Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-09-30 / 39. szám

6. BALATONVIDÉK i906. szeptember 23. nyezett, és sürgetett, ipartörvény revízióját háttérbe tolva, fontosabbnak és sürgő­sebbnek tartja egy uj betegsególyző és balesetbiztosító törvénynek az alkotását, amelyet ugy a munkaadók, mint a mun­kások alig sürgettek és amely az amúgy is túlterhelt, iparosságra csak még na­gyobb terheket, ró, mielőtt még eddigi tarthatatlan helyzeten legalább az ipar­törvények revíziójával segítve volna. Mellőzését látja ebben az iparosság jogos érdekeinek, miért is ezen eljárás ellen a leghatározottabban tiltakozik és állást foglal. 2. Elhatározza e végből a nagygyűlés, hogy egy felirattal járul a kereskedelmi H, kormány elé, hogy az iparosok helyze­téről felvilágosítsa és arra kérje, hogy az iparosságra csak uj terheket rovó beteg­segélyezési ós balesetbiztosítási törvény­javaslatnak a képviselőház elé való ter­jesztését, halassza el mindaddig, inig a munkálatban levő uj ipartörvény, amely­től az iparosság számos bajainak orvos­lását és sorsának jobbrafordulását várja, életbe nem lép. S bár ígéretet kaptunk, mégis tekintve, hogy az ipartörvény re­víziója kérdésének helyes megoldása az iparosság létérdekek képezi egyúttal kérje fel újólag a kereskedelmi kormányt arra is, hogy a törvénytervezetet az összes kamaráknak és testületeknek idejekorén küldje meg, hogy arra vonatkozólag vé­leményeiket nyilvánít,hassák. 3. Megkeresi az összes hazai keres­kedelmi és iparkamarákat, hogy hasonló állásfoglalás és intézkedés végett sürgő­sen hívjanak egybe kamarájuk kerüle­tére szóló i párosért ekezletet. 4. Mondja ki továbbá a napygyülós, hogy az ipari érdskeknek a képviselő­házban hathatósabb képviselete és támo­gatása céljából szükségesnek tartja, hogy a parlamentben iparosok is foglaljanak helyet, felhívja ennélfogva sz összes ipar­testületeket, hogy ne várják be a képvi­selőválasztás idejét, hanem már most szervezzék a választókerületekbe tartozó iparosságot ós minden erejükkel hassa­nak oda, bogy megfelelő képességgel biró iparos képviselőt választhassanak, ha pedig ezt a körülmények nem enge­dik, más jelöltet csak akkor támogassa­nak, ha eddigi országos gyűléseink, érte­kezleteink határozata szerint is kifejezet­ten programmjába veszi : I. az önálló vámterület létesítését ; II. az adóreformot, progresszív rend­szer alapján ; III. a választói-jog kiterjesztését tit­kos szavazással. 5. Végül ezen határozati javaslat ki­nyomatva s az összes hazai kereskedelmi iparkamaráknak és testületeknek, vala­mrut iparos köröknek megküldetik. A javaslat nagy te'.,szóssel fogadtatott s elsőnek Sebestyén Mihály szólt hozzá: Törvénybe óhajtja foglalni, hogy az elsőfokú iparhatóságoktól voncssék meg az iparengedély kiadásának joga. Számos visz­szaólóst emlit fel. Altalános derültség közt mondja el, hogy náluk a haj tó vadászaton meglőtt hajtóból, hogyan lett kőmives mester. Iparhatósági megbizottakul csak iparost óhajt, mivel sok esetben tapasz­talta, nogy olyanok neveztettek ki, kik semmit sem értenek az iparosok dolgaihoz s nem is törődnek azokkal. A javaslatot elfogadja. Halvax Frigyes (Kanizsa) először Se­bestyénnek válaszol s megnyugtatja, liogy nem minden biztosra áll a megjegyzése. A visszaélések ellen lehet megtorlást keresni. Majd a javaslathoz szólva azt kívánja, hogy tanoncul csak 14-ik életévét be­töltött ifjú vétessék fel s a tanulóév 4 évig tartson azoknál, kik beigazolják, hogy legalább 4 elemi osztályt végeztek. Aki ezt ki nem mutatja az 5 évre szerződtes­sék. A munkaadó ós munkás közti ]óvi­szony helyreállítása érdekében volna ez kí­vánatos. A tapasztalat ugyanis azt bizo^ nyitja, hogy a korán felszabadult, éretlen ifjú nem képes helyzetét kellőleg megítélni s legtöbbször a szakegyletek martaléka lesz. A javaslatot egvebekben elfogadja. Konc József (Tapolca). A házalások végleges eltiltását óhajtaná, merc most igen sok a visszaélés e téren is. Portörő József (Tapolca.) Arról a kontárokról szó', kik mint tanoncok fel nem szabadultak s mégis önálló mestersé­get űznek. Varga Gyula (Szombathely) rövid fel­szólalása utáu elnök szavazásra bocsájtotta a javaslatot s a nagygyűlés egyhangú hoz­zájárulása után határozattá emelte. 4. Pap Alajos (Zalaegerszeg) érteke­zett az iparosok rokkant ós nyugdíj inté­zetéről. Röviden ismerteti az ügyet, mely már tárgyalva lett az első iparos kongresszuson s ugy is ismeretes mindenki előtt. Hogy itt újra szőnyegre került, annak oka az, hogy eddig az Ugy egy lépéssel sem ha­ladt előbbre a megvalósulás felé. Nem ha­ladhatott pedig azóit, mert az elmúlt, év zavaros politikai viszonyai közt a kamara nem kiváut. érintkezésbe lépni a kormány­nyal. Mindnyájuk közös érdekében hozta újra elő s nyújtja be a köv. határozati ja­vaslatot . Azon meggyőződéstől vezérelve, hogy az iparosság rokkant, és nyugdíjintézete csak ugy létesíthető, hogy a belépés kö­telezővé tétetik, komoly felhívást inté­zünk a törvényhozáshoz, bogy e fontos és sürgőd kérdést jelzett irányban mielőbb megoldja. Nemcsak az iparosság, hanem az államnak is fontos érdeke fűződik az iparos körök jövőjének biztosításához, mert ilyképen a szegény- ós árvaügyuél az állam tetemes kármegtakaritásokat érhet el. Kívánatosnak tartjuk, bogy az ipa­rosoknak aggkor ós rokkantság esetére való biztosítása a kamarai szervezetekbe illesztessék be, a hol a szükséges nyil­vántartás máris megvan, ugy, hogy e fontos reform életbeléptetése alig okozna tulnagy előkészületeket. Kívánjuk továbbá, bog}' ezen intéz­mény fenntartásához az egyes iparüze­mek fokozatos módon az üzem nagysá­gához mérten járuljanak rendes járu­lókkal. A kamara első kötelességévé tesszük az arról való gondolkodást, hogy ezen ügy többé napirendről le ne kerüljön; az iparosság pedig személyesen kijelenti, hogy ezen intézm/ny létesítéséért min­denkor kész legerólyesebb céltudatos ós kitartó mozgalmat megindítani, támo­gatni s addig harcolni, míg a győzelmet el nem nyeri. A javaslathoz hozzájárult a nagy­gyűlés. 5. Zsombor Géza elnö'v ismertette napirenden kivül, a mezőgazdasági ós ipari munkások baleset, biztosítási törvényterve­zetet. Kimutatja, hogy a tervezet nagyon sérelmes az iparosokra nézve. Kiszámí­totta, hogy egy 3 segéddel dolgozó iparos 70—80 korouával lenne megterhelve, tehát többel mint amennyit eddig állami adó fejében fizetett A nagy befizetés mellett igen szép segély nyújtása lehetséges s nem is irigyeljük ezt a munkásoktól, csak az fáj, hogy nekünk nincs s hogy az egész úgyszólván a rni bőrünkre megy. E tör­vénytervezet módosítása céljából szükséges volna, hogy tárgyalása előtt országos ipa­ros kongresszus hivatnék egybe, hol együt­tes erővel tiltakoznánk annak jelenlegi formájában leendő elfogadása ellen. A nagygyűlés hozzá járul az orsz. kongresszus összehívásához. A jövő gyűlés helyét Nagykanizsára tűzte ki a nagygyűlés. Több tárgy nem lévén, Zsombor Géza elnök megköszönte a megjelentek szíves figyelmét ós kitartását, örömmel konsta­tálta, hogy a nagygyűlés lefolyása komoly e parlamentáris volt. Fokozott munkás­ságra serkentve az ipartestületeket, a nagy­gyűlést déli 12 órakor bezárta. Braun Rudolf ipartestületi elnök meg­k köszönte az elnökség azon kitüntető figyel­mét, hogy a kongresszus helyét, városunkba jelölte ki s kérte a vendégeket, hogy tart­sák meg jó em'ókezetükben a keszthelyi iparosokat, kik igazi magyaros vendég­szeretettel fogadták őket. A nagygj'ülés utáu társas-ebéd volt özv. Stampfel Pálné vendéglőjében, melyen 96-an vettek részt. Az ebéd alatt elhang­zott felköszöntők tárgya nagyobbrészt a gyűlésből lett merítve s mintegy folytatá­sát képezték az ott megkezdett vitának. Felköszöntöket mondtak : Hajdú Fülöp (Keszthely), VeliofFer N. (Vasvár), Regens­perger Ferenc (Keszthely) és Sebestyén Mihály (Tapolca) kinek zamatos ós hu­morral fűszerezett, fel köszöntője itt, is élénk derültséget, keltett. A vendégek egyrósze d. u, 3 órakor kocsikon Hévízre rándult, más része pedig a Balatont tekintette meg. —i —i. Krónika. Hosszú szünet, után újra megszólalt e rovat. A nyomda szekrényeiből megint előkerülnek azok az apró kis osillagok, melyek alatt a hót, nevezetesebb esemé­nyeihez talál néhái'y dicsérő vagy gán­csoló szót az olvasó. Ha nem csalódunk, azt irtuk legutoljára e helyen : a közügyek­ben a tél az elmélkedésnek, t.ervezgetésnek az ideje, a tavasz a. virulás, az építés, a fejlődés korszaka, a nyár pedig a pihe­nésre van szánva ; ép ezért piheut,ettük mi is e rovatot, mert, hisz a krónika legin­kább a köz, a társadalom dolgaival foglal­kozik. Körülbelül ilyenformán szóltunk akkoriban. S most a szünet után el kell mondanunk — s ezt, örvendve ismerjük be — hogy tévedtünk. Az idei nyár annyi uj intézményt hozott, városunknak, annyi sok nehezen várt újításokat érlelt meg, hogy e nyarat éppen nem lehet a semmittevés kor­szakának nevezni. E nyáron lett végre befejezetté a köz világitásuak annyit va­júdó ügye. Kijelölték a villany-vasút, te­rületét s engedélyt kértek az előmunkála­tokra. A gazdasági tanintézet akadémiává lépett elő. A Balaton partján számos hasz­nos reformot alkottak. S a mi e nyárnak szintén egy fontos alkotása: a mészárosok s a háziurak emelték — már tudniillik a marhának, meg a lakbérnek az árát. Ennyi egy nyárra, még a jóból is sok. A krónika ma ünnepet ül. Ép ma egy éve, hogy megnyílt e rovat. Egy esz­tendeje, hogy majd minden héten — rövid, megszakítással — hozzászól a napi ese­ményekhez leszűri a tanulságokat s mint éppen fönt mondottuk, dicsén vagy gán­csolja az eseményekben részeseket,. A kró­nika nem aféle Rovás, melj a közügy embereiben csak a hibát látja s melynek csak mérges nyilai vannak. Nem is valami hízelgő, az emberek elismerését és tapsait kereső szirén hangú muzsika, mely csak dicsérni tud. Nem. Dicsér és gáncsol, elis­mer s kárhoztat, ugyan cselekedeteket, de csak akkor, _ mikor arra okot, vagy érde­met talál. Ám mindkettőt mérséklettel gyakorolja. S mindig tiszta üvegen nézi az igaz eseményeket, s mindig igazságosan. Az elfogulatlan ítélet, igazság, a közügyek sikeres fejlődése utáni óhaj vezette e ro­vatot az első esztendőn keresztül. Ugyan­ezek az elvek fogják irányítani a második esztendőben is. Még akkor is, ha egyese­seknek ez nem is válik ínyére. * * * E héten iparosok tartottak városunk­ban kongresszust. Hogy mit határoztak a gyűlésen, azt e lap más helyén megtalálja az olvasó. Talán arról is olvashat, helye­sek-e azok a határozatok, vagy sem? Vau-e, lesz-e eredménye a gyülésezésnek, az ott s a gyűlést követő banketton elhangzott be­szédeknek ? Mindezekről — mivel szak­dolgok, itt nem óhajtunk elmélkedni. De az iparosoktól hallott beszédekre egy meg­jegyzést ide akarunk rögzíteni. Igazán, el­csodálkoztunk azokon a szónoklatokon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom