Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-08-12 / 32. szám

1906. augusztus 12. 7. A falu jegyzője jogérfényes szavazattal állandó hivatalt és állást, a vármegye tisztviselője: a főbiró stb. 6 évre nyer csak megbíz (dúst. Ami amellett, hogy hátrányos tisztviselő és közügyre ép ugy, mind nem alkalmas arra sem, hogy a tisztviselő tekintélyét a közönséggel s alantos közegeivel szemben emelje. Pedig erre a tekintélyre mindenekelőtt a vármegyei tisztviselőnek van szüksége. Amit a régi vármegye elmulasztott, adja meg neki a megújhodó vármegye. Adjon a vármeg}

7e tisztviselőinek erkölcsi és anyagi függetlenséget, szerezzen neki tekintélyt, hiszszük, nem fognak megismétlődni a közelmúlt szomorú tünetei. Jöjjön bármiféle abszolutisztikus uralom : az erkölcsileg és anyagilag független s szabad tisztviselői kar ellenáll mindenféle csábitásnak. Véleményünk szerint ebben rejlik a vármegye erősségének egyik titka. A vármegyei pénztárak visszabocsátása a másik erősség. Emellett szociális szempontból is fontos. A vármegyei kisemberek a közpénzekből és tőkékből olcsóbb kamattal juthatnak kölcsönhöz és segíthetnek ügyes-bajos dolgaikon. Mint minden erődnek meg vaunak a maga Achilles sarkai, sebezhető részei, titkai, a vármegyénél is áll ez az igazság. Most, hogy a kiépítés tervezete munka alatt áll, hogy a közvélemény szűrőjén át megtisztulva a törvényhozás elé kerüljön, óhajtandó, hogy kiki gondolkodjék fölötte s elmélkedéseinek eredményét hozza nyilvánosságra s ha az alkotmányosságunk ez erősségének titkát rejti magában, egy-egy tégla lesz a bástyákon - már ezzel is hozzájárult a nemzeti erősödés nagy munkájához. Necsak a nagyok, gondolkodjanak a kisebbek kint töltse a szabadban ennél szebbet ugy se találhat. Végül mindig

; tegyen valami könyny üt és hasznosat És tétessen a családjával is. Kivált ne tűrje a gyermekek léha célnélküli csatangolátát és semmittevését. Az ember végre is célszerű állat. Ha más célja nincs, legyen valami játék a célja a szabadban. A szellem épségben tartása végett olvasni is kell. De ne olyat, ami nyomaszt, s az életpálya robot munkáját ismétli, annak fölemésztő emócióival. Minden művelt ember szeret valamit olvasui. A költészet s az irodalom gyöngyei valók a nyaraláshoz. Egy kis könynyü filozofia. Es efféle. Az elme és kedély hasznos gyönyörűségei, amelyekhez a munka forgatagában ugy is ritkán jut a század agyonhajszolt gyermeke. Itt gyönyör és élvezet. Boldog nyaralást azoknak, akik a munkában elfáradtak és megérdemlik a pihenést. Akik nem dolgoztak, azokat pedig szánom, mert az emberi élet legbecsesebb övöméitől vannak megfosztva. A- U. ís, mert a haza és vármegye nemcsak a nagyoké, hanem édes mindnj^ájunké. pedig mindnyájunk legforróbb vágya, hogy a haza nagy és erős legyen Szervezkedő gazdák. (*) Agrárállam vagyunk. Társadalmunk 75%-a agrárista. Es mégis szétoldott kéve ez a nagy testület. Amolyan j Csákiszalmája, melyen miudenki szabadon osztozkodh&tik s amellyel senki som törődik. Ügyét ós érdekeit senki és semmi nem védi. A bukott, szabadelvű rendszer alatt a pártok figyelmét és erejét a meddő közjogi harcok, hatalmi és pártérdekek kötötték le. Az erősen domináló merkantilista irányzat járszalagján induló kormányok kukkanni sem mertek, nehogy a feudális klerikális, reakcionárizmus vádja érje őket s magukra liaragitsák a merkantilista nagy- j ságokat. Darányi volt az első vakmerő államférfi, ki fölismerve a gazdák szervezetlenségében rejlő veszedelmet, ,ip rkodott a fenyegető bajokon segíteni, auienn3'ire ezt, tárcájának tartalma s [a merkantilizmus aranyborjúja előtt, hódoló liberális minisztertársainak közreműködése engedte. Voltak ugyan s vannak ma is a gazdák ügyét felkaroló nevek. Az országos gazdasági egyesület, a vármegyei gazdasági egyesületek, vidéki gazdakörök s az országos gazdaszövetség, de ezek részben csak legújabb s inkább társadalmi intézmények, melyek alapszabályaik keretén belül ta. nácskozhatnak, javaslatokat, tehetnek s informálhatnak, sőt panaszkodhatnak is, mi több, ha pénzük van, segítséget, éi jutalmakat is osztogathatnak, de törvényerejű ós hatályú intézkedéseket, nem tehetnek, védelmi rendszabátyokat nem alkothatnak, a tagjaikon esett sérelmeket nem orvosolhatják. Ezt az állam gyámapa agrár gyámfiával szemben magának tartotta fönn mindezideig ! Mig az ipar és kereskedelem ügyeinek védelmére ott állanak az iiitézméuyesen szervezett kereskedelmi ós iparkamarák, ipartestületek és iparhatóságok, a gazdatársadalom számára semmi intézményes szerv nem áll rendelkezésre. Mert néma gyereknek az anyja sem érti szavát. Ez a testület, padig eleddig csakugyan néma volt. Nemcsak képviselői, de maga is hadgatott még ott is, hol pedig bő alkalma nyílott volna gazdasági gravameujei vei előhozakodni — a vármegyegyülósek termeiben. A Károlyi Sándorok és Dezsőffjek intő, serkentő szózatai, a sajtóban emelkedett panaszok, majd hogy visszhang nélkül maradiak. Ekkora szervezetlenség, ennyi közöny mellett szakadt, a gazdatársadalom nyakába a gazdasági pangás, válság ós az agrárszociálismus minden veszedelme ! Mindezen s még több más bajoknak kellett megrohanni a gazdatársadalmat, hogy eszméljen, ébredjen, öntudatos munkásságra s érdekeinek hatályos védelmére keljen. No hát végre 1 Mégis osak megmozdult a föld s a gazdák is kezdenek inozogui rajta. Küszöbön a mezőgazdasági érdekképviselet ügyének rendezése. Ami az 1868. évi VI. t. cikkel szervezett, kereskedelmi ós iparkamara a kereskedőkre és iparosokra nézve, annak kell lennie az ezek mintájára szervezett, gazdasági érdekképviseletnek is. Ismerjük gazdáinknak egész a csökönyösségig menő s közönyösségben kimerülő konzervat, izmusát, — az erdélyi gazdasági egyesülettel együtt ettől a törvónyhozásilag létesítendő intézménytői mi is csak akkor várunk jót, ha a kötelező tagság minden gazdára kivétel nélkül törvényileg mondatik ki. Ellenkező esetben az egyes vidékek érdeklődőin kívül ez uj testület sem számlál egyéb tagokat. Benne lesznek a létező gazdasági egyletek ós körök tagjai — a gazdák nagytömege pedig marad ott, ahol volt. — régi közönyében ós szervezetlenségében. Megszokta ezt már a magyar. Nem szeret a maga lábán járni, ha csak nem kényszerítik reá. Tehát épen a maga jóvoltáért a tőrvény erejével kell arra kényszerileni, hogy az alkotandó érdekképviseletnek, vagy nevezzük tetszetősebben gazdasági kamarának minden gazda tagja legyen. A könnyebb mozgás és hozzáférhetőség szempontjából szükségesnek véljük azt is, hogy a gazdasági kamara, ne miut az iparkamarák : kerületek szerint, hanem vármegyék és járások szerint szervezi,essenek. A gazdák itt egyéb hivatalos ügyes-bajos dolgaik mellett a gazdasági kamarák körébe eső dolgaikat is egy füst alatt, intézhetik el. Ami különben természetes is. Ettől a szervezettől várhatjuk csak a gazdák szebb jövőjének hajualhasadását, mely mindazoknak hő vágyát képezi, kik a magyar földet szerelik s hazájuk fölvirágzását melegen óhajtják. Magyar gazdák rajtatok a sor ! — Szervezkedjetek, nogy ezt a szebb jövőt mielőbb meglássátok. Fürdö-krónika. Augusztus 11. Miért, miért sem, nem nagy barátja az Ur Isten a csónakázó- ós korcsolyázó egylet vigalmi-bizottságáuak. Bármennyire is meg vau benne a jóakaratú buzgalom, akárhogy is kedvében akar járni a fürdő vendégeinek, szórakoztatásban, mulatságban óhajtja részesíteni őket., minduntalan közbe szól az időjárás, töukretóve minden előzetes rendezést. Vagy két héttel ezelőtt a vigalmi-bizottság értesítésére arról adott hírt e rovat, hogy augusz'us negyedik napján nagy konfetti-csüta, velencei éj lesz a Balaton partján. Sőt a vigságnak Anna-bál képében folytatása is lesz a Hullám szállóban. Am ember tervez, Isten végez. A vigalmi-bizottság tervezett, a csatázni vágyók fölszerelték zsebeiket a városban konfettivel, (ott csak hat fillér egy csomag) a leányok kivasalták báli ruhájukat, a többit pedig elvégezte az időjárás. Alighogy eljött, az este, olyan hatalmas eső kerekedett, hogy konfetti dobálástól még a legedzettebb csatázóknak is elment a kedvök. De még az Anna-bál is megsínylette a ro-sz időt. Pedig be sikerült, egy bál lett volna az. Nem akar a krónikás lelki fájdalmakat, okozni a mulatságról otthon maradt leányoknak, annyit mégis elárul, hogy a helybeli és nyaraló ifjakon kívül vagy husz szál deli kadét ifjú is — egyik jobb táncos a másiknál — eljött a bálra. Jelen volt ott, hiteles följegyzés szerint, négy lányka is — az éhese (már t. i. táncra) vagy a bálra ? kérdezhetnők Tompa Mihály »Három a daru<jával. Sajnos, most az egj'szer nem lehet élni azzal a kifejezéssel, mely pedig oly sok haragot és neheztelóst hárított, el a báli rovatok tudósítóitól, hogy a »jeleu voltak névsora helyszűke miatt noná közölhető*. De azért talán megbocsátanak a jelenvolt hölgyek. Szolgáljon mentségül, hogy a báli tudósító szakadó esőben nem mert neki vágni gyalog akkora útnak. Bérkocsin járni pedig Készthelj'en a fürdöszezonban, ahhoz legalább is három kétemeletes sarokház szükséges. Az elázott konfetti helyett e hét csü« tőrtökén óhajtolta a vigalmi-bizottság kár* pótolni a közönséget. Hogy azonban cirkuluszait, az időjárás ismét meg ne zavarja, csak az nap délelőttjén hozta tervét nyilvánosságra. Verőfényes idő volt s így bizton a legszebb sikert lehetett jósolni a mulatságnak. De a végzet megint osak végzett. A fagylaltos kioszkot (értsd zenepavillont,) a nap örömére még megtették konfetti -árudának, a lampionokat kiaggat«