Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-07-22 / 29. szám

1906. julius 22. BALATONVIDÉK ff dani, hogy nálunk jobban fizetnének mijt, Amerikában és Németországban, de egyenlőre kisebb kaliberű dolgokról akarok imi. A modern baromfitenyésztés alapja a mesterséges keltetés. A tyúk tojik évenkint körülbelül 100 tojást, amiből legföljebb csak 10 kerül kotlós alá. A tyúk összes megkakasolt. és jó formájú tojását csak géppel lehet kikeltetni. Ha tehát valamelyik nagyobb községben összegyüjthetünk tiz hónapon keresztül havi kai ezer darab friss és kelthető tojást, akkor ebből legalább is a felét kikelthetjük és felnevelhetjük. Valóságban a háromnegyedét is fel lehet nevelni, de biztonság kedvéért azt veszem, hogy az összegyíijtö't, hatvanezer darab tojásból csak harmincezer csirke lesz. Az elmondott cél elérésére szükséges egy keltető szoba és csirkenevelö terem, azoukivül pedig takarmány, konyha és kamara, ahol az állaté leséget feldolgozzuk. A berendezés költségei a következők Egy időben hatezer drb tojás van a keltetőben. Ehhez szükséges husz darab keltőgép, továbbá két drb daráló gép, mesterséges kotlógép (ugynevezel t anyagép) főzőedények és egyéb szerszámok körülbelül 8000 korona értékben, a keltető telep üzemluedása és bevételei pedig a következők : I. K i a d á s. 60000 drb tojás á 6 fiilér . . . 3600 KA keltetéshez szükséges petróleum 1000 KCsirketakarmány 6000 KLakbér és adó 1000 KA nevelőszoba fűtése éven át . 500 KMester és cselédjeinek a fizetése 3000 K. 10% leirás 8000 K. berendezésből 500 K. Szállítás 1 2000 K. Összesen 17900 K. II. Bevétel: SOOOO drb csibéből Bécsben fele télen á 2 K 30000 K. Fele nyáron á 1 K 15000 K. Összesen 45000 K. III. Tiszta bevétel : Bevétel 45000 K. Kiadás 17000 K. Külömbség 27100 K. vigye a hajóállomáshoz. Még egy negyed órája volt. Azalatt a menetrendet tanulmányozta. E pillanatban halk kopogás hangzott az ajtón. Szabad ! Elza lépett be. Kissé halvány volt, óe mosolyogni próbált. Csodálkozik, hogy idejöttem? — keidé — Az uram ép az imént telefonált Fiuméből, ahol üzleti dolga van, hogy csak az utolsó hajóval jöhet vissza . . . És ön — mondá Saskőy — ellenőrizni jött engem, hogy csakugyan elutazom-e ?} — Oh nem — mondá bánatos hangon Elza — tudom, hogy amit maga igér, Sándor, azt meg is tartja. De lássa, még sem szeretném, ha nagyon neheztelne reám ... Saskőy elutasító mozdulatot tett a kezével. — Ha akar néha-néha rám gondolni — folytatta a fiatal nő — vigye magával ezt a sárga rózsát — emlékül . . . Vigye el . . . És legyen boldog ! Isten vele ! A rózsát letette az asztalra és kisurrant a szobából. Öt perccel utóbb Saskőy elhagyta a szállót. Csak a hajón vette észre, hogy a sárga rózsát az asztalon felejtette. Hét óra tájbau Elza ismét benézett a szállóba, ezúttal csakugyan azért, hogy meggyőződjék, vájjon Saskőy elutazott-e. A rózsa ott feküdt az asztalon. Elza arcán egy forró könny szivárgott alá. Aztán hirtelen fölkapta a rózsát, darabokra tépte és kiszórta az ablakon. azaz minden egyes csirkére esik 59'7 fillér kiadás ós 90-3 fillér tiszta nyereség, amelyik nyereség azonban tekintélyesen megnövekedhetik, ha figyelembe vesszük, hogy nem harmincezer, hanem 40000 drb csirkére is számithatunk. A vállalkozás legfontosabb része a tojásbeszerzés és részemről épen a német tojástermelés szervezetét szándékozom ismertetni. Egy falusi udvar könnyen eltarthat, tiz tyúkot, és egy kakast. A házi hulladék, a trágyadomb rovarai és az esténkint adott, szemes takarmány tiz tyúk számára nem okoz a kisgazdának készpénz kiadást és minden nagyobb megerőltetés nélkül produkálhat évenkint ezer darab tojást, tiz tyúkkal. Ha tehát valamely száz udvaros falu gazdáukint tiz—tiz tyúkot tart egy—egy fiatal kakassal, akkor a vedlés idejét leszámítva, a havonkit.li tojás produkciót becsülhetjük 10000 tojásra és ebből hatezer darabot, könuyen megszerezhető a szövetkezeti keltetőnek. Németország több nag3'községe alapított a fenn vázolt baromfitenyésztés céljából baromfitenyésztő szövetkezetet, mint látjuk, száz gazda udvarára terjed ki és egj'szeri tiz—tizenötezer, t ehát gazdán kint, 1Ó0 —150 korona befektetéssel biztosítja a gazdának a tojás állandó értékesítését és amellett, már az első év végén visszafizeti az összes befektetett tökét. Ez nem elméleti okoskodás, JÜZ megtörtént tény. Es Németországban mindenütt, ahol baromfitenyésztő egj'esiiletek alakultak, óriási módon fellendült a tojás és csirketermelós. A tyukteuyésztés a baromfitartá9nak azonban csak egyik ága. Zalavárniegj'óben a Balaton mellékén százezerszámra lehetne kacsát is tenyészteni. Ismét, nem filozofálok, hanem leirok egy már meglevő kacsatenyésztő telepet, amelj'ikben négyezer darab anyakacsa évenkint százhúszezer darab hízó kacsát produkál, foglalkoztat két, hivatalnokot, husz állandó munkást, nyolc őrt és egy gépészt. A vállalat bruttó forgalma évenkint közel háromszázezer koroua és tiszta nyeresége nyolcvanezer K. Ez a 1 alléi vállalat mintaképül szolgálhatna egy belatonvidéki baromfitenyészI tő-telepnek is, amelyet kisebb mértékben kezdve öt [esztendő alatt ép olyau nagygyá lehetne tenni, mint a hallei baromfitenyésztő telep. Részemről nem tartom lehetetlennek, hogy Magyarországon ilyen mezőgazdasági vállalatok ^létesüljenek. Es a gazdákban meg is van a jóakarat, a munkára, meg a vállalkozásra. De mindenki azt regéli nekik, hogy a mezőgazdaság sorsa az ipartól függ és a mezőgazdaság csak olyau másodrendű t,ermeléHÍ ág, melyet megtűrünk addig, mig nem lesz iparunk. És a megvetett mezőgazdaság megboszulja magát. A gazda követi a közvéleményt és álmodozik arról, hogy majd jön egy szebb kor, mikor gyárkémények fognak Magyarország minden falujában füstölni és akkor érdemes lesz majd jobban is gazdálkodni. Részemről nevetségesnek tartom ezt az észlelést. _ Az ipar nem segíthet Magyarországon ! Éu mint közgazdász mérnök-számadatokkal tudom igazolni minden állításomat és azt mondom, hogy nevetséges emberek azok, akik a gyárkéményektől várják Magyarország boldogulását. A nép jólétalapja mindig és mindenütt a mezőgazdasági termeléstől függött és ha azt az összes gyárvállalatot, amelyik ma Ausztria területén Magyarország számára dolgozik áthozzuk országunk talajára, a nép jóléte csak egy szikrányit sem fog emelkedni. Messzemenő dolog volna ennek a kérdésnek részletes méltatása, tehát csak a végeredményt vonom le. Pártoljuk minden erőnkből a magyar ipart, de ne felejtsük el, hogy népünk jólétén csak az intenzív mezőgazdasággal segithetüuk. Fürdö-krónika. Ha e rovatnak egyedül az volna célja, hogy ama szórakozásokról, vigságról, mulatságról számoljon be, melyekhez fürdővendégeink a fürdőkezelőség jóvoltából jutnak, hát akkor a fenti cirn alatt jókora üres papiros díszelegne. Legfeljebb — hogy az olvasó »zt ne higyje, hogy a darabontkormány idejéből tért vissza az a cenzúra, mely a krónika tartalmának nyilvánosságra hozatalát megtiltotta — gyászkeretbe kellene foglalni az üres lapot s rá e szót nyomtatni : fürdőkezelőség. Mert hát a kezelősóg a nyílvánosság előtt o héten sem adott magáról életjelt. Hála Istennek — a természet, már jobban megemberelte magát. Először is Meteor uramat dezavuálta. Mert, a Meteor, mint a krónikás már említette, csak a jövő hét elejére jósolta a tartós jó időt. Már pedig a meleg napok e hót elején ránk köszöntöttek s még mai napig is tartanak. A második örvendetes eredmény pedig, hogy a vicinális kocsijai csak ugy öntik a nyaraló vendégeket. E két körülményből természetes, hogy a fürdőpénztár a délelőtti órákban hatalmas ostromnak van kitéve. — « Kérek egy egészet ruhával.* — • Adjon egy gjwmeket ruha nélkül.» Ilj

Tféle megszólítások hallhatók ott. Ne tessék félreérteni se a pénztár körül tolongó közönséget, se a krónikást, ki amazoktól e szólamokat elleste. Csak fürdőjegyekről van szó. S bent a fürdőben ugyanaz a régi kép, ép «gy várják, mint az előbbi esztendőkben, a vendégek csoportosan, mig egyegy kabinból két, sőt három fürdőző kihurcolkodik, újra és újra bizonyságot, nyújtva afelől, hog}' kevés az ö'fözőhelj'isógek száma. Az e hétről elmaradt szórakozásokért — ugy látszik — bőven kárpótol majd a jövő hót. A <nagy nap» már előre veti árnyékát. Az úszóversenyről, az ezzel járó társasvacsoráról, az első velencei estről, confetti-háboruról, diszcsónakázásról, táncmulatságról, mely a fürdöszezon negyedik hetében, a fürdőkezelőség legnagyobb dicsőségére szintén az első lesz, sok szó esik. Sárgul már a kukorioa levele, letellett, az öreg praxik ideje is. Búcsúznak a végzett gazdászok városunktól és a Balatontól. S az itt töltött három-négy (kinek ahogy) esztendő emlékére, az oklevél örömére a gazdasági tanintézet, végzett hallgatói táncmulatságot, rendeznek ma este a Hullám szállóban. E hét végén pedig egy zongoraművész ád — mint az előleges jelentése mondja — «közkívánatra» önálló családi hangversenyt. A mint tehát ebből látható, elég mozgalmasnak Ígérkezik a jövő hét. Lehet majd miről beszélni a fürdözőknek s az úszóversenynek méltó fotytatása lesz a szóverseny. Reformról e héten is beszámolhatunk. Az illemhelyet deszkapalánkkal övezték körül. Jövő héten majd fákat is ültetnek köréje. Ilyképen talán már a szezon végére készen is lesznek vele épitői. Levelet e héten is sokat kapott, a Panaszkönyv: Az egyik levélíró egy több tagu fiútársaságra panaszkodik, mely délelőttönkint a belső férfi-fürdő kellő közepén vizipólót játszik s ezáltal egyrészt a fürdőzöket különösen az úszni nem tudókat akadályozza ama szigeten való fürdőzésben, másrészt pedig a labda dobásával a fürdőzők testi épségét, is fenyegeti. Mivel a fürdőszolga szavaira a csintalan gyerekek épen nem hallgatnak, kérjük a fürdőkezelőt, hogy néha napján a fürdőszigetre is tekintsen be. Mert. elvégre a fürdőszigeten rendzavaró gyerekek rendreutasitása, ennek nem használása esetén onnét,i kiutasítása nem az egyes fürdőzők, hanem a fürdőkezelő kötelessége.Ugyanez a levélíró a fürdőben csónakázók ellen is a fürdőszabályok szigorú alkalmazását kéri, mely megint csak a fürdőkezelő feladatához tartozik. — A tennisz ellen is van panasz. Hogy a pálya rossz, erről már nem is beszól a panaszkönyv. Falon nem mamarad meg a rádobott borsó. Hanem azt