Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-12-23 / 51. szám

1906. november 11. duplft értéke von a karácsony ünneplésének, nemcsak azért, mert nehéz dolog » divatos, rohanó áramlatnak ellentállani. hanem azért is, mert. példát mutatunk vele azoknak, akik elszakadni készülnek atyáik hitétől és : zon a/, uton vannak, hogy kivetkőzzenek a jó érzésű ember természetéből. Ti, akik hisztek, bíztok és reméltek, akik megvagy'ok győződve róla, bogy világot megváltó hivatása volt, a jászolban született Istennek, üljétek meg karácsony ünnepét benső áhítattal, nej', ahogj' azt, hitünk törvényei előírják. Tartsátok fönn a modern, erőszakos, Istentől távolodó világáramlatok közepette a keresztény hitet, a Megváltó kultuszát, a mártírok vére által megszentelt vallást ; mert jönni fog, jönni kell egy időnek, midőn az emberiség tévelygő része ki fog ábrándulni a realizmus mámorából és vissza fog térni az Istennek egyedül üdvözítő kultuszához. Fehér, havas világban, karácsony ünnepén a hit tavasza nyíljék a szivekben és zengjétek, hirdessétek büszkén, bizalommal, hogy megszületett a világ Megváltója. A jó szivekhez. Itt a té! ! Megfosztotta zöld lombjától I a fákat, elüldözte dermesztő szelével a dalos madarakat ; sürii fekete felhővel vonta be az eget, melyből apró pelyhekben szitálva esik a üó. Itt a tél ! A szegény elhagyatott emberek legnagyobb ellensége, réme. Elhozta a legkeservesebb, de egyúttal a legszebb és legszentebb hónapot, a decembert. A legkeservesebb azért, mert a nyomor. a szenvedés ekkor a le" türhetet lenebb, a legszentebb pedig azért, mert ez hozta el a világ megváltására az üdvöziiőt. Vigasztalásul a szenvedőknek — a legnagyobb nyomorban, széljárta istállóban, széaa pólyában jött a világra: példaadásul a hatalmasoknak — három király gazdag kincseit, hozta a lenézett, «. nélkülöző szegény családnak és az emberek élet el veként, hirdeti: szeresd feb barátodat. ! A legszebb és legszentebb hónap a deoember. Minden évszakbnii ellát minket a Gondvisee* a nap melegével, a természet gyümölcseivel s ig3' mintegy függetlenít az nnbt-ii társadalomtól: egyedül a tél az, amikor egymásra vagyunk utalva, BALATONVIDÉK amikor a természet érezteti velünk, tiogy felebarátok vagyunk, hopy egymást szeretnünk, segítenünk kell. S éppen ezért szép ez a hónap. Alkalmat nyújt, hogy szeretetet gyakoroljunk ; elvezet, hogy testvéreinket megismerjük; az «angyalok dicsőségbékesség* igéjével hív, hogy boldog karácsonyt szerezzünk másoknak s a inugank lelkének. * Esedező szóval járom be a város utcáit s megállitlak benneteket, kik nehéz csomaggal siettek haza, hogy örvende'essí tegyétek a szent estét. Nézzétek, a járda mellett fagyoskodva mezil lá

h tapos a hóban az elhagyott, gyermek. Ne Ítéljetek csupán, ha a becsüle'et dobja oda a leánj', csakhogy kályha mellé jusson, meleg ruhát nyerjen. Ne borzongjatok csak meg, ha a kapu alatfc rongyos embert kuporogni láttok, a ki szélvihar elől koresett ott menedéket. Segítsetek rajtuk ! Ti, akik most előhuzal játok a csengős szánkót és külön cipőt csináltattok a korcsolyához, akiknek csak vigságot szerez a hó és jég is: gondoljatok azokra, akiknek a tél csak könnyet facsar ki a szemükből s azt is jéggé dermeszti arcukon. Ti, akik át farsangoljátok a telet s lenge selyemben zeneszóra gyűltök fényes termekbe: gondoljatok azokra, akik máshol és másként de hasonló lenge,hiányos ruhákban vanuak s csak Ist'-n kegyelme őrzi, hogy a fagy meg nem veszi őket. Nézzetek ki a bálokon, a habzó serleg mellől a tükörablakon, mely szánalmasan viaskodik a természet inostohaságával az elhagj'ot t ember s mikép vetkőzteti le rongyaiból a süvöltő s zél ! Ti, akiknek egész ruhakereskedés szorult a szekrénytel>be, esedezem hozzátok: adjátok a szegéuyeknek az elviseli ruhát ! * Esedező szóval járom be a város utcáit s bekiáltom ni'uden ajtón, hogy bütit követ el az, a társadalom s Isten ellen, aki elavult ruhája eladja a kandiénak néhány koldus fillérért. Mert ezért a fillérekért keserves koronákat kell a szegény embernek fizetnie, amíg ui>)ánazt a ruhát megkapja n mivaneladótól. Hát volna i'y önző Mü vetek ? hát meg tudnátok tenni ? ? — Nem ! Nem hiszem. Ti, akik remegő gonddal becézitek 7. gyermekeileket., akik krajcárt csúsztattok a kezükbe, hogy már ők is adjanak a koldusnak , ti akik az élet legboídogialanabb pillanataiban is enyhüléssel gondoltok viszsza az édes szülői tiázra : nem lehet, hogy ne könyörüljetek a társadalom mostoháin, hogy ne szerezzetek a világ küzdelmeiben még tudatlan kisdedeknek legalább boldog gyermekkort! Való, hogy ma már az a szokás, hogy a nyomorgók Mápolásáért, hangversenyt, estélyi, várunk, táncolni kívánunk. A jótékonyság üzleti fogássá, vagy csere-keresdéssé vált. Mert. a leggyakrabban többet nyernek mások, mint azok, akiknek egészségére mi nagyot mulattunk Mi ilyen kerülő utat ne tapossunk. Kérünk azért, mert. nélkülöző szegén}' emberek vanuak, kérünk a felebaráti szeretet nevében ; kérünk : mert földi rendeltetésünkhöz adatott is a par«ncs : »Szeresd felebarátodaU, vagy másszóval: segíts embertársadon. Szeretjük hinni, hogy városunk közönsége hallgatni fog felhivó szavuukra s sietni fog a tél nyomorának euyhítésére. S ezért is boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk a nemesleikü közönségnek. Krónika. Incarnatus est. Testet öltött, az eszme és örömmámor tölti el a világot, mert megszületett a béke és szeretet Istene. A lelkesülő öröm zaja pillauatra elnémítja az élet terhe alatt nyögő ember kenyérharcának lármáját, és a mindenütt felhangzó tHosanna» hangjai békét és szeretetet hirdetnek ott, hol kevéssel azelőtt még a harag és g3'ülölség tartotta tanyáját. Isteni gyermek, ki szeretetet és békét hoztál nekünk a földre, Hoxanna néked ! Jöjj ! áldj meg bennünket, hogy elfelejtve a földi bajt, nyomorúságot, a te nevedbeu hirdethessük mindenütt a béke és szeretet igéit. Adj nekünk békét, adj nekünk szereletet, ! Es ti emberek, midőn halljatok a béke és szeretet Istenének hívó hangját ne keményítsétek meg sziveiteket, hanem kövessétek a hívó szót. legyetek békés-égerek és szeressétek egymást. Töltse meg lelketeket a szeretet, a béke. Mikor a zupó szél szsguldva vágtat végig u világon s jéfigé fi'gyott havat hord de ígérem, hogy mihelyt balgaságom következményeiért eléggé megbűnhődtem, összetett kézzel fogok bocsánatotokéit esedezni Addig is legyetek irántam elnézők, ki magam szereztem magamnak azt, amiért, ily keservesen kell bűnhődnöm Azzal hirtelen lezárta a levelet, borítékba tette s botját, kalapját véve sietett vele a levélszekrényhez. Egészen megkönynyebbült, nrkor levelét a szekrénybe bedobta s hogy izgatott hangulatának még a nyomait is eltüntesse, sietve ment újra a Kerepesi-utm, onnan meg a Körútra, Mintha valami lidéicnyomástól szabadult volna meg, vígan nézegette egy darabig a Karácsony szent ünnepét váró, jövő-menő emberek sokaságát. Mikor azt hitte, hogy izgatottsága teljesen elmúlt, hirtelen befordult egy házba s felsietett, a lépcsőn a harmadik emeletre. Ott benyitott egy sötét, félreeső szobába, de bármiként erőltette is szemeit, semmit sem tudott ott kivenni a homályban. Csendesen gyertyát gyújtott s egyszerre láiliató lett a szegényes szobának minden nyomorúsága. Alig nevezhető szobának, olyan kicsiny s még e kicsiny hely is csak ugy kong az ürességtől. Jiigy ágy, egy k

;s asztal és egy szék, meg egy utibőrönd az egész bútorzata, melyet még egy annyira befüstösödött szentkép egészített l-i, hogy alig lehetett az illető szent alakját és ruhája színét megkülönböztetni. A nyomorúságos ágyon egy, még gyereknek látszó ifjú fekszik s szabálytalan lélekzetvételéröl, kicserepesedett ajkairól s lázas forró arcáiól Ítélve nagy betegnek kell lennie. Kovács csendesen föléje hajolt s i<ezével néhányszor végig simogatja az alvó bet

ug homlokát, mire annak ajakán édes mosoly jelenik meg. Ki tudja mi széj) álom varázsolta a beteg ajakára e mosolyt ? . . Azután halkan felnyi ik az ajtó s belép rajta egy szegényes külsejü asszony s halkan kezd beszélni — Ne haragudjék ránk kedves Kovács ur, liogy ismét önhöz folyamodtam, de a szegény Horváth ur délután olyan rosszul volt, hogy kötelességemnek tartottam, önt erről értesíteni. Azután meg, mivel azt hittem, hogy az ünnepekre haza szándékozik menni s mi már mindenből kifogytunk, mit jósága szegény betegünknek juttatott, nem tudtam mást kigondolni, mini önhöz fordulni s ismét kérni valamit, ismerve barátja iránt való nagy szeretetét. Kovács elmeiengve hallgatta az aszszony hálálkodását, azután mintha csak most ébredne fel töprengésétől hirtelen kérdi: — Hát nagyon rosszul volt szegény Miklós ? — Nagyon, de nagyon rosszul, fe'eli az asszony. Szünteleti kiabált lázas álmaiban s mindig önt és valami Ilonkát emlegetett. Ugy lát-zik, hogy nagyon szeretheti önöket. Kovács érdeklődve hallgatta az aszszony beszédét s hogy azt bőbeszédüségében némileg korlátozza, hirtelen kérdé : — Volt itt az orvos ma ? — Igen s rend'lt orvosságot is, de én azt, eddig nem tudtam meghozatni, mert pénzünk nincsen s azért bátorkodtam önt kérni. Hanem mikor az orvos elment, nagyon hajtogatta a fejét s azt mondta, hogy — ha csak láza nem szűnik s álma nyugodtabb nem lesz, nagy bajnak nézhetünk elébe. Hanem már mintegy másfél órája csendesen alszik s érverése sem oly g3

rors, mint máskor volt. Kovács néhányszor végig lépdelt a szobán azután elővette utolsó pénzét, egy busz koronást s megtudván, hogy az orvos miféle erősítő ós üditő ételeket rendelt a betegnek, meghagyta az asszonynak, hogy azokat az orvossággal együtt a betegnek hozza meg. Azután odaült a beteg ágya mellé, kezébe vette annak még mindig lázas, fonó kezét s ugy elgondolkodott, hogy csak nagy sokára eszmélt fel gondolataiból. Mi is lenne e szegény nyomorulttól, ha ő is elhagyná Bizonyosan elpusztulna, ha ő nem támogatná s a szegény Ilonka, kit lázálmaiban annyit emleí:et, aligha találhatna nemsokára mást, mint szerettéuek elhagyatott sirhalmat. De amint így gondolkodik, feltűnik lelkiszemei előtt egy másik kedves alak, ki ö érette remeg s nem győzte olvasni a napokat, órákat, hogy viszontláthassa azt, kit oly epedve vár. Azután látta édes anyjának kétségbeesését, me'yet a baiátja érdekében költött hazug levele fog okozni s egy pillanatra majdnem butasággal vádolta önmagát, hogy mások dolga miatt övéinek fájdalmat és keserűséget okoz. Ebb- n a pillanatban megmozdul a