Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)
1906-10-28 / 43. szám
1906. október 28. BALATONVIDÉK 5 — Szerkesztő változás. A .Veszprémvármegye« c. politikai hetilap szerkesztőségében nagy változás történt. A lap felelős szerkesztését Horváth Bélától átvették Fischer Miklós dr. és Sándorfi Kázmér ügyvédek. A lap kiadótulajdonosa Horváth Béla maradt. — Cigányügy. Zalavármegye rettenetes sokat szenvedett a cigányoktól. Nem elég, hogy ha rajta ütnek valamely falun, azt alaposan megsarcolják, meglopják, hanem éjjel terrorizálják az utasokat, mert nincs hét, hogy egy-két, útonállás* el ne követnének. A vármegye közönsége tehát radikális eljárásra határozta el magát. Elrendelte, hogy a cigánygyermekeket a főszolgabirák szedessék össze, küldjék állami gyermekmenhelyekbe, az árvaszék pedig intézkedik elhagyatottá nyilváni'ásuk iránt. Csak az a baj, hogy már az első lépésnél kitűnt, hogy nem lehet keresztülviuui. Ezzel a drákói eljárással a cigányügy uj stá diumba lépett, A legelső rajkó csapatot Zalaegerszegről iuditot.ták a szombathelyi gyermekmenhelybe. A csácsi cigáuysátor szülöttei voltak. A szülők távollétében szedték össze a csendőrök. A szülők, amikora fészket üresen találták, rettenetes fájdalomban törtek ki. Az anya leeresztett hajjal, mezitelen mellel egész nap a vármegyeház udvarán ült, az apa ott térdelt a folyosón. Azután ügyvédet fogadtak, aki a miniszternél kifolyamodta a gyerekeket, a menhelyből. A szépen felöltöztetett, kimosdatott rajkók visszakerültek a bozsoki erdőbe. Következett két-három cigányfamilia. Ezeknek a története még szebb. A gyerekeket beszállították a menhelybe, de ezeket is eleresztette a miniszter. Sőt a költségeket azoktól a tisztviselőktől akarja bevenni, akik a beszállítást, elrendelték. A nagylengyelt cigánygyerekek beszállítását még a csendőrség sem merte megkockáztatni. Azt jelentette, hogy legalább három emberélet, árán lehetne csak a purdékat elvenni. Arra, hogy a gyerekeket az elöljáróság vigye a menhely be, gondolni sem lehet, mert a cigányok azzal fenyegetőznek, hogy felgyújtják a falut,. S amint ismerjük őket, a fenyegetést be is váltják. Csáktornyán egy egész csomó cigáuygyereket szedett össze a főszolgabíró. Ezeknek az ügye még évek múlva is dolgot ad a hatóságoknak, mert illetőségi helye valamennyinek ismeretlen. Van köztük akárhány stájerországi cigány is. A gyermekeknek a menhelyekben való neveltetése tehát nem sikerült. Az eljárás hosszadalmas s formai okok miatt a miniszter keresztülhúzza a vármegyei hatóságok intézkedéseit,. — A kabalisztika segélyével minden név és születési óv részére szerencsesorsjegy eKet helyezett el pecsét, alatt, a Kiss Károly ós Társa bankháza (Budapes 1, Kossuth Lajos utca 13.) Mindenki kihasználhatja az alkalmat ! írja meg nevét, születési évét és a Kiss bankház azonnal elküldi a pecsét alatt levő szerencsesorsjegyet. Köztudomásu, hogy a Kiss bankház által már sok ezer család lett, gazdag és boldog. Kísérelje meg szerencséjót, mindenki Kiss-uél, mert KISS szerencséje NAGY ! — TŰZ. Yindornyafokon mult vasárnap délfelé tüzet fogott Szabolics Boldizsár szalmakazalja. A tüz csakhamar a szomszédkazalra is átteijedt, mielőbb azonban épületben kár esett volna, a lakosság fecskendőkkel a tüzet, eloltotta. A tüzet gyújtogatás okozta A kár csekély. — Lopás. Alsópáhokon a minap cigányok táboroztak. Közöttük két testvér Forgács Vendel és Pál kirándulást tettek ifj. Pál József szentandrási lakos házába, hol. mivel senkit sem találtak, elvittek három lószerszámot. A csendőrség nyomára jött, a tolvajoknak, azokat elfogta s a helybeli járásbíróság fogházába kisérte. — Hajózás a Balatonon A Balatonon november 1-től a hajózás beszüntetéséig csak Boglár—Révfülöp és Badacsony között közlekedik naponkint kétszer a hajójárat. Boglárról indul Révfülöpre 4 óra 20 perckor s Révfülöpre érkezik 5 Ór* 50 perckor ; Badacsonyba indul 12 órakor, Révfülöpön kiköt 12 óra 30 perckor, innét indul 12 óta 40 perckor s Badacsonyba érkezik 1 óra 40 perckor, — Badacsonyból indul naponként, 2 órakor, Révfülöpről 3 órakor s Boglárra érkezik 3 óra 30 perckor. — Révfülöpről indul még egy hajó 9 óra 40 perckor reggel és Boglárra érkezik 10 óra 10 petekor. CSARNOK. Nyolc koporsó. Betelt, a levert kurucok népdalának fájó vágyakozása: »Szeret Magyarország, — óhajt Erdélyország. Holtig száu, holtig bán — még a gyermekük is — tudom visszakíván ! — Mikor rég elmentem, — visszaóhajtotok, — mikor rég meghaltam, — akkor is sirattok. Ha'ó porombul is — föltámasztanátok, — összeszednétek még porhanyó esoutimat.« Hálás kegyelettel, hódoló tekintettel a uagyságos fejedelemnek ós bujdosó társainak porhadó csontjai migyar földben fognak nyugodni. Néhány szentsirral több lesz a magyarnak, ahova válságos időkben elzarándokolhat a honfiúi áhitat. Nyolc koporsóval lesz gazdagabb a magyar, amelyeknek hazatérése beigazolja Rákóczinak azt, a bölcs intelmét, bogy • nincs az a nehézség, amelyet a bátorság könnyűvé ne tenne, ha erős akarat járul hozzá.« Éppen olyan lelkesedéssel, mint Messiást, fogadják ma is a bujdosó fejedelmet, mint mikor Lengyelországból maroknyi haddal jött az ország fölszabadítására. Piros tafota zászlóját ma is áhítattal csókolja e nemzet. Ht.zen ki tudja mikor kell elmondanunk újra: recrudescunt gentis Huugarae-vulnera? Történelmet írni róluk szük helyen kegyeletlenség | lenne. A mit e napokban tettünk, mikor poruk visszatér a magyar földre, nem lehet más, csak emlékezés rájuk, magasztos szellemükre, dicső törekvéseikre, a mely gerincs volt a magyar nemzet szabadság utáu való törekvésének. Jellemezni őket gyenge a mi tollúnk. Hozzájuk hasonló magyarnak kellene lennünk, ha ezt akarnók tenni. Vagy lehet-e jobban beszólni Rákócziról, mint azt ő maga tette élete egyik legszomorúbb napján, az ónodi országgyűlésen, — Hát ezt érdemeltem tőled, szolgálataimért, ó haza ? Életemet, véremet, hitvesemet, gyermekeimet, mindenemet föláldoztam hajdan virágzó szabadságodért s most ilyen hálát, kell árulnom? Te látod Istenem, szivem tisztaságát ; te látod, hogy nem a magam hasznát kerestem törekvéseimben . . . Édes hazám ne engedd, hogy rajtam száradjon az igazságtalanság. Vagy amit pátensében mond : édes hazánkért, nemzetünkért, a régi szabadságért, a hatalmas Ltenek segítségével, az ö hatalmas karjának erejével, tökéletes szívvel, lélekkel szenteljük életünket és készek leszünk vérünket ontani egyedül hazánk és nemzetünk szabadságáért, minden privátumnak vágyódása nélkül. Kell-e ezek mellé még magasztaló szó ? Kell-e dicsérnünk ama Bercsényi Miklóst, aki hazajön a fejedelmet szolgálni s akit a legnagyobb magyar diplomatának kell taitanunk. Bercsényi, akit Rákóczival együtt árulónak, az igaz szabadság felforgatójának mond az ezerhétszáztizenötös törvény. Hát lehet-e hazaáruló az, aki oly vehemesen szállt szembe a külföldiekkel, amikor azok a köztársaság kimondására | biztatták a magyar szabadsághősöket. — Nem alkuszunk ! — kiáltotta egy i alkalommal Bercsényi, a diplomata, a holI landi követnek — Mi szabadságot kere• sünk, nem sujkot. Érdekes, mint ismertette ő a külföl. diekkel meg a magyar közjogot. Stepney angol követnek a selmeci értekezleten azt mondotta, hogy a magyarok olyan viszony ban állanak Ausztriához, mint Skócia Angliához, mivelhogy saját, külön alkotmányuk, kormányzatuk, hadseregük, kincstáruk van. Megérttette vele, hogy Ausztria mégis ugy akar velünk bánni, mint Angolország Irlanddal, azaz mint meghódítóit tartománnyal. Azzal is meglehetősen fölösleges munkát végzünk, amikor ezt magyarázzuk. Különösen Ausztria nem akarja megérteni. Követi a fejedelmet édes anyja, Zrínyi Ilona, a legideálisabb lelkű magyar uraszszony, Munkács várának hősi védője is. És jön most már teljesen bókében Thököly Imre is, Rákóczi mostoha apja, akit bár a szultán magyar királynak is kikiáltalolt, csak a fejedelem cimet tartolta meg magának s aki dicsőséges bevezetője volt a Rákóczi kornak, leghatalmasabb ellensége a »sakkfigura formájú* Lipót, császárnak. Nagy dicsőségek ós nagy szomorúságok keveréke az ő élete pályája. Nyolo éves korában már Máramaros főispanjn, busz éves korában pedig bálványozott vezére a bújd oso hadakuak, Pedig ekkor még az egykorú leirás szerint »szép, hegyes termetű fiatal ember.« Gyönyörű veres és fehó.i oroáju egy kevéssé ritka bajuszu ós barnahajú, kiálló és kövér szemű. Győzelmes csatáit egymás után vivja meg. Később azonban teljesen alámerült pályája. A tájai országgyűlésen nem adnak a rendek neki se pénzt, se katonát. XIV. Lijos a pápa parancsára elpártolt tőle, az országnak nincs többé szüksége rá, mert látszólag alkotmányt adott a császár; a török pedig két izben is elfogja s Konstantinápolyba cipeli, mert Bécs héthetes török ostromának sikertelenségét az ő hibájának • ulajdonitják. Közben azonban akad még egy dicső tette : elfogja Heiszlert, és kiváltja vele a bécsi fogságban sínylődő feleségót, Zrínyi Ilonát. Rettenetes azonban ami ezután következik. A szultán kegydijából ól külföldi száműzetésben, itthon iszákosnak, tótnak ós lutheránusnak gúnyolják, mostoha fia II. Rákóczi Ferenc pedig azzal vádolja meg, hogy meg akarta mérgezni. Visszatér Rákóczi idősebb fia is, akit a bécsi udvar elszakított atyjától s akit életében alig is látott. Jön még két rendületlen híve a fejedelemnek : Eszterházy Antal gróf és Szarvaskendi Sibrik Miklós, Rákóczi kedves udvarmestere, aki megosztotta a fejedelemmel a száműzetés ke« serveit s aki utána néhány hónappal meghalt. A uyolcadik koporsóban Székessy Bercsényi Miklósné szül. gróf Csákv Krisztina — az Íelőkelő és kegyes úrnő* porai nyugosznak. Nem volna teljes ez a kép ha néhány vouással uem jellemezuők Eszterházy Antal grófot Rákóczi e hatalmas oroszlán bátorságú tábornagyát. 1703 ban még labanc és Forgách Simonnal együtt szétveri Ooskai hadát. A következő évben már a nagyszombati csatában, mint a kurucok beiszárnyának parancsnokával találkozunk'vele. Fegyvere mindig szerencsés, vagy négyszer ért el diadalmas útjában Bécsig, Stahlenberg rettegett elleiifoleJJelachicli Gábor csapatának felapritója. Később azonban egy kicsit inni kezdett, Rákóczinak azonban igy is kedves maradt. Vele ment Francia ós Törökországba is, Rodostóban halt meg. Most visszatérésük napjaiban a fejedelem után mondjuk azt, az imát, amelyet ö mindennap elmondott a hazáért. — »Engedd meg édes Urunk ós kegyelmes atyánk, hogy visszafogadván kebeledbe népedet,: a te parancsolataidnak útjairól el ne téveledjünk, hanem a te igazságodat megőrizvén, csendességben, békességben ami útjaink igazgattassanak !« P. Béla. Laptulajdonos : Bontz József. Felelős szerkesztő : Németh János. Kiadó: A szerkesztőség.
