival egyetemben. Hát mi mikor megyünk!? Áldatlan agrárpolitikai viszonyaink már oda fajultak, hogy nemcsak a szegényebb, hanem már a gazdagabb vidékről is vándorolnak Amerikába. A mult héten Sármellékről két család vette kezébe a vándorbotot, hogj' a csábos igéretföldjót, megláthassa. Az egyik családfő óhajtása teljesült, mert a gőzös, — minthogy a vizsgálat nem talált beun semmi kifogásolni valót — felvette, ám a másik visszautasít,tatott, mert szemeit az orvos gyengének találta. Szegény, sajnálatra méltó magyar nemzet ! miért engeded ép, erős véredet az idegenbe ? Miért nem kellett a gyenge szemű ? Ugy-e ? . . . Csak sirni lehetett e sokat hányatott, jobb sorsra érdemes nemzet sorsán. Nagy Uraim ! rendszabályokkal és hangzatos frázisokkal nem lehet ám a kivándorlást megakadályozni. Méltóztassanak többet, foglalkozni a föld népe sorsával. Helyes agrárpolitikával kivenni a termelőt, a herék önkényéből. Szövetkezeti uton. S nem szabályrendeletekkel, melyeket a hivatott közegek »ad actat csapnak az elintézett ügyek közé — hanem tessék mindenek előtt az iskolát felkarolni s azt az őt megillető nivóra emelni, hogy magasztos misszióját örömmel teljesíthesse. A haza földjéhez való ragaszkodás, a hazaszeretet magasztos eszméje, csak az iskola talajából nőhet erőteljes fává ; melyet, sem a hazafiatlanság, sem a gombaként, szaporodó szociáldemokrata agitátorok szavai csábításának áramlata nem képes elsodorni. De miért beszélek én iskoláról!? Hiszen mi osztrák sógoraink szerint barbár nemzet, vagyunk, kik lovakat igea, de embert nevelni nem tudunk. S ezt már ők annyiszor vágták szemünkbe, hogy végre magunk is elh'ttük. Aui mi máskép gondolkozunk I Fél" téglával verjük a mellünket, hogy kultur" állam vagyunk. Ez nem mese, sőt szin valóság, mert a statisztikai hivatal pontosan évenkint kimutatja, hog}' a népnevelés mily rohamosan halad. Csapunk ezen kívül nagy költségekkel egyéb komédiákat is. De ezt hagyjuk ! Fő dolog, hogy az elintézett »acták« megőriztessenek. Azt hittem, — mint. nagyon sokan hiszik, sőr, határozottan állítják — hogy a kivándorlás, a laza hazafiasság vétke a tanítók megbocsát hatatlan biine. Hisz ők a nép közt élve, ismerik an'ak anyagi oldalát,, ismerik gondolkozását ; ós miért nem törekesznek, minden tudásuk és tekintélyük latbflvetésével a kivándorlást megszüntetni ? Az oka egyszerű, mint azt hiteles forrásból tudom. Fel kell karolni az iskolát s vele az iskola szivét,: a tanítót. Ki kell szabadítani a nyomor, megaláztatás polipkarjai közül és akkor egy megelégedett hadosztállyal állunk szemben, aki a reá bízott, ifjúságot oly hazafivá, oly önfeláldozó ka'ouává neveli, aki inkább életót, mint, a haza zászlóját adja oda. Vajjou nevelhet-e egy elégedetlen, a haza által mostohának lekinWt tanítóság megelégedett, hazáját szeretni tudó társadalmat ? Rabszolga, csak rabszolgát nevelhet! (Szeutgyörgy vár.) Horváth László. Fürdö-krónika. Ha az e neti fürdőéletet röviden, de hiien akarjuk megörökíteni, csak e három számot kell idenyomtatni: 23, 23, 15. Az olvasó persze most, holmi kis fehér egerek-, vagy papagálytól kihúzott plánétákon ékeskedő szamokra gondol. Vagy talán azt véli, hogy valami osztálysorsjáték ánidájának a szerencse számai, melyeknek boldog tulajdonosai közül minden második biztosan — elveszti pénzét. Megnyugtathatjuk, hogy egyik sem. Csak a fürdőház bejáratánál kiszegezett, fekete táblának egyik napi számait, jegyeztük fel. Az első szám a fürdősziget, levegőjének, a második a Bala'on vizének, az utolsó pedig a zuhany hőfokát, mutatja. Ha pedig e számok ily magasan állanak, természetes, hogy melegben, fürdőzésben nem lehet hiány. Nem is volt, egyikben sem. Ami nemcsak a nyaraló vendégeknek, de még a vendéglősöknek is jól esett. Mert uj vendégek még e héten is annyian érkeztek, akár csak a szezon közepén. Mulatság, hangverseny, tánc nem tarkította az e hét amúgy is sovány történetét,. Még csak konfetti csatát, sem rendezett a vigalmi-bizottság a kadétok tiszteletére, kik itt jártak városunkban. Pedig akkor lehetett volna ám csak látni igazi háborút. A beavatottak állítása szerint alapos ok volt, a konfetti-csata elmaradására. Nem akarta a rendezőség az e héten uralkodó jó időt elijeszteni. Mert azt már a végzet is ugy rendelte, hogy velenceiesték helj'ett, záporesőben legyen részünk. Kadétokat említett az előbbi szakasz. A Ludovica-intézet növendékei voltak itt kér, napig. Kedden este a Hungária szálló dísztermében táncmulatságot is rendeztek. Sok szép lányka volt, ott, együtt. S hogy mindannyian jól mulattak, az csak természetes. Ezzel aztán el is mondtunk mindent, ami e héten följegyzésre méltó volt. Rövidre fogtuk a sorokat, mert még nyomtatásra vár a Panaszkönyv is, melyhez e héten csak egy, de ugyancsak tartalmas levél érkezett. Mivel e levél nagy részben igazságokat mond, lapunk más helyén közöljük a maga egészében. H I R £ K. — Személyi hírek. Zichy Aladár gróf, a Dunántúli Dalosszövetség versenyén való részvételre folyó hó 18 án este Nagykanizsára érkezett, ós két napig fog ott tartózkodui. — Hegedűs István dr. egyetemi tanár a héten városunkban több napig időzött, ahol a prémontréi társház vendége volt. — Ö felsége születésnapját ünnepelte tegnap városunk. 9 órakor a rk. templomban üunwpi hálaadó isteni tisztelet, volt, melyen megjelent, a tisztikar, az összes hatóságok és egyesületek. Mise alatt az Euekés Zenekedvelők vegyeskara énekelt. A hivatalos épületekre kitűzték a nemzeti lobogót. — A Keszthelyi Ének- és Zeneegyesület f hó 15-én "Boldogasszony Anyáuk» és ijive maris stella> c. éneket adta elő. — 0 felsége születésnapján Führer Róbert «F-dur» miséjét és Hoffer Karoly féle királyhymnust, adták elő. Holnap Szt. István ünnepén pedig Eckhardt Antal «C> miséjét és «Ah hol vagy magyarok» c. népéneket betétnek fogják előadni. — Kinevezés. Király Elek alsóhahóti plébánost, a király cimze es kanonokká nevezte ki. — Prémontréiek felszentelése. Nagyboldogasszony napjáu a prémontréi rend négy tagja tette le Burány Gergely dr. prépost kezébe az ünnepélyes fogadalmat. A fogadalmat tevők : Málits Frigye", Molnár Szauiszló, Horváth Róbeft és Gergye Ipoly. Az uj prémontréiek "a napokban Győrbe utaztak, hol Széchenyi Miklós gróf megyéspüspök áldozópapokká szentelt-j őket. Naponta friss Liezingi csapolt sör és zóna villásreggeli kapható a Hungária szálló éttermében.