Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-12-23 / 51. szám

6 BALATONVIDÉK 1906. december 23. rónát p

0dig előre nem látható kiadásokra ^ határozták fordítani. Végül elhatározták, ' hogy küldöttségileg felkérik a város elöljáróságát, hogy az olvasószoba bútorzatának költségeit fedezni kegyeskedjék. — Törvényszék. Régi haragosak voltak Tóth János ós Schlemmer Ferenc felsőzsidi legéuyek. Az összegyiilemleít harag aug. 12-én Iobbatt lángra, amikor a korcsmában összecsaptak, miközben Tóth hirtelen elineut, de visszajött egy vaskarikás löocsel s az épen hazafelé menő Schlemmerre támadt s oly rettentően elverte a védtelent, hogy az 17 hétig feküdt súlyos betegen és amikor felgyógyult, akkor is csak árnyéka maradt az előbbi derék legénynek. Szeme világa kifolyt, álkapcsa össze van zúzva, orra belapitva, fogai pedig kitördelve. A nagykanizsai kir. törvényszék e hó 19-iki főtárgyaláson 1 évi börtönt rótt ki Töthra, azonfölül 980 kor. kártérítési összeg meg fizetésére marasztalta. — Divat Szalon XX. évfolyamát járja Mialatt az asszony-szabaditó, asszony boldogító apostolok szószékekről hirdetik a felszabadulás, a boldogulás igéit, a mi egyetlen magyar asszony-ujságunk csendes munkálkodással, dobszó és trombitaharsogás nélkül körülbelől célhoz is ért : felszabadította az asszonyainkat s megnyitotta előttük a boldogulás útját. Felszabadiotta őket a tudatlanság, a tétlenség járma alól 8 megismertetvén őkat a munkával és a kötelességekkel, utat nyitott nekik az egyetlen igaz boldogulás felé. — Azok, a kik e derék, komolyiráDyu női lap sorait liusz év óta olvasgatják, nem lettek tudósok ügyvédek, szónokok, nem lettek még csak választó és választható polgárok sem, hanem asszonyok lettek a szó ama nemes, hasznos, áldott értelmében a milyennek a magyar asszonyt, a férfi feleségét, Szabóné Nogáll Janka, a Divat Szalon munkás szerke ztöje képzeli. A divatlap csábító és kedvelt jeligéje alatt komoly, szentczélu tanítások jutottak el a magyar uri házak asszony-szobáiba és elvégezték becsülettel az asszony-szabaditás és asszony bo'dogitás munkáját. Ezért meg kell becsüluünk a Divat Szalont, a derék asszony-újságot, mely a mi megbecsülésünket, busásan viszonozza is. Szebb, díszesebb tartalmasabb s főképen nemesebb irányú lapja nincsen az asszony-világnak, jobb tanácstidojn, vagy hűségesebb támogatója sehol. Ebben a lapban mindent megtalálhatunk, a mire a dolgos, szorgalmas, tudnivágyó nőnek szüksége van, mindent, még a takatékosság példáját is, mert hiszen ebben is elüljár s az ingyen-mellékletekkel, gyermeklappal, szabásivekkel bőven ellátott fényes kiállítású és dus tartalmú lapot a lehető legolcsóbban adja 1/

i évre 3 koronáért. A Divat, Szalon kiadóhivatala, mely Budapesten, IV., Eskü-ut 5. sz. alatt van, mindenkinek ingyen és bérmentve küld mutatványszámot,, ki e végett hozzá fordul. C S A R N O K. A vadászszerencse utójátéka. Irta : Horváth László. Karácsony éjjele volt. A templom harangjának ércnyelve ugyancsak hosszan nyaldosta a messze kiálló ajkakat, mintegy a szokottnál hangosabb szólásra kényszerítvén : »Jöjjetek, jöjjetek ! Krisztus Jézus most szülelik !« . . A hold is szokatlanul nagyobb fényt áraszt a büuös földre. Tán ki akarja venni részét a keresztény ség örömünnepéből, vagy tán a holdban lakók is ki gyújtották mécseiket? Ki tudja? De hát miért, bujkál mégis a szerelmesek napja ? Miért rángatja maga elé az írtjukat tévesztett felhő foszlányokat? Tán szemeit bánt ja a földről jövö szokatlan világosság, amely a függönytelen parasztházak ablakaiból sugárzik ki? Vagy tnlán fülét sérti a kanász kürtjének kellemetlen melódiája, a csordás ostorának fülsüketítő durrogása ? Vagy talán a puskalövések bátortalanitják meg ? De hát mi szegény véges e zü emberek mit kutatjuk az égiek ti kait ? ! A gyanakvó ember inkább hajlaudó hinni, hogy a sokat megénekelt szerelmesek napja detektív módra leskelődni akar, azért bujkál a felhők mögé. De hát kinek jutna eszébe ezen a szent éjjelen, hogy az egész kereszténység örömünnepét valami ocsmány bűnnel fertőztesse. Hát, csak tessék kémkedni I Kárba veszett, fáradság lesz. Ninos az egész ismert világon egyetlen földi biró, ki hold uram vádaskodására ítéletet hozzon. Különben sem titkolódzuuk, mert arra okunk nincstfn. Régi szokás szerint vir rasztva töltjük az éjjelt C>upa szórakozásból a fiatalság dióban és mogyoróban erő seu hus/.onegyezik. . . A nők kivételes jogokat élveznek : megállhatnak tizenötön alul is. A huszonkettő is huz náluk. Reterálui tetszés szerint lehet. Az öregek gyönyörködve nézik a fiatalok játékát s örömkönnyeket hullatva osztozkodnak a kis Jézuska hozta tultennett karácsonyfának ibrása által boldoggá tett kis gyermekek örömében. Hát büu ez? Avagy az öreg Szabóné után leselkedik ? Templomba megy szegény. Iparkodik, hogy a sztnt Antu 1 Kovács nem fojthatta el hálanyilat kozatait e jóság hallatára, de Dömötör folytatta: — Megtudtam, hogy ön megelőzött s hogy Horváth már tul vau a veszélyen. Mivel azonban azt kellett hinnem, hogy ön már hazament, liiunak tünt fel előttem az a már régen táplált remény, hogy önnel egy vidám kirándulást tegyek s gonosz fantáziáimtól menekülhessek. Most azonban, mivel itt van, tegye meg velem ezen szívességet és ÓD hálából fel fogom világosítani arról, hogy miért vagyok én még mindig ily szegény, elhagyott agglegény. De most menjen, rendezzen el mindent az útra, hogy mindhárman még a déli vonattal elutazhassunk. * * * Hideg szél süvölt végig a fekete éjszakában s szinte be akarja hóval takarni a Balaton partján azt a kis falut, mely Tihanytól északnyugatra a félsziget kezdeténél fekszik Az utcán már valóságos gátakat emelt a száguldó orkán hóból s kicsipkézte azok ormát a legbizarabb alakú hajlásokkal ós kiemelkedésekkel. Az egész falu mintha aludnék, csen des, néma s hiába rázza a szél az ajtót, ablakot, nem telel rá más, csak néhány kutya tompa ugatása messze a falu végéről. Pedig minden ablak világol s az a három utas, ki kipirult arcával és megdermedt tagokkal kászolódott le a lióban elakadt szekérről, hangos jókedvet ós vidám kacagást hall a hófedelii hajlékokból. Csak ott fena a templom mellett levő kis házból nem hallatszik vidám nevetés, csak ott némult el a jóüedv, mely máskor ott állandó tanyáját tartotta. Bent az ünnepiesen felteritett asztalnál könnyes szemekkel ült három alak s egyenkint olvassák újra meg újra azt a kőnnyázott levelet, mi örömüket elrabolta. Az asztal végénél ősz fejét kezébe hajtva iil egy matróna s hiába igyekszik bátorítani a többieket, az ő szemeiből is csak könny tör elő Bár nem tudta hinni, liogy az ö fia, kit oly szelídnek, józannak ismert, elkövesse azt, mit a levél beszél, mégis a kétség mardosta szivé', ha rágondolt, hogy fiának veszte tönkreteszi azt a gyenge virágot, kit ugy nevelt, mint édes gyér mekét. De mi lesz a másikból is, kinek lelkébe ép ugy bevésődött annak a felfogadott másik fiúnak a képe, miként m igába rejti az anyátlan árva szive az ő fiának alakját. S amíg imáját ezek sorsának boldogságáért küldi az Ég urához, dehogy merne a gondolataiba merült két leányra nézni, hiszen a szive szakad meg, ha könynyeiket hullani látja. szobrának zsámolyát, elfoglalhassa, mert, szentül meg vau győződve — mert hát, a Vasas Náni mondta, pedig hát az igazi oucormányos (tudománj'os) asszony, •— hogy igy éjféli mise alatt az Isten előtt legkedvesebb szenttől bármit kér a hivő ajka, megadandja neki. Lám tavaly ilyenkor a Mári lányának — ezt is Vasas Náni tanácsolta egy szakajtó búzalisztért, — házasság szerencsét kért; meg is kapta. Nincs is semmi panasza se a fiataloknak, se az öregeknek. Most harmadéve pénzszerencsét kért a vöje számára, de hát az uem sikerült, mert a második haraugszókor már annyira ellepték az ügyes-bajos emberek szent Antal környékét, hogy nem lehetett hozzá jutni. Pedig háromszor meg kell csókolni a saruja hegyét, mert a nélkül — amint a Náni néni mondja — nem ér a kérés semmit. Most azért iparkodik, üogy már az első harangszókor bejuthasson a templomba, elfoglalván kérő helyét — szent Antal szobrának zsámolyát. Y> dász szerencsét kér az ura számára. Igy beszélték ezt meg már hetekkel előbb. Míg ő a templomban a szerencsét kéri, addig az öreg Szabó az urodalmi vadaskertben a szerencsét próbálja, .. Már erősen készülődik is hozzá. Puskáját bátrr.u szedi elő az ágyból, mert nem kell tartama attól hogy valamelyik szomszéd meglátja, pedig az ablak se dicsekedett függönyökkel. Nincs is neki szomszédja. Ott lakik az urodalmi vadaskert osurgásti alatt.. A házat apjától örökölte, ki vadőr volt az uraságnál, tehát nem verhették ki belőle. 0 már a házzal em örökölte a hivatalt is, mert sokat be"zéltekaz irigy emberek ellene tüledről-hoz % ádra. Irigyei nem a ken) eret, hanem a >vadhust« irigyelték őkelmétől. H«j ! de soks zor akadt baja ezért. A

r szolgabiió mindig rajta verte el a port. Égbekiáltóig, szokta mondani öreg Szabó Jáuos. Kejje a szögény vad ? A gerófé? Ajé hát, a zárnyéka ! Ki teremtötte? Az jó Isten. És peiglen aj ér hogy a szögény emböri szőrzet, mire ,

a foga auynyira küveszekedik, hogy a h t, a tejet má uöm tugya rágnyi, legyek neluáje mive táp lákoznyi. Aszondik, hogy a ge;-ófé a vad" állat. Azé hán a zerdö, mer' arru vau üe' kije levele, hanem hát mutassa meg ne-" köm a vadállatok marhalevelét. Ugye? illent nem tud előmutalnyi, híjába jóbarátya a szógabiró. Na hát ha nincs levele, akko nem is az üvé. Hát keje ? Keje ? Hát a szögény emböré, aki mögtngya fognyi, Hogy ü gondoztatja ? A' még nem ölégséges Hán, ennyi ád nekijük, de inelegöt „em bagzik a számukra. Ajér vüszöm én e üket a meleg konyhába. . . Mondok ne b De ali! mi zördü't meg kinn az abla kon? A megrettent három árva ijedten né össze, de a következő pillanatban már örömkiáltással omlik a két leány a két fiu keblére, mig az ősz anya könnyeit letörülve nem talált módot, hogy elveszettnek hitt két fiát megölelhesse. Dehogy gondolnak többé a lovélre, mi arcuk vidámságát elrabolta. Tele van a lélek akkor örömmel, ha az ember közelében tudja azt, ki. minden gondolatának egyedüli tárgya s minden el van felejtve ott, hol két sziv ugyanazon gondolatra öszszedobbanliat. Mire az éjféli misére megkondult a harang, az ősz Kovácsné megértette Dömötör beszédéből, hogy miként küzködött az egész ifjúkorán egy édes ideálért, ki azonban akkor hagyta cserben, mikor minden reményét teljesülni látta. A négy fiatal lélek azonban nem sokat hallott abból, hogy mily keserves egy összetörött oltárkép maradványait hűen őrizni lelkünk templomában akkor is, mikor már a hideg ész és kő/.önyös élet elnémítani törekszik szivünk minden dobbanását. Ixion.