Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-11-04 / 44. szám

X. évfolyam. Keszthely, 1906. november 4. 44. szám. B1L Politikai hetilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hir­detési megbízásokat, és reklamációkat a szerkesztőség címére kérünk. Előfizetési árak: Egész évre . . ... Ml kor. — /". » volt gazd. tanintézet épületében. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyllttér petltsora alku szerint. Sötét felhők. (*) Még visszaragyog a Rákóczi­ünnepélyek fáklyafénye,még lelkünk­ben visszhangzik a tárogatók daliás kurucidőkre emlékeztető hangja, már is sötét felhők kezdik bontogatni szárnyukat a látóhatáron, már is gyanús dörgés moraja hallszik a tá­volból. A közös, de leginkább a had­ügyminiszternek fölöttébb gyanús körülmények közt hirtelen történt bukása ujabb ármánynak látszik előre vetni árnyékát. Balsejtelmün­ket nem is sokáig hagyta homály­ban az utód, a szintén hirtelenében kinevezett uj hadügyminiszter: Schö­naich ur ! Politikai életünk csendes, sima viztükrére követ dobott. Zava­ros hullámgyürük keletjijeztek nyo­mában. A béke áldásaiba immár be­lekóstolt magyar társadalom följaj­dult. Mert ujabb cselvetést látott Schönaich ur nyilatkozatában a ko­alició és a béke ellen. A békebontás eszköze : ujabb követelés, nemzeti rekompenzáció nélkül. A béke Achilles-sarkát az ujonclétszám felemelése és hadügyi költségtöbblet felemelésével vélik megsebezhetni. Gyanúba keverni ez­zel a koaliciós kormányt fölfelé és lefelé. Sürgős szükséget emlegetnek. De mi az ? A burkus talán már megint Pozsony alatt van ? Vagy az orosz betegember Galíciát dön­geti, vagy a talián-cápa már újra fenn Fiúménál ásítozik. Dehogy! Csendes minden. Csak szomszédaink tul a Lajthán nem nyughatnak. Ví­zióik vannak. Sötét, zavaros nekik a Lajtha vize. Ebben a zavarosban érzik csak jól magukat. Mindenütt, merre csak szerte tekintenek Nagy-Magyarorszá­gcn gyári kéményerdőt látnak. Fojtó nekik igen a magyar kőszénszag. Es közeledni látják veszettül az önálló vámterület rémét. FTogyan hurcolják be akkora sok selejtes osztrák árut ? És ha van a magyarnak 300 milliója gyári kéményre, legyen akkor ameny­nyi kell gyorstüzelőre és gépfegy­verre, hogy annál hatályosabban ver­hessék szét annak idején a fabriciu­sok a nemzeti jogok mellett kardos­kodó parlamentet. A terv nagyon átlátszó. Félnek Magyarország gazdasági megerősö­désétől. Meg kell hát zavarni a bé­két. Gátot emelni zavarok szításával a hasznos munkálkodás útjába. Ez a rejtett cél. Hogy eddig nem sikerült — nem rajtuk mult. Schönaich ur megtette nekik a szí­vességet. Csakhogy a magyar kor­mán} 7 sem alszik. Lábai sincsenek cserépből. Nem hagyta szárazon a dolgot. A paktum tiszta vizét nem engedte zavarni büntetlenül. Kije­lentette, hogy Schönaich ur nyilat­kozata csak jámbor kívánságot lep­lez, mihez utóvégre mindenkinek még egy újdonsült hadügyérnek is joga van. Schönaich osztrákjaival kérhet sok, igen sok katonát, pénzt, igen sok milliót, a magyar koimány pe­dig és a parlament egyszerűen nem adja meg. Es pedig nemcsak mivel erről a paktumban szó nincs, de azért sem, mert most más haszno­sabbra is kell a magyar pénz ! Ha pedig majd megadja annak idején, ezt csak megfelelő nemzeti enged­mények ellenében teszi meg. Láthatják tehát oda át, hogy letűnt már az ijesztgetés ideje. A magyar kormány dereka sem báb A B ALA'I 0NV11JÉK TÁHC AJA. Az én szekeresem. Hivatalos ügybea, a főnököm meg­bízásából, néhány napot künn töltöttem ialun. Gyermekkorom óta mindig szeret­tem a csendes falusi életet, de ez alka­lommal, megvallom, nem igen telt benne gyönyörűségem. Ott idözésem alatt az ég folytonosan be vo t húzva lusta, fekete felhőkkel s éjjel-nappal szakadatlanul sze­merkélt az eső. Valami kimondhatatlan álmos unalom nehezedett az egész falura. Amint a dolgaimat elvégeztem, siet­tem minél hamarább otthagyni azt az unalmas világot. Ugy értesültem, hogy a faluban vau egy lovas gazda, aki hazavi­het, ha meg tudunk egyezni. A ettem tehát a pálcámat és minden további késedelem nélkül elindultam hozzá. Rá voltam előre készülve, hogy drága lesz a fuvar, mert átkozott rossz ut volt. Le­galább a falu között rettenetesen fölfa­kadt az ut, melyet, a keréknyomok mély­ségéből ítélve, tengelyig dagasztottak az ott járó szekerek. Kétoldalt a sáncok csor­dultig álltak tele vizzel, melyben minden kapu előtt vigan hápogva lubickoltak a kicsapott récék. Sallós Mózes uram ott lakott az al­szegen, közel a falu hídjához. Cifra, ga­lambbugos kapuja könnyű szerrel odave­zette az embert. Különben, ha nem is lett volna galambbug a kapuu, ugy sem lett volna baj. Ismertetőjelnek elég volt az a terebélyes rengeteg eperfa, mely a háza előtt állott; koronáját még a szomszéd ut­cákba is fennen mutogatja. Mikor beléptem a csinos életszerre, Sallós Mózes uram éppeu kalongya-karó­kat faragott a csűrben s valami pajkos nótát dudorászott, melyet , még a katona­ságban tanult el valahol. Észre sem vett, mig oda nem értem. — Jó napot atyafi I — Adjon Isten I — Magának van lova ? — Nekem, a micsodás. — S jó? — Mind a kettő meg tudja még rágni a lucernát. S büszkén hunyorított. En tovább beszéltem. — Hallja, nem vihetne be a városba? — Hiszen bévinni bévihetném, úa nem volna ilyen istenverte, pocsék idő­járás. — De nézze, nekem ma okvetlenül haza kell még mennem. — Hát aztán az ur tudja legjobban a maga dolgát. Azzal egész nyugodtan tovább he­gyezte a karőt. — Atyafi ! — fo'ytatám türelmetlen, de mégis kérő hangon — ne vegye olyan félvállról a dolgot. Ebben a faluban nin­csen lószekere másnak, nekem pedig ször­nyű sietős az utam. — Azt megengedem. G" O Sirolin téti • UUfW, Wladftot, <jj*U tzxaúJmt Tüdőbetegségei, watok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánhra. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérje* mindenkor „Boeh*" ctomutgoláM. 9* Roehe" F. H«l -LM R*rh» * U. Basel (Srijt),

Next

/
Oldalképek
Tartalom