Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-12-30 / 52. szám

4 BALATONVIDÉK 190G. november 30. már akkor dzierzonista voltam s a méheimet, sok mézem feletetésóvel segítettem, megmaradt összesen 12 törzs. Teljesen az időjárástól függött, hogy méhiörzseink hasznot adtak-e vagy a meglevők is elpusztultuk. Mert tavasszal, mikor a jó mézhordás, h repce, a gyümölcsfák, akácták, ugy egyébb növények virágzása bekövetkezett és az jó volt, méhiörzseink derűre, borura rajoztak ; lett sok raj. És ha azután még tovább is volt hordás, főként a tarló virágról, akkor volt méz is bőven. De ha az elrajzás után szárazság állott be és a inéheknek nem volt miről gyűjteni, uemhogy felesleget adtak volna, hanem még a saját élelmükre valót, sem tudták begyűjteni és elpusztultak. Tehát rendszerint a rajzás ölte mog. Csak az u. n. meddők, a melyek t. i. nem rajoztak, gyűjtöttek eleget; tehát, a meddők. »Itt az intés figyeljétek és okosan kövesséte'

:.« (Folyt, köv ) Krónika. Sikongva száguld végig a csillagtalan, sötét éjszakában a zugó fergeteg s a forgó szelek szárnyán járó, összefagyott hópelyhek kavarodva, forogva hullanak egymásra, mintha valami láthatatlan túlvilági kéz mindent halotti szemfödővel boritana be. Eltűnik föld. viz, ut, erdő, minden a fehér, kietlen takaró alatt, s csak az útszéli fák jéggé fagyottsudarában fennakadt hó tömegek válnak ki szürkésen a távolságban. Egy-egy virág a megfagyott, föld gyászos szemfödőjéu. Sebol semmi élet. Mintha csak a halottak országa nyelte volna el a löldet. Csak a zajongó, zugó zivatar üvöltése, sikoltása teszi még rémesebbé a dermesztő éjszakát. De ime ott lenn a hó fehér tömegébe vesző ut kanyarulatánál, hol száguldó vágtatásában önmagának rakott gátat, hóból a zajongó livatar, mintha valami imbolygó fény látszanék. Fel-febünik csillanó sugarával s ismét elvész a kavargó hó forgatagában. Ki járhat, ott kint ilyenkor, mikor istenkísértés minden lépés az úttalan hósivatagban ? Ilyenkor csak a gonosz lélek hagyhatja el hajlékát, hogy titkon, orozva meglophassa az alvó ember álmát s magával ránthassa a megsemmisülés kárhozatába. Vagy pedig az őrült boszu nyom élesre fent, gyilkos fegyvert istentelen, bűnös kézbe, hogy áldozatának veigődésénél ne lehessen tanú, hanem annak sikoltása hallatlanul vesszék el a zugó orkán zajongása között. Ki vagy, ki merészségeddel megbántod az Istent., midőn vakmerő lépteiddel háborgatni mered az éj rémes birodalmát? Da ah ! az az alak, aki lassan, lassan kiválik az éj szürke homályából, nem iehet rabolni szándékozó zsivány, nem lehet az boszuálló gyilkos. Meggörnyedt testét roskadó lábai csak alig tudják tovább vonszolni. Eg^ik kezében görcsös botot szorongat, mellyel támolygó lépteit gyámolítja, a másikban egy pislogó mécs világol el-elhaló fénnyel. Elaszott testéről foszlányokban csüng le elrongyolódott ruhája s kalapját régen elragadta már a száguldó zivatar. Arcára a nyomorúság, a szenvedés rajzolt eltöiülhetlen barázdát, s fénytelen szeméből forró könnyű gördül végig dermedő ábrázatára. Ajaka, mintha imádkoznék, szüntelen mozog. Mécse világa mellett még lép néhányat s ime a sikoltó vihar zajgásában háromszor kondul meg a meszsze távolban az óraütés. A roskadó alak megáll, leüti botját a mély hóba s előtte néhány lépésre lángolva, égve tűnik fel egy utmutató oszlop s tábláján az aggastyán felé halvány fénnyel van irva 1906, mig a másik irányban ragyogva világol az 1907. Az aggastyán meglóbbálja kezében utolsót lobbanó mécsesét, mégegyszer felvillan szemének régi, tüzes fénye s fáradtan vonszolja magát az oszlop tövéhez. Azután ott térdre esik, aszott, kezével átöleli utjának végső jelzőjét. Ajaka még szüntelen mozog, de szeméből kialudt, már az élet, fénye s mire az óraütés kongva hirdeti az éjfélt, az aggastyánt eltakarja egészen a kavargó hó. Ei ime ! egyszerre megharsan a levegőben a zene ; síp, dob, hegedű sirása, zengése hirdeti egy uj jövevény érkezését. Csengős ruhában, fehér, hattyuprémmel száz, ezer apró bili zsibongva, nevetve vesz körül egy apró kis szárnyas alakot, ki pajzán jó kedvvel igyekszik társai örömét még zajosabbá tenni. Es mintha a vihar is megbámulná a ragyogó, tündöklő csoportot, megállította száguldó szekerét s siró-zugó népe elcsitulva vonult vissza messze táborába. A futó felhők mögül kidugta kíváncsi fejét a sápadt hold s a világon átsuhanó fényétől pillanatra elnémul a pajzán apró sereg éneke, zenéje, de azután ujuit, erővel csendül fel az ének s a született uj esztendő zajos táborával megindul egyéves útjára, mely után nyomorultan, egyedül, el- t hagyatva, lerongyolt aggastyánként tér oda vissza.^ honnét megindult. 0 esztendő, uj esztendő ! Vájjon melyikőtök hoz ránk nagyobb bút, bánatot, ? Elrongyolódott görnyedő aggastyán, a t,e utad ismert már előt'ünk. Tudjuk, hogy sok volt benned a jó szándék, mert, ígértél nekünk sokat, még kórházal, is, a tanítóknak pedig pénzsegedelmet, de ugy látszik, hogy kevés volt benned az erő, mert nem tudtad megmenteni a mi népünket az Andrássy miniszter háta színének látásától s erőtlen kezedből kihulló segítség után hiába vár a nép szolgája, mert csak az újszülött utódod nyújthat neki segedelmet. Bár megtetted azt velünk, hogy

7 városunk nagyban megdrótoztatott, nem igen nagy halára számilhasz náluuk, mert addig, mig az irgalmas kezek nyújtotta, áldott sege, delmet, t rdemetlennek nyújtottad, a csak sirni s nyögni tudó szegénynek csak egy kötényt juttattál, hogy vele nyomorúságát eltakarván, szenvedése ne legyen többé látható. Menj tehát bókével s szaporítsd a végtelen idő porszemeit. De téged újszülött, kacagó gyermek félve, de örömmel is üdvözlünk. Nem várunk sokat tőled sem, hiszen te is csak az ígéretek hazájában kezdted életedet, de annyit mégis magvalósithatnál, mennyi a bátyád sok Ígéretéből porhintósnek elég lenne. Nem kívánunk mi sokat. Csak azt j tedd meg, hogy mire a születésedre esett hó olvadozni kezd, valaki a sutbadobott járdaszabályzatot, olvassa el újra ós álmodja azt, hogy Keszthe^'en nincs többé kerékkötő kátyú. Azután meg arra kérünk még, hogy a Balaton partjára kevés e«őt adj, mert különben ott a gaz annyira meg talál nőni. hogy a pesti népség még a villanyfénynél > se:n találja meg azt a helyet., hová városunk kölcsönvett pénzéuek nagyrészét betemet te. Azt se felejtsd el azonban, hogy a tavasszal találjunk valami bolond angolt, ki városunk büröktermését jópénzért megvenné, mert különben közköltségeinket kénytelen leszel ugy felemelni, hogy sirva nézhetünk a villanyoson száguldó idegen nép után, ki orrunk elől mindent fölemészt. Ezek hozzád alázatos kéréseink s ha ezeket megteszed, légy százszor üdvözölve. HÍMEK. Boldog újévet kívánunk kedves olvasóinknak és munkatársainknak. — Uj plébános. Lapunk zártakor értesülünk, hogy püspök urunk ő Nagyméltósága Krizmanics Péter keszthelyi s. lelkészt plébánossá nevezte ki Gelsére. Karácsonyfa ünnepély az irg. nővérek zárdájában december hó 24-én tartatott, meg és pedig délelőtt 10 órakor a kicsinyeké, délután 1/

24 órakor a nagyobbaké. A délutáni Ünnepély prograrnmja a következő volt : 1. Karácsonyéj. Előadta azénekkar. 2. Legboldogabb. Várady-tól. Szavalta Szíjártó I. 3. Szent,-karácsonyi öröm. Előadta az énekkar. 4. Boldogasszouy Anyánk. Szavalta Szombath G. 5. Epedve vágy. Előadta az énekkar. 6. Szt.-Bernát álma. Bartolomeustól Szavalta Polozgajr 7. Szegényes jászo'od Eiőadta az énekkar. 8. Hódolat a kisded jászolánál. Rosty K.-tól. Személyek : Vezető angyal Wünsch Tilda, Pásztorok Arvay Ró/sa, Lászl Erzsébet, Simon Etrma, Három szt, király Buzás Emma, Lénárd Mária, Stegmüller E., tudomány Gaál Anna, Z-sne ós költészet Remcsák E., Bozzay I., Ipar és niüvés.-et Bohatta M., Polozgay A., Gyermekek Sujánszky J„ Nagy E. Az énekrészleteket az énekkar ad<a elő, zongorán kisérte Sziklay Mária, hegedűvel Remcsák Elza. 9. Zárzsó, mondta Kovács M 10 Aludjál szt. égi gyermek. E őadta az énekkar. A karácsonyfához ajándékkal járultak: Vaszary Kolos hercegprímás 400 K., Festetics Tassilo grófné ő f xcellentiája 100 K., Dunst. Ferenc dr. apátplébános 20 K., N. N. Keszthelytől 10 K., özv. Papp Sándornó 10 K, Szentmihályi Dezsőné 10 K., Fizáry Viktor 10 K., 4—4 koronát adtak : Illés Ignácné dr.-nó, Laskay Etnilné, Puly István, Ujlaky Ferenoné, 2—2 koronát, Takách Imréné, D'avetzky Kálmáuné, Forintos Terézia, Rómay Ilona 1 K , Kenyeres Józsefné 1 40 K., özv. Kollerné, Pnky Pálné, Hoclisiadter Mór, Krausz LHJOS ruhanemű. Sujánszky József könyveket* és Írószereket. Schleiff1!' Izidor játékszereket. Somogyi nagykereskedő különféle déli gyümölcs és cukorkákat, Ziiterb ríh Kálmán süteményt, és cukorkákat, Heidecker Jánosné cukorkákat. A szegény gyermekek közt, kiosztatott : leányoknak 57 öltözet ruha, a fiuknak pedig 28 pár cipő, 72 drb. különféle ruhanemű. A bejáró növendékek részére 600 papírzacskó különféle csemegével lett. kiosztva. A nemeslelkü adakozóknak hálás köszönetet, mond ez uton is a tz°gény gyermekek nevében az intézet igazgatósága. — Karácsonyfa-ünnepély. December 26 án este 6 ólakor a kath. legényegyletben karácsonyfa-ünnepély volt. Az alkalmi beszédei Krizmmics Péter elnök tartotta szépszámú tag jelenlétében. — A Reischl féle karácsonyfa alapítvány ez évi 240 korona kamata f. hó 24-én osztatott ki a helybeli szegények között. — Pásztorjáték A vörsi elemi iskolások a karácsonyi ünnepek alkalmával igen sikerült pásztorjátékot rendeztek. Burtha István: »Bethf hein* cimü 3 felvonásos müvet, a kis szereplők kiváló ügyességgel adták — tanítójuk Zsohár Kálmán vörsi kramtó vezetése alatt. A többször megismételt előadáson szépszámú érdeklődő közönség volt jelet.. — A Baiatoni Muzeum-Egyesiilet, 1906. évi decembei hó 30-án, vaj-árnap d. e. 11 órakor Keszthelyen a városháza nagytermében tartja évi rendes közgyűlését a kővetkező tárgysorozattal: 1. Titkári jelentés az egyesület, évi működéséről. 2. A pénztári számadások előterjesztése s a számadásvizsgáló-bizottság erre vonatkozó jelentése. 3. Az egyesületi njolcadik óv költségvetóaének megállapítása s számvizsgálód bizottság kiküldése. 4. Tisztújítás. 5. Netáni indítványok. — A földmivelésügyl miniszter adománya a tapolcai gazdasági ismétlőiskolának. Tapolcárol írják : Tapolca nagyközség a törvény értelmében néhány év előtt nem csekély anyagi áldozattal az elemi iskola fölé gazdasági ismétlőiskolát állított s annak szaktárgyául a vidék gazdasági viszonyainak megfelelőleg a szőlő és borgazdasággal a gyümölcsfatenyésztóst vette fel. Ez utóbbi gazdasági ág gyakorlóteiéül a községi faiskola szolgál, mig a szőlőszeti okmutatásokra külön területet vett föl közvetlen a faiskola mellett a község tulajdonát képező u. n. tanárkertből, amit fokozatosan vesz e célra művelés alá, A már