Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)
1906-12-23 / 51. szám
1906. december 23. BALATONVXDÉK fagyoskodjanak, a szögény einbör peig ue koplój on. . . Ejer inoiigya osztég a szóoabiroó, hogy éu rápriccer vájok. Rápri Ccei\ .. rápriccer ? Na hát ez a csúfság is a zurak találináuya. E'ferditik ajok még a szentírást is, mer' abba a' van, hogy a zállatokat az Isten ajér teremtől te, hogy a zembőr gyeröke táplálkozzék velük. . . Ezzel a programmal indult meg öreg Szubó uram az urasági vadállomány nem csekély keservére. Epen ej tél volt. Szabó barátunk ki lépve az ajtón, egy »Dicsértessék a Jézus Krisztus* köszöntéssel fogadta, a templom három harangjának misére hivó szózatát. A hold megint egy terhes felhő mögé húzódott... Tán leskelődik ? Hiába való 1 Az erdőőrök — mint minden jó katholikus — lemp'omba mentek, hogy' résztvegyenek az Anyaszentegyház örömünnepében. Nem kell semmitől sem tartani. A.z ájtatos hivők az Ur Józiu szüle tésének örömünnepére jöttek össze. Még azok is, a kik egyébként a templomot csak a tornyáról ismerték. Az Ur felkent szolgája most mutálja fel a szent, ostyában je lenlevő Ur Jézus legszentebb testét. . . A templom harangjának felszentelt ércajka, hangosan mondja a jámbor hivőkkel: >0h édes Jézus, oh kegyes Jézus, oh irgalmas Jézus! Imádlak lelkem mélyéből, szeretlek tiszta szivemből. Neked élek, neke 4 halok, Tied vagyok életben és halálban, ámen.« E pillanatban a hold ideges iázkódással ugrott egy kapóra jött felhőóriás mögé. Megijedt, s megremegett minden porcikájában, amint hallá a szent actus alatt eldördült fegyver robbanását. Ki az az elvetemült, ki szentségtelen kézzel a gyilkos fegyvert egy élet, kionlására használta ? Ki ? Ki lenne más mint, az öreg Szabó János felebarátunk. Hisz | . . . > már ez jó eleve megfontolt szándék volt, nála. Azért küld-e már az első hatangliiváskor a templomba feleségét, hogy vadászszerencsét kérjen Ugylátszik meg is felelt küldetésének, mert ogy ártatlan őzike kiontott vére emellett, tesz tanúságot. Ott didergett szegényke a vadaskert etető válujánál. Azt hitte volna az ember, hogy megveszi az Isten hidegje. Pedig hát, a vére még egészen meleg volt. . . Talán még kibírta volna a pogány hideget egy darabig ? Dd hát jobb ez igy ! t. i. az öreg Szabónak. Nem sokat teketóriázott vele. Bicsakjával át fűrészelte szegény pára nyakát, nehogy uj életre ébredjen. Derekára csavart kötelet leoldva, felkötözte hátára. Balkezében a puskát, jobb kezében egy husángot szorongatott : mintegy kényszerítvén, hogy a meredek uton támaszul szol gáljon neki, nehog}' édes terhét a föld középpontja magához vouzlnssa. . . Óvatosan ereszkedett, le terhével a meredek erdei gyalogúton Már-már azt, mondhatta volna: No hála Dten, amikor lába valamibe megakadt és ugy vágta magát hasra, hogy percekig nem tudott tisztába jönni helyzetével. — Jézus Máriasegécs mög ! Alkainasint valami derót hurokba kerülem. A bion ! Pejig ebbü még kölleinetlenség is lehet. Pejig ez nem is az emberi állatnak, hanem a rókáknak, mög a toportyán férgeknek van küvet.ve. így monologizált kritikus helyzetében Szabó barátunk. Próbálkozott ugyan helyzetet változtat ni, de hasztalan: nem volt hozzá elegendő ereje. Ugy lógott ott a lejtön, fejjel lefelé, mint a kukorica csőre alkalmazóit lószőr hurkon a hamvas-varju. Minél jobban rugdalodzot 1, annál erősebben rászorult lábára a drótból készített, hatok. Hátára kötözőt,' terhétől nem tudott szabadulni. Megfordulni sem tudott, mert a kes kény gyalogutak szegélyző gyertyánfák utjat állottá'*. Puskája esésközben messze repült. Szükség esetén még védekezni sem lehet. . . Bi zony, bizony, még itt talál m°gvirradni a község csúf]ára ! Csak valaki jönne, kel| em etleu helyzetéből kiszabadítaná, Talán ü z asszony imádkozott.rosszul ? Nem "ellett Szabó barátunknak sokáig várakozni mentő angyalaira. íme, a lövés zajára elősiető csendőrök ugyancsak eiőseu csapáznak a hóban. Csövestül szakadt szegény Szabónkra a szerencsétlenség. Csendőri asszisztenciával kell neki a rókacsapdából kiszadadulni. Tagadni sem lehet, mert hátán van a bűnjel. Mit csinájjon ? Az orgona hangjainak utolsó accordjai ép e pillanatban vesztek el a messzi erdőségben. Jól hallotta Szabó, hogy a misének vége van. A hivők sokasága az orgona kellemes hangjaitól kísérve; >Csorda pászt orok c-at, énekli kimenőre. Vajha Ő nyomhatná — mint gyermekkorában — az orgouát. . . A szent misének vége. Mindenki ipartodik haza, hogy barátságos meleg szoba áldását, élvezve, a kocsonya és kalácsból ki vehesse a maga részét Az öreg Szabó is megy csendőri kiséret tel, hátán cipelve zsákmáryát. Egyenesen a városba mennek, a szolgabíró portájára. Ugylátszik terhére van Szabó uramuak eme díszes kiséret. Tán Ő is szivesebben menue haza kocsonyát melegíteni . . . mint a szolgabíró konyhájába lát hordani. Tudja már előre a sorsát, hisz nem az első eset. De azért ily csúfság még soh i sem esett meg rajt. Róka hurokba esni? Pogányság! Megiut majd »megforcinálja« aszolgabiró. Csak azt ne mondaná : »rapriccer« ! Miféle pogány szó lehet az ? Jót nem jelent ,az szent igaz. De hát ki ennek az oka? Nem más mint az a hitvány aprószemü derótos, aki olyan feránya keményre fújta azt a derótot. Hogy a szent, hármas halom nyomgya agyon a hitvány tótját ! — szitkozódék Szabó. Hiába várta otthon Szabóné az ő emberét, nem jött az haza kocsonyázni. Már szinte rojszat gondolt. Talán valami baja történt? Kutya baja ! Most vetkőzteti le az örök nyugalomra tért, őzikét a tőbiróné parancsára. Az urodulom nekik ajándékozta a bűnjelet. A Szabó meglőtte, haza hozta, megsütötte, (mert ő rakta a tüzet) és . . . dehogy «tte meg ? ! A szolgabiróék ették meg. . . 0 csak a bőrének az árnyékát nyalogatta a cellája ablakán keresztül. A vármegye kosztjától annyira megjött az étvágya, hogy az alsó állkapcsa még éjjel is ugy járt, mint a húsvéti kereplő. Háuyak nyelt napjában az őzgerinc párájának illatától, annak a szolgabíró hajdúja a megmondhatója. De hát, a sok mégis csak sok! Egy hitvány vadért ennyi szenvedés és megaláztatás?! Meg is fogadta az összes általa tisztelt szentekre, hogy többet az urasággal közösen nem vadászik. »Vakuljon meg — úgymond — az örömteli farsangnak legközépső derekán, ha mégegyszer megsajnálja akárki fiának a vadját. Most már csak megszenvedi a magáét ! Ki tehet róla, hogy a megadott vadászszerencse balul ütöti, ki. Sebaj ! Majd egyszer csak jön a szolgabíró huszárja ós rákiált: Jancsi kü ! Aztán többet ne ám! mer' akkó megén lesz Jancsi be!.. Szerkesztői izenet. —y n. N. Y. Beküldött tárcája nem üti meg egészen a mértéket. Csak átdolgozás után közölhettük volna, arra meg máinem volt idő. Pióbálja meg mégegyszer tán jobban is sikerül. Bicsak. Köszönettel vettük, mai számunkban hozzuk. A már említett ügyben levél megy. Boldog ünnepeket ! Laptulajdonos : Bontz József. Felelős szerkesztő : Németh János. Kiadó : A szerkesztőség. Piaci gabonaárak 1906 nov. 30. Buza Rozs . . Árpa . Zab . . Kukorica 14 K 60 fii. 14 K. — fii. 13 K. 60 fii. 15 K. — fii. 14 K. — fii. fv; XX XX XX XX XX Xí XX XX XX XX XX I >\K XX XX XX XX XX XX XX XX N XX XX I s XX XX XX XX X i Előle ff es jelentés. Fofforvosi műterem. Tisztelettel értesítem Keszthely és vidéke közönségét, hogy fogorvosi műtermemet január hó l-án a Hungária szállodában 14 napi időtartamra megnyitom. hészitek rágásra kitűnően alkalmas egyes müfogokat s egész fogsorokat legtöbb esetben a szájban levő foggyökerek kihúzása nélkül. Szájpadlás nélküli müfog&kat. melyeket a szájból többé kivenni nem Jehet. Arany csapfogat s koronát. Fogtömést absolute fájdalmatlan módon arany, platina, PORCELLÁN, ezüst stb. anyaggal. Érzéstelenített foghúzás. Fogtisztitás s fehérités. Mérsékelt díjazás. Fogadok : d e. 9—12-ig, d. u. 2—5-ig. Minden munkámért jótóllást vállalok, mert célom Késztliety és vidéke közönségét megnyerve, itt évente többször fogászati gyakorlatot folytatni. — Kérem engem holmi utazó fogtechnikusokkal össze nem téveszteni, mert minden ténykedésemet szigora orvosi lelkiismerettel végzem. Tisztelettel Med. univ. Dr. Székely Kornél, száj- s fogbetegségek szakorvosa.
