Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-11-18 / 46. szám

4 BALATONVIDÉK 190G. november 18. folva az a rosszakaratú rágalmazás, liogy vizet prédikál s maga bort iszik. Be keil látnia mindenkinek, liogy a uép erkölcsi és anyagi jólétének megóvói és előmozdítói csakis a pap, tanító és a jeayző lehetnek. Ok közvetlen érintkezvén a néppel, leginkább ismerik a kórt, s leg­hatásosabb orvossággal képesek gyógyítani. Takách Imre járásunk érdemes fő­szolgabirája a jutalom és díszoklevél át­adása után, a melyet rövid, de megszív­lelendő szavakkal nyújtott, át, az ünnepelt­nek tetőzte a legdrágább elismeréssel — egy barátságos kézszorítással. Az ünnepélyt a gavallérságáról ismert házigazda szíves látása követte. Az összes uradalmi cselédek meg lettek vendégelve. A hivatalos és privát, vendégek nagyszáma, argumentum a házigazda szívességét és tisz­teletét illetőleg. Jelen volt, de ék képviselőnk is, ki beszédében, — mely a fényes lakoma alatt hangzott, el —• hangsúlyozta, hogy a jó cseléd feltételezi a jó gazdat. Mily arany igazság ez ! Hisz csak jó gazdánál lehet három tizeden át hűséges cseléd. Adja az ég, hogy még számtalan cseléd jubileumát érjen meg mindnyájunk által oly nagyrabecsült földes urunk — Oltay Guidó. Horváth László. A keszthelyi m. kir. gazd. akadémia hölgyismerkedője. Folj'ó hó 10-én tartották meg gazd­akadémiánk hallgatói szokásom hölgyismer­kedő báljukat. A mulatság a legkitűnőb­ben sikerült. Ugy a helybeli, mint. a vidéki hölgyüözónség igazán fényes tanújelét adta rokonszenvének a gazdász akadémikusok mulatságát illetőleg, no meg hagyomá­nyos, öröklött szeretetét, a magyar nóta és a jó magyar cigányzene iránt, mikben iteui volt, hiány s ugy a vidéki, mint városunk sokszámn szépei vigan is lejtettek a Hun­gária tánctermében amig csak a »rózsa ujju« hajnal teljes pompájában fel nem derengett. Igazán gyönyörködtünk a szebb­nél szebb báli costümökben, Btzi prímás­nak vérpezsdítő zenéjében s még, aki már s-ok ilyen mulatságot látott is, szinte sze­retett volna megifjodni s ropni a táncot, a zsongó aranyitjuságf>al együtt. Ez alkalommal beigazolódott, hogj' olyan a bál, mint a milyeu a vajda. Di­cséret, illeti a veres lajblis pitykés gombos Szentmiklóssy feő-vajdát, ki a szebbnél szebb magyar nótákat, commandirozta a Bizi prímás nyirettyüje alá. No de térjünk k parngraphus szerűre. Ott voltak : Asszonyok : Diósgyőri Czakó Béláué, Berger Károly Lajosnó, Barna György né. Baumann Károlynó, Bariss Gyulánó, Eckhardt Antalné, St?g­müller Ferencné, Saxer N.-né, Smithné, Szabó Lajosné (Máud), özv. Mesterich Elekué, Stieder Lajosné, Stieder Kálmánná. Vidosfalvt Ernönó, Ke.sclil Jánosné, Hor­vátit M.-né (B-Pest), Takácb Imrénó, Vórffy Károlj'nó stb. Leányok : Stieder Laura, Czakó Ella, Barna Ilona, Eckhardt, Vilma, Saxer Ma­riska, Lénárd Margit, Stegmüller Gf/.us Matildka, Baumann Irmácska, Kayser El­luska (Csáktornya), Kayser Laura (Péos), Lehrmann Liura, Csanády Viltna ós Mar­csa, Smith Currie, Szabó Ilonka (Máud), Mesterich Marietta, Vérffy Icu«, Kaschl Milike, Illés Marietta, Trsztyánszky Elly, Szlabey Marjait, Hanny Poldika, Schuszter Irmus (B. Pest), Barth Henri, Győry Ilonka (Csurgó), Takách Ilonka, Kolczon >y Editke (Monostorapáti) stb. Felülfizetések : Dtósgyőry Czakó Béla diszelnök 12 kor., Festetics Tassilo gróf 10 kor , Szeredy Sándornó 8 kor., Cséby Lajos 5 kor., Kay>er Lajos 6 kor., Bariss Gyula •4 kor., Windisch Richárd dr. 3 kor., Bau­mann Károlynó, Barna György 2—2 kor. áradó jósága mindeneket megerősít s bá­torrá tesz, bevárni a véget itt s kezdetét az örökboldogság honának. * Sürübb a páfrány, bozótosabb az iszalag indája itt, a hol most, messzebb a nyüzsgő világtól, eltemetkezve élem le a napokat. Olyan jó is itt! Sziate otthont alkottam magamnak. Egy századokat látott lila kő­szirt kiálló peremén kicsinyke oltárt for­máztam, feldíszítettem fenyőtobozzal s a sziklának fényes levelű repkónyével szeg­tem körül, mint valami örökzöld csipké­vel. Oltáromnak lépcsőzetet is alkotott a természet s én mohával borítottam be, mely ép ugy helyét találja ott, mint előbbi helyéu, a szikla-falon. Itt mondom el reggeli imámat s itt ér az alkonyat is. Valahonnan, a fenyörengeteg ellenkező oldaláról, lágy esti harangszót hozott fe­lém az alkonyi fuvallat, az >Ave Máriát* s akkor éreztem, hogy templommá lehet minden hely, a hova az igaz áhítat be­szűrődik. Ráborultam a harmatos szikla­oltárra s azt hiszem, lelkem kiöntötte utolsó keservét is. Azóta az életcsalódás démonjait nem érzem szivem fölött mara­kodni ; megkönnyebbülve sok lelki teher­től, mintha nem is itt élnék már ezen a liiu sárgolyón, hanem közel a megtérők vágy pontjához, a csillagos horizont túlsó határinál. Édes jó Anyám ! Ott jár a lelkem most már szüntelen, a hol te vagy s meg­erősödve él bennem a remény, hogy a kiket az élet hosszú időkre szétszórt., min­deniket a saját küzdelmeire, találkozni fogunk odafenn. * Az őszi szél búsongó jajgatása mélysé­ges melankóliát borított az egész vidékre. Kihalttá, elhagyottá lőn a nyaraló­telep is ; én vagyok itt még s öreg taka­rítónőm. Betegek vagyunk mind a ketten. A sir nyugalmára gondolunk mind a ket­ten. 0 — igy mondja — elf áradott, — én ? . . . én nekem örömtelen ez a lét itt; nem mintha a Teremtés Ura fukaron he­lyezte volna el az embereknek szánt örö­möket ezen a földön, de az emberek azon fajtájából egészült ki mindig környezetem, a kik ugy látszik, gyönyöit találtak abban, hogy útját állják egy fiatal élet törekvé­sének s gátot gördítsenek a világba igyekvő léptei elé. Azért vágyom el innen közü­lök. S ha még talán lett volna egy rokon­lólek, a ki megértett volna, a ki lelkem, gondolkozásom idealizmusát megosztani lett volna képes ? . . . de örökké félszeg szivekre akadni, a kik a reneszánz korból még annak ismeretét sem birták — édes Istenem — lehet-e csodálkozni, ha szíve­sen gondolok az elmúlásra ? Betegen, erőtlenül járok ki elrejtett oltáromhoz s most is, hogy lépcsőjére roskadva e sorokat irom, azt hiszem, nem fogom már látni s/.obámat többé, melynek küszöbétől tegnap is ugy emelt be a villa felügyelője. Gyenge, erőtlen vagyok, — — sze­mem előtt összefutnak a b-tük s reszkető kezem téveteg keresgéli az ácsolt keresztet, mely oltárom mellé leszúrva a Megváltó Jézus szenvedéseire emlékeztetett mindig. * Az »Ave Máriát* hallom; édesen hívó, csalogató hangja menyországot ígér — — — leborulok — — — imádkozom s aztán — — — készen leszek az útra, ha ugy kívánod hatalmas Istenem !« * Olvashatlan néhány sor következett még itt, de a mit elhallgattak a rejtelmes betűk, kiegészíti a mi gondolatunk s lát­juk pihentében a porladó szivet, megtérve oda, hova embert rendeltetése viszi, a sírba s alkothatunk fogalmat magunknak a túlvilág örömeiről, mely a szomorú élet minden csalódásáért bő kárpótlást nyújt azoknak, akik hisznek és Istent imádnak. Legyen neki könnyű a föld s legyen túlvilági álma boldogabb, mint a minő osztályrészül jutott neki itt alant. Zombory Gyula. Bozzay Bálint 4 kor., Stieder Lajosnó 1 kor., Nagy Lajos (öreg pruxi) 2 kor., N. N. 0-2 fillér. A szives felülfizetőlinek ez utón is köszönetünket tolmácsoljuk. Csánk KIR EK. — Személyi hir Bnrány Gergely dr. csornai prépost,-prelatusuraze'mult hiten a premontrei Rendház ós főgimnázium láto­gatására városunkba érkezett s ugy tud­juk, hogy huzamosabb ideig közöttünk marad. A prelátus ur az elmúlt, héten a főgimnázium egyes osztályait látogatta meg. Jelen volt az előadásokon. Meghallgatta a feleleteket.. Majd városunk közéletének elő­kelőségeinél tett látogatásokat,. Amily mély és őszinte sajnálattal vette városunk egész közöuzége a prelátus ur távozását, ép oly osztatlan örömmel és szeretettel látja vi­szont a premontrei Rend ki'ünő főpapját, s mond igaz szívből neki Isten hozottat — Jubileumi ünnepély A keszthelyi kath. legénj'egylet nov. 25-én d. e. 11 óra­kor az egylet helyiségében (Fehér György­utca 12. sz.) fennállásának 10 éves jubileu­mát Ünnepli. Sorrend : 1. s/ 4 9 órakor le­vonulás a templomba isteni tiszteletre. 2. Az egyesületben 11 órakor: Hymnus, éneklik az egyleti tagok. 3. Ünnepi beszéd. Tartja: Krizmanics Péter egyleti elnök. 4. Az egye­sület működésének története. Felolvassa : Kovács Endre e. t.. 5. Diadal-Ének. Keme­nes Ferenctől. Szavalja : Hölter Sándor e. t. 6.- Szózat. Éneklik a . egyleti tagok. Este 8 órakor az Am izon szálló termében ház­alapja javára tánccal egybekötött, zártkörű műkedvelő előadást rendez, mely alkalom­mal szinre kerül a fSzökött katona." Ere­deti színmű három szakaszban. Irta : Szig­ligeti Ede. Első szakasz- «Katoua-foKdo­sás.» Személyek : Gróf Monti, olasz Hei­decker Ferenc, Camilla, neje, szül. Hamvai grófnő Polozgai Lujza, Korpádiuó, özv. ko­vácsné Nagy Róza, Gergely, kovácsinaa Farkas János, Lajos, szabóinas Kovács Eudre, Julcsa, árva, Korpádiuó rokona, gyámság alatt Balogh Lujza, Gémesi, szt.­miklósi jegyző Hölter Sándor, Pista kovács inas Gadácsi Miklós, Jancsi, szabóinas Rá­dóczy Gyula, Kisbiró Horváth Károly, Monti inasa * + * Történik Szent-Miklóson. Második szakasz. «Siralomház.> Személyek: Gróf Monti Heidecker Ferenc, Cainilla, nej6 Polozgai Lujza, Saint Geran, francia Szabó János, Völgyi, ezredes Riersch Jó­zsef. Segédje Pál József, Roberto, Monti titoknoka Kovács Endre, Róza, Montinó társalkodónéja Mindszenti Gizella, Gergely, Miska, közlegóuyek Farkas János, Horváih Károly, 1-ső káplár Gadácsi Mi.Jós, 2-ik káplár Hilbert Fereno, Költő Hölter Sán­dor, Festő Rádóczy Gyula, Völgyi inasa * * * Álarcos bál vendég i. Történik Mila­nóban, több év múlva. Harmadik szakasz. • Zrínyi kávéház.» Személvek : Völgyi tá­bornok Rier.-ch József, C-imilla, Polozgai Lujza, Korpádiuó Nagy Róza, Julcsa Ba­logh Luiza, Lajos, pesti arszlán Kovács Endre, Pista, tigrise Gadácsi Miklós, Ger­gely, Farkas János,Gémesi, iparlovag, Höl­ter Sándor, Pest,városi biztos Szabó J ános, Jean, kávéházi szolga Heidecker Ferenc, 1-ső hegedűs Horváth Károly. Játékosok, cigánvmuzsikusok, pincérek. Törtóuik Pes­ten. Belépő-díj : az első 4 sor 2 kor., 5—8 sor 1 kor. 60 f., a többi sor 1 kor. 20 f., állóhely 1 kor. Jegyek előre válthatók Su­jánszky József könyvkereskedésében. — Halálozás. Egy rokonszenves szép tehetségű fiatalember életét oltotta ki f. hó 10-ón a kérlelhetetlen halál. Kerner Aladár III. éves gazd. akadémiai hallgató költözött, el az élők sorából, mély fájda­lommal és gyásszal sújtván a szerető szü­lőket, szomorúsággal tanárait és pálya­társait. Az életerős vidám ifjút, kire szülői reménységgel, tanárai és pályatársai büszke­séggel tekintettek, négy heti keserves tusa után ölte meg a gyilkos kór. Temetése óriást részvét mellett, a mult vasárnap ment végbe. Utolsó utjáia elkísért.k tanárai, az

Next

/
Oldalképek
Tartalom